SOROZATELEMZÉS: HANNIBAL

2015.09.09 09:27

HANNIBAL
2013-2015

Fölösleges lenne sokadjára is ecsetelnem a Hannibal trilógia népszerűségét, ami mind Thomas Harris eredeti regényeiként, mind pedig a filmes adaptációkként hatalmas sikereket értek el, és megteremtették az egyik legjobb, legnépszerűbb, legeredetibb és legszimpatikusabb fiktív pszichopatát, Hannibal Lectert (A Hannibal ébredését ebből a képletből felejtsük is el, de gyorsan). Sok év telt el a trilógia lezárása óta, de egyszer csak felbukkant Bryan Fuller, aki úgy gondolta képes lenne még sok mindent kihozni a témából. Ő nem folytatásban gondolkodott, hanem egy sorozat ötlete körvonalazódott a fejében, ami a Vörös Sárkány előzményeit mutatja be, később pedig eljutva ahhoz a történethez is, mindezt a modern korba helyezve, vagyis egyfajta reboot-előzmény történet. Bármilyen baljóslatúak voltak az első hírek, ennél kellemesebbet nem is tudtam volna csalódni.

Nagy nyomás nehezedett Bryan Fullerre a trilógia árnyékában, de ő kitartott ötlete és elképzelései mellett. Az NBC TV csatornában megtalálta támogatóját, akik láttak potenciált az ötletben. Fuller mindenképpen igyekezett valami eredetit alkotni, ami egyben maximálisan hű marad Thomas Harris eredeti történeteihez. És szerencsénkre Fuller tudta mit csinál. A legnagyobb tisztelettel adózik az alapanyag előtt, többszörösen is elkényeztetve a rajongókat. A sorozat igazából nem a filmeket veszi alapul, hanem a könyveket és ez is egy remek döntés volt. Egy sorozatban amúgy is több esély van a kibontakozásra és itt az alkotók olyasmit is megcsináltak, ami a filmekből esetleg kimaradt, vagy nem tehették meg. A könyvek ismerői, akiknek esetleg nem tetszett egy-két filmes megoldás, szintén örülni fognak. Ugyanakkor az egyszeri nézőnek is kellemes meglepetést nyújthat. A Hannibal torony magasan kiemelkedik a szokványos krimi és bűnügyi sorozatok tengeréből. Egy igazi, feszült pszicho thrillert kapunk, intelligens és összetett cselekménnyel. Persze ezt a sorozatot nem a „nagy tömegnek” készítették, így nem is fog mindenkinek tetszeni, csak a nagyobb befogadó képességű nézőknek. Ennek egyik oka az eredeti hangulat és atmoszféra. Hihetetlenül nyomasztó és sok helyen depresszív. Manapság szinte már divat a filmek világában, hogy minden sötét és komor. Azt kéne megtanulniuk, hogy ezt a receptet csakis olyan témáknál lehetne alkalmazni, ahol tényleg működne és illene az alapkoncepcióhoz. Mint például itt. A sorozatnak nagyon jól áll ez a sötét és elborult stílus. Szinte már érezzük a halál szelét és nem egyszer szorongunk, mert az elménk egy olyan sötét világát tárja elénk, amit nem nagyon szeretnénk megismerni. A sorozat rengetegszer ábrázolja a látomásokat, képzelgéseket, rémálmokat, amik elég groteszkek, szürreálisak, és félelmetesek tudnak lenni. Ezeknek az elemeknek köszönhetően tudnám igazán ráaggatni a horror jelzőt a sorozatra. Az igazi horror nem a vérengzésből és az egyre változatosabb halálnemekből fakad. Mert azért van ám az