MAD MAX MARATON
Ki gondolta volna, hogy egy orvosként praktizáló, ausztrál amatőr filmes filmtörténelmet fog írni 1979-ben? Valószínűleg nem sokan. George Miller 1979-ben alkotta meg Mad Max című posztapokaliptikus akció filmjét, szinte fillérekből és az akkor még nagyon kezdő Mel Gibsonnal. Ez akkoriban hazáján, Ausztrálián és még egy két más országon kívül nem jutott el sok helyre (Amerikában is csak korlátozottan forgalmazták). Az igazi áttörést a második rész hozta meg 1981-ben, amire már jóval több pénze volt a rendezőnek és ez volt, ami igazán megteremtette a Mad Max stílust és beírta magát a filmtörténelembe. 1985-ben jött ki a harmadik rész, aminek sikertelenségéhez több tényező is közrejátszott, többek közt egy korábbi fontos stábtag halála. Ezután évekig jegelték a szériát. 30 évet kellett várnunk arra, hogy Mad Max visszatérjen idén 2015-ben, a Harag Útjában, ami valósággal berobbant a mozikba és visszaadta a klasszikus trilógia méltóságát. De tekintsük is át egy kicsit eme nagyszerű filmszériát!
MAD MAX (1979)
Ebben a különös, a nem is olyan távoli jövőben játszódó filmben a pusztuló városok között kergetik egymást az útonálló bandák, a félelmet nem ismerő, öngyilkosjelölt autóversenyzők és a rendőrök. Amikor az egyik biciklisbanda tagja az üldözés során az életét veszti, barátai, élükön egy karizmatikus pszichopatával, Toecutterrel, elmennek a holttestért. A bosszúra szomjazó társaság megtámad mindenkit, aki az útjába kerül. Az eset kivizsgálására Max és társa kap megbízást, akiknek sikerül is a banda egyik tagját letartóztatni, ám már a következő napon szabadon is engedik. A rendőrkapitány, aki már belefásult a bűnözők elleni eredménytelen küzdelembe, szabad kezet ad beosztottjainak. Hiába minden, a rendőrök nem jutnak eredményre, sőt ők szenvednek újabb vereséget: Max társával brutálisan végeznek a banda tagjai. Max kénytelen engedni felesége unszolásának, kilép a rendőrség kötelékéből és családja társaságában nekiindul, hogy új életet kezdjen. Ám más van megírva számára a sors könyvében, a banda bosszúja elől nincs menekvés.
George Miller életét szinte áthatotta ez a benzingőzös, sebességőrület, amit filmjében sikerült bemutatnia. Barátai nagy része a húszas éveire vagy túl volt már az első balesetén, vagy bele is halt. Részben ez is ösztönözhette, hogy orvos legyen. Viszont egy filmötlet nem hagyta nyugodni és elhatározta minden áron megvalósítja. Erre a sürgősségi osztály ügyeletén kereste meg a pénzt. A Mad Max kereken 350 000 ausztrál dollárból készült és ehhez még hozzá jött a rendezői kreativitás. A kis költségvetés miatt sok mindenen kellett spórolni. A rendőrkocsikhoz pár leselejtezett rendőrautót használtak fel, persze nagyon vigyáztak rájuk, hiszen kevés volt és többször is átfestették őket. Ügyesen kellett összevágni néhol a jeleneteket is, hogy az a kevés kocsi többnek tűnjön. A legtöbb motort pedig a Kawasaki szolgáltatta rendelkezésükre. Magát a filmet is kihalt pusztákon és országutakon, valamint távol eső, elhagyatott, vagy könnyen kibérelhető házaknál és egyéb helyiségeknél vették fel. A sok ügyes fogás azonban meghozta gyümölcsét. Az első filmjénél sok rendező rá van kényszerülve a kreativitásra, és mint Sam Raimi vagy Quentin Tarantino esetében, George Miller is