Grindhouse: Halálbiztos (Death Proof 2007) - Csajok A Láthatáron!
Felvezetés:
- Mi jobb annál, ha Robert Rodriguez vagy Frank Miller ír meg női karaktereket??? Talán csak az, ha Quenton Tarantino írja meg! A Grindhouse újraélesztési korszakában az egyik rendező az maga Tarantino a "Death Proof (Halálbiztos)" című filmjével. A főszereplők nem csak nevek és tehetséges emberek, hanem nagyrészt csinos és dögös lányok, viszont a középpontban maga Kurt Russell foglal magának helyet, de mögötte jónéhány lány csücsül még, köztük Rose McGowan (A "Planet Terror/Terrorbolygó" és a "Scream/Sikoly" című filmek egyik főszereplője), Rosario Dawson (A "Sin City 1-2" és a "Clerks 2/Shop Stop 2" egyik jelentős női karktere), Vanessa Ferlito, Mary Elizabeth Winstead (Utoljára a "Final Destination 3/Végső Állomás 3" főhőseként és Bruce Willis/John McLane lányaként láthattuk a "Die Hard 4"-ben), Marcy Harriel, Jordan Ladd, Tracie Thoms és Sidney Tamiia Poitier. Természetesen Quentint Tarantino is feltűnik egy mellékszerepben. A film két részes történetről szól, ami között 14 hónap telik el kb. A két story-t Kurt Russel karaktere köti össze. Mindakettő különbözik, de egy ponton nagyon is egyforma, csak más befejezésekkel.
Első Story:
- Négy fiatal huszas lány elhatározza, hogy elmennek egy tóhoz táborozni, de az elötte lévő éjszakán egy bárba mennek el kikapcsolódni, pasizni és bulizni. Ez a négy lány Arlene (Vanessa Ferlito), Jungle Julia (Sidney Tamiia Poitier), Shanna (Jordan Ladd) és Marcy (Marcy Harriell). Egészen véletlenül ott téblából Pam (Rose McGowan) is, aki a régi osztálytársuk, és nem igazán van jóba a többi lánnyal. És belép a képbe a film főhőse, Kaszkadőr Mike (Kurt Russel) és kér egy adag ennivalót üditővel Warren-től, akit Quentin Tarantino alakít. Mike elég furán érdeklődik a lányok után, de nem tudni miért, bár elszórakoztatja őket és még mesél is nekik régi történeteket magáról. Viszont kiderűl Mike-ról, hogy nem egy hétköznapi férfi, ugyanis szabadidejében lányokat gyilkol, dehogy miért vagy mi okból, az nem derűl ki a filmből, biztos egy phszihopata. Vajon mi fog történni a női szereplőinkkel ebben az első félben???
Második Story:
- 14 hónappal később Mike egy új csaj bandát talál magának egy élelmiszer boltnál. A második félben szereplők Zoë Bell, aki önmagát alakítja, Abernathy (Rosario Dawson), Kim (Tracie Thomas) és Lee (Mary Elizabeth Winstead). A lányok elindulnak az autójukkal, hogy filmet forgassanak, majd egy erdő szélén lévő faházhoz mennek, és elkérik a tulaj fehér, csúcsszuper autóját egy körre, cserébe ott hagyák nekik a legnaívabb, legbutább, de a legaranyosabb barátnőjüket, Lee-t, hogy azt kezdhessen vele, amit csak akar. Ahogy elindulnak, Mike máris a nyomukba ered. Vajon mi fog történni ezzel a lány csapattal???
