ÖNGYILKOS OSZTAG
SUICIDE SQUAD 2016
A képregény filmek hatalmas reneszánszukat élik az utóbbi években, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Marvel hatalmas sikere, amit egybefüggő filmes univerzumával arat. Nem csoda, hogy sokan megpróbálják lemásolni a jól bevált receptet, köztük a Marvel nagy ősriválisa, a DC. A Marvellel szemben a DC-nek mindvégig megvolt az az előnye, hogy nem voltak szétszórva a karaktereik jogai különböző stúdiók között, bármikor belekezdhettek volna egy filmes univerzumba. Ám ők sokáig csak a két arany tojást tojó tyúkjukkal, Batmannel és Supermannel foglalkoztak, viszont soha eszük ágában sem volt közös filmben összehozni őket. Viszont, amikor már a Marvel elkönyvelhette a sikert, a DC fejesei is elkezdték kapkodni a fejüket, hogy ideje lenne felvenni a versenyt. Annak idején a DC szépen helytállt a rajzfilmes univerzumukkal és az élőszereplős TV sorozataik is jól szerepelnek a képernyőn, viszont ideje volt, hogy a filmvásznon is kiterjesszék világukat. Ennek első lépcsőfoka a 2013-as Acélember volt, ami nem volt egy hatalmas alkotás, viszont egy filmes univerzumot elindító filmnek megfelelt. Ezt követte a Batman Superman ellen, ami már jobban megosztotta a közönséget. Kezdett úgy festeni a helyzet, hogy a DC azon nagy igyekezetében, hogy utolérje a Marvelt, sajnos eszetlen kapkodása közepette összecsapja a filmjeit. Kicsit ez látszik az elkövetkező évekre vonatkozó terveiken is. Viszont az Öngyilkos osztagot nagy várakozás előzte meg. Egy egyedi koncepcióval rendelkezett, amit azelőtt nem nagyon láthattunk képregény filmen. Itt most a gonoszok lettek középpontba állítva és az egész egy igazi őrült agymenésnek ígérkezett. Sokak számára felcsillant a remény, hogy ez lesz az a film, ami tisztázza a DC-t, megmentheti az univerzumukat, és beigazolódhat, hogy tényleg csak Zack Snyder volt eddig a probléma. Viszont sajnos ez is egy eléggé megosztó film lett.
Az Amanda Waller vezette titkos, A.R.G.U.S. nevű szervezet összegyűjtötte a világ gonoszainak nagy részét és egy különleges börtönben helyezte el őket, ahonnan megszökni lehetetlen. A cég azonban ajánlatot tesz minden elítélt felé, aki szolgálatot vállal náluk, kiszabadulhat. Az erre hajlandó gonoszokból létrejön az Öngyilkos Osztag, melyet akkor vetik be, ha az emberiség tényleg igazán nagy bajba kerül. Tagjai közt kegyetlen gyilkosokat, kiszámíthatatlan őrülteket találhatunk, akik bár veszélyesek, teljesítik, amit vállaltak, s jót cselekednek. Erre részben a nyakukba ültetett kis bombák is ösztönzik őket. Mikor Waller egyik ilyen fegyence irányíthatatlanná válik, elérkezik a megfelelő pillanat, hogy bevessék az osztagot, különben elpusztulhat az emberiség. De ehhez a Jokernek is lesz egy két szava.
