Cinderella 2015 (Hamupipőke) Elemzés, Ajánló: TÖKre méltó feldolgozás
2015.09.15 11:37
Bevezető:
-Szerintem mindenki ismeri a gyermekkorából a ma már 65 éves, az az 1950-es "Cinderella" (Hamupipőke) című Walt Disney rajzfilmet, melynek nagyon nagy kultusza lett, nem csak a gyerekek , de azok körében is, akik mindíg is rajongtak ezekért a művekért, akár az Aladin-ról, akár a Pinocchio-ról, Ariel-ről, Hercules-ről vagy Snow White-ról (Hófehérke), esetleg Sleeping Beauty-ról (Csipkerózsika) van szó. Idén mozikba került ennek a rajzfilmnek az élőszereplős filmadaptációja, azonos címen. A filmre lehet használni ezt a kifejezést, de remake-nek is tekinthetjük, hiszen az eredetinek a történetét dolgozza fel újra, kisebb nagyobb változtatásokkal. De tulajdonképpen ugyanaz az egész. A történet teljesen az, és a cselekmények is, bár egy két dolog nagyobb szerepet kap ebben az újabb feldolgozásban, ami a régiben csak lebegtetve volt, illetve rövid megemlítésre került, de így meg kiszorított olyan részleteket, amik régen hangsúlyosabbak voltak. Az eredetiben Cinderella szinkronhangja Ilene Woods volt, a gonosz mostohát Eleanor Audley szólaltatta meg, a Jótündér Keresztanyának pedig Verna Felton kölcsönözte hangját. Az élőszereplős verzióban egy máig ismeretlen színésznő, Lily James alakítja Cinderella-t, a gonosz mostoha ezúttal Indiana Jones női ellensége, Cate Blanchett, és a tündér keresztanyát pedig nem más, mint Tim Burton volt felesége, Helena Bonham Carter kelti életre. A közönségnek eléggé tetszett ez a film, bár nem volt senki számára nagy durranás, de amennyire le tudtam szűrni a nézők véleményéből, ez lett az utóbbi évek legjobban sikerült élőszereplős Walt Disney feldolgozása, mivel a Maleficent (Demona) senkinek sem jött be teljesen, hiszen Angelina Jolie-n kívül semmi értékelhető nem volt benne, a Snow White 2012-es verziójáról meg nem is beszélve, főleg hogy Kristen Stewart volt a főszereplő....
Történet:
-Mint már mondtam, ugyanaz, mint az eredetiben, pár kihangsúlyozottabb részlettel. Cinderella elveszíti édesanyját, és apjával nevelkedik fel, míg nem egy napon az apa talál magának egy új élettársat, kinek két lánya van. Amikor az apuka is eltávozik az életből, Cinderella egyedül marad mostohaanyjával és a lányaival. Mivel eladósodtak az apa elhalálozása miatt, így a munkásokat el kellett küldeni és Ella kapta meg azt a feladatot, hogy a házimunkákat megcsinálja, így cselédlány lett belőle. A királyságban viszont az ifjú Károly hercegnek házasodnia kell birodalma és családja érdekében. A fiú eldönti, hogy az összes hajadonlányt meghívja egy bálra, ahol kiválaszthatja a maga számára megfelelő arát. És itt jön az első változtatás. A rajzfilmben a bálon találkozik Károly herceg a mi kis főszereplőnkkel, de itt a 2015-ös verzióban, már az erdő szélén összefutnak, és mivel jobban megakarja ismerni a lányt, ezért tulajdonképpen ő miatta szervezteti meg az esti bált, ahol újra találkoznak. A többit meg már tudjuk. Ott hagyja az egyik cipellőjét, majd másnap reggel keresni kezdik őt. A másik változtatás a végén történik meg, ugyanis a rajzfilmben az a cipőpár lesz a kulcsfontosságú, amit hazavitt, de ebben változatban a gonosz mostohaanya összetöri, és a másik cipellő, ami a hercegnél maradt, dönti el a film végét.
