HALLOWEENI KÜLÖNKIADÁS: HALLOWEEN

HALLOWEEN - A RÉMÜLET ÉJSZAKÁJA
HALLOWEEN   1978

Minden 1978-ban kezdődött. Egy új korszak kezdete a horrorban. Egy új horrorikon születése. Egy rendező felemelkedése. Egy új alműfaj. Egy legenda születése. John Carpenter ekkor indította útjára azt a horrort, ami megreformálta a műfajt, megadta nekünk a mára már jól ismert slasher gyilkosok legelső generációját. Ez volt, a Halloween.

1963, október 31-én az Illinois állambeli Haddonfieldben a hatéves Michael Myers bestiális kegyetlenséggel meggyilkolja saját nővérét. A szellemileg súlyosan zavart fiút pszichiátriai klinikára szállítják. Itt Dr. Sam Loomis (Donald Pleasence) felügyelete alá kerül, akinek szilárd meggyőződése, hogy a fiú maga a gonosz. Munkatársai persze nem hisznek paranoid elképzelésében, és ezt elég rosszul teszik. Tizenöt évvel később, az immár felnőtt Myers megszökik az intézetből és Halloween napján visszatér Haddonfieldbe. Hamar becserkészi új áldozatait, köztük a fiatal Laurie Strodeot (Jamie Lee Curtis). Dr. Loomis a seriff segítségével az elmebeteg Myers nyomába erednek, hogy megakadályozzák az újabb gyilkosságokat. Ám amint leszáll az éj, Michael megkezdi véres munkálkodását.

Az akkor 30 éves John Carpenter (A dolog, Menekülés New Yorkból, A köd) neve már nem volt ismeretlen szakmai berkekben, hiszen korábban ő rendezte meg, szintén alacsony költségvetésből a Sötét csillagot és a 13-as rendőrőrs ostromát, és az ezekből felhalmozott kosztpénzből (325 ezer) sikerült megalkotnia élete első igazi nagy dobását. Bár nem sok kellett ahhoz, hogy a film ne a legendás ünnepről kapja a címét. Eredetileg a film címe az lett volna, hogy The Babysitter Murders (Bébiszitter mészárlások). Szerencsére Carpenter mégis a Halloween mellett döntött és ez több szempontból is jó döntésnek bizonyult. A stáb így is nagy kreativitásra szorult az alacsony költségvetés miatt és mivel annak felét a forgatáson használt Panavision kamerákra költötték, így egy cent sem maradt a kosztümökre, ezért a színészek a saját ruháikban szerepeltek. Ugyanígy nem volt pénz saját maszkmesterre. Michael Myers ikonikus maszkja úgy született meg, hogy a legközelebbi jelmezboltban vettek egy Kirk kapitány maszkot. Ezt fehérre festették és a szemeit nagyobbra vágták és láss csodát, el is készült Michael Myers legendás álarca. És még egyéb érdekesség, hogy mivel az ősszel játszódó történetet tavasszal forgatták, a stáb műleveleket szórt szét a forgatás színhelyein. Költségkímélés miatt a felvételek után a leveleket összeszedték és újra felhasználták.

