Sikoly 2. Kritika: Több Vér, Több Áldozat, Kevesebb Feszűltség...
A gyilkosság folytatódik:
-1997-ben megjelent a "Scream" (Sikoly) második része, ismét "Wes Craven" keze alatt és "Kevin Williamson" forgatókönyve alapján. A "Scream 2." pár évvel később folytatja az első rész eseményeit és újrajátsza azokat, de kicsét másképp. Ez a film is amolyan -történelem megismétlődési- story. Egy egyszerű bosszúállásról van szó semmi több. A főszerepben ismét a nagy és csodálatos "Neve Campbell" van színen, és mellette "Jamie Kennedy, David Arquette és Courteney Cox", aki az Ace Ventura című filmben is játszott Jim Carrey oldalán. Az új szereplők közül itt van "Liev Schreiber, Jerry O'Connell, Timothy Olyphant és Elise Neal". A második epizód ugyanazt a vonalat és reflektálást követi, amit az első is tett, rámutat a filmek sablonjaira, kliséire és tel is tele vannak utalásokkal meg nosztalgikus párbeszédekkel. Az első film a nagy klasszikus horror filmekre utalt és reflektált, amik a 70-80-as években voltak nagy számok a mozilátogatók és a film ipar körében. Itt már a filmek folytatásairól, a nagy második részekről szól ez az egész. A rajongók a második részekről nosztalgiáznak, maga a film is, nem csak egy folytatása kronológiailag az első résznek, de a történetben lévő karakterek, illetve a rejtélyes gyilkos(ok) is szintén egy folytatásnak éli(k) meg ezt az egész cselekményt. Az elöző részben történteknek csinál(nak) egy valóságban lévő folytatást, csak itt nyilván minden élesben és reálisabban megy, mint az átlagos mozifilmekben...
- Pár ével később "Gale Weathers" (Courteney Cox) megírta a könyvét arról a mészárlásról, ami "Sidney Prescott" (Neve Campbell) körül forgott még az első részben. Ebből a könyvből film is készűlt, amit be is mutattak moziban. Ez a filmes mozgalom újabb phszihopatákat szűlt, egyre több lett a horror rajongó. Ezzel együtt feltűnik a színen egy újabb Sikoly (Ghost Face) maszkos gyilkos, aki szintén Sidney-t veszi célba új és régi barátaival együtt. Történetben nagyából ennyi.
- Wes Craven-el voltak bajok is meg nem is. Hol is kezdjem? A film jó. Ez egy jó folytatás, egy jó második rész, egy jó tini horror film. Mégis az első alatt marad. Hogy miért azt később bontom ki, elöször az film érdemeiről beszéljünk egy kicsit. Jó rendezés, jó vágás, jó színészi játék. Az izgalmak eléggé intenzívek ebben a filmben, ahogy az el is hangzik, a folytatások szabályai, hogy több a véres jelenet, több az áldozat, jobb a félelem és a gyilkosság kidolgozása, brutálisabb és pörgősebb. Ebben a filmben az utóbbi nincs meg, de ez nem is gond. A film tényleg nem lacafacázik, Wes Craven nagyon könyörtelenül és brutálisan öli meg a karaktereit, akiket már felépített, de azokat is akiket nem, azok töltelék karakterek. Nagyon szépen reflektár még mindíg a sablonokra és klisékre, mint mindíg most is utalgat régi klasszikusára, a "Nightmare on Elm Street" (Rémálom Az Elm Utcában) című alkotására. A feszűltság kellően megvan adva a filmben, az üldözések jobban, dinamikusabban vannak megrendezve, mint az első részben, a brutalitás szintén a duplájára nőtt, a karakter kidolgozás és fejlődés szintén tovább ment. Wes Craven tud folytatást készíteni elég jól, tudja mi a receptje annak, hogy valami pluszt adjon hozzá egy jól megalkotott történethez. A főhősünk, Sidney és a mi kis riporterünk, Gale ugyanúgy élik tovább az átlagos életüket, de több stresszel és feszűltséggel. Gale-en is látszik a karakterfejlődés, az első részben csak egy idegesítő kis liba volt, aki a végére elég kis vicces nőcske