remekül helyt áll ezen a téren. A kritikusok többször is kiemelték mennyire hitelesen vannak megcsinálva a sebesülések és egyéb baleseti jelenetek és áldozatok. Ez mindenképp Miller orvosi tapasztalatának tudható be. Ehhez hozzá tartozik, hogy a Mad Maxet az egyik legerőszakosabb filmként tartják számon. Viszont mégis több, mint egy átlag akció-film, hiszen emellett egy baljóslatú jövőképet is bemutat. Persze itt még nem érezzük igazán azt a posztapokaliptikus hangulatot (az majd a másodi részben fog igazán kibontakozni). Itt még látunk valamit a régi, normális világból, igaz nem sokat. Az elhagyatott pusztákat és a kisvárosok területeit őrült motoros bandák uralják és a rendőrség ereje és hatalma is egyre fogy. Maga az egész történet is inkább egy sajátos neo-western, és ebbe a képletbe még a főhős is passzol. Max Rockatansky egy hamisítatlan western hős, akit az itt még fiatal Mel Gibson alakít. Gibson eredetileg egy barátját kísérte el a válogatásra, de aztán Millerék mégis őt választották meg a főszerepre. Gibson jól hozza a sziklaszilárd erkölcsökkel megáldott, ám kétségbeesett és belső indulataival viaskodó Maxet és ugyanilyen remek, amikor a végén lemállanak erkölcsi korlátai és elő jön belőle az őrület. Az itteni Max annyiban különbözik talán a klasszikus western hősöktől, hogy láthatjuk még a normális, hétköznapi életét, mielőtt még a puszták igazságosztójává vált volna. És részben ebben gyökerezik a film egyik hibája. A Maxet ért tragédia túl későn következik be. Ezt elég hatásos suspense elemek előzik meg, de mégis sokáig van húzva. Csak az utolsó 20 percben kapjuk meg a címbeli „Mad Maxet”. A film is néhol ezért válik kicsit nyújtottá és néhol unalmasabbá. De legalább sikerült normálisan bemutatni Max és felesége viszonyát. A szerelmi szálat nem viszik túlzásba, sikerül a helyén kezelni és jól érzékeltetik a két karakter kapcsolatát. Így a tragédia is még átérezhetőbb lesz. Persze a film korán sem hibátlan. Látszik, hogy ez még egy kezdőfilmes alkotás és talán a kevés költségvetés és egyéb korlátok is rányomhatják a bélyegüket, de érződik ám a kor a filmen. Gyakran leül, vontatottá válik és ez még nem tudta igazán megteremteni azt az atmoszférát, mint a későbbi részek. Ám így is egy remek kis alkotás, ami nagy hatással volt a filmtörténelemre és számos filmkészítőre is. A film befejezése kétségtelenül megihlette a Fűrész alkotóit. A színészi alakításokról Gibsonon kívül nem sokat lehet mondani. Mindenki jól játssza a szerepét, de nincs, akit külön ki lehetne emelni. Talán a motorosbanda vezérét, a Toecuttert alakító Hugh Keays-Byrnet lehetne még megemlíteni. Néhol kicsit ripacsnak tűnik a játéka, de egy ilyen elvetemült, pszichopata őrülthöz ez kell és jól megfelel Max első ellenfelének. Ő az észtelen anarchia képviselője, a tökéletes ellentéte Maxnek. Toecutter élvezi a gyilkolást és tombolást, míg Max szenved tőle és retteg, hogy ez a világ be fogja szippantani. Pont ez a két karakter jelzi, hogy a világ egyenesen az apokalipszis felé tart.
Összességében az első Mad Max egy korrekt első film. Ez még nem egy nagy durranás, de már tetten érhető az az egyedi hangulat és sebességőrület, ami az egész szériát jellemzi. Az idő vasfoga kicsit megkoptatta, de még így is egy élvezhető kis film ez.
