KARÁCSONYI KÜLÖNKIADÁS: EGY HÍJÁN TÚSZ
EGY HÍJÁN TÚSZ
THE REF 1994
Folytatva a karácsonyi ajánlást, ezúttal egy méltatlanul kevesek által ismert kellemes kis vígjátékról lesz szó. Az ünnep lényegét és valóságát megragadva és ezeket kifigurázva szellemesen tálalva képes minket szórakoztatni ez az igazán ünnepi alkotás, melynek címe: Egy híján túsz.
Caroline (Judy Davis) és Lloyd Chasseur (Kevin Spacey) házassága válságban van. Már egyáltalán nem képesek elviselni egymást és pont válni akarnak karácsony alkalmából. Ám a sors az útjukba sodorja Gust (Denis Leary) az ékszertolvajt, aki egy rosszúl sikerült rablás után menekülni kényszerül és ezért kénytelen meghúzni magát Lloyd és Caroline házában, őket pedig túszul ejti. Veszekedésükkel már így is az őrületbe kergetik Gust, a helyzetre még az is rátesz egy lapáttal, amikor az ünnepi vacsorára megérkezik az egész család, akik szintén csak újabb nézeteltérések kirobbanására adnak okot. Megkezdődik a legidegörlőbb szenteste.
Nem is értem eme remek vígjáték ismeretlenségét. Bár nem tudom, hogy ehhez van e valami szerepe a béna szóviccből született magyar címnek. Jóval kevesebb figyelmet kap sajnos, mint amit megérdemelne. Három remek színész parádés játékát nézhetjük végig a játékidő folyamán, nem beszélve a sok poénról, amik egyáltalán nem erőltetettek, hanem pont hogy beletalálnak az egész közepébe, és még a nagy karácsony is megkapja a magáét. Komolyan emberek, mi kell még?
Egy igazi klasszikus vígjátékról beszélhetünk, ami csak a véletlen folytán nem kaphatott kult státuszt. Vígjátéki oldala mellett egy kemény társadalom kritikát is felfedezhetünk benne, ami a válságban lévő házasélet és az ünnepekkor képmutató családok témáját boncolgatja. A legjobb az egészben, hogy a rendező képes mindezt giccs és nyálmentesen elénk tárni. Igazi, életszerű problémákat láthatunk, ami hozzájuk méltó módon van megvalósítva. Caroline és Lloyd simán kinyírnák egymást, ha lenne rá alkalmuk és persze mindenki a másikat hibáztatja. Félig meddig mindkettőjüknek igaza van, de pont az egyet nem értésük, ami megfertőzi a kapcsolatukat és még saját fiuk problémáit sem veszi észre, aki a katonai iskolában megzsarolta egyik felettesét, hogy a pénzből elszökhessen otthonról. És még csak ezután jön a család többi tagja, akik közül egyik ellenszenvesebb, mint a másik, élükön Lloyd anyjával, aki egy igazi hárpia. A legundorítóbb az egészben, hogy ezek az emberek próbálják megjátszani magukat az ünnep alkalmából, hogy ők egy nagyon is boldog család. Ebbe a családi tűzfészekbe keveredik bele Gus a piti tolvaj, aki egyre nehezebben bír a helyzettel és egy bizonyos szinten kénytelen akarata ellenére is egy erőszakosabb pár terapeutává válni. Már az is sok mindent elmond a film elveiről, miszerint egy bűnöző, a pia és a kegyetlen őszinteség képes csak újra összehozni a szétrohadó félben lévő családot.
De persze ehhez egy jól megírt forgatókönyv is szükséges és hál istennek abban sem szenvedünk hiányt. Hihetetlenül jól megírt dialógusok vannak itt, és fantasztikus beszólogatások és trágár szövegek. Garantált a székről lefordulós nevetőgörcs. A helyzetkomikumok és az abszurd helyzetek szintén helyén vannak kezelve. Érdekesség, hogy a rendőrséget, a főkapitányt leszámítva, itt is töketlen barmokként mutatják be, akik semmit sem képesek tenni az ügyben, sőt, néhol még jobban hátráltatják az egészet. A városkát uraló gazdag burzsoázia is megkapja a magáét néhány rövid jelenetben. De ezekkel együtt még is csak a családon van a hangsúly és a karácsonykor tanúsított álszenteskedésen, amit csak is egy ilyen defektes famíliával lehetett hitelesen előadni. A családtagok is külön-külön megérnének egy misét, de közülük is leginkább Lloyd anyja viszi a prímet. Komolyan, az első felbukkanása és megszólalásai után a nézők nagy része már tuti ki akarja nyírni. A főbb karakterek viszont hibáik ellenére is szerethetővé válnak és elérik, hogy érdekeljen minket a sorsuk.
Ez persze három színészen állt vagy bukott, és szerencsére a legjobbakra esett a rendező választása. Gus szerepében Denis Leary-t láthatjuk, aki a Ments meg! című sorozat egyik szereplője és írója volt (meg említhető esetleg még mint Diego szinkronhangja a Jégkorszak szériából). Remekül és parádésan hozza a lecsúszott ékszer tolvaj szerepét, aki végső kétségbeesésében a túszejtéshez folyamodik. Külön élvezet nézni, amikor a veszekedő pár hatására ő is kezd már kiborulni és sajátos módon rendet tenni. Ugyanakkor a film végére éreztetik velünk a karakter életének tragikusságát, amivel még kedvelhetőbb figurává teszik számunkra. Na de itt az igazi hangsúly a házastársakon van, szerény véleményem szerint. Judy Davis az igazi megkeseredett háziasszony, aki mindenáron menekülni akar oszló félben lévő kapcsolatából. Férje hibáit megállás nélkül az orra alá dörgöli, főként annak anyját hibáztatva. Kiborulásai és aggodalma igazán hiteles és átélhető. A film végére neki is szembesülnie kell saját hibáival és helyt állnia a kemény helyzetben. Alakításáért Chlotrudis-díjat is kapott. És végül itt van nekünk Lloyd szerepében, itt még a karrierje elején álló nagyszerű Kevin Spacey. Már itt bebizonyítja nekünk, hogy mekkora színész is ő valójában. Kettejük közül talán ő az őrültebb a házasságban, de mindenképp a legforrófejűbb. Az egész szituáció rendesen próbára teszi az ő lényét is. A karácsonyfa piszkavassal való ütlegelése a család elhallgattatására emlékezetes pillanat tőle, sok más kiborulásával együtt. A végére már saját anyjával is képes szembeszállni és bizonyítani erejét mindenki előtt. Ez a három főszereplő összekovácsolódik a történet folyamán. Gus akarva akaratlanul is hozzá segít Lloydék házasságának megmentésében, és a végére már kialakul közöttük egy furcsa barátság vagy bajtársiasság. Egyértelműen ők hárman viszik el közösen a filmet a hátukon.
Ez nem más, mint egy igazi karácsonyi komédia, a maga társadalom kritikus szájízével. Itt nem győzedelmeskedik a nyálasság, csakis a színtiszta, kemény ám mulatságos valóság az ünnepek hátteréről, ahol csak az igazi kalamajkák és botrányok hozhatják össze az embereket. Az ünnepek alkalmából a megtekintése különösen ajánlott. Amellett, hogy halálosan jól szórakozhatunk rajta, még el is gondolkodtathat az ünnep jelentőségéről.
Értékelés: 7/10
Írta: Andrew