ALIEN KEZDETEK: PROMETHEUS
PROMETHEUS
PROMETHEUS 2012
Rendesen felbolygatott mindenkit Ridley Scott azon bejelentése, hogy elkészíti nagy sikerű filmje, A nyolcadik utas: a Halál (Alien) előzményfilmjét. A rajongók hatalmas elvárásokkal álltak hozzá a filmhez, aminek sok mindennek kellett megfelelnie. Ám mielőtt nekilátnánk, véssük az eszünkbe, hogy nem csak az alienek körül forog a világ.
Elizabeth Shaw doktornő (Noomi Rapace), és barátja Charlie Holloway (Logan Marshall-Green) ősi, idegen civilizáció nyomaira bukkannak a földön. Az ősi jelek útmutatását követve a Weyland vállalat útnak indítja a Prometheus nevű tudományos hajót a galaxis távoli szegletébe, hogy választ találjanak az univerzum nagy kérdéseire. A tudósok csoportját Shaw és Holloway vezetik. Shaw vallásos hitétől vezérelve szeretne találkozni az emberiség teremtőivel, míg Hollowayt inkább a kalandvágy hajtja. Ellenben a csapat főnöke Meredith Vickers (Charlize Theron) egyáltalán nem hisz az expedíció sikerében és csak Weyland babonás képzelgésének tartja az egészet. A csapatot erősíti David (Michael Fassbender), az egyik első generációs android, aki legalább annyi titkot rejteget a legénység tagjai elől, mint Vickers. Viszont azt senki sem sejti, hogy merőben mással találkoznak, mint amire számítottak. A bolygó, amitől az isteni válaszokat remélték, valójában a halált rejti. És ez az egész emberiséget veszélyeztetheti.
Ridley Scott egész életének legnagyobb dobása kétség kívül az 1979-es Alien című film volt. Egy legendát és vele együtt egy egész világot teremtett meg. És egyben az egyik leghíresebb és legrettegettebb filmes teremtményt, az ereiben vér helyett sav folyó, élősködő, rovarszerű és vérszomjas idegen Xenomorf lényeket. Persze, hogy elgondolkodik azon az ember, hogy érdemes e belenyúlni e egy ekkora mítoszba. Az eredeti filmben is sok megválaszolatlan kérdést hagyott a rendező, amin évekig rágódtak a rajongók. Itt most leginkább az az idegen űrhajó értendő, amit az első filmben megtalált a Nostromo legénysége, benne magával a xenomorf lényekkel és egy ismeretlen eredetű földönkívüli lény holttestével. A történet leginkább ennek a rejtélyes lénynek próbálja feltárni a rejtélyét. És itt kell előre leszögezni; ez nem egy Alien film. A két történet egy univerzumban játszódik és ennyi. Plusz még van egy két utalás a filmben a lények létezésére, de ennél tényleg semmi több. A Prometheus története 2093-ban játszódik, az első Alien film eseményei pedig 2122-ben. Így ne is várjatok túl sok kötödést a két film között, a nagyszabású Weyland vállalat, az általuk gyártott android technológia és a rejtélyes idegen fajon kívül. Utóbbiban viszont elég érdekes gondolatai voltak Scottnak.
A címválasztás sem véletlen, ugyanis a hajó neve mellett szimbolikus jelentése is van. Ehhez először ismerni kell a görög mitológiát. Prométheusz egy titán volt. Őt és testvérét Epimétheuszt bízta meg Zeusz azzal, hogy teremtsenek lényeket, melyek benépesítik a földet. Epimétheusz teremtette az állatokat, Prométheusz pedig az istenek képmására az embert, de olyan sokáig foglalkozott vele, hogy mire elkészült, Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot elhasználta az állatok teremtésénél. Prométheusznak megesett a szíve esendő teremtményein, és úgy döntött, ellopja nekik a tüzet, ami addig csak az istenek tulajdona volt, hogy az ember az állatok fölé emelkedhessen. Felmászott az Olümposzra, és tüzet lopott Héliosz (későbbi mítoszok szerint Apollón) szekeréről, és egy édeskömény-ágban (ami lassan ég) sikerült levinnie a földre. Mikor Zeusz rájött a csalásra, éktelen haragra gerjedt, és büntetést szánt nemcsak az embereknek, de a hazug istennek is. Hogy további bosszút álljon, Zeusz megteremtette az emberiségnek Pandórát, az első asszonyt, aki az összes bajt rászabadította az emberiségre. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy a Kaukázus hegyére vitte, és egy sziklához láncolta, ahol egy Ethon nevű óriási sas mindennap a máját marcangolta, ami másnap újra visszanőtt. A filmben pedig megtudjuk a rejtélyes idegen fajról, a tervezőkről (már a film elején), hogy ők teremtették az életet a földön, és még talán sok más bolygón is. Ennek próbálnak utána járni hőseink, hiszen az embereket szinte létezésük óta foglalkoztatja az az elképzelés, hogy találkozzanak istennel és választ kapjanak kérdéseikre. Jelen esetben ez talán meg is valósulhat. De nem félünk e attól, hogy ha találkozunk teremtőinkkel, a nagy találkozás és a válaszok nem lesznek e kiábrándítóak? És mi van akkor, ha a tervezők megbánták, hogy létrehozták az embert?