Először is, mivel eléggé divat lett fikázni ezt a filmet, le kell szögeznem az elején, hogy a film jó lett. Nem, valóban nem egy hatalmas, Marvel szintű produkció és nem ez fogja megváltani a DC-t, de egyáltalán nem lett rossz. Persze nem is hibátlan, ez kétségtelen, viszont az a gyűlölet kampány, ami ellene indult, az már tényleg nevetséges. De igazából felmerül bennem a kérdés, hogy sok ember mire számított? Lehet, hogy némelyikük még levan ragadva a Nolan féle realista világban, és nem tudja feldolgozni, hogy most egy sokkal képregényesebb és valóságtól elrugaszkodottabb világgal áll szemben. Egyesek talán ezért hőbörögtek Joker miatt is. De ez már rég nem az a pálya. Persze a DC comicsnak alapjáraton az volt a védjegye, hogy a Marvelnél sokkal sötétebb és komolyabb sztorikkal dolgozik, ez nem volt másképp előző két filmjüknél sem. A sötét hangulat szerintem itt is megvan. Viszont őszintén, ettől a filmtől nem várhatjuk el a komorságot és a melankolikus elmélkedést. Egy olyan csapatról beszélünk, amit őrült bűnözőkből és gyilkosokból verbuváltak össze. Ennek egy igazi eszeveszett, sötét, cinikus hullámvasútnak kell lennie, amit a trailerek fel is vezettek nekünk. Persze pár dologban azok is félrevezettek minket. A történet egyszerű, mint egy papírlap, de nem is kell több. A világ bajban, rákényszerítjük a rosszakat, hogy megoldják, ők sok őrültség közepette megoldják és kész. Ennyi. Igen, bármelyik szokásos akció film szinopszisának beillene, de miért baj ez? Ennek a filmek nem a történet az igazi lényege és nem a mélyenszántó gondolatok. Ez egy karakterközpontú film és a sok érdekes karakter el is viszi a hátán a filmet. Ha jól emlékszem anno a Piszkos tizenkettőnek is ez volt az alapja. Oké, a két film nem egy ligában játszik, de az indíttatások ugyan azok, még ha akkoriban más is volt a tömeg igénye. Mindezekkel a filmnek egyetlen célja, hogy szórakoztasson minket. Szeretem a komoly és elgondolkodtató filmeket, de nem kell mindegyiknek ilyennek lennie. Szükség van néha egy kis kikapcsolódásra, egy kis őrületre, hogy kiszabaduljunk a hétköznapi élet mókuskerekéből. És ez a film ezt nyújtja. Bár sajnos abból sem az igazán emlékezetes, kultikussá válható filmről van szó, hanem egy jóval középszerűbb alkotásról. De haladjunk csak szépen sorjában! Ami a karakterek mellett nagyon meg tud minket ragadni, az a hangulat. Ha maga a film nem is egy nagy durranás, sikerült egy olyan atmoszférát teremteni, ami egyből beránt minket. Egy igazán sötét, de egyben laza feelingje van az egésznek, és erre rengeteget rásegítenek még a zenei betétek. Tarantino módra egy rakás klasszikus populáris zenét válogattak össze, amik remekül is passzolnak a jelenetekhez. Van itt minden: The Animals, Eminem, Black Sabbath, The Rolling Stones, AC/DC, Queen és még sorolhatnánk. Mind egytől egyig kiváló aláfestést adnak a filmnek. Még ha maga a történet túl kiszámítható és egyszerű is. Itt viszont előjön egy kis hiba a rendezéssel. David Ayer amúgy sem mondható egy nevesebb, vagy közkedveltebb rendezőnek, de itt mintha néhol nem lett volna tisztában, hogy mit csinál. A filmnek vannak nagyon jó részei, máshol viszont előjön Ayer bizonytalansága. Nem tudom, hogy alapból nem nagyon értett az alapanyaghoz, vagy pedig a stúdió cseszegetései miatt lett ilyen, de a dinamika eléggé ingadozik, és gyakran kapkod. Ehhez vegyült még egy kidolgozatlan forgatókönyv