JAMES BOND MARATON PART 3

A Magányos ügynök hosszú időre padlóra küldte a sorozatot, és egy ideig úgy tűnt, hogy egy életre befellegzett a James Bond filmeknek. A 90-es évek elején rengeteg spekuláció született a széria jövőjét illetően és sok forgatókönyvvel is próbálkoztak. A sok várakozás miatt, és mert a nézők is kiutálták, Timothy Dalton 1994-ben felbontotta a szerződését. Végül a jó öreg Broccoli lánya, Barbara Broccoli, producertársával Michael G. Wilsonal, az új rendezővel Martin Campbellel, csapatnyi új forgatókönyvíróval és persze az új 007-el, Pierce Brosnanel sikeresen megmentették a sorozatot. Mi az, hogy sikeresen, az Aranyszem hatalmasat robbant. Brosnan már korábban is esélyes volt a szerepre, de akkor nem tudta elvállalni, de most eljött az ő ideje. Azt le kell szögezni, hogy a Bond filmek innentől már stílusos akciófilmek, de ez egyáltalán nem jelent jelentősebb gondot. Az alkotóknak sikerült feltámasztaniuk hamvaiból James Bondot és bevezetni a 90-es évekbe.

ARANYSZEM

Új világ. Új ellenségekkel. Új fenyegetéssel. De egyvalakire még most is számíthatunk. James Bond, a 007-es ügynök. Mást vártak talán? A 007-es ezúttal azt a feladatot kapja, hogy megtalálja azt a titokzatos orosz fegyverkereskedő bűnszervezetet, aminek tagjai egy lopott, elektromágneses kisülésnek is ellenálló helikopterrel ellopják az orosz szuperfegyver, az Aranyszem működtetéséhez szükséges indítókulcsokat Szibériából, Szevernajából, egy titkos katonai állomásról. Az Aranyszem egy titkos orosz katonai műhold, amellyel az egész nyugati civilizációt el lehetne pusztítani. Bond természetesen a szokásos rutinnal vág neki az akciónak, ám azt nem is sejti, hogy a terv hátterében egy nagyon is régi barátja áll, aki nyugodt szívvel pokolra küldené a 007-est és vele együtt elpusztítaná egész London-t. Elkezdődik a versenyfutás az idővel.

A hat évnyi szokatlanul hosszú szünet után egy igazán minőségi, klasszikus, de modern köntösbe bújtatott történetet kaptunk. A filmek elején látható gunbarrelt is lecserélték egy sokkal modernebb és jobb verzióra. A főcím előtti jelenet rendkívül jóra sikeredett. 9 évvel a film fő eseménye előtt kezdünk, 1986-ban (vicces, hogy ez az az év, amikor Brosnan először szóba került a szerepre). James Bond kollégájával és barátjával, Alec Trevelyanel, a 006-os ügynökkel behatolnak egy Szovjet bázisra, hogy megsemmisítsenek néhány robbanótöltetet. Az akció sikerül, de Alecet „megölik”. Ezután jön a főcím, ami nagyon modern és eszméletlenül király. Nőket és Szovjet szimbólumokat láthatunk és alatta pedig Tina Turner énekli a főcímdalt, ami az egyik legeslegjobb a Bond főcímzenék között, nekem például a kedvencem. Annak idején hatalmas sláger is lett belőle. Már maga a film címe is, hogy Aranyszem, igazából egy hatalmas tiszteletadás Ian Flemingnek, hiszen ugyanez volt a neve az ő jamaicai birtokának, valamint ugyanez volt a neve egy hadműveletnek is, amit maga Fleming dolgozott ki a második világháború során, arra az esetre, ha a nácik megszállnák Spanyolországot. A bevezető után ugrunk 1995-be és Bondot már Monte Carloban láthatjuk, a jó öreg Aston Martin DB5-ös volánjánál, amint épp egy gyönyörű nővel versenyeznek a hegyekben. Ezután Bond az este betér a helyi kaszinóba, ahol természetesen összetalálkozik a nővel. Akiről hamarosan kiderül, hogy egy orosz bűnszervezetnek dolgozik, akik el is rabolnak egy új típusú high-tech helikoptert egy légi bemutatóról. Nem sokkal ezután ezzel a géppel hajtják végre az Aranyszem ellopását, amikor behatolnak egy orosz katonai bázisra, ahol mindenkit lemészárolnak, kivéve Natalya Simonovát, egy programozó nőt, akinek sikerül elmenekülnie. Bond el is indul Oroszországba, hogy megoldja az ügyet, amiről hamarosan kiderül, hogy a halottnak hitt Alec áll mögötte. Az új idők szavára hallgatva a film jóval pörgősebb, mozgalmasabb és akciódúsabb, a korabeli akció filmeket simán kenterbe veri. Nagyszerű helyszíneket is sikerült találni. Monte Carlo után Oroszország, majd a fináléban eljutunk a Karib-tenger körzetébe, ami már egy jól bejáratott Bond helyszín. Akciókat is kapunk dögivel, amik nagyon látványosak és izgalmasak. A legemlékezetesebb egyértelműen a tankos üldözés. Továbbá a filmnek van egy sajátos hangulata, ami magán hordozza a klasszikus James Bond szellemiséget és a modern kor hangvételét és sikeresen övözi a kettőt s ezzel együtt ez az egész atmoszféra olyan eszméletlen királyságot áraszt magából, hogy azt nem lehet szavakba önteni. A humor is visszatér a sorozatba és kapunk egy kis öniróniát. Utóbbi szerencsére mértékkel van kezelve. Ezek főleg Bond idejétmúltságára irányulnak, és igazából a közönség akkori véleményét tükrözik, amikre rá is cáfolt ez a film. A bondos hangulatot erősíti, hogy rengeteg visszautalást kapunk a korábbi részekre, persze ezek is mind finom gesztusok, amiket csak a legnagyobb rajongók képesek kiszúrni. A forgatókönyvírókat is dicséret illeti. Ugyanis a sok akció és utalás mellett egy dinamikus, szilárd történetet tudtak összerakni és egy csomó kiváló párbeszédet tudtak hozzá írni. Rengeteget hozzá tesznek még az érdekes szereplők, akikből most jó párat ki is lehet emelni.