Értékelés: 6/10
MAD MAX 2. - AZ ORSZÁGÚTI HARCOS (1981)
Az elpusztított, kietlen vidéken Maxnek épphogy csak sikerül megmenekülnie Humungus vérszomjas motorosai elől. A menekülés során megismerkedik a kissé hibbant pilótával, Kapitánnyal, aki elvezeti őt ahhoz a menekültekből álló csoporthoz, akik egy olajfinomítót működtetnek. A maroknyi közösséget időközben bekerítik, és egy nap haladékot kapnak arra, hogy élve elhagyják a telepet. Max, a magányos hős vállalja, hogy megvédi a közösség olajszállítmányát, mert ha segít biztonságos helyre eljuttatni a tartálykocsijukat, annyi benzint kap, hogy elhagyhatja ezt a poklot.
Amilyen kis költségvetésből készült a Mad Max első része, annyira meg is térítette ennek árát: világszerte 100 milliót hozott a kasszáknál és sokáig rekorder volt, mint a legtöbb pénzt behozó kisköltségvetésű film (a Blair Witch Project taszította le a trónról). Már akkor bevett szokás volt, hogy az ilyen filmeknek folytatást kell készíteni és nem is váratott sokat magára a második rész. Most már jóval több pénz és eszköz állt a stáb rendelkezésére és Miller kihozta belőle a maximumot. Ezúttal minden grandiózusabb és látványosabb. A történet most a kihalt országutakon és a sivatag pusztaságában játszódik. Itt már teljesen érezhető az atomkatasztrófa utáni világ és Miller remekül ábrázolja ezt a kilátástalan helyzetet, egy teljesen vad környezetet teremtve, ahol a régi világból már csak a romok maradtak, nincs semmi féle hatalom vagy törvény, csak az elvadult, elállatiasodott emberek, akik az országutakat járják és ölni is képesek egy gallon benzinért. Akiben még maradt egy kis emberség, az pedig megpróbálja túlélni. És ezúttal az anyagiak sem álltak a rendező útjába. Elképesztő járgányokat sikerült összeeszkábálni, a hajmeresztő jelmezekről nem is beszélve. Az akciók is sokkal látványosabbak és pörgősebbek, és ami az egész erejét adja ennek, hogy nem hiteltelenek, abszolút el tudjuk képzelni, hogy ez így működne a valóságban is. Egy jó pár mai agyon CGI-zett akció-filmet kenterbe ver. És itt jön létre igazán az a vér és benzingőzös őrület, ami áthatja az egész Mad Max szériát. Ez az, ami előhozza az emberből a legbelső elvadult őrültséget. Sok embert a Halálos iramban és az ehhez hasonló autós filmek hoznak igazán sebesség lázba. Nekem a Mad Max filmektől lesz csak igazán sebességmániám (ez leginkább erre és a negyedik részre érvényes). Valami nagyon egyedi érzés keríti hatalmába ilyenkor a nézőt. Mind ez remekül illik ebbe a posztapokaliptikus világba, amit nagyon hitelesen sikerült ábrázolni, köszönhető ez részben a szokatlan kegyetlenségnek. Ez már az első részre is igaz volt, de Miller az a fajta rendező, aki hál isten nem nagyon hódol be Hollywood lazább hangvételének. Itt aztán tényleg láthatunk még mai szemmel is erősnek számító dolgokat, és tényleg fennáll az a helyzet, hogy akárki meghalhat. Nincs kivétel. Így még életszerűbbnek érezzük az egészet. Persze azért a film humorral is oldja a feszültséget és ez az alkalmi könnyedség még jól is áll neki.
