JAMES BOND: SPECTRE
SPECTRE – A FANTOM VISSZATÉR 2015
A Skyfall hatalmas tisztelet adás volt a sorozat 50.-ik évfordulójára, a rajongók is odáig voltak érte, és az egyszeri mozi nézőkkel is sikerült megkedveltetni Bondot a siralmas Quantum csendje után. Nem volt kérdéses, hogy a széria folytatódni fog, és az is nagy bizakodásra adott okot, hogy megtartották az előző rész rendezőjét. Már maga a film címe is rengeteget elárul arról, hogy mire számíthatunk, egy klasszikus Bond sztorit a modern korban, ami vissza tér a gyökerekhez. Mondani sem kell, hogy hatalmas várakozás előzte meg a filmet. Fogadtatása viszont elég megosztó lett.
FIGYELEM, A CIKK ERŐSEN SPOILERES!!!
Egy titokzatos múltbeli üzenet arra készteti a 007-es ügynököt (Daniel Craig), hogy a szabályokat megszegve magánakcióba kezdjen Mexikóvárosban. A hajsza során eljut Rómába, ahol megismerkedik a titokzatos és gyönyörű Lucia Sciarrával (Monica Bellucci), egy hírhedt bűnöző özvegyével. Miután Bond beférkőzik egy titkos találkozóra, felfedi egy velejéig romlott szervezet, a Spectre létezését. Eközben Londonban Max Denbigh (Andrew Scott), a Nemzetbiztonsági Központ új igazgatója megkérdőjelezi Bond tetteit, amely veszélybe sodorja az M (Ralph Fiennes) által vezetett MI6 létezését is. Bond titokban beszervezi Moneypenny-t (Naomie Harris) és Q-t (Ben Whishaw), hogy segítsenek neki megtalálni Madeleine Swann-t (Léa Seydoux), az ügynök ősellenségének, Mr. White-nak (Jesper Christensen) a lányát, aki a Spectre elleni harc kulcsfigurája lehet. Egy rettegett bérgyilkos lányaként ő az egyetlen, aki úgy képes megérteni Bondot, mint senki más. Ahogy a titkosügynök közelebb kerül a rejtély megoldásához, vérfagyasztó kapcsolatra bukkan önmaga és az általa keresett ellenség (Christoph Waltz) között.
A rendezői székbe sikerült visszaédesgetni Sam Mendest, annak ellenére, hogy előzőleg azt nyilatkozta, hogy nem akar több James Bond filmet rendezni. Továbbá Daniel Craig is egyre jobban nyomatékot ad annak, mint annak idején Sean Connery, miszerint már tele van a töke a 007-es ügynök karakterével és már legszívesebben most hagyná az egészet a fenébe. Azért elég érdekes előjelek ezek. És mintha valamilyen szinten azért érződne a hatásuk. A forgatókönyvírók továbbra is John Logan és Neal Purvis, akik már évek óta írják a Bond filmek scriptjeit, és ha nem is valami kimagasló tehetségek, néha még is sikerült remek történeteket összehozniuk. Itt eléggé ingázik náluk a mérleg. A film Mexikóban indul egy remek egy snittes felvétellel, majd egy stílusos akció jelenet kezdődik meg. Kapunk itt egy helikopteres légi akciót, ami a Szigorúan bizalmas nyitányát idézi meg. Ezután következik a főcím. Sam Smith betétdala önmagában nem valami nyerő választás a maga vinnyogásával, de a gyönyörű főcímmel együtt valahogy működik. Majd megtudjuk, hogy az előbb látott akciót Bond az előző M utolsó utasításaként hajtotta végre, és itt egy rövid időre újra láthatjuk Judi Denchet. Ezután a történet kezd felpörögni. Bond ismét, mint a régi szép időkben számtalan helyre ellátogat a világon. Mexikó után következik még Róma, Ausztria - aminek havas hegyei az Őfelsége titkosszolgálatábant idézik – és Észak Afrika. Meg persze ismét London, ahol a film nagy részében az MI6 politikai konfliktusai játszódnak és a finálénak is otthont ad. A korábban megkezdett trendet, a komolyabb, realisztikusabb hangvételt mellőzték és teljes mértékben visszatértek a gyökerekhez. Egy klasszikus Sean Connery féle Bond kalandot láthatunk modern köntösben tálalva. Itt egyáltalán nem érdemes a realitást keresni, csak olyan mértékben, amennyire szükség van rá. Az akciók kiválóak és jól megkoreografáltak. Számtalan visszautalás van a klasszikus epizódokra. Az