is itt bőven. Az igazi horror a lelkedre és az elmédre hat. Egy alattomos, sötét erő, ami bekúszik a bőröd alá, rátelepszik a lényedre és megmutatja neked az igazi félelmet, a sötétséget, a rettegést, és nem enged ebből a szorításból. Na, ezt a fajta igazi horrort teljes valójában megkapjuk. Az előbb említettem a vérengzést is. Hát azzal se spóroltak a készítők, de hálistennek nem ez kapja a fő hangsúlyt. De így is olyan változatos és gyomorforgató jeleneteket találtak ki, hogy azt a hétköznapi néző nem mindig képes feldolgozni. Ezen keresztül nagy hangsúlyt kap Hannibal kedvenc hobbija is, a főzés. A pszichológia és kriminalisztika mellett még a gasztronómia az, amiből rengeteget kapunk a sorozatban. Teljes részletességgel mutatják, hogy Hannibal hogy készít el egy hétfogásos mestervacsorát, aztán amikor felszolgálja, nagy szakértelemmel beszél annak elkészítéséről, a hozzá kapcsolódó kulturális és történelmi hagyományokról és még egy plusz adalék a nézőnek, hogy mi tudjuk, vagy előtte még látjuk is, hogy ezt a nagyszerű vacsorát egy emberből készítette el. A másik legnagyobb erénye a sorozatnak az intellektualitása és az eleganciája. Ez nem egy ostoba tucat krimi sorozat, ez annál jóval több. Remekül fel van építve a több szálon futó cselekmény, a karakterek kiválóan meg vannak írva és eljátszva a legutolsó statisztáig is. Emellett hatalmas pszichológiai és filozófiai gondolatokba megy bele a történet. Ez igazából magáról az emberről, az emberi lét sötét oldaláról szól, amit főként magán Hannibal Lecteren és módszerein, Hannibal és Will kapcsolatán és a sorozat még megannyi pszichopatáján keresztül mutatnak be nekünk. Ez a sorozat egy alászállás lelkünk sötétjébe és megadja a lehetőséget, hogy egy jó ideig elidőzzünk ebben a sötétségben, átgondolva saját lényünket. Mert miért is vonzódhatunk egyáltalán az ilyen sötét és gonosz karakterekhez, történetekhez? Miért van annyi horror rajongó? Ráadásul ennek a műfajnak már saját kultusza, világa van. Mindannyiunkban benne van a sötétség. Ez nem azt jelenti, hogy mindannyian pszichopaták lennénk, de bennünk van ez a természetes vágy a gonoszság iránt, amit a modern társadalomban le kell folytanunk. De az ilyen apróságokkal, mint horror filmek, rémtörténetek egy kicsit elbarangolhatunk lelkünk sötétjében, egy bizonyos szinten kiélhetjük ezeket a természetes ösztönöket és már jobb is kicsit a lelkünknek. És itt mind ez akkora eleganciával és stílussal van tálalva, hogy a legnagyobb komolyfilmesek is elszégyellhetik magukat. Az egész olyan, mint egy művészi költemény, egy remekül megkomponált szimfónia. Nem beszélve még a rajongóknak tett kisebb vagy nagyobb utalásokról, kikacsintásokról. Mint reboot kénytelen volt modernizálni és néhol változtatni egy két dolgon, de ezt olyan mesterien csinálja, hogy a legnagyobb rajongóknak sem fogja a szemét szúrni, sőt, még jobban fogják dicsőíteni. A sorozat igazán méltó az eredeti trilógiához és talán még jobban ki is használja annak eredeti szellemét.