Ridley Scott mostanában amúgy is rákapott a történelmi és vallási témájú filmekre és ezt az elemet nem volt rest beépíteni az Alien univerzumba. Bár ez a szemlélet egy korábbi klasszikusában is megmutatkozik. A Szárnyas fejvadásznak ugyanez a szemlélet képezi a gerincét, amikor az ottani androidok találkozni akarnak alkotójukkal és hosszabb életet kérni tőle. Ugyanezt akarja ebben a filmben Peter Weyland (Guy Pearce), e célból indítja útnak a kutatócsapatot. Viszont látszik, hogy az alkotók nehezen birkóztak meg a történettel. A két forgatókönyvíró Jon Spaihts és Damon Lindelof több hónapon keresztül írták át, illetve újra a forgatókönyvet 2010-ben. Egy korábbi vázlatban például a tervezők azért fordultak az emberek ellen, mert megölték Jézust, aki szintén közülük való idegen lény volt. Ez nem kis felháborodást és egyéb megmozdulásokat okozott volna. De így is látszik a kész anyagon, hogy sok mindent akartak belerakni és elmagyarázni, amivel sajnos nem biztos, hogy meg lehet nyerni a nagyközönséget. Sok minden elég zavaros az első nézésre, és még egy jó párszor újra kell nézni és rákeresni egy két háttér infóra, hogy az ember megértse. Nekem is eltartott egy darabig, amíg megfejtettem a dolgokat szerintem. Azt most itt viszont nem fogom levezetni, túl hosszú lenne, és aki nem látta, az nem is értené (meg hát ugye a spoiler). Aki már látta, annak készségesen elmagyarázom, hogy láttam én a dolgokat (ami szerintem nem áll távol a valóságtól). A film rengeteg újabb kérdést és talányt vet fel, amit gondolom a rendező úr majd a folytatásban akar kibontani és megválaszolni. Emellett az egyszeri nézőknek az is problémát jelenthet, hogy a filmélményhez nem árt egy kis Alien filmes ismeret. Akik nem ismerik a sorozatot, és csak leakarnak ülni megnézni egy filmet kikapcsolódásként és nem feltétlenül akarnak elmélkedni, azoknak nem biztos, hogy be fog jönni.
Az Alien rajongók meg szintén jól gondolják meg, milyen szellemiséggel ülnek le a film elé. Ismétlem, ez nem egy Alien film. Nem fogtok Xenomorfokat látni, csak utalásokat a létezésükre. Ez a film a Tervezőké. És nem is egyenesen a Nyolcadik utas előzménye ez, hanem jóval inkább az Alien előzményének az előzménye. Mivel Scott folytatásokban, esetleg trilógiában gondolkodott, még később jutunk el oda, ami megelőlegezné a nagy klasszikus eljövetelét. Ez még csak a nagyon korai felvezetés. Viszont érdekes, hogy mennyire próbálták a készítők megközelíteni a két klasszikus Alien filmet. Ez leginkább a film tempóján és hangvételén érhető tetten. Néhol sötét és elmélkedő, inkább filozofikus. Itt egyértelműen az első részhez közelednek. Máshol viszont felpörögnek a dolgok, és akciót is kapunk harccal, robbanással egyetemben. Itt viszont a második részt akarják érzékeltetni. Elég érdekes ez az egyveleg. Bár annak ellenére, hogy ki lehet nagy nehezen silabizálni, hogy mi történik, a történet így is hagy kívánni valót maga után. Nem kevés helyen tátongnak lyukak és van egy pár logikátlanság is. Itt érződik, hogy jó párszor átírták a forgatókönyvet, és túl sok minden keveredett. Nem mindenhol tiszta az összkép, és az, hogy max a bennfentes rajongók érthetik meg, nem feltétlen egy jó lépés, bár ennek ellenére még egy jó film is megszülethet, aminek egy két gondolatmenetén tényleg lehet egy kicsit agyalni. Örömhír a rajongóknak, hogy a film látványát ismét a neves svájci festő, képzőművész és szobrász H. R. Giger tervezte, akinek az eredeti Alien film látványterveit és magának az idegen lénynek a kinézetét is köszönhetjük. A látvány pedig valóban szemet gyönyörködtető. Ridley Scott olyan kevés CGI-t használt, amennyit csak tudott, szinte csak az űrbéli jelenetek azok, amik teljes mértékben számítógépes animációval lettek megalkotva.