Max itt már egy sokkal kiégettebb karakter és most már tényleg egy modern western hősnek nevezhetjük. Egy az egyben Clint Eastwood Névtelen férfijának és Franco Nero Djangojának továbbgondolt változata. A hallgatag magányos vándor, aki saját céljait szem előtt tartva mégis csak segít a bajbajutottakon. Mel Gibson kiválóan hozza ezt a szerepet, sokkal jobban, mint az első részben. Bár szövegkönyve is összesen 16 sorból áll, így leginkább az arcjátékára és egyéb manírjaira hagyatkozhat. Lehet nem véletlen, hogy a klasszikus három rész közül ez Gibson kedvence. Ám emellett ez a film kicsit Max megváltásáról is szól. Látszik, hogy maradt még benne egy kis emberség, de inkább igyekszik távol tartani magát másoktól, nehogy megint bajt hozzon rájuk. Lényegében arról is szól az egész, hogy van e onnan visszaút, ahova az első rész juttatta. Ezúttal kapunk még Max mellé egy jó pár érdekes karaktert, például Max új társát, a kicsit flúgos Pilótát. Ő a vicces mellékszereplő feladat körét tölti be, de karaktere nem áll meg ezen a szinten. Tényleg méltó partnere Maxnek és rengetegszer a hasznára is van. Bruce Spence rendkívül szórakoztató és szimpatikus a szerepben. A kolóniában is van egy pár emlékezetes szereplő, mint például a vezetőjük, Papagallo (Michael Preston), a harcos lány (Virginia Hey), de a legemlékezetesebb közülük talán a bumerángos kölyök (Emil Minty). De azért a gonoszok terén is kapunk egy két érdekes figurát. Itt két kiemelendő karakter van. Az egyik Wez (Vernon Wells), a barbár motoros, aki Maxnek amolyan riválisaként jelenik meg. Ő is kicsit azt az eszeveszett tombolást testesíti meg, mint az első részben Toecutter, de Wez sokkal nyersebb és primitívebb nála. És ott van még a banda vezére, Humungus (Kjell Nilsson). Ő inkább úgy jelenik meg, mint a pusztaság és ennek az elvadult világnak amolyan barbár hadura, aki minden felett áll és ezeket az őrült motorosokat a kezében tartja. Keveset szerepel, és arcát sem látjuk hokimaszkja miatt - amivel még Jason Voorheest is megelőlegezi - de még így is erősen az emlékezetünkbe vésődik karaktere. Ez köszönhető talán ékesszóló beszédeinek, amik tökéletesen bemutatják karakterét. És úgy alapjáraton méltó ellenfele Maxnek és csapatának, vakmerőségének, elszántságának és erejének köszönhetően.
Mind ezek a dolgok, történet, látvány, akció, szereplők, hangulat, a filmtörténet egyik legjobb darabjává avatják a Mad Max 2.-t és ez is azon ritka második részek közé tartozik, amik sokkal jobbak az első résznél. Itt született meg igazán a Mad Max stílus és Mel Gibson is elkerülhetetlenül sztárrá vált. Egy mai napig ütős és hangulatos posztapokaliptikus akció film ez, ami meghatározó volt a film világában.
Értékelés: 8/10
MAD MAX 3. - AZ IGAZSÁG CSARNOKÁN INNEN ÉS TÚL (1985)
A túlélhetetlen jövő örök vándora, Mad Max ezúttal újfent a túlélésért küzd. Az elhagyott sivatagban épült különös város úrnője gladiátorjátékokkal szórakoztatja magát. Mad Max kiállja a próbát, mégis halálra ítélik. Ám a nukleáris katasztrófa utáni világ mindig újabb meglepetéseket tartalmaz: egy különös, csak gyerekekből álló törzs menti meg őt, és segíti bosszúját.