1. Évad

Történetünk Főhőse Will Graham (Hugh Dancy), az FBI különleges ügynöke, aki olyan képességekkel van megáldva, hogy képes beleképzelni magát a gyilkosok helyébe, az ő fejükkel gondolkodni, emiatt előszeretettel veszi őt igénybe főnöke, Jack Crawford (Laurence Fishburne). A legújabb ügy, aminek keretein belül egy férfi fiatal lányokat gyilkol meg, majd feldolgozza őket, azonban különösen nagy fejtörést jelent, ezért az FBI kénytelen egy neves pszichiáter, Dr. Hannibal Lecter (Mads Mikkelsen) segítségét kérni. Will és Hannibal között egyre szorosabb barátság alakul ki, és a későbbiekben együttes erővel erednek más sorozat gyilkosok nyomába is, köztük az évek óta szabadlábon tevékenykedő és rejtélyes chesapeakei hasfelmetszőnek, aki valójában maga Hannibal. Ez az alapkoncepció, és az első évad még tényleg csak elkezdi felépíteni a trilógiából ismert eseményeket. Az első néhány epizód a többi krimi sorozathoz hasonlóan heti esetekkel foglalkozik, de szép lassan azért kezd kibontakozni az állandó történetvonal. Itt leginkább Hannibal és Will barátságának megszületésén van a fő hangsúly, és az évad vége felé már Will megőrülését kezdi bemutatni. Egyre nagyobb nyomást gyakorol rá ugyanis munkája, felelőssége, és az, hogy újra és újra pszichopata elmékkel kell azonosulnia és ezt kénytelen alkalmazni azért, hogy megtalálja a chesapeakei hasfelmetszőt. Hannibalnak pedig elég sajátos hozzá állása van a barátsághoz, inkább mintha tanulmányozni akarná Willt, mert érdekesnek találja és minden cselekedetével, ahogy ő mondja, csak kíváncsi a következményekre. A történet szép lassan halad előre és ugyanilyen ütemben egyre jobban kezdünk alá szállni az őrületbe. A színészek kiválóak. Hatalmas elvárásokkal kellett szembenéznie Mikkelsennek, hiszen Sir Anthony Hopkins helyébe kellett lépnie, aki már háromszor is kifogástalanul eljátszotta előtte a kannibál doktort, és a szerep már teljesen eggyé vált a színésszel. Részben érthető a kezdeti rossz száj íz, de ahogy belekezdünk a sorozatba, minden kételyünk elszáll. Mads Mikkelsen amúgy is korunk egyik legkiválóbb színésze, és mint az új Hannibal Lecter, egyszerűen zseniális! Magam sem akartam hinni a szememnek. Kicsit másféle Lecter ez, mint Hopkinsé, de az alapokban teljesen megegyeznek. Mikkelsen játéka sokkal kimértebb, rejtélyesebb és ördögibb. Komolyan mondom, Hannibal ebben az inkarnációjában maga az Ördög. És Mikkelsen remekül hozza a figurát. Egyszerre elegáns, megnyerő, szimpatikus, ugyanakkor nyugtalanító és rohadt félelmetes. Természetesen nincs egy szinten a nagy Anthony Hopkinsal, de méltó utódja a mesternek. És legalább ennyire remekül alakít Hugh Dancy is. Ő a harmadik színész, aki eljátssza Will Graham karakterét (korábban William Petersen és Edward Norton), de eddig ő a legjobb. Tökéletesen átadja Will esetlen és meg nem értett mivoltát. Itt sikerült a legjobban ábrázolni a képességétől való szenvedést, és itt sikerült igazán átadni a nézőnek, hogy hogyan is látja ő a világot. Dancy nem egy kiemelkedő színész, de ezzel a szereppel örökre beírta magát a mozgó kép történetébe, és igazán bizonyíthatta, hogy mire képes. Az egész sorozat az ő és Mikkelsen párosára épül, ami kezdetektől fogva remekül funkcionál. Teljesen meg van köztük a kémia és egy percre sem veszik el a három évad alatt. Itt van még Laurence Fishburne, aki Scott Glenn és Harvey Keitel után ölthette magára Jack Crawford karakterét. Jellemileg teljesen passzol az előző két inkarnációjához, persze itt több lehetőség volt arra, hogy jobban megismerjük őt. Ő a tipikus rendőrfőnök