És mint tudjuk általában az alacsony költségekből adódó kreativitásból születnek a legjobb ötletek. Ez itt sincs másként. Hihetetlenül félelmetes atmoszférát sikerül teremteni, ami nem képes nem megragadni a nézőt. Erre Carpenter saját komponálású filmzenéje külön rátesz egy lapáttal. A rendező úr amúgy is szinte minden filmjében maga szerezte a zenét és talán itt alkotta a legjobbat. A főtéma mára már legendássá vált, nem is beszélve a többi hátborzongató és nyugtalanító taktusról. Már a nyitójelenet is zseniális. Egy látszatra vágás nélküli jelenetről van szó, amikor a gyilkos szemszögéből láthatjuk a gyilkosságot. A zene már megadja az alaphangulatot. A gyilkosság a kornak megfelelően erősen van ábrázolva. És a jelenet végén, amikor meglátjuk, hogy a gyilkos egy gyerek, a nézőnek az álla is leesik. Sok kritika éri a filmet amiatt, hogy a film ezutáni részei elég unalmasak és nem történik bennük semmi. Lehet tényleg kicsit unalmasnak hathat de nézzük meg mi is történik. Michael szökése után folyamatosan megismerjük a főszereplőket. Van idő kibontani Laurie és barátnői karaktereit az egyéb mellékszereplőkkel együtt. Közben Loomis dokit is jobban megismerjük, elvégre ő lenne a filmben egyfajta Van Helsing karakter, aki tisztában van a fenyegetéssel és képes tenni ellene. Mindeközben Michael végig ott ólálkodik a háttérben, de sosem a középpontban, mindig csak a margón, arra várva, hogy váratlanul előugorjon. De ő ezt nem teszi meg, csak amikor leszállt az éj. Ezek a részek paranoid érzetet keltenek és rájátszanak az alaptalan félelem érzetére és igazi suspense elemek. Viszont amikor elkezdődnek a gyilkosságok azok is kicsit vérszegények. Szó szerint. A filmben alig van valami vér. Ez betudható az alacsony költségvetésnek és annak, hogy Carpenterék inkább a feszültségteremtésre és a félelemkeltésre mentek rá. A mai kor nézője nem nagyon tudja becsülni a Halloweent, részben az előbb felsorolt okok miatt. Másrészt azon okok miatt, hogy a film elemei csupa klisét hordoznak magukon. De azért ne felejtsük el, hogy ez a film teremtette meg a kliséket. Ugyanis ez volt az a film, aminek nyomán megszületett egy új alműfaj a horroron belül, ez pedig a slasher (kaszabolós) horror. Itt született meg az arctalan gyilkos képe, és azok a szabályok, hogy akik isznak, drogoznak és szexelnek, azok tuti biztos meghalnak, és csak a tiszta szűzlány maradhat életben a film végére és küzd meg a gyilkossal. (Ezeket jóval később a Sikoly című film ki is parodizálta, és még tisztelgett is a Halloween előtt). A film nyomán több tucatnyi slasher film született a Halloweent másolva, és a címe is egyfajta divatot indított, ugyanis majdnem minden ünnephez vagy jeles dátumhoz készült egy horrorfilm (Péntek 13, Véres valentin, Silent Night, Deadly Night, April Fool’s Day, Anyák napja, Happy Birthday to Me, Szalagavató). Bár nem ez volt az első hasonló film- ott volt például az 1974-es Texasi láncfűrészes mészárlás és az ugyanebben az évben készült Fekete Karácsony, ez utóbbi sok hasonlóságot mutat a Halloweennal, főleg a nyitójelenet- de ez volt az amelyik lefektette a törvényszerűségeket és egy újhullámot indított el. Bár az ivó és szexelő tinik halálába nem nehéz egyfajta prédikációt belemagyarázni, Carpenter leszögezte, hogy neki nem ez volt a célja. Az ő elképzelése szerint a tinik azért halnak meg, mert mindig mással vannak elfoglalva, ahelyett, hogy a biztonságukra ügyelnének. Laurie pedig egyedül van, ezért nincs ami elvonja a figyelmét és így koncentrálhat a túlélésre. Továbbá nem is állt szándékában egy új alműfajt teremteni. Saját elmondása szerint munkáját az olasz giallok, köztük Dario Argento Mélyvöröse és első sorban Alfred Hitchcock Psycho-ja ihlette. A film amúgy több ponton is tiszteleg a Psycho előtt. Például a főszereplő Jamie Lee Curtis a Psycho főhősnőjének Janet Leigh-nek a lánya. Emellett a Psychoban az egyik főszereplő neve Sam Loomis, és Michael kezelőorvosa ugyanezt a nevet kapta. (Érdekesség még, hogy a Sikolyban az egyik karakter neve Billy Loomis. Úgy látszik, hogy a Loomis nagyon elterjedt név a horrorban).

A szabályok mellett még itt született meg a slasher gyilkosok új faja, és közülük is a legelső volt Michael Myers. Nem tudunk meg róla sokat, egyetlen árva szót sem szól soha és ez így van rendjén. Ő egy tökéletes gyilkológép mindenféle motiváció nélkül, emberfeletti erővel és roppant szívós is. Karakterét a nyitójelenet adja meg és Dr. Loomis későbbi eszmefuttatásai. Amikor Loomis arról tart kiselőadást, hogy Michael maga a vegytiszta gonosz emberi testben, a film legjobb pillanatait képezi. Ezáltal kapunk egy ki nem mondott, finoman éreztetett természetfeletti szálat, amivel Michael ereje és sebezhetetlensége is magyarázható. Michael figuráját elég szépen le is másolták, amikor megteremtették a másik egyik legnagyobb horrorikont, Jason Voorheest. Sokan bírálják a folytatásokat, hogy a második résztől behozták a családi szálat, így motivációt, célt adtak Michaelnek, aki attól volt félelmetes, hogy egy motiváció nélküli gyilkos, aki bárkire rátámadhat. Bár ha így belegondolok, erre a családi szálra már itt az első részben is van halovány utalás.