Elemzés, élménybeszámoló és kritika:
- Mit is mondjak? Eldobtam az agyamat ettől a filmtől. Tarantino egy új stílust vett fel, úgy, hogy megtartotta a régi önmagát. Elsőre azt hinné az ember a képről, a világról és a stílusáról, hogy Rodriguez filmet lát, pedig a dialógusok, a karakter építések, a jelenetek elhúzása, a színészek vezetése és a rendezés nagyon is arra hajaz, hogy ez bizony Tarantino keze munkája. A kedves rendező egész pályafutása alatt mindíg is nagyon jó fő és mellék karaktereket tudott kitalálni, megírni és filmvászonra vinni, de ezek a figurák mindíg férfiak voltak. Most a Grindhouse kategóriában dögös és kemény női szereplőkett kellett alkotnia. Egészen jól sikerűltek. Mindegyik női karakter hiteles, kemény, nagyszájú, de ugyanakkor csinosak és szexik, a másik, hogy mindegyiknek van egy egyedi stílusa, egy egyénisége, elhiszem róluk, hogy igazi női karakterek, hogy igazi női személyek. Saját csapatukban összetartóak, de mégis mindenki különbözik valamennyit a másiktól. Káromkodni mindegyik elég szépen tud, ennyi közös van bennük. Tarantino film nem jöhet létre trágár beszéd nélkül. Fantasztikus, ahogy ezek a lányok meg vannak írva, csupán a mindennapi és magán életükről beszélgetnek a kocsiban, ami egyébként nem érdekelne senkit sem, de a rendezőnk úgy mutatja be őket, mint élő embereket és nem pedig holmi sablon kamu figurákat, ahogy azt már megszokhattuk a rosszabbnál rosszabb csajos és romantikus vígjáték filmeknél (tisztelet a kivételnek). Mintahogy azt már mondtam, mindegyikőjük saját emberi tulajdonsággal rendelkezik. Mielött láttam volna ezt a filmet, én azt hallottam, hogy sokszor idegesítőek a nők, mert nyávognak, hisztiznek és az ő jelenetüket kell nézni nagyon sokáig. Lehet én vagyok a hülye, de ez rohadtúl nem így van. Ezek a negatívumok az elöbb felsorolt film műfajban fordulnak elő, ugyanis Tarantino úgy mutatja be a szereplőit, hogy egyrészt megtudjuk őket ismerni, tudunk velük azonosulni, megtudjuk őket szeretni, de még ha nem is érdekes az, amiről ők beszélgetnek, mégis jó hallgatni a jó forgatókönyv miatt. Tényleg basszus, nézem a filmet és azon kaptam magamat, hogy a mai nők tényleg beszélgetnek így ilyenekről, tudom attól függ, hogy milyen stílusú lányok, lehet az plázacica, normális, vagy nagyszájó keménylegény. Vegyünk pár példát néhányukról. Arlene: Csinos és dögös lányka, viszont elég kemény és bevállalós csaj, hisz az egyik sráccal való kavarása után simán striptízel egyet Mike-nak. Egy szabad lány, aki élvezi az életét és nagyon szereti a zenét, igencsak eltudja magát engedni. Sajnos könnyen hülyének nézhető egyén. Pam: Csinos és egyenes lány, ezzel együtt mindíg kiáll önmagért, de ugynakkor érzékenynek tűnik és visszafogottnak. Szintén nagyszájú nőcske és kissé plázacicás a stílusa, de természete nem arra utal. Elég mulattató a kecses túljátszott sétálása és az, amikor háziasszony szerűen csípőre teszi a kezét majd előre hajolva mondja meg a tutit a másiknak. Sajnos naív egy picit, mert egy vadidegennek is simán beszáll az autójába. Kim a film legkeményebb női karaktere Zoë-val együtt, legalábbis a második történetből. Kemény kiállásúak, vagányak, odaszólnak bármikor, de ugyanakkor könnyen felidegesíthetőek, de olyankor aztán kiállnak egymásért. Lazán veszik az életet, igaz szabad lányok, akiknek nem mondja meg senki sem, hogy mikor mit csináljanak. Sokszor el sem tudják