SHERLOCK HOLMES

SHERLOCK HOLMES    2009

Mai világunkban már annyi trend van, főleg a filmvilágban, hogy már szinte nehéz is számon tartani. Ilyen például, az egyre divatosabbá váló Sherlock Holmes újraértelmezések. Elég csak a BBC a történetet a modern 21. századba helyező sorozatára (ami messze a legjobb a mai felhozatalból), az amerikai Sherlock és Watsonra, vagy éppenséggel Guy Ritchie féle 2009-es újrafeldolgozására gondolni.

A legendás mesterdetektív, aki közelharcban legalább olyan verhetetlen, mint logikus gondolkodásban, élete legnagyobb problémájával kerül szembe. Sherlock Holmes (Robert Downey Jr.) és hű társa, Dr. Watson (Jude Law) a rejtélyes Lord Blackwood (Mark Strong) nyomába vetik magukat. Ha nem leplezik le időben, az végzetes következményekkel járhat az egész birodalomra nézve. Segítségükre van a szépséges mester tolvaj, Irene Adler (Rachel McAdams), aki titokban talán még Blackwoodnál is veszélyesebb személyt szolgál.

A filmet Guy Ritchie rendezte, aki az angol Tarantinoként is neveznek, főleg két legnagyobb sikerének, A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső (1998) és a Blöff (2000) című filmjeinek köszönhetően. Alapból kicsit érdekes elgondolás, hogy egy ilyen rendező egy Sherlock Holmes történetbe fogjon bele, de elvégre Quentin Tarantino is szeretett volna egy James Bond filmet rendezni. Természetesen Sherlock Holmesot muszáj volt a modern kor nézőinek elvárásaihoz igazítani, de ezzel alapból nem is lenne baj, jó példa erre a Benedict Cumberbatch nevével fémjelzett BBC sorozat. A hangsúly azon van, hogy ezt milyen módon csinálják. Aki ismeri Sherlock világát, annak felemás érzései lehetnek a filmmel kapcsolatban, de egy mai alkalmi nézőnek tökéletes szórakozást nyújthat.

Kezdjük ott, hogy az eredeti Sir Arthur Conan Doyle írásaira jellemző stílus, vagyis feszült krimi, nyomozás vagy akár néha még egy sötétebb thriller is, jelen esetben búcsút inthetünk. Ez inkább egy vagány akció-kaland film. Mindent a mai néző közönségért és a bevételért. Talán az is képezheti részben a probléma gyökerét, hogy ezúttal nem Guy Ritchie írta a forgatókönyvet. Ő biztos képes lett volna egy sokkal intelligensebb, érdekfeszítőbb és izgalmasabb sztorit írni. A nyomozás az jóformán elsikkad, villámkövetkeztetéseket kapunk meg Holmestól. A történet sem tud teljesen összeállni, néha picit átgondolatlan. Viszont a rendezői munkára nem lehet panaszunk. A viktoriánus kori London ábrázolása eszméletlenül jó lett, a színészvezetés is jó, az akciójelenetek koreográfiája is egész pofásra sikeredett. Nem beszélve arról a jellegzetes stílusról, ami átlengi az egész művet. Guy Ritchie azért ügyel rá, hogy a film ne süllyedjen el a közönségességben. De nem csak az övé az érdem.