A színészekre nem lehet panaszunk. Bár az is igaz, hogy a főbb szereplőkön kívül a mellékszereplők eléggé kidolgozatlanok vagy pedig sablonosak. Noomi Rapace jól alakítja Shaw doktornő szerepét. Bár le se tagadhatnák, hogy egy második Ripleyt akartak megalkotni. Sok minden utal erre a filmben, főleg az ominózus műtős jelenet és a film zárójelenete. Sajnos Shaw karaktere nem olyan jó, hogy felérjen Ripleyhez, bár ez nem jelenti azt, hogy nem lenne méltó hozzá. Önmagában pedig egy elég jó főszereplőnek tekinthetjük. Egy igazán hívő ember, akit erős szálak fűznek tudós apjához, ami meg is határozta életét. Nagy lelkesedéssel keresi a válaszokat, de amikor a rémálommal találja magát szembe nem fél szembeszállni vele, és képes is helytállni. Az ő ellenpólusa Charlize Theron Ms. Vickers szerepében. Vickers egy teljesen hideg, rosszindulatú nőszemély, egy igazi ragadozó nőstény fenevad. Jelenléte rideg és tekintélyt parancsoló, emiatt sok konfliktus van közte és Shaw között. Az egyik szereplő meg is jegyzi ironikusan, hogy nem e robot véletlenül. Ám neki is megvan a gyenge oldala és persze a tartózkodó, kemény stílusának az eredete. Kifejezetten egy erős és szexi karakter. Ezt egy kicsit rombolja a film végi jelenete, ami elég ostobára és nevetségesre sikeredett. Persze a nagy Weyland vállalat és család itt sem marad képviselő nélkül. Ezúttal nem Lance Henriksent láthatjuk a Weyland család egyik tagjaként, hanem Guy Pearce-t mint az idős, már a végnapjait járó Peter Weyland. Pearce ebben a szerepben is bizonyítja színészi képességét. Egy megfáradt vén öregember ő, aki retteg a haláltól. Halhatatlanná akar válni, hogy tovább éljen és uralkodjon akár egy király. És ő sem nélkülözi a Weylandektől megszokott önteltséget és hatalomvágyat. Egy haldokló uralkodó ő, aki nem hajlandó beletörődni a végzetébe, és ezért bármit hajlandó megtenni. A film igazi fénypontja azonban Michael Fassbender. Ezúttal ő játssza az ügyeletes androidot, Davidet, és komolyan, Lance Henriksen Bishopja óta nem volt ilyen jó androidja az univerzumnak. Teljesen elhiteti a nézővel, hogy ő egy gép, enyhe emberi vonásokkal. Itt érződik az Alien univerzumban a technológiai fejlettség, hiszen míg az évekkel későbbi Bishop egy igazán fejlett modell, aki teljesen emberszerű (meg nem mondanánk róla, hogy nem az) addig David egy elég kezdetleges modell, akiről lerí a szintetikus mivolta. Fassbender remekül hozza a figurát, aki egy kicsit még teremtői ellen is fordul bizonyos megnyilvánulásaiban. Itt érzékelteti a mesterséges intelligencia fejlődését. Érdekesség, hogy Fassbender direkt elkerülte az Alien-mozik androidjainak tanulmányozását, inkább a Szárnyas fejvadász replikánsait használta inspirációnak. Az eredmény magáért beszél.
A Prometheus egy jó kis film, filozofálásra okot adó tartalommal, még ha néhol kicsit nehezen követhető is. Akik nem járatosak filmekben és csak egy kis kikapcsolódásra vágynak, azoknak nem biztos, hogy tetszeni fog. A hardcore Alien rajongók közül is csak azok fogják értékelni, akik kicsit nyitottan nézik a dolgokat, képesek elvonatkoztatni kedvenceiktől és észre tudják venni az apró értékeket. És persze kíváncsian várjuk, hogy a készítők hogy fogják ezt majd még jobban kibontani.
Értékelés: 7/10
Írta: Andrew