DJANGO ELSZABADUL
DJANGO ELSZABADUL
DJANGO UNCHAINED 2012
A spagetti western ideje leáldozott, bár manapság magával a western műfajjal sem foglalkoznak nagyon. A filmvilágban eddig rengetegszer nézett szembe minden nép a saját dicső vagy szégyellnivaló multjával. Amerika részéről elérkezett az idő, hogy a polgárháború előtti időkről, a rabszolgatartás időszakáról emlékezzen meg. És mi van akkor ha ezt a két tényezőt elegyíti az egyedi stílussal rendelkező Quentin Tarantino?
Amerika déli része két évvel a polgárháború előtt. Egy különös módszereket követő profi fejvadász Dr. King Schultz (Christoph Waltz) egy rabszolga, Django (Jamie Foxx) segítségével nagy sikert ér el, és hálából felszabadítja Djangót. De a társak együtt maradnak, hogy megkeressék a fekete férfi feleségét (Kerry Washington), akit egy rabszolgapiacon láttak utoljára. A nyomok végül egy ültetvényre vezetik őket, melynek tulajdonosa (Leonardo DiCaprio) rabszolgáit - trénere segítségével - egymás elleni gladiátorküzdelemre képezi ki. A fejvadászoknak sikerül bejutniuk a birtokra, de nem biztos, hogy ki is jutnak onnan: a földesúr hű szolgája (Samuel L. Jackson) gyanút fog, és a kalandorok csapdába esnek. Dönteniük kell, hogy az önfeláldozás vagy a túlélés-e a fontosabb számukra.
Quentin Tarantinót szerintem nem kell senkinek bemutatni. A fickó egy igazi különc zseni, aki még ha néha mellé is nyúlt, többségében a filmtörténet legnagyobb alkotásait tette le elénk az asztalra. Ezúttal nem kisebb feladatra vállalkozott, mint feltámasztani a spagetti western műfaját és első ízben, bár a maga módján vigye filmre a rabszolgaság időszakát. Bár ez a film sokkal inkább egy southern, hiszen a helyszín nem a vad nyugati vidék, hanem a talán még vadabb és előítéletekkel teli délvidék. Ehhez egy népszerű spagetti western karaktert, Djangot dolgozta át és helyezte át más környezetbe, aki ezúttal egy felszabadult fekete rabszolga, aki beáll fejvadásznak, hogy aztán kiszabadítsa feleségét. Nem is állhatna távolabb Franco Nero eredeti fehér, rideg, koporsót hurcoló karakterétől. Bár lehet Tarantino a 60-as évek Django mániájára akart utalni, ugyanis az eredeti film sikere miatt szinte minden olyan filmet Django címen forgalmaztak, amiben Franco Nero játszott. De az sem elhanyagolható, hogyan áll a történelemhez. Spike Lee azt nyilatkozta, hogy felháborítónak találja a filmet, mivel viccet csinál a rabszolgaságból. Szerintem meg egyáltalán nem. Igaz a filmet átlengi a szokásos Tarantinós lazaság, de ugyanígy van egyensúlyozva a dráma és a komoly pillanatok. A rabszolgaságból nemcsak hogy nem csinál viccet, megmutatja azt a maga kegyetlen valójában. Nem egy olyan jelenet van a filmben, amikor összeszorul a néző gyomra (a rabszolgákat egymással öletik meg szórakozásból, vagy a kutyákkal tépetik szét és még egyéb kínzások). Szóval a film rendhagyóan mutatja be a rabszolgaságot, igaz a feszültséget gyakran humorral oldja fel. Amik egyszerűen sziporkáznak. Minden percre akad valami, amin a hasunkat foghatjuk a röhögéstől. Ehhez nagyszerű és jól kidolgozott karakterek is társulnak. A történet rendesen kidolgozott és tartalmas. Majdnem három órás, de egy percre sem unatkozunk. Ezt segítik a nagyszerű karakterek, a jól megírt szövegkönyv és a cselekmények áradata. A főszereplő részéről három fázisra is bonthatjuk a történetet. Elején a szabadulás a rabszolgalétből, ezt követi megismerése a fejvadász szakmának, végül a feleségmentő akció. A zenét külön meg kell említeni. Tarantinotól megszokhattuk a remek zenei válogatást is, és ez itt sem marad el. Beleértve a nagyszerű Ennio Morricone klasszikusait és a modern popzenéket is. A végeredmény fantasztikus, bár talán a gengszter rap ami kicsit kilóg, de így is remek hangulatot ad a filmnek és jó kis nosztalgia érzetet a műfaj rajongóinak néhány ismerős dallam hallatán. Még a néha felbukkanó apróbb hibákat is könnyen el lehet nézni és könnyen át is siklunk fölöttük. Talán ez a legtartalmasabb és legdrámaibb filmje Tarantinonak, de mindenképpen az egyik legszórakoztatóbb.