A színészek fantasztikusak. Főleg a két főszereplő, Robert Downey Jr. és Jude Law. Ők szemmel láthatóan lubickolnak a szerepben, leginkább Downey. Remekül hozza Sherlock Holmes figuráját, ezt az antiszociális, cinikus, különc zsenit. A karakter klasszikus vonásai itt is megvannak, főleg az éles esze. Holmes mindig is híres volt szinte ember feletti intelligenciájáról és hogy a legapróbb részletekből is képes összerakni az egész képet. Ezt a tulajdonságát jól sikerült ábrázolni, akárcsak különc szokásait. Gondolok itt például arra, hogy mennyire kínozza őt az unalom, amikor éppen nincs semmi ügye. Ilyenkor rossz szokásához híven a szobája falára szokott célbalőni. Ám az is érdekes, hogy egy-két állítólagos hard core Sherlock Holmes fan mennyire ki van akadva néhány más tulajdonságán, például a verekedős jelenetein. Most itt zárójelben megjegyezném, hogy az eredeti regény beli Holmesnak milyen tulajdonságai voltak: kokainfüggő, hegedűművész, harcművész, vívóbajnok, bivaly erős karizmai vannak, jól bánik a fegyverekkel. A régi történetekben egyszerűen csak nem ezekre a tulajdonságaira helyezték a hangsúlyt, de ugyanúgy megvoltak. Itt jobban fókuszba kerültek, ennyi történt. Persze nem érdemes a kettőt összehasonlítani, hiszen eléggé mások, de alapjaikban megegyeznek. Főleg, ha azt vesszük, hogy ha Robert Downey Jr. kap egy szerepet, általában kicsit az ő figurájához igazítják azt. Ez részben itt is megvan, de nem jelent problémát, hisz itt ez nagyon is jól összepasszolt. De legalább ilyen jó Jude Law Watson doktor szerepében. Kellően karizmatikus és talpraesett figura, aki néha a falra mászik a jó Holmes egyes dilijeitől. Mégis ő a legjobb barátja és mindig segíti őt a bajban. És itt sem kell felhozni a modernizálást, hiszen Watson eredetileg sem volt egy tutyimutyi mellékkarakter. Elvégre ő egy ex katona orvos, aki a seregben szolgált. Remek ötlet volt ezt a két színészt összeereszteni és a végeredményben két nagyszerű alakítást és az egyik legjobb filmes párost kaphattuk meg.

És itt van még a Holmes univerzum végzet asszonya, Irene Adler. Rachel McAdamsből annyira nem lehet kinézni ezt a végzet asszonya figurát, de a karaktert azt mégis jól hozza. Szinte már imádnivalóan számító és kétszínű. A közte és Holmes közti szerelmi szálat is sikerül emészthető állapotban tálalni és hálistennek nem esik bele sok más film hibájába. Külön ehhez a filmhez írták a történet főgonoszát, Lord Blackwoodot. Maga a karakter nincs teljesen kidolgozva. Legalábbis az indítékai és a céljai nem tiszták és nem is tudunk meg róla valami sokat. A leírtak alapján egy ilyen figura könnyen semmitmondóvá és felejthetővé válna. De szerencsénkre Mark Strongra bízták a szerepet. Strong olyan eszméletlen tehetséggel és stílussal játssza Blackwoodot, hogy az előbb említett hiányosságokat is képes feledtetni. Na ez az igazán jó színészi alakítás, amikor egy gyengén megírt figurát is képes valaki emlékezetessé tenni. A fontosabb mellékszereplők közül Sherlock és Watson házinénije Mrs. Hudson és Lestrade felügyelő teljesen háttérbe szorulnak, amit kicsit sajnáltam, mert rájuk azért sok mindent lehetne építeni. Továbbá már itt elkezdik a nagy ősellenség, James Moriarty professzor felvezetését, és ezt pont úgy csinálják, ahogy a 60-as évek James Bond filmjeiben tették Blofeld-el. Az arcát egyáltalán nem látjuk és csak pár jelenetben bukkan fel. Ezzel sikerül már előre vészjóslóvá tenni a karaktert és éreztetni, hogy valami komolyabb fenyegetést hoz majd magával.

Egyéb hiányosságai és problémái ellenére képes hű maradni az eredeti Holmes szellemiséghez, és még a modern néző ízléshez való igazítás sem jelent akkora problémát. Csak tudnia kell az embernek, hogy mire ül be, úgy álljon hozzá, de ne legyenek nagy elvárásaik sem. A nagy Sherlock Holmes rajongók fanyaloghatnak rajta, van akinek tetszik, van akinek nem. Nem egy világmegváltó alkotás, az egyszer biztos, viszont egy egyszeri kis kikapcsolódásnak jó választás.

Értékelés:   7/10

Írta: Andrew