Pierce Brosnan tökéletes választás volt James Bondnak. Mind külsőre, mind jellemre 100%-an megfelel. Sokan mondogatják, hogy olyan, mintha összegyúrták volna benne Sean Conneryt és Roger Mooret és ezeket a tulajdonságokat észre is vehetjük, de Brosnan is megalkotja a saját 007-ét. Ő is megpróbálja tovább vinni azt a vonalat, amit Dalton, vagyis hogy bemutatni Bond emberi oldalát a hideg gyilkos mögött, de persze ezt sikerül a sorozat szellemiségéhez méltóan tennie. Brosnan játéka jó, de itt még nem annyira kiforrott, a következő részek folyamán egyre jobban fejlődött. Egy igazán kivételes Bond lányt kapunk Natalya Simonova személyében. Izabella Scorupco játssza őt igazi átéléssel. Natalya egy nagyon is kemény és önálló nő. Ráadásul ő is azon kevés női szereplők táborát gazdagítja, akik tényleg hasznára vannak a 007-nek és méltó társa is. És ha már kivételes Bond lány, akkor itt van még az egyik legkivételesebb, legemlékezetesebb és legjelentősebb főgonosz. Sean Bean játssza Alec Trevelyant, Bond régi jó barátját és valami eszméletlen jó a szerepben. Ha többet szerepelne még Brosnant is lenyomná. Igazi céljai és motivációi vannak, hiszen az Aranyszem bevetésével bosszút akar állni Anglián. Ugyanis Alec származásilag Kozák és pont az angolok voltak azok, akik annak idején a népét és köztük a szüleit is oda dobták Sztálinnak, amikor azok tőlük reméltek menedéket. A fiatal Alecet magához vette az MI6 és kiképezte Bondal együtt. Továbbá a nagy pusztítással a bankok pénzét is mind magának utaltatná át, tehát egyáltalán nem jönne ki rosszul a helyzetből. Alec karaktere azért is érdekes, mert neki van a legszemélyesebb viszonya Bondal. Az ő párbeszédeik az egyik legjobb pillanatai a filmnek és itt egy kis bepillantást is kapunk Bond múltjába és lelki világába. Itt is az a helyzet áll fent, mint az Élni és halni hagyni esetében, vagyis, hogy az egyik legjobb főgonosz mellett szerepelnek a legemlékezetesebb gonosz csatlósok is. Közülük is a legjelentősebb Famke Janssen Xenia Onatopp szerepében. Egy eszméletlenül gyönyörű és érzéki nő, ilyen téren teljesen lemossa az aktuális főhősnőt. Emellett egy vad, perverz, szadista pszichopata, akinek egyik kedvenc kivégzési módszere, hogy a combjával folytja meg a férfiakat. Ő az a nő, aki olyan veszélyes, hogy még James Bond sem mer vele lefeküdni. Janssen remekül játssza a szerepet és az egyik legjobb gonosz csatlóssá válik. És ott van még Alan Cumming a számítógépzseni Boris Grishenko szerepében, aki az egyik legszórakoztatóbb szereplője a filmnek, valamint Gottfried John, mint a korrupt Ourumov tábornok. És megkapjuk az új M-et is, és itt következik be a film egy másik nagy húzása, ugyanis az új M nő lett. Ez máris rengeteg ellentétre ad okot közte és a 007-es között, aki nem is kedveli őt, de elismeri főnökének és tiszteli is. Judi Dench játssza az új főnököt, aki végre méltó utódja Bernard Leenek. Illik rá a szerep és jól is játssza. Pont tőle hangzanak el a Bondot leginkább minősítő szavak (szexista, nőgyűlölő őskövület, a hidegháború maradványa), amik az akkori közönség véleményét is tükrözték. Van még két mellékszereplőnk is. Az egyik egy volt KGB-s gengszter, Valentin Dmitrovich Zukovsky (Robbie Coltrane). Még ha korábban ellenségek is voltak, most jobbára Bond oldalán áll és segít is neki, amiben tud. Karakterét itt még nem bontották ki nagyon, de még lesz rá lehetőség A világ nem elég című részben. A másik pedig egy CIA ügynök Jack Wade, aki le se tagadhatná, hogy valójában egy Felix Leiter pótlék, de így is egy szórakoztató és egyáltalán nem fölösleges karakter. Őt egyébként Joe Don Baker játssza, aki korábban a Halálos rémületben egyik főgonosza volt. Most egy másik szerepben tért vissza, de persze ez a sorozatban már megszokott jelenség.