előbb említett apróságok mellett egy újabb vonaton játszódó harcot kapunk Bond és az aktuális gonosz csatlós között, amilyeneket korábban az Oroszországból szeretettel-ben, az Élni és halni hagyni-ban és A kém, aki szeretett engem-ben láthattunk. Hatalmas a retro faktor és egy valamire való rajongó értékelni is fogja ezeket. Persze ez az alkotás sem tökéletes. Sőt, talán elég sok helyen találunk apróbb bökkenőket. A forgatókönyv messze nem a legjobb. Egy klasszikus Bond sztori esetében alap, hogy nem egy túlbonyolított történetről van szó. De akár mennyire is nézem, a stabil pontok ellenére itt sem lehet szilárd történetről beszélni. Nem tiszta, hogy mi is a SPECTRE igazi célja. Bond lépései és a fordulatok sem mindig követhetők, vagy logikusak. A film második fele kezd kicsit ellaposodni és a finálétól is többet vártam. Valahogy nincs meg a végén az a katarzis, ami egy ilyen történet végén kellene. Oké, be akarták biztosítani azt az egy Daniel Craig-es filmet, ami még hátra van, de ettől még írhattak volna valami frappánsabb lezárást. És ugye azt is megszokhattuk, hogy minden egyes Bond film az ügynök egy különálló kalandja. Na, ami viszont a Casino Royale és a Quantum csendje között megvolt, azt itt maximálisan felfokozzák. Ugyanis kiderül, hogy minden eddigi cselekmény összefügg és mindent a SPECTRE mozgatott a háttérből. Nagyon látszik, hogy a készítők ezt csak most találták ki. Az első két részbe még lazán bele lehet magyarázni, viszont a Skyfall eseményeinél, meg Silvanál abszolút kilóg a lóláb. De összességében egy szórakoztató, kellemes élményt nyújtó, klasszikus értelemben vett Bond moziról beszélhetünk, bár gyengeségei kicsit rontanak az összképen, ezért nem is tudja megugrani elődjét.
Daniel Craig újfent remek a szerepben, ám ezúttal máshogy, mint eddig. Bondnak már nem az az árnyalt, érzelmes oldala van előtérben, mint az előző három filmben, hanem újra a stílusos, profi, hidegvérű ügynököt láthatjuk, akit már nagyon régóta hiányoltak a rajongók. Itt most már tényleg megkapják. Remek egysorosok és egyéb beszólások jutottak neki és mellé még elegáns lazaság is, ami tényleg leginkább Conneryre és Brosnanre volt jellemző korábban. Persze azért itt sem maradnak figyelmen kívül az érzelmek és a múlt démonai. A fő Bond lányt itt Léa Seydoux játssza, aki nem más, mint Madeleine Swann, Bond egy korábbi ellenségének, Mr. Whitenak a lánya, aki elvezetheti hősünket a SPECTRE-hez. Seydoux korrektül játssza a szerepet, még ha azt nem is sikerült valami jól megírni. Egy tipikus Bond lányt kapunk, aki szépségben sem szenved hiányt. Viszont a tipikus jelzőt most csak a film vége miatt rónám fel. A film végén Bond otthagyja az ügynökséget a lány miatt. Ez csak azért baj, mert mint írtam, ő nem emelkedik úgy ki a többi Bond lány közül, hogy ekkora hatással legyen az ügynökünkre. Az aktuális rész női főszereplője, de ennyi, nem több. És a film során nem is látunk köztük kialakulni olyan mély viszonyt, hogy a 007-es miatta hajlandó legyen feladni a szakmáját. Ezt azért sokkal jobban elhittem Diana Rigg esetében az Őfelsége titkosszolgálatában. Mondjuk annál a filmnél is úgy tervezték, hogy Bond feleségének meggyilkolását eredetileg a következő rész, a Gyémántok az örökkévalóságnak elejére rakták volna. Lehet, hogy ezt majd itt lépik meg a következő Bond filmmel. A másik előkelő hölgyemény nem más, mint Monica Bellucci, aki már a Holnap markában idején is esélyes volt az egyik Bond lány szerepére, ám azt akkor mégsem kapta meg. Most 18 évvel később végre ez is megvalósult, viszont nem úgy, ahogy megérdemelte volna. Maximum, ha tíz percet szerepel a karaktere, és az információ kiszedésén kívül nem kezdenek vele semmit. Pedig a sok éves várakozás után