HALLOWEENI KÜLÖNKIADÁS: DÉMONLOVAG
MESÉK A KRIPTÁBÓL: DÉMONLOVAG
TALES FROM THE CRYPT: DEMON KNIGHT 1995
Halloween alkalmából gondoltam elindítom ezt a kis cikksorozatot, amiben e neves ünnep alkalmából ajánlok egy-két filmet-nem titok (és elég logikus), horror filmekről van szó. Nem Oszkár díjas alkotások ezek, és nem is világ megváltó sikerfilmek. Az ajánlás célja egész egyszerűen a szórakozás. Próbáltam csokorba gyűjteni néhány horrort, amiket szerintem érdemes megnézni halloweenkor, mint kikapcsolódás és az ünnepi hangulat megidézése gyanánt, bár a végén egy rossz film is szóba kerül majd. Remélem azért sikerül jó válogatást össze szednem, és megadni egy kicsit az ünnep hangulatát. Első ilyen filmünk nem más, mint a neves Mesék a kriptából TV sorozat mozis debütálása, a Démonlovag.
Kezdetben pár szót magáról a sorozatról. A Mesék a kriptából az 50-es évek horror és egyéb felnőtt képregények (The Crypt of Terror, Haunt of Fear, Vault of Horror, Crime SuspenStories, Shock SuspenStories és Two-Fisted Tales) nyomán indult útjára 1989-ben és 7 évadot élt meg. A sorozat házigazdája a rémséges és parádés Kriptaőr volt, aki minden részben egy újabb kriptamesét mondott el a nézőknek. A történetek stílusa és színvonala természetesen változó, de mindenki megtalálhatta a hozzá legközelebb álló és legkedveltebb rémmesét. Sajnos Magyarországon csak az első két évadot szinkronizálták le és még néhány epizódot a harmadikból. Bár 1972-ben már készült egy film a régi képregényeket megidézve, és szintén Tales from the Crypt címen, a film és a későbbi sorozat eléggé távol áll egymástól. Ám 1995-re elég sikeressé vált a Mesék a kriptából, hogy már a mozikba is berobbanjon egy egész estés rémmesével. Persze jól látták a készítők, hogy ezt a koncepciót, mint egész estés film esetében, nem lehet komolyan venni és szerencsére nem követték el ezt a hibát. Az eredmény egy fenemód szórakoztató, eszement és mulatságos kis trash film.
Kezdetben láthatjuk, hogy a szokásos főcím után mindenki kedvenc mesélője, a Kriptaőr már Hollywoodban tevékenykedik és beavatja a mozi nézőket legújabb meséjébe, melynek címe: Démonlovag. A történet elején megismerjük a magányos vándort, Braykert (William Sadler) aki egy különös ereklye birtokában menekül a démoni gyűjtő (Billy Zane) elől. Nem akár milyen ereklyéről van szó, hanem a hét ősi kulcs egyikéről, amik ha a démonok kezébe kerülnek, a sötétség erői elárasztják a földet. Kisebb bonyodalmak után már a rendőrség is Brayker nyomában van, aki egy útszéli hotelben húzza meg magát (ami azelőtt még templom volt). A bentlakók gyanakodva figyelik Braykert, ám amikor a gyűjtő is megjelenik, elszabadul a pokol és démon csatlósaival akarja bevenni a szállodát. Brayker kénytelen beavatni a lakókat az ősi titokba és az erős idegzetű Jeryline (Jada Pinkett Smith) vezetésével, puskákkal és szentelt vérrel felfegyverkezve felveszik a harcot a démonokkal.
A film nem akar több lenni, mint ami és ez jól áll neki. A történet egyszerű. Egy túlélő csoport egy elzárt helyen küzd a kintről érkező gonosz dolgokkal. Az élőhalottak éjszakája óta már ezerszer ellőtték (pl: Alkonyattól pirkadatig), mégsem unalmas a koncepció. A mellékszereplők gárdája eléggé klisés. Van itt buta cicababa, seggfej strici, jó fej hotel tulajdonosnő, részeges öregúr, szerencsétlen zsaru, szóval akit csak el tudsz képzelni, mégis-egy két kivétellel- a karakterek szerethetőek. Az atmoszféra tökéletes kis horror hangulatot ad, ami belengi az egész filmet. Emellett szerintem nyugodtan rá lehet aggatni a fekete komédia jelzőt, és a komédia azért erős összhangban van az igazi horror elemekkel. Úgy kb 50% horror, 50% komédia. A zenei válogatás is fantasztikus, a filmhez méltó. A maszkmesteri megoldásokra és a speciális effektekre nem lehet panasz, gyönyörű munkát végeztek. Még mai szemmel is megállják a helyüket, max egy-két effekt ami kilóg a sorból.