lett, dehát ott ezért szerettük. Itt már egy kihúzottabb, céltudatosabb és dinamikusabb karakter lett, Sidney úgyszintén, csak ő ilyen volt már az első részben is, csak kicsivel kevesebb volt benne kraft. Az új karakterekkel nagyon nincsen gond, egyik sincs nagyon kiépítve, de nem rondítanak bele a történetbe. Az elöző részből pár cselekmény, megmozdulás és ikonikus pillanat, illetve módszer vissza-vissza köszön, mint például a telefonos beszélgetés az áldozattal egy hangtorzítóval, a szőke csajszi egyedül a házban, harmat gyenge szerelmi szál, a filmekről való nosztalgia, valamint a sok-sok filmbeli szabályok felidézései. Van ahol sokkoló a film, még az elsőhöz képest is, amikor olyan szereplőt gyilkolnak meg, akire nem is számítottunk volna. Sok helyzetben meglepő, sok helyen nosztalgikus, sok helyen izgalmas, feszűlt, de ugyanakkor le is tud űlni a film, ugyanis picit hosszúnak éreztem a közepénél meg a három negyedénél. Volt pár felesleges, vagy gyengén előadott párbeszéd, ami vagy unalmas volt, vagy jelentéktelen, vagy túlnyújtott. De a filmnek van ennél egy sokkal nagyobb hibája, ami ugyan nem teszi tönkre a filmet, de a legfontosabb feszültségét és izgalmas vonalát egyszerűen kinyírja. Amin a legnagyobbat tudtunk izgulni és szorongani az első epizódban, az itt, mint a lerombolt várkastély, esik, bukik, hullik szanaszét és ezért gyengébb, mint az elődje.
- Wes Craven és Kevin Williamson nem tudom hová tették a kreatívitásukat, de az a gond, hogy már az első negyed óra, húsz perc idején simán ki lehet találni, hogy ki volt végig a gyilkos!!! Mondjuk erre a magyar szinkron segít rá nagyon azzal, hogy haljuk a telefonba a phszihopata gyilkos hangját és hiába torzítja, nagyon is felismerhető. Ha ez még nem lenne elég, a tettes civil szerepben elég furcsán viselkedik, főleg a beszédével, a szemével és a gesztusaival. A nagy poén már a film elején meghal, hát mondhatom ez remek. Az egyik legnagyobb feszűltség az volt a Scream 1.-ben, hogy találgatjuk ki lehet a gyilkos, na vajon ki lehet, egyszer erre gyanakodunk, egyszer arra, de valahogy soha nem áll össze. Itt a második részben egy az egyben ki lehet találni ki lesz az, végig néztem, eljött a nagy film végi leleplezés, és naná, hogy az volt akire gondoltam!!! Gyenge!!! Ez a fordulat gyengén van előadva és rosszúl van megírva, pedig a film többi része annyira működik, annyira izgalmas, és pont a legfőbbet kellett benne elrontani. Siránkozok én itt, pedig a forgatókönyv próbálja még menteni a menthetőt, ugyanis egy nagyon eszes csavarral rukkol elő az utolsó negyed óra, ami viszont meg jó volt, na ez volt az amire tényleg nem számítottam, nade az egy kicsit másik szál. A fő gyilkossági leleplezés, ami a középpontja a filmvégi nagy meglepetésnek egyszerűen kigyulladt. Legalább egy másik tudott meglepetést szerezni. Nem lövök le nagy poént, a filmvégi csavar eléggé a "Friday the 13." (Péntek 13.-a) című filmre hasonlít, csak fordítva. Nagyából ez az egy hibája a filmnek, de ez sajnos, de tényleg nagyon sajnos eléggé nagy bukdácsolás, mert lehetett volna ez jobb is, és ki tudja, lehet, hogy tudta volna űberelni az elődjét, ebben az esetben ez nem sikerűlt.
Összegezzünk!
- Ez egy jó kis tini horror film, amely ütős, izgalmas, brutális, sok helyen meglepő, szórakoztató, nosztalgikus. Ajánlott minden horror/Sikoly rajongónak, aki ezt még nem látta volna, hű az első részhez, bár nagy fő problémája miatt nem ér fel hozzá, de ugyanakkor méltó és jó folytatás. Én elszórakoztam rajta, többször nézhetős.... Egy korrekt film.
Értékelés: 7/10
