Hannibal

HANNIBAL

2001


A Bárányok hallgatnak hatalmas sikert aratott 1991-ben a nézők és a kritikusok szemében
egyaránt. Jelentősége és mondanivalója megkérdőjelezhetetlen volt és rövid idő alatt hatalmas
rajongó táborra tett szert. És mint tudjuk csak idő kérdése, hogy egy ilyen népszerű filmnek
 folytatása szülessen. De vajon képes e felnőni elődjéhez.


Tíz év telt el a Bárányok hallgatnak eseményei és Hannibal (Anthony Hopkins) szökése óta. A
doktor azóta Firenzében él, új személyazonossággal és egyik kedvenc szenvedélyének, a
művészetnek hódol. Clarice Starling (Julianne Moore) még mindig az FBI-nak dolgozik, de egyre
inkább belefárad munkájába, munkatársai kinézik és egyre nagyobb botrányokba keveredik. Ám
feltűnik a színen Lecter egy korábbi áldozata, „az egyetlen túlélő”, torz testű és lelkű,
emberi roncsként vegetáló milliárdos Mason Verger (Gary Oldman), aki pusztán azért él, hogy
bosszút állhasson Hannibalon, amiért az annak idején megnyomorította. Meg is találja a
megfelelő módszert. Politikai kapcsolatai révén botrányba sodorja Claricet, ezzel egész
karrierjét veszélyeztetve, bízva abban, hogy erre a doktor előbújik rejtekéből, hogy segítsen
a nőnek. Mason egy apró segítséget kap a firenzei rendőrkapitány, Pazzi felügyelő (Giancarlo
Giannini) személyében, aki a vérdíj reményében kezd el vadászni Lecterre. A terv sikeresnek
bizonyul, és amikor Hannibal életjelet ad magáról, ismét Claricet állítják az ügyre.
Elkezdődik a végső hajsza.


Thomas Harris 1999-ben írta meg regény formájában a folytatást és Hollywood egyből lecsapott
rá. Sajnos Jonathan Demme nem vállalta el a rendezést, ezért a projekt Ridley Scott (Alien,
Szárnyas fejvadász, Gladiátor) kezébe került. Jodie Foster sem akarta újra eljátszani Clarice
Starlingot, így a szerepet Julianne Moore kapta meg. Vicces érdekesség, hogy mikor Ridley
Scott felkereste Anthony Hopkins-t, hogy játszana-e a tervezett Hannibal című filmjében,
Hopkins azt hitte, a Gladiátorhoz hasonló történelmi kalandfilmet akar forgatni a karthágói
hadvezér életéről. Ridley Scott karrierje az utóbbi években mintha hanyatlásnak indult volna,
 de a Hannibal a legjobb filmjei közé tartozik.



Az új film néhány rajongónak kisebb csalódást okozott. Ugyanis a rendezőváltás stílusváltást
is jelent, Demme és Scott pedig elég más oldalról közelítették meg a történetet. A Bárányok
nyomasztó hangulatából és a lélekre ható belső borzongásból nem maradt semmi, Scott inkább a
vizuális terrorra és brutalitásra fektetett hangsúlyt. A Bárányokban sokszor csak sejtetik a
szörnyűségeket, itt meg konkrétan a képünkbe tolják. Hannibal karakterét is máshonnan
közelítették meg. Már nem azt a Hannibalt látjuk, aki pusztán a cellájában ücsörögve is képes
 volt félelmet kelteni. Persze a stílusa, a cinikussága és az elmés bárbeszédei megmaradtak,
de így is kicsit ront az összképen a gyilkosságainak az ábrázolása és, hogy bemutatják az
emberi, érző oldalát Claricehez való kapcsolatán keresztül. Nekem ez egyáltalán nem jelentett
gondot, hiszen így még könnyebben tudtam azonosulni a doktorral és következetesen továbbviszik
 azt a kapcsolatot közöttük, amit a Bárányokban már elkezdtek, úgy hogy részemről ez nem
akkora gond, igaz kicsit tényleg elüt Lecter általunk megismert félelmetes és rejtélyes
karakterétől, de hálistennek nem követnek el mítoszrombolást (azt megteszik a Hannibal
ébredésében). Az előző rész zenéje is, ami nyugtalanító és néhol idegborzoló volt, teljesen
megváltozott, a borzongatás helyett, kellemes és hangulatos zenét komponáltak, persze ezt nem
hibaként említem. De ezt a filmet nem szabad a Bárányokhoz hasonlítani, hisz mindkettő stílusa
 eltér és mindkettő másban jó.


 
A filmben gyönyörű tájképeket láthatunk, különösen a firenzei jelenetek varázslatosak. A zenét
 Hans Zimmer szerezte és nagyszerű munkát végzett, külön kiemelném a Vide Cor Meum
operabetétet, ami végigkíséri a filmet, a lelkünkbe mászik és mintha valamelyest Hannibal
emberi oldalára is reflektálna. Starling nyomozó szerepét Julianne Moore vette át. Játéka
valóban nem tökéletes, de megfelelően eljátsza amit ráosztottak. Clarice sem már az a naiv kis
 tanonc, hanem rátermett és erős nő, és Julianne ebből kihozza amit lehet. Méltó utódja Jodie
Fosternek. Anthony Hopkins brillírozik. Még a karakterben lévő egy-két változás ellenére is
képes volt egyensúlyt tartani és megmaradni az eredeti figuránál, mindezt kifogástalan
profizmussal előadva.

Akit még mindenképpen meg kell említeni az Gary Oldman. Gary Oldman
alapból egy nagyszerű színész és ha egy ehhez hasonló szerepet kap, abból kihozza amit csak
tud. Mason Verger egy igazi szemétláda, akit tényleg már csak a bosszúvágy tart életben és
mindenre képes, hogy ezt véghez vigye. Ő az, aki arról beszél, hogy őt megváltotta Isten és
megtért, közben meg disznókkal akarja felzabáltatni Hannibalt és egyéb kínzásokat talál ki
neki, és még az is belefér, hogy egy FBI ügynök karrierjét tönkre tegye. Tökéletes ellenpólusa
 Lecternek. Oldmannek nem volt könnyű dolga, hiszen karaktere nyaktól lefelé béna, és az
arcjátékra is nehezen hagyatkozhatott mert a felismerhetetlenségig elmaszkírozták. Ennek
ellenére a játéka fantasztikus, tökéletesen hozta Verger figuráját, de mi másra is
számíthattunk Gary Oldmantól.

Összegezve a Hannibal egy jól összerakott film, egy jó folytatás, ami elmarad elődjétől, de
nem marad el hírnevétől. De mint korábban írtam, nem szabad a Bárányok hallgatnak-hoz mérni,
hiszen más a stílus, más a koncepció, de ez így van rendjén. Ez a mű is méltó és megtisztelő
helyet foglal el a műfajban.


Értékelés:    7/10

Írta: Andrew