Elemzés:
-Eleinte féltem ennek a filmnek a megtekintésétől, ugyanis nekem a Cinderella rajzfilm gyermekkorom része, és így felnőtt fejjel is azt tudom róla mondani, hogy még mindíg nagyszerű és szerintem a valaha készült legjobb Walt Disney produkció. Emiatt ha a 2015-ös alkotás részében rossz, vagy meggyalázza az eredeti művet, akkor értelemszerűen az számorma jobban fáj, mint egy átlag nézőnek. De hála istennek ez nem történt meg, hiszen kimondhatom, hogy az új élőszereplős Cinderella igen is méltó az eredtihez és még hozzá is ad pluszként pár dolgot, pár érthetetlen részletet sikeresen, nem belerondítva meg tud magyarázni, és rendezésben meg összerakásilag is majdnem tökéletes. Ezt azért mondtam, hogy majdnem, mert néhol össze van csapva egy-két jelenet, csupán azért, hogy 100 percnél hosszabb ne legyen. Emiatt van az gondolom, legalábbis sejteni vélem, hogy néhány részlet kimaradt ebből változatból. Mivel nagyobb hangsúlyt fektettek az apa-lánya kapcsolatra a film elején, így náhány másik dolgot kiszelektálni, vagy tömöríteni kellett. Ezt sajnos nem tudom megérteni, mert nem igazán lett volna gond az, ha 2 órán keresztül szórakoztat minket ez a mű, és mesél el egy történetet. Tett hozzá újat, de ugyanakkor el is vett párat. Igazából annyi történt, hogy egy mérlegen az egyik oldalon több volt, mint a másikon, és most megtették azt, hogy a másik oldalra, picit többet tettek, de nem egyenlítődött ki az egyensúly, mert amelyik oldal eddig nehezebb volt, most onnan szelektáltak, így röviden a mérleg másik oldala húz most lejebb. Ha a rendezést kellene értékelnem, akkor azt mondanám, hogy korrekt, hiszen nagyon sok kulcsfontosságú jelenet jól meg van oldva, és szépen le van vezetve, a szomorúbb, vagy meghatóbb részletek nincsenek túl tolva, nem sziruposak, nem nyálaskodóak, pont rendben van, de itt-ott meg picit összecsapott és nem kiegyensúlyozott, de hát nem is egy nagy rendező keze munkáját láthatjuk ezen a projecten. Kenneth Branagh-ről van szó, aki a 2011-es Thor-t, illetve az 1994-es Frankenstein-t készítette el nekünk, és még a Harry Potter and The Chamber of Secrets (A Titkok Kamrája) című filmben is eljátszott egy szerepet, Lockhart Professzor személyében. Ahoz képest, ez a Cinderella probálkozása elég jól sikerült. A forgatókönyvíró Chris Weitz, aki 2009-es Twilight 2-őt rendezett, de régebben volt olyan produkciója, mint a klasszikus American Pie (Amerikai Pite).
Karakterek:
-Szerintem nem meglepő, hogy a legjobb színészijáték cím Cate Blanchett-et illeti meg, de a többieknek sem kell elszégyelniük magukat. Helena Bonem Carter-t eddig csak negatív szerepben láthattuk nagyrészt, és jól is állt neki mindíg, de furcsa volt elsőre, hogy itt most Jótündér Keresztanyát alakít, és nem is tudtam, hogy mire számítsak tőle. Bár a filmben sok szerep nincsen, de azt mondhatom, hogy kiállta a próbát, mert ebben is zseniális. Akitől leginkább féltem, az maga Cinderella színésze, Lily James volt. Már a trailer-ek láttán elhatároztam magamban, hogy nem, ő nem jó a szerepre, se külsőre, se gesztusilag, valahogy nem tudtam róla elképzelni, hogy ő lesz az, aki gyermekkorom egyik kedvencét fogja kiválóan alakítani. És a film megnézése közben történt meg velem az orbitálisan nagy pofára esés. Eléggé friss színésznőről beszélünk, és emiatt azt gondoltam, hogy amatőr szinten fogja teljesíteni feladatát, de meg kell hogy mondjam, igen is kiváló volt a szerepre. Nyilván lehetett volna mást is választani, de Lily James tökéletesen adja elő a karakterét. Pozitív csalódásként ért engem ez a dolog. Mivel a film legeleje jól ki van dolgozva, így mégjobban megismerhettem Cinderella jellemét és eredet történetét. A filmből az első 23 perc annyit foglal magába, mint a rajzfilm első 5 perce.
