In Bruges
ERŐSZAKIK
IN BRUGES 2008
Hogy ki találta ki ezt a borzalmas magyar címet, azt nem tudom, de e miatt Harry tuti meglátogatná. Úgy hangzik, mint valami ostoba vígjáték vagy paródia, holott a film ennél sokkal több. Egy kifejezetten erős kortárs tragikomédia, melynek erényei és stílusa mellett nem lehet elmenni szó nélkül és üdítő meglepetés az elmúlt évek filmes felhozatala között.
Egy rosszul sikerült meló után Rayt (Colin Farrell) és Kent (Brendan Gleeson) a két bérgyilkost főnökük azonnali hatállyal Londonból Bruges-be küldi, amíg elcsitulnak a dolgok. Ken élvezi a kényszervakációt a gótikus városban, Ray viszont unja és utálja a helyet, szinte már a pokolnak tekinti, és még mindig gyötrik a legutóbbi munka véres emlékei. Egyetlen öröme a sok furcsa alak között egy helyi filmes lány Chloe (Clémence Poésy), akibe Ray beleszeret. Ahogy telik az idő Ken el is gondolkozik azon, hogy lehet nem csak bujkálniuk kell, hanem talán egy újabb meló vár rájuk Bruges-ben. Az események viszont oda fajulnak, hogy a fiúk forrófejű és erőszakos főnöke Harry (Ralph Fiennes) is kénytelen Bruges-be utazni.
Martin McDonagh az egyik legnevesebb kortárs drámaíró, rengeteg művét bemutatták már színpadon. 2008-ban ezzel a filmmel megkísérelte első rendezői bemutatkozását (természetesen saját írásából) és szerintem azt lehet mondani, hogy a mesternek elsőre sikerült. Persze az In Bruges nem egy tökéletes mű, de műfaján belül egyedi és korszakalkotó mestermű, ami kivívta a nézők és a kritikusok elismerését egyaránt, McDonagh még ismertebbé vált, és e mellett még Bruges városának is csinált egy kis reklámot.
A film egy remek dráma egy kis humorral fűszerezve és McDonagh megcsillogtatja a zsenijét. Tökéletesen egyensúlyban van az erős dráma és a néhol durva humor. Aki az egyiket, aki a másikat kedveli, bőven kijut belőle. Bár lehet nem sokan kedvelik ezt a fajta stílust és ezt a fajta angol humort, de valamilyen szinten bennük is nyomot fog hagyni. A rendező remekül kihasználja a helyszínt és az adott lehetőségeket és rengeteg érdekes karakterrel tölti meg a sztorit. Emellett nagyon erős mondanivalója és dramaturgiája van, ami főleg Ray depressziójában nyilvánul meg. Emellett terítékre kerül maga az erkölcs és annak egy érdekes változata, amikor bepillantást kapunk a bérgyilkosok világába és értékrendjükbe. Szerintük pénzért embert ölni, és mivel főleg rossz embereket ölnek, teljesen természetes és néha helyén való. Viszont egy gyermekgyilkosság esetében, még ha baleset is volt, az elkövető halált érdemel. Ebben az alámerülésben nyilvánul meg a film legnagyobb erőssége, a bérgyilkosok ábrázolása. Felejtsünk el mindenféle profi, elpusztíthatatlan gyilkológépet, akiket az akciófilmekben láthattunk, itt igazi emberekről van szó. Teljesen hétköznapi emberek, átlagemberek gondjaival, az ő történetüket ismerjük meg. Itt leomlik a határ köztünk és köztük és a rendezőnek sikerül elérnie, hogy szinte az összes karakterrel együtt érezzünk és izguljunk értük. A történet jó, a hangulat remek, a párbeszédek és a szövegek jól meg vannak írva, a karakterek fantasztikusak, maga a város és a látvány gyönyörű. Mi kell még?
Colin Farrell talán élete alakítását nyújtja. Ezt a szerepet mintha neki találták volna ki. Tökéletesen egyensúlyozik a lazaság, az unalom és a legmélyebb depresszió között. Rengeteg fergeteges pillanata és beszólása van a filmben, a humorforrás nagy részéért ő felel. Ő a világ legrosszabb turistája, aki megállás nélkül szapulja Bruges-t, még az előtt a lány előtt is akinek ez a szülővárosa egy randi kellős közepén. Ugyanakkor a film az ő tragédiájára épül, és az tökéletesen be van mutatva. Korábban azt írtam, hogy a a humorforrás nagy részéért ő felel, viszont a történet drámai része leginkább rajta áll vagy bukik, és tökéletesen helytáll. Nem nagyon láttam még Colin Farrelt ilyen szerepben, de itt olyan erős alakítást nyújt, hogy az valami eszméletlen. Megérdemelten kapta meg azt a Golden Globe-díjat. A másik fontos szerepet Brendan Gleeson játsza. Talán ő a legszerethetőbb és úgy mond legártatlanabb karaktere a történetnek. Ken a tökéletes barát, aki mindig a helyes utat próbálja választani és segíteni a barátain, de amikor két tűz közé kerül, már ő is tanácstalan. Tökéletes párost alkotnak Farellel.
A legfontosabb mellékszereplő talán a Chloet játszó Clémence Poésy. Maga a földre szállt angyal, McDonagh remekül választott. Nem az az üresfejű liba, hihetetlenül bájos és szeretnivaló lány, és bár ő sem tökéletes, mégis Ray számára ő jelenti az egyetlen reménysugarat. Akiről még nem beszéltem (pedig kellene, mert különben megkeres és kinyír) az Ralph Fiennes Harry Waters szerepében. Fiennes ismét bebizonyítja, hogy mekkora színész. Őt lehetne nevezni a történet antagonistájának. Talán még azt is ki merhetjük jelenteni (de csak vigyázva), hogy Harry erősen pszichopata, néha dühkezelési problémái vannak és nem szereti ha sértegetik a pöcs gyerekeit. Ő az abszolút főnök, akivel jobb, ha nem kötözködnek. Egy rossz beszólás egy ártatlan járókelőtől és az illető hamar a föld alatt végezheti. Ugyanakkor a saját értékrendjei szerint nézve tettei jogosak és ez ellen saját beosztottjai sem vitatkoznak, csak beletörődnek, vagy igyekeznek túlélni. Idegbetegsége és kegyetlensége ellenére az egyik legérdekesebb és legszórakoztatóbb karakter, aki nélkül ez a film is kevesebb lenne.
Összességében az In Bruges egy remek kortárs tragikomédia. Aki szereti az ilyen stílusú filmeket vagy történeteket, annak kötelező, mindenki másnak pedig erősen ajánlott. Nem fog csalódást okozni.
Értékelés: 8/10
Írta: Andrew