1985-ben trilógiává bővült a sorozat, viszont sajnos ez annak legrosszabb darabjának megszületésével is járt. Hogy miért is sikerült ennyire rosszul ez az epizód az sok mindennek köszönhető. Az egyik legfontosabb ok, hogy még a film előkészületi időszakában George Miller régi jó barátja és az első két rész producere Byron Kennedy életét vesztette egy helikopterbalesetben, miközben helyszíneket keresett a harmadik részhez. Millernek értelemszerűen az egésztől elment a kedve és csak az akció jelenetek megrendezésében vett részt. A film többi részére egy bizonyos George Ogilvie-et bíztak meg, akinek nem véletlen nem emlékszik senki sem a nevére. Továbbá a második rész sikere után a Warner is beszállt a terjesztésbe, így a hollywoodi stúdiókényszer is erősen rányomta bélyegét. A filmből hiányzik az igazi Mad Max hangulat, ami az első két részt naggyá tette. És kicsit mintha nem is találná nagyon a célközönségét. Néhol próbál kicsit hajazni a második részre, aztán meg átmegy egy bugyuta ifjúsági fantasybe. Hiába az eddiginél is nagyobb költségvetés és az elborult ötletek, a készítők valahogy nem tudtak mit kezdeni azzal, amijük van és még Miller sem segítette ki őket. A Cserevárosban játszódó részek még jobbára értékelhetőek. Érdekesen bemutatnak egy kis közösséget ebben az apokaliptikus világban és bepillantást nyerünk, hogy hogy is lehet egy ilyen helyen megélni. Persze ez is hamar érdektelenné válik és aztán a gyerekek behozatalával szétesik az egész. Na, ott válik az egész egy ilyen disneys családi matinévé, abból is a rosszabb fajtából. Egyébként a gyerekek felbukkanása kicsit emlékeztet a Jedi visszatér Ewokjaira. A funkciójuk és hatásuk hasonló. A film teljesen komolytalanná és érdektelenné válik. A stúdiókényszer miatt még az igazi vér és benzingőzös adrenalin löketektől is búcsút vehetünk. Csak a film végén látunk autós üldözést, de annak megvalósítása is elég bárgyúvá sikerült. És még finomkodni is kell. Azért itt is meghal egy két szereplő, de a gyerekek felbukkanása után jobbára a Dzsungel George logika érvényesül, vagyis senki nem hal meg csak nagyon bibisek lesznek. Azért az első, és főleg a második rész után ennél sokkal jobbat vár az ember.
Mel Gibson most is jól hozza Max figuráját, bár karakteréből hiányzik az a tragédia és emberségének keresése, ami az első két részben meghatározta. Megkapjuk a magányos vándort, aki segít a bajbajutottakon, de csak ennyi, semmi több. A főgonosz Nénikét Tina Turner játssza. Nincs azzal kifogásom, hogy női antagonista legyen, sőt. Úgy is olyan kevesen vannak. De akkor már egy rendes színésznőre bízzuk a szerepet! Turner az énekléshez tényleg ért, de színésznőnek csapnivaló. Az egész szerepet elripacskodja, bár igaz, ő még csak a kisebbik rossz. Viszont a film hozzá köthető betétdala (We don’t need another hero) méltán lett klasszikus. A többi szereplőről nem igazán lehet mit mondani. Néhányuk képes átlag szinten teljesíteni, de van, aki még annál is gyengébb. Még Bruce Spence-et is visszahozták a második részből tök feleslegesen. Még talán a törpe és az izomkolosszus Velő-Verő (Master-Blaster) maradhat meg nekünk, de ők sem a karaktereik miatt.
Mad Max harmadik kalandja elég nagy bukta lett, ami nem csak a sorozat sorsára, de George Miller karrierjére is erős hatással volt. A film megítélésén nem javított az idő, sokaknak még most is nehéz végig ülni. Nem katasztrofális alkotás, vannak értékelhető részei és azért meg lehet nézni, de az első két rész után hatalmas csalódás és méltatlan egy trilógia záró darabjának. Mad Max igazi visszatérésére még 30 évet várni kellett.
Értékelés: 4/10
George Miller ezek után még rendezett egy értékelhető vígjátékot (Az eastwicki boszorkányok), de aztán ő is alámerült Hollywood álomgyárában, olyan alkotásokkal, mint a Babe, vagy a Táncoló talpak. Persze azért közben mindig ott lebegett a szeme előtt a nagy visszatérés Max őrült világába, de ez évekig akadályokba ütközött. Időközben Mel Gibson is Hollywood kegyvesztettje lett, ami csak még jobban megnehezítette a dolgot. De most, 2015-ben, 30 év után Miller végre visszatért Max világába, ami őrültebb, mint valaha!