is, amiben kiváló ötletek is vannak, de ugyanennyi szarvas hülyeség is helyet kapott. Ez a része talán tényleg betudható a Warner siettetésének, de így is kicsit olyan, mintha egy elsőfilmes rendező kezdő munkája lenne. Pedig nem erről van szó. És az sem sokat segít a helyzeten, hogy a filmet elég szépen megvágták. Ez meglátszik a cselekményen is, és másrészről meg a trailerek is leleplezik ezt a helyzetet. Rengeteg lényeges rész maradt ki, ami sokat ront az összkép megítélésén. Érződik, hogy valahogy nincs egyben, amit látunk. Ja persze, hiszen egy csomó rész hiányzik. Remélhetőleg idővel ebből is kiadnak egy vágatlan rendezői változatot, mint a Batman Superman ellenből, mert erre igazán ráférne. A moziba küldött verzióban így is borzalmas néhol a vágás, talán ezen is segítene a teljes változat. Technikai okok mellett a forgatókönyv kidolgozatlansága mellett árulkodik a felületes karakterdinamika. Itt ugye egy csapat elítélttel van dolgunk, akik a maguk törvényei szerint élnek és megzabolázhatatlanok. Ilyen embereknek kéne egy kis idő, míg megtanulnának valahogy együtt működni, de itt szinte egyből megvan a csapat dinamika. Aztán a végére már szinte egy családdá is válnak, megkedvelik egymást, csak ennek a folyamata nincs rendesen felvázolva. Ezt csak tényleg logikai szempontból hoztam fel. A gondatlanság és a félig hanyag hozzáállás az, ami lerontotta a film értékét, pedig rengeteg lehetőség volt benne, de a készítők nem tudtak élni vele.
De ezt a filmet igazán a karakterek és az őket megformáló színészek mentik meg a biztos bukástól, szóval térjünk is ki rájuk. Margot Robbie remekel Harley Quinn szerepében. Nagyon jól hozza az őrült, bolondos, és egy kicsit naiv karaktert. A film legszórakoztatóbb elemei közé tartozik, és látszik, hogy Robbie is élvezte a szerepet. Bár nem mindig sikerült jó poénokat írni neki, így is ő a film egyik legviccesebb pontja, amikor meg nem a poénjain nevetünk, akkor néhány aranyosabb pillanatával lopja be magát a szívünkbe. Will Smith játssza Deadshotot, a hidegvérű bérgyilkost, aki egyben egy szerető apa is. Magát a karaktert sablonosnak is lehet nevezni, hiszen, hány filmben látunk már ilyet? Egy elkeseredett apa, aki elvállal egy küldetést a gyermeke érdekében. Elég sokszor. De Smithnek sikerül élettel megtöltenie a figurát. Átérezzük helyzetét és szorítunk is neki. Továbbá neki is sikerült néhány jó aranyköpést írni. Viola Davis, mint Amanda Waller, az A.R.G.U.S. vezetője, félelmetes. Ez a nő egy igazi szemétláda főnökasszony. Nem tűr ellentmondást, és bárki, aki ellenszegül neki, az kezdhet is egyből imádkozni. Ő nem egy női Nick Fury, sokkal több annál. És Davis mindezt kiválóan formálja meg, egyértelműen a film egyik legjobb színészi alakítását nyújtja. Olyan tiszteletet parancsoló tekintély árad belőle, hogy az valami hihetetlen. El Diablo volt az egyik legkellemesebb meglepetés. Én kezdetben nem sokat néztem ki az ő karakteréből, de a készítők, és az őt alakító Jay Hernandez kihozták belőle, amit lehet. Ő egy igazi tragikus hős. Egy valóban kompetens és érdekes karakter, akit szép lassan bontanak ki a film folyamán. És a múltjával kapcsolatos történeti csavar az egyik legerősebb pontja a filmnek, és ott igazolódik be igazán, hogy mennyire komplex figura is ő. Jai Courtney végre elviselhető volt. Ő játssza Boomerang kapitányt, és a karakter már alapjáraton egy irritáló tróger paraszt, de úgy néz ki Courtney ezt a figurát hitelesen tudja hozni. Sem a Die Hard 5.