Michael Myers mellett a két főszereplő vált még legendássá, akik szintén a sorozat ikonikus karaktereivé váltak. A 20 éves Jamie Lee Curtis Laurie szerepével robbant be a köztudatba és remekül hozza a figurát. Ő az ártatlan szűzlány, akinek komoly megpróbáltatásokon kell átmennie, hogy túlélje Michael borzalmait. Igazi jellemfejlődésen megy át, és a hetedik részre egy igazi érett, harcias nő lesz, aki akkor már egyfajta női Van Helsingként veszi fel a harcot Michaellel és segít a fiataloknak. Az összes későbbi horror hősnőjének, például Nancynek a Rémálom az Elm Utcában filmekből, ő az előképe. Hasonlóan ikonikus szereplő lett Donald Pleasence Dr. Loomis szerepében. Ő az egyetlen, aki felfogja és megérti Michael igazi lényét, ezért ő az egyetlen, aki valóban komolyan veszi a fenyegetést. Mégis, Loomis és Michael között van valamilyen kapcsolat, egyfajta a jó és a gonosz nem létezhet egymás nélkül. És valóban mintha erről lenne szó. Az öreg Loomist mintha tényleg már csak Michael tartaná életben és az a cél, hogy megállítsa. A sorozat előrehaladtával mintha kicsit kezdene ebbe beleőrülni, de mindig is ő lesz Michael igazi ellenpólusa. Annak ellenére, hogy sajnálatos módon a színész és vele együtt a karakter is a hatodik rész után meghal, szerepe nem tűnik el, hiszen ezt a szerepet a hetedik részben a már felnőtt és tapasztalt veterán Laurie veszi át. Donald Pleasence neve összeolvadt Loomis dokival és így is fog megmaradni az emlékezetünkben.

Persze a hatalmas siker után nem maradhattak el a folytatások sem. 1981-ben készült el a folytatás, amikor már tucat számra készültek a slasher filmek, és a producerek úgy gondolták, miért ne pont a trend elindítói ne részesüljenek a dicsőségben. Carpenter itt már csak a forgatókönyvért és a zenéért volt felelős, de így is egy korrekt második rész született, amivel az első részt is le akarták zárni. Ezután következett 1982-ben a borzalmas Halloween 3 Boszorkányos időszak. Az alkotók nem akartak leragadni egy sorozatgyilkosnál, és a koncepció az volt, hogy minden évben egy új Halloween történettel állnának elő. Ezért az első két rész eseményeitől teljesen különálló történetet próbáltak összedobni, aminek semmi köze az egész szériához. Az eredmény viszont egy akkora bődületes nagy baromság lett, hogy az szavakkal elmondhatatlan. Az eredmény egy orbitális nagy bukás lett, és a stúdió egy ideig nem is akart Halloween filmet csinálni. Carpenter itt már csak producer volt, de ezek után már a sorozat egyik részében sem dolgozott semmilyen pozícióban. Később a sorozat fő producere Moustapha Akkad látva a Rémálom az Elm Utcában és a Péntek 13 filmek sikerét, úgy döntött van még kraft a jó öreg Michaelben és tervbe is vésték a negyedik rész elkészültét, ami 1988-ban meg is valósult. A harmadik részt hál istennek figyelmen kívül hagyták és az első két rész eseményeit folytatták. Nem éri el azok szintjét, de méltó hozzájuk és az egyik legjobb Halloween folytatás született meg. Egy évre rá már jött is az ötödik rész. Na itt már a sorozat elindult azon az úton ahol minden slasher széria kiköt egy idő után. Ez pedig nem más, minthogy kezdenek paródia szerűvé válni és egyre gyengébb részek születnek. A Halloween mondjuk megtartotta a komolyságát, de a romlás észrevehető. Az ötödik rész még nem annyira vészes, egész vállalható. De 1995-ben jött a hatodik rész. Na ott már gondok voltak. Hiába próbáltak beleerőltetni mindenféle humbugot Michael eredetéről meg hasonlók, egy kicsit sok lett és a rendezés sem a legjobb. A harmadik rész mélységét szerencsére egyik folytatás sem érte el, de így is a széria egyik leggyengébb darabja született meg. Hogy aztán 1998-ban megszülethessen a Halloween H20-Húsz évvel később. Ez a rész nemhogy visszahúzta a szériát a süllyesztőből, de sikerült visszatérnie az első rész színvonalához és egy tisztességes lezárást adnia a sorozatnak. Hasonló a helyzet, mint a Rémálom hetedik részével. Annyi különbséggel, hogy a Halloweenhoz még hozzácsaptak 2002-ben egy harmatgyenge nyolcadik részt (talán a legrosszabb Myerses Halloween). Ezután pedig már csak a remake következett, de az már egy másik történet.

A Halloween jelentősége tagadhatatlan és még mai szemmel is hatásos és képes néhol félelmet kelteni. Egy igazi klasszikus, ami megérdemli a figyelmet. És Michael Myers is bevonult a horror ikonok panteonjába és a harmadik legendás gyilkossá vált Freddy Krueger és Jason Voorhees mellett.

Értékelés:  8/10

Írta: Andrew