DRAKULA
DRAKULA
BRAM STOKER’S DRACULA 1992
Ki ne hallott volna már Drakula grófról, az egyik legnépszerűbb klisé szörnyről, akit mindenki úgy ismer, hogy a többség nem is olvasta az eredeti regényt és nem is látta a jelentősebb filmes feldolgozásokat. Hírneve tagadhatatlanul legendás, még ha manapság sajnos kezd feledésbe merülni a klasszikus vámpírokról alkotott kép. Drakula rengeteg feldolgozást megért már film, könyv, képregény és rajzfilm formájában, de a legjelentősebb 1992-ben született meg.
A történet nagyjából közismert: Az egyik neves londoni ingatlancéghez felkérés érkezik Erdélyből, bizonyos Drakula gróftól (Gary Oldman), aki több ingatlant szeretne venni a városban. Az elsőnek kiküldött Renfield (Tom Waits) zavart elmeállapotban tér vissza, így a társaság az ifjú kezdőd, Jonathan Harkert (Keanu Reeves) küldi az ügy lebonyolítására. Megérkezvén Harker egyre több különös dolognak lesz szemtanúja, majd lassan ráébred, hogy a gróf vámpír és őt már fogva tartják a kastélyban. Eközben Drakula elindul Londonba, ahol már Renfield előkészítette gazdája eljövetelét és a gróf kiszemeli magának a gazdag és buja kisasszonyt, Lucyt (Sadie Frost) és Harker menyasszonyát Minat (Winona Ryder), aki a gróf rég halott kedvesének a reinkarnációja. A történetbe belekeveredik még egy gyáva orvos, egy fiatal arisztokrata és egy gazdag texasi, akik a borzalmak közepette a neves metafizikus professzortól, Abraham Van Helsingtől (Anthony Hopkins) kérnek segítséget. Megkezdődik a vadászat a vérszívó után, csak az a kérdés, végül ki kerül ki győztesen.
Kezdetnek egy kis töri óra. Vlad Draculea Tepes, akit III. Vladként is ismernek (1431–1476) Havasalföld fejedelme. A tepes (karóbahúzó) gúnynév kedvelt kivégzési módszerére utal. Uralkodása alatt többször összetűzésbe került a törökökkel és megvédelmezte hazáját és ezzel Európát is. Az ő személye inspirálta Bram Stokert, aki 1897-ben jelentette meg művét, az eredeti Drakula regényt. Eredetileg a címe The Un-Dead lett volna, a gonoszt pedig Wampyr grófnak nevezték volna, amíg Vámbéry Ármin magyar professzor meg nem ismertette Stokert Vlad Tepes történetével. A regény idővel elérte a kult státuszt. Az első mozgóképes adaptáció egy magyar mű, amiből sajnos az összes kópia elpusztult. A második volt a híres Nosferatu (1922), ami nagy veszélybe került, mivel Murnau nem kapta meg a filmjogokat, ezért változtatták meg a neveket és a cselekmény apróbb részeit, ám Stoker özvegye így is pert indított és elrendelték a kópiák megsemmisítését. Szerencsére nem jártak sikerrel. 1931-ben készült el az első amerikai filmváltozat, Lugosi Bélával a címszerepben. Sajnos nem a regényt filmesítették meg, hanem a színházi darabot. Az ötvenes évektől a brit Hammer filmstúdió folytatta a Drakula filmek gyártását, a vámpír szerepét pedig Christopher Lee öltötte magára több film erejéig. Az évek során rengeteg filmfeldolgozás készült, de 1992-ben a történet végre megkapta méltó megtiszteltetését.
A rendezést a neves Francis Ford Coppolára (Keresztapa trilógia, Apokalipszis most) bízták, a forgatókönyvet pedig James V. Hart írta, aki először keresztezte a történelmi Drakulát a fiktív vámpír alakjával. Ebben az olvasatban Drakulát tragikus hősként láthatjuk, aki szerelme öngyilkossága és az őt ért árulás után megtagadja Istent és mindazt amiben hitt és vámpírként tér vissza. Idővel elfogadja helyzetét, majd mikor rájön, hogy nem várt hiába, új célt nyer élőhalott léte. Ugyanis az a szál, hogy Mina Drakula feleségének a reinkarnációja, nem szerepelt az eredeti regényben, vagy bármelyik más korábbi feldolgozásban.
