SHERLOCK HOLMES 2. ÁRNYJÁTÉK

SHERLOCK HOLMES: A GAME OF SHADOWS   2011

FIGYELEM! KISEBB SPOILER ELŐFORDULHAT A CIKKBEN!!!

A krimi vonal minimalizálása, az akció faktor növelése és a modernizálás, úgy tűnik meghozta a maga hasznát és Guy Ritchie 2009-es Sherlock Holmes feldolgozása sikernek bizonyult a moziba járók körében. Nem is volt kérdés, hogy elkészüljön a második rész, amire 2011-ben sort is kerítettek.

A világ különböző részein különös halálesetek és merényletek történnek. Senki nem veszi észre az összefüggést az események között, egyedül csak a magándetektívet, Sherlock Holmest (Robert Downey Jr.) ejtik gondolkodóba a történtek. Hamarosan kiderül, hogy egy zseniális, ám gátlástalan gonosztevő, James Moriarty professzor (Jared Harris) áll az ügy háttérben. Miközben Watson doktor (Jude Law) az esküvőjére készül, Holmest egyre váratlanabb helyzetbe sodorja nyomozása. Az ügybe nemcsak a doktort, de a saját bátyját, Mycroftot (Stephen Fry), valamint egy gyönyörű, de veszélyes jósnőt Madam Simzat (Noomi Rapace) is magával rántja. Fél Európán keresztül üldözik Moriarty professzort, ám ő mindig egy lépéssel előrébb jár.

Guy Ritchie és stábja visszatért, hogy a még szebb bevételek érdekében elkészítse a Sherlock Holmes akció-kaland filmjének második részét. És, hogy ez mennyire sikerült? Nos, menjünk csak szépen sorjában. Elsőre a jellegzetes ismertető jegyek (stílus, látvány, operatőri munka, hangvétel, rendezés) mind az első részhez kötik, és ahhoz mérten valóban egy korrekt folytatással állunk szemben. De bontsuk ezt ki kicsit jobban. Ritchie rendezése most is remek. A 19. század Londonján kívül most Európa többi szegletébe is elkalauzol minket, és mint az első részben, a korrajz itt is remek. Teljesen bele tudjuk élni magunkat az adott időbe és a filmet még most is átjárja az az egyedi laza stílus, mint elődjét. Az operatőri munkára és a színészvezetésre most sem lehet panasz.

Na de a történet. A forgatókönyvet itt sem Ritchie írta, és ahogy azt már korábban is írtam, ő biztos képes lett volna egy jobb történetet írni. Itt már tényleg egy totális akció-kaland filmbe megyünk át, az eredeti Holmes történetektől teljesen eltávolodva. És mivel több országban is játszódik a cselekmény így jóval több pörgést és akciót kapunk. Nyomozásról és rejtélyről (amik alap elemei egy Sherlock Holmes történetnek) itt már szó sincs. Kapunk valami alibi ügyet nyomozás címszó alatt, de azt kicsit sem nevezhetjük annak. Hiába vettek alapul egy létező Holmes történetet, a sok változtatás miatt a készítők is inkább önálló történetként kezelik, egy két utalással megfűszerezve. Több hangsúlyt kapott a látvány és akció, amik miatt a néző nyálcsorgatva ül be a moziba. Az első filmben is voltak lassítások, itt még többet kapunk. Az előző filmben ezek tényleg jól néztek ki és megvolt a funkciójuk. Még most is nagyon passzolnak azokhoz a részekhez, amikor Holmes fejben előre kiszámítja, hogy mit kell lépnie, csak itt most több helyet is kap. Gondolok itt például az erdőben való menekülés jelenetre, ahol egy idő után már kezdett idegesíteni a lassítás. Az akció mellett még a humor faktort is növelték, és néha mind két esetben kicsit átesnek a ló túloldalára. A készítők mindkettőből sokat akarnak és ez nem mindig sül el úgy, ahogy kéne. A főbb karakterek mellett az újak nem valami érdekfeszítő figurák, mintha csak papírmasé karakterek lennének, egy-két kivétellel.