karakter, aki igyekszik tárgyilagosan állni a dolgokhoz, és mindent bevetni, hogy megtalálják a gyilkost, még a legkockázatosabb dolgokat is. Ugyanakkor ő is egyre bizonytalanabbá válik a chesapeakei hasfelmetsző ügyében. És bizony gyenge pontja is van neki, halálosan beteg felesége képében, és ezt a történet szálat is remekül kihasználják. Nem szabad elfeledkezni a mellékszereplőkről sem. A modernizálás jegyében két karaktert is nőiesítettek. Az első Dr. Bloom, aki a film adaptációkból csak az Embervadászban szerepelt egy keveset, itt pedig Caroline Dhavernas kelti életre. Alana Bloom is egy kriminál pszichológus, Will egyik legközelebbi barátja. Az első évadban még nem annyira érdekes, jóval később válik csak jelentősebb karakterré. Itt még csak próbál segíteni főszereplőinknek, amiben tud, aggódik Will miatt és itt még elég naiv is. A másik nőiesített karakter az Freddie Lounds, a tenyérbe mászó újságíró, akit a Vörös sárkányban Philip Seymour Hoffman játszott, itt pedig Lara Jean Chorostecki. Azt kell, hogy mondjam, ennek a minden lében kanál és mindenbe bele pofátlankodó karakternek kifejezetten jól áll, hogy nő. Nem tudom, ez a kis szemét figura valahogy sokkal jobban mutat így nőként, mint férfiként. Férfiként csak egy tucat szemétláda volt. Irritáló ugyan, de itt annak is kell lennie. Van egy másik fontoskodó karakterünk, ugyan is már itt felbukkan a jó öreg Dr. Frederick Chilton. Raúl Esparza játssza és szinte ugyan azt a figurát hozza, mint Anthony Heald a filmekben. Ugyan az a kis fontoskodó, egoista, mindenbe bele okoskodó figura. Persze a végén mindig ő szívja meg. A sorozathoz új karaktereket is találtak ki, és őket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Garret Jacob Hobbs volt az első sorozat gyilkos, akit Will elkapott, és a sorozatban nagy szerep jut az ő lányának, Abigail Hobbsnak (Kacey Rohl). Abigail próbálja túltenni magát apja szörnyűségein, de a borzalmas múlt elől nem menekülhet. Will egyfajta pót apaként jelenik meg az életében, és Will is elkezd a lányaként tekinteni rá. De persze Hannibal közbe szól. Remek karaktert teremtettek meg Dr. Bedelia Du Maurier személyében, akit az X-aktákból ismert Gillian Anderson játszik. Bedelia Hannibal pszichológusa, és habár itt még kevés szerep jut neki, később egyre jelentősebb figura lesz. Még talán megemlíthetjük Dr. Abel Gideon karakterét (Eddie Izzard), aki egy intézetben raboskodó gyilkos, aki Dr Chilton munkálkodása miatt azt hiszi magáról, hogy ő a chesapeakei hasfelmetsző. Chilton fontoskodásának meg is lesz az eredménye és Gideon is kicsit felkavarja az álló vizet Lecter ügyében.
Nagy sikerrel robbant be a sorozat első évada, amihez nagyban hozzá járult egyedisége és persze a fanok lelkesedése. Nem volt kérdéses, hogy zöld utat kapjon a folytatáshoz.

2. Évad

Hannibal ügyesen keverte a kártyákat és most mindenki azt hiszi, hogy Will a chesapeakei hasfelmetsző, vagy legalább is annak utánzója. Hiába jött rá arra, hogy Hannibal az igazi hasfelmetsző, senki nem hisz neki beszámíthatatlansága miatt. Először is tisztáznia kell a saját nevét, majd minden erejét latba kell vetnie és meggyőznie Jacket és a többieket, hogy elkapják Hannibalt. Ennek érdekében Will igyekszik Hannibal bizalmába férkőzni, ami különösen veszélyes lehet a saját elme állapotára is. Na itt már igazán kezd kiforrni a történet. A heti eseteket lassan kezdik elhagyni és egyre inkább a fő cselekmény szálon lesz a legtöbb hangsúly. Willnek már nincsenek illúziói, végre tisztán lát mindent. De ezzel együtt talán még nagyobb veszélybe is