Hiányosságaim:
-Én a rajzfilmben nagyon szerettem mellékszállként a macska-egér-kutya civakodósdit, mert teljesen beleillett az atmoszférába, és nem csak a főtémára koncentrálhattunk, hanem volt egy kis plussz cselekmény az eredeti mellett. Ez még zseniális volt abban, hogy a végére összefutot ez a két a szál a nagy finálénál, amikor is a macska-egér játszma összetalálkozott a főkonlfiktussal, hiszen Cinderella-t az egerek szabadították ki, miközben a saját kis mellékszálukban voltak éppen, és a gonosz, ám de vicces Lucifer nevű kandúr ellen próbálták fel venni a harcot. Az élőszereplős filmben ez sajnos kimaradt. Minden szálat az emberi karakterek mozgatnak, és így az állatok háttérbe szorúltak. Picit sajnálatos volt, mert nekem hiányzott. Bár azért egy kis rövid jelenet erejéig, megkapjuk ezt is nagyon kis részben, amikor is Lucifer kergeti az egereket és nekifut a szellöző rácsnak, majd elájulva úgy fordul fel, mint egy rajzfilmkarakter. Hihetetlenül aranyos, vicces és utal az eredeti rajzfilmre, bár ebből többet nem kapunk. Ezzel együtt ugyanígy nincs meg a király és a nagy herceg közti fönök-alkalmazott kapcsolat sem. A rajzfilmben a király egy kis tömzsi, duci öreg bácsi volt, aki viccesen volt nagyon sokszor ideges, és a szegény nagy herceg pedig folyton folyvást próbált neki megfelelni gyámoltalan módon, hogy ne idegeskedjen. Ez a szál sem volt meg, hiszen ez a két karakter a filmben komolyabb figurák, és nem poénkodtak ezzel, a király színésze sem egy kis duci aranyos bácsi, hanem egy random öreg úriember, aki kiválóan vezeti a birodalmát, de közben haldoklik betegsége miatt. Kicsit ezt is hiányoltam, mert szórakoztató és ikonikus részleteket ezek, legalábbis a számomra.
Magyarázatok:
-Akármennyire is jó az eredeti mű, mindíg is elgondolkoztunk azon, hogy a herceg miért próbáltatja fel a királyság összes hajadon lány lábára az elhagyott üvegcipőt, amikor elöző este látta, hogyan néz ki Ella. Szerintem sokan fent akadtunk ezen, bár volt annyira jó darab, hogy efölött valamelyest el tudjunk siklani, hiszen mégis csak egy varázslatos mesefilmről beszélünk. Ugyanakkor tetszett a kreatívitásuk a készítőknek, miszerint azért próbáltatja fel más nőkre, mert a mostoha megfenyegette a nagy herceget, hogy ha azt a lányt veszi el, akivel táncolt Károly, akkor a királyság szégyenben marad, mert egy parasztlányt venne el és ez nem vetne jó fényt a birodalomra. Emiatt Károlynak egy másik nőt kell választania, mégpedig azt, akire jó az a cipő. És ez akárki lehet, akinek ugyanakkora lábmérete van. Egy másik magyarázat szintén tetszett, amit elég egyszerűen, ám ötletesen oldottak meg, ugyanis Ella mostohaanyja és nővérei nem ismerték őt fel a bálon, amikor a herceggel táncolt. A Jótündér Keresztanya olyan varázslatot szórt rá, amitől mindenki másnak felismerhetetlen lesz, egészen éjfélig. Ezért van az, hogy csakis Károly ismeri fel őt a bálon. Pluszként nagyon tetszett az, amikor házimunka közben énekelget Ella, és ugyanazt énekli, ami a rajzfilmben is volt, mégpedig az "Édes Csalogány" című dalt. Szeretem, amikor ilyen utalások megjelenek egy újabb verzióban.....
Összegzés:
-Szerintem egy méltó feldolgozása az eredeti rajzfilmnek, nem olyan erős mint az, de ugyanannyira élvezhető, és újabb dolgokat is megismerhettünk. Minden gyereknek ajánlott, illetve azoknak a felnőtteknek is, akik szeretnek ilyen meséket nézni a családjukkal együtt, vagy ezen nőttek fel gyerekként is. Többet nem tudok erről mondani, tényleg fantasztikus, talán az egyik legjobb remake, ha lehet rá ezt mondani, nehéz mert lehet rajzfilmből készült filmadaptáció, meg regény adaptáció is.
Értékelés: 8/10