Viszont egy rossz filmről beszélhetünk? Nem. Sőt, veszettül szórakoztató. Most jó néhány hibát felsoroltam, de mint tudjuk, rengetek olyan film van, ami hemzseg a hibáktól, mégis igazán élvezhető és néhány embernek a legnagyobb kedvencei közé tartoznak. Guy Ritchie rendezése és stílusa most is segít nekünk átsiklani a hibák felett és csak a pozitív, értékelhető részeken hagy megakadni minket. A poénok most is ütnek, talán még jobban is, mint az első részben. Egy nyugodt percünk sincs, hogy a főszereplők ne csináljanak, vagy mondjanak valamit, amit kibírnánk röhögés nélkül. A remek hangulathoz még rásegít Hans Zimmer zenéje, ami olyan monumentális és olyan stílusos, hogy rengeteget hozzá tesz még a főtémához. De ezt a filmet a színészek viszik el igazán a hátukon. Robert Downey Jr. és Jude Law kettőse még mindig jól működik, sőt itt talán még jobban. A két színész lubickol a szerepükben és kihozzák belőlük a maximumot. Downey most is remekel Holmes szerepében, bár itt jobbal előjön az, amit az első résznél is írtam, hogy ha Robert Downey Jr. kap egy szerepet, azt általában átírják az ő jellemvonásaira. Itt is inkább Robert Downey Jr.-t látjuk, nem pedig Sherlock Holmest. Ettől függetlenül teljesen ellopja a showt és a poénkodás mellett sikerül a karakter más jellemvonásait is megmutatnia. Jude Law Wattson doktora itt még jobb is, mint az első részben. Sokkal kiforrottabb és energikusabb. Itt már tényleg méltó partnere Downeynak. Egyszerűen öröm nézni a közös jeleneteiket. Bár a meleg poénokat megspórolhatták volna. És most pár szót az új karakterekről. Az első rész női főszereplője, Irene Adler, már a film elején meghal. Ez váratlan és meglepő fordulat volt, viszont így kellett valaki a helyére. Meg is kaptuk Madam Simzat, a cigány jósnőt. Nagyon érződik rajta, hogy ő csak egy Irene Adler pótlék, és a készítők látszólag nem is akartak többet kezdeni vele. Még Noomi Rapace sem tud sokat hozzá tenni a figurához, egy majdhogynem egy síkú karakterről beszélhetünk. Szépségén kívül nem sokra emlékezhetünk. Felbukkan Sherlock Holmes bátyja is, Mycroft Holmes. Stephen Fry remek választás volt a szerepre. Mindig is egy remek színész volt, bár a készítők itt is inkább a komikusi vénáját részesítették előnyben. Sokkal viccesebbre formázták, az eredetileg jóval komolyabb karaktert, így ő lett az úgynevezett vicces mellékszereplő. Fry mondjuk kifogástalanul hozza ezt a szerepkört, de nem lett volna rossz, az eredetihez méltóbb Mycroftot látni.

 
Úgy féltem attól, hogy a nagy főellenséget, Moriarty professzort nehogy elszúrják. De hálisten kellemesen csalódtam. Részben. Egy igazi gátlástalan, számító, valóban fenyegető gonoszt sikerült vászonra vinniük, aki intelligenciájával és praktikáival méltó ellenfele Holmesnak. Az ő közös jeleneteik is megérnek egy misét. Jared Harris remekül játssza Moriartyt, minden megmozdulása aranyat ér és hatalmas méltóságot ad a karakternek. Külön meg kell említeni a végső harcát Holmessal. Amikor élethalál harcot vívnak a Reichenbach vízesésnél, majd mindketten lezuhannak a habok közé, bár Holmes túléli és egy ideig halottnak tetteti magát, hogy megvédje barátait Moriarty embereitől. Ez a momentum az eredeti történetekből lett átvéve, és talán a rajongók az alkotók fejét követelték volna, ha ez kimarad a filmből, vagy megváltoztatják. Ez a jelenet szintén kifogástalanul sikerült, a zuhanás is egyszerűen szemet gyönyörködtető és a pillanat kellően drámai, akárcsak az ezt megelőző sakk játszma a két szereplő között. Az egyetlen, amit picit nehezményeztem, hogy a zuhanás előtti ökölharc, csak a szereplők fejében zajlik le, ténylegesen nem. Továbbá az is kár, hogy Moriarty igazából nem kap annyi teret, mint amit szerintem megérdemelne. Ezzel együtt még is csak méltón sikerült megformálni a karaktert.

 
Természetesen nem egy hibátlan filmről beszélhetünk, de kellően szórakoztat és le tudja kötni a nézőt. Nagyjából egy szinten mozog az első résszel, bár az egy picivel jobb. Aki azt szerette, ezt is szeretni fogja. Nem akar több lenni, mint ami, csupán szórakoztatni akar, és ez jól is van így. Erre a célra tökéletesen megfelel és nem is kell többet várni tőle.

Értékelés:   7/10

Írta: Andrew