MAD MAX – A HARAG ÚTJA (2015)
A világvége olyan régen volt, hogy már alig akad, aki emlékezne rá. Az emberiség egykori dicsőségének hosszú ideje vége, a Föld egyetlen hatalmas sivatag; a kevés életben maradt kíméletlen gyilkossá, fosztogató ragadozóvá vált, és bármire képes, csak hogy egy nappal tovább bírja. De akadnak még olyanok, akik rendbe hozhatnák, ami, úgy tűnik, visszavonhatatlanul elromlott. Ketten vannak, és örök menekülés az életük. Az egyikük Max: hallgatag, harcos férfi, aki felesége és gyermeke halála után már csak a megbékélést keresi a vad káoszban. A másik Furiosa, a katonanő, aki úgy hiszi, túlélésének záloga az, ha eljut a sivatagon túlra, arra a tájra, ahol a gyerekkorát töltötte.
30 év hallgatás után Mad Max végre visszatért a maga vér és benzingőzös őrületével. Persze ez a nagy visszatérés sem ment zökkenőmentesen. A projekt már évek óta tervben volt, de valami mindig megakadályozta, hogy létrejöjjön. Az azóta családi filmekben elmerült George Miller a Táncoló talpakkal bezsebelt egy oscart és ennek hatására a Warner stúdió megadta neki a zöld utat a Mad Max folytatásának, azzal az egy kikötéssel, hogy Mel Gibson helyett valaki mást kell keresnie. Hát ez egy kicsit sajnálatos hír a régi rajongóknak, de még így se jártunk rosszul. Maga a forgatás is elég döcögősen indult, sok apróbb bosszúsággal, mint például, hogy azt a sivatagot, ahol eddig forgattak hatalmas esőzések sújtották és még ki is virágzott. A film már elvileg 2012-ben elkészült, de még az utó munkálatokkal is sok hercehurca volt. Emellett még a nézők szkeptikussága sem kecsegtetett sok bizalommal. Volt már előttük két rosszabb emlékű példa arra, hogy egy régi nagy rendező vissza akar térni klasszikus sorozatához (Steven Spielberg és George Lucas), de aztán az első előzetesek bizakodásra adtak okot. És most 2015-ben végre mozikba került Max legújabb kalandja, ami valósággal atomrobbanásként érte a nézőket. Miller bebizonyította, hogy igen, még mindig tudja, mitől döglik a V8-as. Maga a sztori nem egy nagy szám, nem is azon van a legnagyobb hangsúly. Itt is inkább az akciók, a látvány, a karakterek és az az elvetemülten egyedi hangulat, ami elviszi a filmet a hátán. Maga a film, ha úgy vesszük csak egy nagy autósüldözés, párbeszédek is alig vannak. Egy ilyen koncepció elég könnyen megbukhat, de itt nem ez történt, sőt. Egy percre nem válik unalmassá és az adrenalin számláló is egyre csak növekszik. Minden egyes akció jelenet és autós üldözés olyan precízen meg van koreografálva, hogy az valami eszméletlen szemet gyönyörködtető. Külön érdem, hogy a film nagy részében nem alkalmaztak számítógépes effekteket. Az őrültebbnél őrültebb járgányokat tényleg megépítették és az akciók is valódiak. Így még életszerűbb és izgalmasabb lesz az egész. És az akciók itt sem lépik át a lehetetlenség határát. Bármennyire is agyeldobósan látványosak, simán elhisszük, hogy ezt meg lehetne csinálni a valóságban. Hollywoodnak van mit tanulnia Millertől. Továbbá ez a film talán még az előző három résznél is sikeresebben ábrázolta ezt a posztapokaliptikus elállatiasodott világot, amit őrült barbárok és kegyetlen hadurak uralnak. És az is erősen érződik, hogy ez a film nem a pénz miatt jött létre, hanem az alkotók tényleg szívüket, lelküket beleölték a projektbe és annak meg is lett a kifizetődő eredménye. Ez a film egy igazi retró élvezetet nyújt nekünk és még annál is tovább megy. Szinte már valami őrült eksztázisba kerülünk tőle, ahol a magunk kis elmebaját is kielégíthetjük kicsit. Hát rám konkrétan olyan hatást gyakorolt, amit úgy tudnék leírni, hogy ez a film fogta az agyam, péppé verte, a földbe döngölte, ott még párszor tovább ütötte valami nehéz fémtárggyal, aztán háromszor keresztülvágta a falon, majd földobta és egy baseball ütővel elcsapta a francba, ami aztán szétkenődött a betonon és még vagy ötvenszer áthajtott rajta egy kamionnal. Körülbelül így tudnám jellemezni a filmélményt.