többet is kaphatott volna Bellucci, aki még ilyen idősen is szexi. Itt most nagyobb szerepet kapnak Bond szövetségesei is. Ralph Fiennes kiváló választás volt az új M szerepére. Erőteljes, karizmatikus és igazán badass főnök, akinek nem lehet útját állni. Judi Dench is sokat hozzá adott a karakterhez és már ő is összeégett vele, ám itteni alakítása után azt mondanám, hogy Fiennes is erősen hozzá fog járulni a 007-es főnökének népszerűségéhez. És igen, úgy néz ki Ben Whishaw is maximálisan méltó az új Q szerepére. Itt még jobban megismerhetjük, mint a Skyfallban. Egy igazi különc technikus zseni, remek karakterrel és aranyköpésekkel. Az ő és Bond közti szócsaták a film legélvezetesebb pontjaihoz tartoznak. Méltó segítő társa a 007-nek. És Moneypenny is visszakerült az irodába. Persze ha szükség van rá, ő is kiáll társai mellett a terepen. Naomie Harris igazán szimpatikus a szerepben és következetesen viszi tovább a karaktert, akire tényleg ráfért egy kis fejlődés sok év után. És itt van a történet igazi főgonosza, a SPECTRE vezetője, aki Franz Oberhauserként mutatkozik be, de a rajongók már az elején levágták, és igazuk volt, hogy a nagy ikonikus ősellenség tért vissza a Bond univerzumba, név szerint Ernst Stavro Blofeld. Christoph Waltz kelti életre a nagy ellenlábast, és nincs is sok okunk panaszra. Talán csak annyi, hogy elég keveset szerepel és akármennyire is jól játszik Waltz, szerintem itt még nem sikerült teljesen kibontakoznia. Remélhetőleg a folytatásban többet kapunk belőle, igazán jó lenne. Donald Pleasance és Telly Savalas után vette át a staféta botot az ikonikus szerepben (Charles Grayt inkább hagyjuk) és méltó utódjuknak tekinthetjük Waltzot. Figurája közelebb áll Savalas megvalósításához a maga komolyabb hangvételével, de van benne egy kicsi Pleasance őrült egyszerűségéből is. Itt megpróbálták még személyesebbre venni a hangsúlyt, azzal, hogy kiderül, Blofeld nem más, mint Bond mostohatestvére. Itt viszont kitérnék kicsit az indítékok sekélyességére is. Eszerint, ha jól értem, Blofeld azért utálja Bondot, mert gyerekkorukban az édesapja jobban szerette a kis Jamest, mint a saját fiát, aki ezért megölte, megrendezte a saját halálát, majd úgy döntött, hogy megalapít egy szupertitkos, világot behálózó terrorszervezetet. Oké, hogy pszichopata, de ennél azért jobbat is ki lehetne találni. Én epekedve várom, hogy Waltz hogy fog majd még jobban kiteljesedni a szerepben. És sok év után végre van egy emlékezetes gonosz csatlósunk is. Dave Bautista játssza Mr. Hinxet, aki olyan klasszikus mellék gonoszokat idéz, mint Oddjob, vagy mint leginkább Jaws, a maga termetével, erejével és szótlanságával. És neki nem a fogai vannak vasból, hanem csak a körmei, amivel szereti mások szemeit kinyomni. Az expankrátor Bautista hozza is mindazt, ami egy ilyen karakterhez kell. Vagyis nem kell nagyon színészkednie, de karaktere így is emlékezetessé válik, és talán bekerülhet a legjobb Bond gonosz csatlósok közé. A gonoszok sorát erősíti még mindenki kedvenc Moriarty-ja, Andrew Scott C szerepében, aki a nemzetbiztonság új igazgatójaként épül be, hogy belülről bomlassza szét az MI6-et. Az, hogy a SPECTRE-nek dolgozik csak a történet vége felé derül ki, de igazából ezt már az elejétől lehet tudni. Scott sajnos nem szerepel sokat és szerepe sem valami jelentős, de még ebben a kis időben is megcsillogtatja színészi képességeit.
A SPECTRE nem fogja mindenkinek elnyerni a tetszését, még a sorozat rajongói között is akadtak méltatlankodók. Még ha kicsit felemás érzetünk is van, a film visszahozza a régi hangulatot, ami azért sokat dob az összképen, és ha nem is egy világmegváltó alkotás, egy hangulatos retro Bond élménynek megfelel.
Értékelés: 7/10
Írta: Andrew