Az Aranyszem megmentette a sorozatot a végső bukástól és sikerült megszerettetnie a modern kor közönségével is James Bondot. Egy mai napig is lendületes, akciódús és magával ragadó film, ami jómagamnak is személyes kedvencem.
Értékelés:   9/10

A HOLNAP MARKÁBAN

Az Aranyszem hatalmas sikerével bebizonyosodott, hogy James Bond egyáltalán nem elavult és van létjogosultsága a modern 90-es években. Egyértelmű volt a folytatás elkészülése, ám annak minőségén szemmel láthatóan nyomot hagyott, hogy egy fontos állandó tag távozott el a stábból.

Valaki egymás torkának akarja ugrasztani a világ nagyhatalmait. A nyomok Elliott Carver-hez, a nagy befolyású sajtómogulhoz vezetnek, aki hatalmas médiabirodalma segítségével könnyedén manipulál bárkit. Ha Carver-en múlik, az egész világon úrrá lesz a káosz. Itt csakis egyvalaki csinálhat rendet. Bond, James Bond. Bond először Carver szexis feleségét, - korábbi barátnőjét - Parist próbálja megkörnyékezni, majd egyesíti erőit Wai Linnel, a lélegzetelállítóan gyönyörű kínai ügynöknővel.

Sajnos az előző rész premiere után, a sorozat állandó producere, Albert Broccoli elhunyt, így annak lánya, Barbara Broccoli és Michael G. Wilson vették át a vezetést, ami kicsit meg is látszik a végeredményen. Ez a rész még jobban merít a 90-es évek akciófilmjeinek stílusából és már a Bond hangulat is elenyészőbb. Martin Campbell már nem vállalta a folytatást, így Roger Spottiswoodeot tették meg rendezőnek. A főcím előtti jelenetben Bond megakadályoz egy fegyverüzletet az orosz határon és még egy légicsapást is túlél. Persze nem sérül meg és senki sem képes eltalálni, de ő mindenkit szitává lő. A Bond filmek amúgy sem a realitásról voltak híresek, de a 007-es sebezhetetlenségével itt már kezdtek túlzásokba esni. De ez majd a film végére csúcsosodik ki. A főcímben a szokásos nőalakokat és a fegyvereket ötvözték a modern high-tech technológiával. Nem a legjobb főcím, de ellensúlyozza Sheryl Crow remek főcímdala. Ezután egy jól bejáratott jelenetet láthatunk, amikor is az ellenség elsüllyeszt egy brit hajót. Majd megismerhetjük a történet főgonoszát, akinek célja ismét a harmadik világháború kirobbantása, csak ezúttal az angolokat és a kínaiakat akarja összeugrasztani és célja nem más, mint a hírnév. Rajra keresztül mutatja be a film a média hatalmát, hogy az nem csak tudósít a hírekről, hanem gyártja is azokat. De a valóságban nem akkora mértékben, mint ahogy azt itt láthatjuk. Persze ez nem egy mély gondolatokon filozofáló alkotás. A készítők pont hogy még jobban erőltették az akció filmes vonalat és Bond is itt kezdett csak akcióhőssé válni. Látszik, hogy Broccoli távozása után az utódok nem tudták teljesen a helyén kezelni a dolgokat. Na azért nem olyan rossz a helyzet. A forgatókönyv bőven tartogat szellemes és érdekes párbeszédeket. Továbbá van egy két eléggé hatásos jelenet is. Ide tartozik például Bond beszélgetése a doktorral, Carver egyik bérgyilkosával. És persze a látványos akciók sem maradnak el, amiből kapunk bőven. A két legemlékezetesebb a távvezérléses autós akció és a motoros üldözés. A helyszínek viszont most nem olyan érdekesek és eléggé szürkék is a megszokott felhozatalhoz képest. Hamburgból sem sikerült sokat kihozni és a film második felében visszatérünk a jól ismert távol keletre, de már nem sikerült olyan egzotikusan és érdekesen ábrázolni, mint korábban, pedig még az Aranypisztolyos férfi helyszíneire is visszatérnek. A film cselekménye eléggé egy tipikus akció film vonalát követi és a második felére el is laposodik kicsit, amit rengeteg látványos akció jelenettel próbáltak ellensúlyozni. A finálé Carver lopakodó hajóján játszódik és itt éri el a tetőpontját az, ami már a film elejétől fokozódott. Bond egy teljesen sebezhetetlen terminátorként egy vérszomjas akcióhős stílusával szétlő mindenkit a hajón. Ez lett a 007-ből. Egy esztelen gyilkológép. A legrosszabb az, hogy a filmből mérsékelten hiányzik az igazi James Bond hangulat és az Aranyszemtől is jóval lemarad. Inkább az akció véna dominált itt, ami részben a film kárára vált.