Mindenképpen szót kell ejtenünk a szereplőkről. Tarantinóra jellemző, hogy remek karaktereket szokott megírni és a lehető legjobb színészekre bízza a feladatot. Ez itt sincs másként. Jamie Foxx Jól hozza Django karakterét. Igazából egy átlagosan korrekt alakítást nyújt, de ez egy westernben tökéletesen megfelel. Fejlődése jól végig van vezetve a filmen. Ez majdhogynem elmondható a bájos Kerry Washingtonról, aki Django feleségét játsza. Maga a megtestesült ártatlanság és egyben egy úri hölgy, aki mint a Dr. Schultz által elmesélt történetben, a hős szerelmére vár, hogy kiszabadítsa. Christoph Waltz a német fejvadász Schultz szerepében valami szenzációs. Egy végtelenül cinikus, jó kedélyű, nyugodt, emberséges, cseles és szellemes figura. Nekem ő volt a személyes kedvencem. A film legjobb pillanatai hozzá köthetőek, köszönhető előbbi tulajdonságaival fűszerezve úri eleganciájával és remek szövegével. Egy szerethető és szórakoztató karakter, teljesen ellentéte Waltz legutóbbi szerepének, Hans Landa ezredesnek. Christoph Waltz megérdemelten kapott ezért a szerepért oscart. Legalább ennyire zseniális Leonardo DiCaprio Calvin Candie, a kegyetlen ültetvényes szerepében. Egy végtelenül undorító és aljas ember, aki nem riad vissza semmitől, és „azt csinál a tulajdonával, amit csak akar”. DiCaprio félelmetesen hiteles alakítást nyújt, ami főleg a vacsora asztalnál lejátszódott jelenetére igaz, amire még egy kis improvizáció is rásegített. Ritkán látjuk őt ilyen jellegű szerepben és látszik rajta, hogy élvezte is a szerepet. Véleményem szerint, már itt kijárt volna neki az aranyszobrocska. Nem szabad elfeledkezni Samuel L. Jacksonról sem. Ő játsza Stephent, Calvin fő házi inasát, aki a néger szolgálók közül a legmagasabb pozíciót tölti be a házban. Stephen magát is egy bolond öregnek tetteti a túlélés érdekében, holott egyáltalán nem az. Valójában egy agyafúrt, számító gazember, aki néha mintha titokban irányítaná Calvint a háttérből és ő lenne a történet igazi gonosza. A mellékszereplők is zseniálisak, élükön a Big Daddy-t játszó Don Johnson. Nem maradnak el a cameók sem. Mind Tarantino, mind pedig az eredeti film sztárja Franco Nero is tiszteletét teszi a filmben.
Tarantinonak sikerült feltámasztania a westernt és bemutatnia Amerika sötét múltját, ezzel együtt létrehoznia az egyik legtartalmasabb és legszórakoztatóbb filmjét. A Tarantino és a Western, ezen belül is a spagetti western rajongóinak csak ajánlani tudom.
Értékelés: 9/10
Írta: Andrew