Hát igen, Mel Gibson helyére egy új Max Rockatanskyt kellett találni, és Tom Hardyt érte ez a nagy megtiszteltetés. És Hardy kifejezetten jól teljesít a szerepben. Noha túl sok feladata nem nagyon volt. Szövegkönyve legalább olyan kevés, mint Mel Gibsonnak volt a második részben, és ő is inkább az arcjátékára és a gesztusaira támaszkodhat. Mondjuk ezt a szótlan, mogorva, magányos vándor figuráját tökéletesen hozza, és még Max lelki vívódását és démonaitól való félelmét is sikerült kifogástalanul ábrázolnia. Emellett Hardy saját karaktere is hozzá ad valami pluszt Maxhez. Méltó örököse Mel Gibsonnak. Ami egy kicsit hátránya a filmnek, hogy Max picit a háttérbe szorul és inkább Furiosa az igazi főszereplője a történetnek. Őt Charlize Theron kelti életre, talán élete eddigi legjobb alakításában. Furiosa egy erős és komplex női karakter, érthető indítékokkal és célokkal. Az ő megváltás története ez a film, ahogy az ígéret földjét és ebből a földi pokolból való kiutat keresi. Saját maga mellett még öt fiatal nő sorsa is a kezében van, ők Immortan Joe ágyasai, akiket megszöktetett uruk fogságából, hogy nekik is biztosítson egy jobb életet. Itt Érzékelhető egy kis feminizmus a történetben, de ezt is ízlésesen sikerül tálalni, ebbe az őrült világba megfelelően beleágyazva. Kapunk egy érdekes mellékszereplőt is, Nuxot, akit Nicholas Hoult játszik. Ő az egyik Immortan Joe szolgálatában álló úgymond hadfiú, aki először hőseink ellen van, majd szép lassan átáll az ő oldalukra. Az ő karakterfejlődése is érdekes, főleg azt bemutatva, amikor már más szemszögből is tudja látni a világot és még a pártfordulása ellenére is hű marad saját hitéhez és életfilozófiájához is. Ő az egyik legszórakoztatóbb karakter is a filmben. És ott van még a nagy főgonosz, Immortan Joe, akit ugyanaz a Hugh Keays-Byrne játszik, aki az eredeti első rész gonoszát, Toecuttert is. Már ez is egy hatalmas tiszteletadás. Joe már egyedi külsejével is meghatározóvá válhatna, de ezt az őrült és kegyetlen hadúr figurát is remekül hozza. Talán a második rész Humungusához lehetne hasonlítani, csak még annál is elvetemültebb és brutálisabb. Joe egy igazi ellenfél és fenyegetés Max és csapata számára, egy valóban emblematikus gonosz, és Hugh Keays-Byrne nagyszerű a szerepben. Nem csak a Mad Max sorozatban, de úgy általában a filmtörténelemben is egy emlékezetes gonosz válhat belőle.
A Mad Max – A harag útja visszaállította a trilógia dicsőségét és bizonyította, hogy George Miller még mindig érti a dolgát. Ezzel egyébként egy új trilógiát is terveznek létre hozni és be is jelentették a következő Mad Max film elkészítését, aminek már a címe is megvan (Mad Max – The Wasteland). Mi rajongók izgatottan várjuk, főleg egy ilyen sikeres visszatérés után, ami az év egyik legeslegjobb filmje, és még az előző három filmet is sikerült felül múlnia. Igazi Mad Max rajongóknak kötelező, akik meg nem ismerik az előzményeket, azoknak sem fog csalódást okozni és maximális adrenalin löketet fog nyújtani.
Értékelés: 9/10
Írta: Andrew