Pierce Brosnan kezd egyre jobban belerázódni a szerepbe. Még nem tökéletes, de már kiütközik a saját bondos stílusa és nagyon jól áll neki. Még jobban bizonyítja, hogy ez a szerep nagyon is neki való. Két Bond lányt is kapunk. Az első a fénykorát élő Teri Hatcher, aki Parist játssza, Carver feleségét. Elragadó külseje mellett egy elég érdekes karakternek ígérkezik. Ő Bond egyik exszeretője, aki most már az aktuális gonosz felesége lett. Ő is egy olyan nő, aki egy kicsit közelebb áll az ügynök szívéhez. Kapcsolatukból sok mindent ki lehetett volna még hozni, de Paris karakterét elég hamar kiírják a filmből, pedig nyugodtan szerepelhetett volna még. A másik Michelle Yeoh, aki a kínai ügynöknőt, Wai Lint alakítja. Őt is próbálják egy erős női karakternek feltüntetni, aki nincs rászorulva a 007-re, holott pedig, de igen, nagyon is. Nem egy rossz karakter, csak nem elég érdekes. Még külsőre se fogja meg annyira a nézőt, mint Teri Hatcher. A főgonosz, Elliot Carver szerepében pedig Jonathan Pryceot tisztelhetjük. Jól játssza a szerepét, a gátlástalan médiabárót, akinek csak a siker és a hírnév számít, és ez ügyben még a saját feleségét is képes félreállítani. A gond az, hogy a karakter elég sztereotípikusra sikeredett és nincs is annyira kidolgozva. Motivációi eléggé silányak. Viszont erősen emlékeztet a régi, klasszikus idők főgonoszaira, és Pryce játéka is hozzá tesz kicsit, de például Sean Bean Alec Trevelyan-jéhez képest elbújhat. Elég emlékezetes karakter, de nem sorolható a 007-es legjobb ellenfelei közé. Van neki egy csatlósa, Stamper (Götz Otto), aki a tipikus kemény verőlegény karakterét testesíti meg, de így is képes nyomot hagyni a nézőben. Leginkább Red Granthez és Necroshoz lehetne hasonlítani. M itt egyre több szerepet kap és ez jót is tesz a filmnek. Judi Dench is jobban érvényesítheti színészi képességeit és az új női M-et is sikerül még jobban megszerettetni a közönséggel. Joe Don Baker is visszatér Jack Wade szerepében, aki ezúttal nem tesz hozzá annyit a történethez, de azért jó őt itt látni.

A holnap markában-t eléggé befolyásolja az akció filmes vonal és nagyjából azok átlag szintjéhez közelít. Ilyen téren nem okoz csalódást és egyéb hiányosságai ellenére sem süllyed mélyre, egyszerűen csak egy átlagosan jó kis film, ami azért kellő szórakozást is nyújt.
Értékelés:   7/10

A VILÁG NEM ELÉG

A holnap markában nem egészen úgy teljesített bevételi szinten, mint ahogy azt a készítők várták, és az is feltűnhetett nekik, hogy az akció vonal erőltetése is erősen rányomhatta erre bélyegét. Ezen minden áron javítani akartak és ezúttal magára a történetre is nagyobb hangsúlyt fektettek.