kerül. Kezdetben egyfajta párbaj alakul ki közte és Hannibal között, majd egyre inkább kezdenek amolyan partnerekké válni. Ám ekkor már Will is lassan kezd újra alá merülni a sötétségben és már saját döntéseivel és cselekedeteivel sem lehet teljesen tisztában. Jack Crawford sem tudja már, kiben bízhat meg. Minden erejével azon van, hogy elkapja a chesapeakei hasfelmetszőt, de minden, amit eddig hitt, már kezd összeomlani körülötte. Végre el kezd gyanakodni Hannibalra, de Will állapotában és megbízhatóságában sem lehet biztos. Továbbá az FBI-nál betöltött pozíciója is kezd veszélybe kerülni. Közben pedig Bedelia Du Maurier sem olyan biztos már betege épelméjűségét illetően. A második évad igazán sötét, komor és feszült. Az események már pattanásig feszülnek, és sosem tudhatjuk mi fog történni. A sorozat folyamán talán itt kapjuk meg azt a nagy lelki horrort, amit a cikk elején már kifejtettem. A hangulat igazán hátborzongató, a legnagyobb pszicho thrillerekéhez mérhető. Az írok is igazán megerőltették magukat. Jó néhány váratlan fordulatot kapunk és a történet is szép lassan kibontakozik és eljut egy olyan fináléhoz, ahol vagy háromszor leesett az állam. Erre a szezonra mindenképp a finálé az, ami felteszi a pontot, egy nagyszerű történet szakasz megkoronázása. Nem csoda, ha az NBC ezek után rögvest berendelte a harmadik évadot. Mikkelsen és Dancy játéka is egyre kiforrottabb. Itt már nagyon bele jöttek a szerepbe és párosuk is egyre jobban működik a képernyőn. Mikkelsen továbbra is zseniális, Dancynek pedig sikerült tovább fejlesztenie magát az előző évad óta. Fishburnenek is egyre több lehetősége van kibontakozni Jack Crawfordként, és karaktere is kezd túllépni az erős kezű főnök szerepkörén. Az évad második felében viszont két új fontos szereplőt is kapunk. Ugyanis felbukkan Hannibal egyik legnagyobb ellensége, a milliárdos és szadista pszichopata, Mason Verger. A trilógiában őt Gary Oldman játszotta, itt pedig Michael Pitt kelti életre, fantasztikus hitelességgel. Mason a sorozat legnagyobb szemétládája, egy gátlástalan féreg, aki minden élő lénynek képes ártani, gyerek könnyekkel ízesíti a martiniját és a számára nem szimpatikus egyéneket felzabáltatja a disznóival. Ő az, akit tényleg nagyon tudunk utálni és ő az egyetlen, akinek az esetében maximálisan megértjük, hogy miért tette vele azt Lecter, amit tett. Itt még a „balesete” előtt láthatjuk Masont, ahogy a filmekben nem volt alkalmunk és tökéletesen bemutatták nekünk ezt a korszakát. A másik lényeges szereplő Margo Verger, Mason húga. Margo szerepelt az eredeti regényekben, viszont a Hannibal filmből valamiért teljesen kihagyták a karakterét. A rajongók örömére itt végre megismerhetjük Margot. Ő egy igazán határozott és erős női karakter, aki viszont folyamatosan ki van téve bátyja szadista terrorjának. Margo mindig igyekezett azon lenni, hogy Mason ne tudjon fölé kerekedni és irányítani őt, és hiába Hannibal, aki a lány pszichiátere, vagy Will segítsége, lehet már ő sem képes sokáig kitartani. Az elragadó Katharine Isabelle játssza Margot, akinek talán eddig ez a legnagyobb lehetősége és szerepe is egyben. A korábban B filmekben és mellékszerepekben brillírozó színésznő itt igazán bebizonyíthatta, hogy mire képes, és nagyon meggyőzően teljesített. A második évad sikeresen felül múlta az elsőt, a rajongók még inkább az egekbe magasztalták a sorozatot. Nagy siker volt ez Bryan Fullerrenek, hiszen hosszú TV-s pályafutása során ez volt az első sorozat, amit el tudott vinni a harmadik évadig. Úgy tűnt végre valami igazán sikeresbe fogott bele.