Ezzel csak még emberközelivé próbálják tenni a vámpírt, hogy a néző jobban együtt érezzen vele, ami sikerül is. Legtöbbször ezek azok a jelenetek, amik miatt giccsesnek nyilvánítják a filmet. Néha ha kicsit soknak is érezzük a romantikát, így is normálisan fel van építve és be van mutatva. Jelentősége pedig, hogy amikor a gróf Minával van, nem a vérszomjas szörnyet látjuk, hanem egy esendő emberi lényt, aki csak szerelmét akarja visszakapni. Itt ismerjük meg igazán Drakula emberi oldalát, és ez egy jó húzás volt Coppolától. De más célja is van ennek, ez pedig a tiszteletadás. Nem csak a kitalált karakternek, hanem a valós személynek is. Ugyanis Vlad Tepest romániában a mai napig nemzeti hősnek tekintik. Ezért náluk sokáig ki sem adták a Drakula regényt, mert nem tetszett nekik, hogy az ő nemzeti hősükből egy ilyen szörnyeteget csináltak, ami azért valljuk be jogos. Mi sem örülnénk neki, ha valami amerikai vagy angol író Mátyás királyból csinálna valami démont, vagy hasonló. Ezért is van ebben a filmben egyfajta igazságtétel Drakula felé. Egyéb érdekesség, hogy Francis Ford Coppola ragaszkodott hozzá, hogy a filmben látható kék energiaköröket leszámítva, ne használjanak semmiféle számítógépes effektet, hanem mindent tükrökkel, fény és árnyékhatásokkal, valamint maszkokkal oldjanak meg, és a látvány valami eszméletlenül fantasztikus.
Olyan szemet gyönyörködtető képek tárulnak elénk, hogy az nem igaz. Köszönhetően a remek díszleteknek, maszkoknak és jelmezeknek. Nem véletlen az a három Oscar díj sem (legjobb jelmez, legjobb smink, legjobb hangeffektusvágás). A zenét külön meg kell említeni. Wojciech Kilar valami eszméletlen hatalmas zenét szerzett a filmhez. Egyszerre lírai, néha romantikus és több helyen fölöttébb ördögi. Rám például hatalmas hatással volt pusztán a zene, és több zenebetétet egyszerűen a mai napig nem tudom megunni. A történet roppant csavaros és szövevényes és ha a néző nem figyel, könnyen belekavarodhat. Ehhez talán a néhány megmagyarázhatatlan jelenség is hozzásegít, amit a rendező magával Drakulával magyarázott: „Egy vámpír jelenlétében nem érvényesek a fizika törvényei”. Látszik, hogy a film milyen alapanyagból készült, de sikerült a kor szelleméhez kötni, és egy izgalmas, magával ragadó, tartalmas művet kihozni belőle.
Gary Oldman a legtökéletesebb Drakula, aki valaha létezett. Christopher Leet és főleg Lugosi Bélát is kilométerekkel maga mögé utasítja. Tökéletesen hozza a pokoli vérszomjas démoni lényt és a reménytelenül szerelmes embert. Oldman brillírozik a szerepben és nem is lehet rá panasz, főleg amit annyi maszk és jelmez mellett leművel, ugyanis itt Drakula vagy hat különböző formában mutatkozik meg. Egymaga képes elvinni a hátán az egész filmet, de ebbe még Anthony Hopkins is besegít neki.
Hopkins remekül hozza Van Helsing karakterét, talán a legjobb Peter Cushing mellett. Egyszerre különc, enyhén perverz és flúgos, és mégis ő a nagy bölcs és főhőseink csak rá és a szakértelmére számíthatnak. Kicsit ilyen Obi-Wan szerü karakter. Egyaránt szerethető és szórakoztató. Winona Ryder egyszerűen elragadó ebben a szerepben. Hitelesen játsza Mina karakterét és az egyik legszerethetőbb szereplő a történetben. Tényleg egy olyan női karakter akibe könnyen belele lehet szeretni. Egyszer maga a megtestesült ártatlanság és tisztaság, máskor meg hihetetlenül érzéki. Az ehhez hasonló szerepei miatt szeretjük Winona Rydert. Keanu Reeves szerepe sajnos elhanyagolható és maga a színész sem tesz hozzá semmi különöset. Jonathan így a legkevésbé marad meg a fejünkben. A mellékszereplők korrekten teljesítenek.
A Drakula egy nagyszerű, magával ragadó film. Remek horror és egyben dráma. Véleményem szerint a legjobb Drakula és vámpír film, ami valaha is készült és egyhamar nem fogják túlszárnyalni. Manapság több ilyen vámpír filmre lenne szükség.
Értékelés: 9/10
Írta: Andrew