FOKOZOTT SPOILER VESZÉLY!!!
James Bondnak egy meggyilkolt olajmágnás látszólag védtelen lányát kell megvédenie a rá leselkedő veszélyektől. Egy szó szerint "agyafúrt" gonosztevővel kell felvennie a harcot: Renarddal, akiről nem tudni, hogy őrült tervei az agyában megragadt puskagolyónak köszönhetően születtek, vagy éppen őrült tervei miatt kapta a golyót. Ami biztos: a "baleset" óta még veszélyesebb, mint valaha, ugyanis azóta nem érez fájdalmat. Bondnak a mundér becsületét is védenie kell: a szolgálat főhadiszállását terrortámadás éri és a 007-es szeretett főnöke, M is a gonosztevők fogságába esik. Időközben az is kiderül, hogy a gyászoló lány, Elektra King, talán nem is olyan ártatlan.

A rendezői székbe Michael Apted került, aki nem nagyon járatos az akció filmekben és ez kicsit meg is látszik a filmen. A rendezői posztra egyébként Joe Dante és Peter Jackson is felajánlotta a szolgálatait. Jacksonnak még esélye is lett volna, mert Barbara Broccoli kedvelte a filmjeit, csak az akkori rendezése miatt megváltozott a véleménye. A producerek semmit sem bíztak a véletlenre és egy új írópárost (Robert Wade és Neal Purvis) is felfogadtak. A bevezetőben Bond visszaszerzi egy gazdag olajmágnás, Sir Robert King pénzét Bialboban, aki egyébként M egy régi barátja. Viszont a pénz egy sajátos robbanószerként működik és az MI6 főhadiszállásán megöli Kinget. Ezután Bond a merénylő után ered és egy látványos és izgalmas motorcsónakos üldözés kezdődik meg a Temzén. Ez a sorozat leghosszabb főcím előtti bevezetője, majdnem negyed órás. Ezután következik a főcím, ahol az olaj dominál a megszokott női sziluettekkel együtt, alatta pedig a Garbage által előadott remek főcímdal szól. Maga a cím, szintén Ian Flemingtől eredeztethető. A világ nem elég az Orbis non sufficit latin mondat fordítása, ami Sir Thomas Bond mottója, és az Őfelsége titkosszolgálatában című történetben is a Bond família családi mottójaként jelenik meg. Megtörténik King temetése Skóciában és itt ellátogatunk az MI6 helyi főhadiszállására, ahol még az első M, Bernard Lee portréját is kiszúrhatjuk. Bond azt a feladatot kapja, hogy védelmezze King lányát, Elektrát az olajbirodalom új örökösét a kegyetlen terroristától, Renardtól, aki már korábban is megkeserítette a család életét. Bond természetesen elég közel kerül Elektrához, talán már azt is meg lehetne kockáztatni, hogy komolyabban érez iránta valamit. Viszont a film közepén megtörténik a nagy csavar, ugyanis kiderül, hogy az eddig főgonosznak beállított Renard csak egy csatlós, és Elektra az igazi ellenség. A mai napig talán ez a legnagyobb és legjelentősebb csavar az egész széria történetében és a film szerintem még Christopher Nolant is megihlette. A sötét lovag – Felemelkedés című filmjében hasonló csavar történik és még a két főgonosz, Bane és Talia al Ghul szerepe és kapcsolatuk is hasonlít az itt látható Renardra és Elektrára. Egy nagyon erős forgatókönyvet sikerült írni ennek a kalandnak, viszont az akciók jelentősen háttérbe szorulnak. A főcím előtti bevezetőben megkapjuk a legjobb és leglátványosabb akciót a filmben, utána már csak átlagosan jó akció jeleneteket láthatunk, viszont jó látni Bondot hosszú évek után újra síelni. Azért most is kapunk szép tájakat. A történet nagy része a volt Szovjetunió területén játszódik. Aztán ott van még Azerbajdzsán, Baku, Kazahsztán és végül Isztambul. De mind ezzel nincs is baj, mert a film sokkal inkább történet és karakterközpontú, és ezen a téren maximálisan teljesít. A történet nincs túl bonyolítva, nem is túl egyszerű, a néző képes nyomon követni, leköti őt és érdekli, főleg, amikor megtörténik a hatalmas csavar. Nem sok Bond filmnek van ilyen igazán jó és intelligens története. És a jól kidolgozott karaktereket még meg sem említettük.