-ben, sem a Terminátorban nem hittem el ezt a fickót, de itt végre tudott mutatni valamit. Mondjuk színészileg ez nem sok, de úgy néz ki végre megtalálták őt a megfelelő szereppel, amit hozzáértően elő tud adni. Ez már fejlődés nála. Adewale Akinnuoye-Agbaje, mint Killer Croc nem sok pluszt tud nyújtani a csapatban. Ő a tipikus buta izomagy, aki ott van, ha nagyon keménynek kell lenni. Viszont a sminkmesterek kiváló munkát végeztek vele, igazán képregényhű lett a külseje. Aztán ott van Joel Kinnaman, aki Rick Flaget, a csapat vezetőjét játssza. Amennyi jelentősége lehetett volna ennek a figurának, annyira sikerült belőle egy semleges mellékszereplőt csinálni. Nem csoda, hogy Tom Hardy nem vállalta el a szerepet. A fickó totális másodhegedűs mindenki mellett, még csak különösebben érdekes karakternek sem lehet mondani, és Kinnaman átlagos alakítása sem tud ezen segíteni. Cara Delevingne játssza a Varázslónőt, aki a film főgonoszává is válik. A film elején még elég hatásos és ijesztő tud lenni horrorisztikus külsejével, de aztán annyira súlytalanná és érdektelenné válik, hogy az nem igaz. Karaktere egyáltalán nincs rendesen kibontva, motivációi meg csak gyorsan felvannak vázolva, hogy legyen valami indítéka gonoszkodni. A Marvel átlag gonoszaival játszik egy ligában a hölgyemény. Pedig elviekben a DC a jól kidolgozott gonoszairól híres, és egy ilyen csapatnak (ami szintén egy rakás rossz arcból áll) illett volna egy méltó ellenfelet kreálni. Hasonló a helyzet, mint a Galaxis őrzőinél. De tudom ám, hogy kire vagytok kíváncsiak. Ne is húzzuk tovább az időt, beszéljünk egy kicsit a Jokerről. Itt most Jared Leto ölti magára a legendás szerepet, aki mindent meg is tett, hogy méltó legyen hozzá. És jól is csinálja a fickó. Kellően őrült, elmebeteg és szórakoztató a karaktere. Viszont talán vele szúrtak ki a legjobban a filmesek. A történet szempontjából eléggé feleslegesnek is lehet tekinteni a jelenlétét. Tényleg csak azért van itt, há mer ő a Joker, tegyük már bele. De ez még nem is lenne akkora baj, hasonló volt a helyzet Pókemberrel is az Amerika kapitány 3.-ban. Viszont amint azt a stúdió is megerősítette, Jokernek rengeteg jelenetét kivágták. És így nemcsak, hogy túl keveset is szerepel, hogy igazán megismerjük őt, de így az a maradék jelenete is olyan összeszedetlen képet nyújt, hogy az már fáj. Joker ennél többet érdemel. És sokan, köztük én is, úgy képzeltük az elején, hogy kb annyi és olyan szerepe lesz, mint Hannibal Lecternek a Bárányok hallgatnakban, de sajnos nem így lett. Így csak néhány pár perces felbukkanást kapunk tőle film közben, amikben még Letonak sincs elég ideje rivaldafénybe kerülni. Az ő esetében mindenképpen szükség lenne egy kibővített rendezői változatra. És ezzel a szerepléssel sajnos Leto sem tudott még bevonulni Nicholson, vagy Ledger mellé. Ehhez talán várnunk kell Ben Affleck saját Batman filmjéig.
Összességében az Öngyilkos osztag nem lett egy rossz film. Egy egyszerű kis agyeldobós film, de nem több. Legnagyobb hibája viszont, hogy ennél sokkal jobb is lehetett volna, de a stúdió nemtörődömsége rávéste bélyegét a filmre. Így csak egy közepes alkotás jutott nekünk, ami néhány kellemes pillanatával remek kikapcsolódást nyújt. A képregények rajongóinak szerintem tetszeni fog, de ne legyenek nagy elvárásaink.
Értékelés: 6/10
Írta: Andrew