dönteni, hogy akkor melyikőjük a csapatvezér, ugyanis uralkodó személyiség mindakettő, de néha úgy tűnik, hogy Zoë áll fentebb a ranglétrán. Abernathy (Aby): Szintén egy kemény nő, de csak felszínesen, csupán csak a szája nagy, legbelül egy érzékeny és vicces lány, aki szívesen tart együtt barátnőivel. Lee: A legvisszafogottabb, legaranyosabb, legbutább és legnaívabb leányka a történetből. Azt hinné az ember, hogy idegesítő, pedig pont, hogy szerethető. Mint ahogy azt már mondtam, nagyon aranyos, sokszor megviccelik őt, de ettől még szereti a csapatát, bár hiába összetartóak, a lányok szívesen áldozzák fel őt egy erdő szélén élő igénytelen parasztnak, csak a saját szórakozásuk miatt. Ettől függetlenül talán a legszebb lány a filmben, de ez már izlés kérdése. Na de itt van ami kis főszereplőnk, Kurt Russel alias Kaszkadőr Mike, akiről sokat nem tudunk, csak azt, hogy honnan szerezte azt a ronda sebhelyet az arcán, de egyébként vezetni nagyon szeret a brutálisan kinéző, de ugyanakkor marha gyors és nagyon feltuningolt fekete autójával. Imádhatja a Rally-t és a Roncsderbit. Nem tudjuk biztosan, de a kettő közül valamelyiket űzhette a múltjában. A napszemüveget is csipázza és persze nem maradhat el a menő hajviselet és a szivar sem.
- A film gyönyörűen néz ki, ahogy vissza van rángatva a 70-es, 80-as évekbe, a régies, vonalas és ugráló kép egyszerűen fantasztikus és jó stílust ad az egésznek, mondjuk ez csak az első félre igaz, ugyanis a második már másabb stílusú. Az első story inkább egy sötétebb, lepukkantabb, szabadabb, roncsderbis és motoros stílusú, aminek a nagy része egy bárban játszódik, míg a második egy modernebb, napfénnyel teli, szórakozós, inkább Rally-sabb stílusú, aminek a nagy része az autó pályán játszódik, és nem egy zárt téren. A rendezés tökéletes, Tarantino korrekten adja elő azt, amit akar, a színészek is kifogástalanul játszanak, a snittek, jelenetek és vágások szuperek, az első félben néha vannak kis kép ugrások, ami még csak jobban rátesz a régi retro fillingre. A két történet is elég szépen, és ugyanazzal a sablonnal van felépítve. Útra kell a leány csapat, megismerjük őket egy hosszabb párbeszéd alatt, ami persze szintén jól van megírva, és eljutnak egy pontig, ahonnan majd később mennének tovább, de azt már nem látjuk, mert ennél a pontnál lép be a képbe Mike is, aki felkavarja a nyugvó vizet. Nagyából egyforma a két story, de stílusában és végkifejlettjében teljesen más. A film nem csak Tarantino szerepeltetésével, hanem a "Kill Bill" című filmjeinek utalásával is szórakoztatja a rajongókat. Ez akkor jön a képbe, amikor a film közepén megjelenik a seriff a fiával a Kill Bill első részéből, és ugyanazt a két karaktert előadva tippelgetnek egy bizonyos balesetről. A másik utalás csak akkor jön be a képbe, ha nem hallkítod le és nem kapcsolod ki a telefonodat.
Rövid összegzés:
- Nagyon tetszett, bármikor újra tudnám nézni, szórakoztató, érdekes, kemény és lenyűgöző kis filmecske, amely a Grindhouse stílusában készült, ráadásúl egy nagyon jó ikerpárja a Planet Terror című Rodriguez filmnek, ami egyszerre készűlt és került a mozikba. 2007-ben ez egy tisztelet adás volt a Grindhouse féle régi filmeknek. Tudom ajánlani, nyilván nem ez a legjobb Tarantino film, nincs a három, se a négy, de még az öt legjobb Tarantino film között se, de hogy szórakoztatóan jó és kemény, az halálbiztos.
Értékelés: 8/10