Pierce Brosnan talán itt a legjobb a szerepében. Mostanra sikerült csak igazán kiforrania játékának és tökéletesen hozza a 007-es karakterét. Egyesek szerint még az eredeti, irodalmi Bondot is sikerült megközelítenie. Az biztos, hogy Brosnan most már véglegesen is bizonyította, hogy a három legjobb Bond színész közé sorolhassuk. Ezúttal a fő Bond lány és a főgonosz egy és ugyanaz. Elektra Kinget a nagyszerű Sophie Marceau játssza és ő a film legnagyobb ütőkártyája. Marceau már alapból is hódit szépségével, hiszen ő a világ egyik legszebb nője (személyes nőideálom egyik megtestesítője is). Emellett még kiváló színésznő is. Elektra karakterét is remekül megírták, tehát azért volt mivel dolgoznia. Kiválóan és hitelesen hozza az elején még határozott ám törékeny és érzékeny nőt, majd még ennél is zseniálisabban a bomlott elméjű, bosszúszomjas, hatalommániás végzet asszonya szerepét, aki ráadásul még apagyilkos is és képes lenne 8 millió embert elpusztítani és mindezt csak azért, hogy az ő olaja legyen a Nyugat fő exportcikke. Kicsit Eva Green karakteréhez tudnám hasonlítani a Sin City a dame to kill for című filmből. Ő és Brosnan viszik el a filmet a hátukon és a kémia is remekül működik közöttük. Elég érdekes karakter a másik gonosz is, Renard, akit Robert Carlyle alakít. Renard egy kegyetlen, anarchista, akinek fő célja a káosz és bármire hajlandó lenne szerelméért, Elektráért. Veszélyességét még jobban erősíti, hogy korábban egy merénylet során golyót kapott a fejébe. Az orvosa akkor meg tudta menteni, de nem tudta kiszedni a golyót, ami folyamatosan halad előre a nyúltagy felé. A golyó egyszer meg fogja ölni, tehát az ideje vészesen fogy, de addig a golyó, ahogy halad előre kiírtja a főbb idegközpontokat, a tapintást, a szaglást és a fájdalomérzetet. Mivel ezek az érzékek nem gátolják így még megállíthatatlanabb. Alapjáraton nem egy rossz karakter, a film első felében elég érdekes ellenfélnek is bizonyul, csak miután Elektráról lehull a lepel, eléggé kezd elhalványulni. Van még egy másik Bond lányunk, Dr. Christmas Jones, akit Denise Richards alakít. Eléggé vonzó és vagány nő, bár szerepe elég egyszerű. Az írók szemmel láthatólag nem sok figyelmet szenteltek neki, nem több egy egyszerű szexi cicababánál, de annak kiváló. Alakításáért egyébként Arany Málna díjat kapott, bár személyes megítélésem szerint ennyire azért nem játszott rosszul. Azt meg már végképp nem hisszük el, hogy egy ilyen nő majd pont egy atomtudósként dolgozik, de a Bond filmek logikájába ez bőven belefér. Sophie Marceau mellett viszont teljesen háttérbe szorul, ami azért érthető, mellette elég nehéz is labdába rúgni. A Brosnan korszakban itt kapja meg M a legnagyobb szerepet. Mivel egyik régi barátja halt meg a film elején, így személyes ügyként is kezeli a helyzetet. A Bondal való viszonya is nagyobb hangsúlyt kap és már szinte partnerekké válnak a film végére. Judi Dench még mindig jól alakít és talán ő is itt teljesít a legjobban. Visszatér az Aranyszemből ismert Valentin Zukovsky, aki eléggé megváltozott az évek során. Most már egyértelműen Bond barátjaként és segítőjeként jelenik meg és többet is szerepel. Robbie Coltrane kellően szerethetően és szórakoztatóan formázza meg a karaktert. Viszont szomorúan kell látnunk, hogy a jó öreg Desmond Llewelyn itt játssza el utoljára Q-t, ugyanis egy hónappal a film premierje után tragikus autóbalesetet szenvedett és életét vesztette. Llewelyn egészen a Goldfinger óta játszotta Q-t és az azóta eltelt 35 év alatt teljesen eggyé vált a karakterrel. A sors iróniája, hogy a filmben Q nyugdíjba vonul és még el is búcsúzik James Bondtól és vele együtt a nézőktől is. Mintha a készítők és maga Llewelyn is érezték volna, hogy már nincs neki sok hátra. Viszont már itt bemutatja az örökösét, az új Q-t (itt még Bond poénosan R-nek szólítja), John Cleeset. Cleese igazából nem játszik rosszul, a karakterét sokkal viccesebbre és esetlenebbre vették, csak az a baj, hogy Llewelyn már annyira összeégett Q karakterével, hogy mást nem nagyon tudunk elfogadni a szerepben.