A dramaturgia okés, a cselekmény tempója elég feszes, nem állnak meg az események. Persze az eleje egy picit lassan indul be, de hát, kell az a kis felvezető az elejére. Bőven kapunk levágott végtagokat és démon belsőséget, amit csak lehet azt meg is kapjuk. Persze nem tartozik a legbrutálisabb horrorok közé, de gyenge idegzetűeknek így se nagyon ajánlott. Sok mellékszereplőt elveszítve végül eljutunk a végkifejlethez, ahol főszereplőink megmérettetnek és eldől az emberiség sorsa. Az összkép egy tökéletes kis horrorőrület, ami remek kikapcsolódást nyújt. Nem kell tőle sokat várnunk, egyszerűen csak leülni és élvezni, ezt amúgy sem a nagy elvárásokra találták ki.
A mellékszereplők gyors ledarálása után ejtsünk néhány szót a főszereplőkről! A főhőst, Braykert William Sadler játsza. Sadler számára nem ismeretlen a kriptamesék világa, hiszen a sorozat első részének is ő volt a főszereplője, és még a későbbi epizódokban is feltűnt. Mondhatni evidens volt az ő szerepeltetése és hatalmas tiszteletadás a sorozat legelső meséjének. Brayker az igazi magányos vándor figura, kemény és rettenthetetlen hős. Ő az akinek már tényleg nincs semmi vesztenivalója, nincs semmije és senkije, egyetlen célja, hogy végrehajtsa küldetését, és mentse a menthetőt. Sadler jól formázza meg a figurát. Igazán kár, hogy egy ennyire kevéssé foglalkoztatott színészről van szó. Van neki tehetsége, de valamiért ő is megmaradt a B kategóriás horrorok és akciófilmek tengerében, és csak néha szerepelhet egy két nagyobb volumenű filmben is. A nagyközönség A remény rabjai egyik mellékszereplőjeként, illetve a Die Hard 2 főgonoszaként ismerheti. Jada Pinkett Smith Jerylin szerepében korrekt alakítást nyújt. Ő az élet által meggyötört kemény csaj. A hotel takarítójaként tengeti mindennapjait, ám Brayker érkezése felkavarja az életét. Hírtelen fontos szerepe lesz és helyt kell állnia a nehéz helyzetben, mert barátai élete a tét. Tökéletes társa Braykernek.
Szándékosan hagytam utoljára a történet főgonoszát, a Gyűjtőt. Ő a pokol katonáinak egyike, akinek feladata megszerezni és a démonok kezére adni a kulcsot, ami elhozhatja a világvégét. Billy Zane játsza, aki többeknek a Titanicból lehet ismerős, és komolyan mondom, ez a csávó valami eszeveszettül fantasztikus. Szabályszerűen ellopja a showt, egyértelműen ő a fénypontja az egész filmnek. A Kriptaőr mellett talán ő a legszórakoztatóbb figura, egy ilyen egészen Freddy Kruegeri figurát hoz. Beteg humora van és folyamatosan viccelődik, morbid módon szivatja a többi szereplőt, konkrétan szórakozik velük. Semmit sem tisztel, hiszen majdhogynem mindenki felett áll. Az ő karaktere az abszolút garancia a szórakozásra. Nagy kár, hogy Billy Zane is ennyire eltűnt a süllyesztőben, mert itt bebizonyítja, hogy mennyire jó színész, és még kijárt volna neki egy két hasonló, vagy színvonalasabb szerep.
A Démonlovag megtalálta maga közönségét és a sorozat rajongói is örültek ennek a kis filmecskének. Talán ha ez a sztori a sorozat egyik része lenne, lehet nem aratna ekkora sikert, hisz mindezt beleszuszakolni 25 percbe és a többi részhez mérve lehet nem működne olyan jól. Kellett ennek azért az a másfél óra. Ezután készült még két egész estés kriptamese: a Vérbordély és a Ritual, de a színvonal folyamatosan süllyedni látszott. A Mesék a kriptából sorozat a mai napig is töretlen hírnévnek örvend, amihez méltán hozzá tartozik ez a remek, hangulatos, és szórakoztató film.
Értékelés: 7/10
Írta: Andrew