Akciókat ugyan mellőzve, de az erős történetnek és karakterdrámának köszönhetően az egyik legjobb James Bond filmmé válik A világ nem elég, ami minden bizonnyal a rajongóknak sem okoz csalódást.
Értékelés:   8/10

HALJ MEG MÁSKOR

2002-ben a sorozat dupla jubileumot ünnepelhetett. Nem csak a széria 40-ik születésnapját ünnepelték, de egyben a 20-ik Bond filmet is ekkor készítették el. Az alkotók erre a jeles alkalomra mindenképp egy hatalmas durranást akartak összehozni. De hogy ez mennyire sikerült?

A 007-es ügynök körül gyorsan zajlanak az események. Bond ezúttal az Észak- és Dél-Korea közötti acsarkodásokban vesz részt. Az északiak mindenre kapható banditája, Zao foglyul ejti. Szabadulásakor Bond bosszút esküszik ellene. Következő megbízatása egy rejtélyes milliomos, Gustav Graves ellen szól, akinek nagy tervei vannak a világ leigázására. Két hölgy is nehezíti Bond dolgát: Jinx ,a gyönyörű gyémántcsempész és a nyugtalanító Miranda Frost.

A rendezői munkálatokat Lee Tamahorira bízták és meghagyták az előző film írópárosát. Annak érdekében, hogy emlékezeteset alkossanak, próbáltak minél látványosabb, akciódúsabb és élvezetesebb filmet létre hozni, ami képes megidézni a klasszikus szellemiséget. Sajnos az alkotók csúnyán elhasaltak. Bár ez nézőpont kérdése, hiszen a film így is az év hatodik legsikeresebb filmje lett, és mint tudjuk a nagy bevétel nem mindig garantálja a minőséget. A bevezetőben egy látványos Észak-Koreai akcióval indítunk, aminek a végén Bondot elkapják és hadifogságba kerül, ahol meg is kínozzák. Ilyesmi eddig nem nagyon fordult elő. A főcím az egyik legeredetibb és legötletesebb. A klasszikus nő sziluetteket tűzzel, jéggel és skorpiókkal kombinálták, és ezalatt még Bond kínzását is láthatjuk. Viszont az alatta szóló Madonna szám nem való Bond filmbe. 14 hónap után a 007-es végre szabadul, de nem úgy hogy megszökik, hanem mert M egy csere üzlet keretében kihozza őt, és a mindig elegáns ügynök úgy is néz ki, mint egy koszos csöves. Persze nagy a bizalmatlanság Bond körül, aki egyből el is indul a saját szakállára dolgozni, ugyanis egyértelmű számára, hogy valaki elárulta. Ezen a téren a történet hasonlít kicsit A magányos ügynökre. A nyomok a milliomos Gustav Graveshez vezetnek, aki után hamarosan hivatalosan is kémkedhet, ugyanis ezt az új megbízatást kapja M-től. Küldetése során szövetségesre lel Jinxben, egy amerikai ügynöknőben, és együtt próbálják meg megállítani Graves őrült tervét. Ám hamar kiderül, hogy a terv mögött egy nem olyan régi ismerős áll. A film maga nagyon mozgalmas, akciódús és látványos. Ezúttal is sikerült remek helyszíneket választani. Észak-Korea után következik Hong Kong, aztán az egyik legjobb helyszín, Kuba és végül Izland. A szövegkönyvben is kapunk néhány hangzatos párbeszédet és beszólást is. Ezek a film főbb pozitívumai. Negatívumokból annál több van. Az még a legelhanyagolhatóbb, hogy már szinte zavaróan hemzseg a termékmegjelenítésektől, így már majdnem egy reklámfilmmé válik. A főbb gond az, ami nagyjából a film felétől kezd súlyosbodni. Egy korrekt kis akció filmként indul az egész, de aztán folyamatosan jönnek az egyre nagyobb és nagyobb baromságok és a film elveszti minden hitelességét. A végére teljesen meseszerűvé válik. Maga a történet sincs valami jól felépítve. A nagy csavar sem üt akkorát, mint amennyit kéne, és eléggé kiszámítható. Már a kütyük is kezdenek egyre abnormálisabbakká válni. Ott van például Bond autója, az új Aston Martin, ami képes láthatatlanná válni. Ezt először még maga az ügynök sem akarja elhinni. De ott van még a fő attrakció, a gonosz fegyver. Ezúttal is egy tömegpusztító műhold a főgonosz aduja, de míg ez az Aranyszemben teljesen realista és emészthető köntösben volt tálalva, addig itt teljes hiteltelen baromságba megy át az egész, ami tényleg csak egy rajzfilmben működne. Továbbá a látvány néhol már undorítóan CGI-s. És a legrosszabb az, hogy ezt az egészet komolyan akarták venni. A készítők annyira törekedtek arra, hogy egy nagyon látványos, nagyon egyedi és kasszarobbantó filmet hozzanak létre az évfordulóra, hogy nagyon átestek a ló túloldalára. Kábé a Gyémántok az örökkévalóságnak-hoz és a Holdkeltéhez tudnám hasonlítani, azokkal van nagyjából egy szinten. De még így is vannak jó pillanatai. Remek a humora és van egy sajátos hangulata is, ami nagyon nézeti magát az emberekkel. Továbbá a jubileum alkalmából rengeteg utalás van a korábbi részekre. Jinx felbukkanása egyértelműen idézi a legelső Bond lány, Ursula Andress feltűnését, akinek Bond ornitológusként mutatkozik be. Ez azért is érdekes, mert Ian Fleming is egy ornitológusról nevezte el Bondot. És még Q raktárában is felfedezhetjük szinte az összes kütyüt, amit a 007-es az elmúlt 40 év alatt használt. Itt még tulajdonképpen kereken ki is mondják, hogy ez a 20.-ik film, amikor az ügynök megkapja új óráját. Ezek a kellemes pillanatok azért emelik kicsit a film élményét, de a gyerekes stílus és hangvétel nagyon lehúzza, az egyre bugyutábbá váló cselekményről nem is beszélve.

Pierce Brosnan még mindig kiváló James Bond szerepében, most már teljesen belerázódott a karakterbe. Az ő színészi játéka nagyban emeli a film élvezhetőségét és szükség is van rá. Sokan felhozzák Brosnan korát ennél a filmnél, de az eddigi színészek közül nála látszik meg a legkevésbé a kiöregedés az utolsó filmjében. Azért még egy, méltó búcsú film kijárt volna neki. Az aktuális Bond lányt, Jinxet, az amerikai ügynöknőt Halle Berry játssza. Egész jól hozza ezt a vagány, talpraesett karaktert, akit azért a végén mégis csak a 007-nek kell megmentenie. Emellett hihetetlen szexi, tehát a sorozat követelményeinek maximálisan megfelel. Nem sorolható a top 10 Bond lányok közé, de eléggé emlékezetes. Viszont a főgonoszt, Gustav Gravest alakító Toby Stephens valami harmat gyenge. Néha képes nagyon csúnyán és undorítóan nézni, de a színészi képességei ennyiben ki is merülnek. Abszolút jellegtelen és súlytalan figura és néha idegesítő is. Engem kifejezetten irritált. Egyértelműen a legrosszabb Bond gonoszok egyike. A csatlósának, Zaonak (Rick Yune) is egyedül csak a külseje, ami emlékezetes. Van még egy női karakterünk, Miranda Frost, aki pont olyan, mint a neve. Hideg és fagyos. Rosamund Pike eléggé súlytalanul játssza a szerepet, nem sokat képes hozzáadni. Továbbra is itt van még nekünk M, aki most nem kerül annyira előtérbe és néhol még kicsit ellenszenvessé is válik. Judi Dench még mindig jól hozza a figurát, de nem ez a legjobb filmje. És itt van még John Cleese, mint az új Q. Jól játssza a szerepét és abban a kevés játékidejében eléggé szimpatikus és szórakoztató, egyedül csak az az egy baj van vele, amit már korábban is írtam. Desmond Llewelynen kívűl mást nem nagyon tudunk elfogadni Q-nak. Valamint itt van még Michael Madsen, aki Damian Falcot játssza, egy főbb NSA ügynököt. Kevés szereplése ellenére üdítő élmény itt látni Madsent. Eredetileg ő egy visszatérő karakter lett volna, amiből végül nem lett semmi a reboot miatt.

A Halj meg máskor egy nagyon jó kis Bond film lehetett volna, de mind ezt elrontja az átgondolatlan és bugyuta történet, a gyenge hangulat és a producerek pénzéhsége. Egy egyszeri agyeldobós kikapcsolódásnak megfelel, de amúgy nem szívesen ajánlom.
Értékelés:   4/10

Ez a film rávilágított arra, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni és ezt a stílusvonalat nem is érdemes folytatni, különben kezdhetik temetni a szériát. Az új évezred szavára hallgatva teljesen újra kellett gondolni a James Bond franchiset és a mai nézők ízléséhez és elvárásaihoz igazítani. Az alkotók jobbnak látták, ha mindent tiszta lappal kezdenek és így került sor a rebootra.

Írta:   Andrew