3. Évad

A harmadik szezon indulásával együtt egy szomorú hírt is kaptunk, ugyanis a kevés nézettség szám miatt az NBC elkaszálta a sorozatot, és egyenlőre nagyon úgy néz ki, hogy a harmadik évad lesz egyben az utolsó is. Persze a rajongók még reménykednek és Fuller is próbálkozik, hátha valamelyik más csatorna meg tudja menteni a sorozatot, de egy mozi film lehetőségét sem zárja ki folytatás gyanánt. A tragikus döntés nagyon meglátszik ezen a szezonon, ugyanis Fuller mindenképpen meg akarta csinálni a Vörös sárkány feldolgozását, ami eredetileg a negyedik évadban lett volna, így viszont előbbre tolta a harmadik évad második felére. Történeti szempontból így az évadot teljesen ketté lehet osztani a közepén, hiszen az első hét epizód a Hannibal regényt dolgozza fel, annak eseményeit így előrébb hozva, folytatva a második évad bravúros lezárását, aztán a maradék hat epizód a Vörös sárkány eseményeit dolgozza fel. Ebből már ki is lehet találni, hogy mi a legnagyobb problémája a harmadik évadnak: az összezsúfoltság és a kapkodás. Ha mind két történet szál egy egész évadot kapott volna, úgy sokkal szebben ki lehetett volna bontani őket. Így viszont kicsit zavaróak tudnak néha lenni a túl gyorsan letudott események, az indokolatlanul elsietett tempó, és, hogy nem mindig van idő kellően elmagyarázni, vagy kibontani valamit. Persze a sorozat még mindig zseniális, semmit nem veszített egyedi hangulatából, de ezek a pontok egy kicsit keserű szájízt hagynak. A történet nyolc hónappal a második évad fináléja után veszi fel a fonalat, mely esemény minden szereplőben mély nyomot hagyott. Hannibal azóta Európába szökött Dr. Bedelia Du Maurier társaságában, akit fogolyként és segítőként tart maga mellett. Firenzében telepednek le, és hamarosan Will Graham és Jack Crawford is Lecter nyomára kezd bukkanni Olaszországban. Will már szinte megszállottként keresi Hannibalt, a rögeszméjévé vált, Jack pedig Willt akarja megóvni Hannibaltól és önmagától. Itt találkoznak Rinaldo Pazzi felügyelővel, aki úgy hiszi, hogy Hannibal azonos egy másik gyilkossal, aki 20 évvel korábban Firenzében szedte áldozatait, ezért segíteni akar nekik. Ám nem csak ők, de a bosszúra szomjas Mason Verger is Lecter nyomára bukkan, akinek még Dr. Alana Bloom is segédkezik céljai elérésében. Az első három epizód még elég lassan indul be, igyekeznek felépíteni az aktuális helyzetet. Leginkább az ötödik és a hatodik epizód, aminek kicsit kárára vált az összemosás, de a hetedik viszont már remekül lezárja ezt a történet vonalat. A Hannibal mellett a készítők még a rossz emlékű Hannibal ébredéséhez is hozzá nyúltak. Jelen esetben azt a történetet teljesen átírták, a rajongók legnagyobb örömére. És itt ismét egy nagyszerű húzással álltak elő. Hannibal múltjáról csak homályos elbeszélésekből és utalásokból tudunk meg valamit, és még így is rengeteg számunkra a kérdőjel. Remek ötlet volt ez, hiszen Hannibal pont egy olyan lény, akit nem lehet megmagyarázni, nem lehet eredeztetni. Az a legfélelmetesebb dolog, amit nem ismerünk, és ezt a készítők tiszteletben tartották. Csak annyi információt kapunk, amiből megtudjuk, hogy teljesen kijavították az eredeti sztori banális marhaságait. Ez ezerszer jobb, mint az az erőltetett bosszú sztori. Ezeket az információkat pedig egy új karaktertől tudjuk meg, akit szintén a sorozathoz találtak ki, ő pedig Chiyo, Hannibal nénikéjének, Lady Murasakinak a szolgálója. Will a régi Lecter birtokon talál rá, aki Hannibal egy régi mesterkedése folytán még mai napig őrzi Hannibal húgának a gyilkosát. Ám Will felbukkanása sok mindent megváltoztat és úgy dönt vele tart megkeresni Hannibalt. Tao Okamoto játssza a szerepet, aki mindent meg tesz, ami tőle telik, viszont itt is látszik, hogy nem volt elég idő Chiyo megteremtésére és karakterének kibontására. Eléggé átlagos, egy síkon mozgó karakter, akivel nem tudnak túl sokat kezdeni. Pedig volt benne potenciál. Bedelia Du Maurier ebben az évadban forr csak ki igazán, és vele együtt Gillian Anderson alakítása is. A kezdetben józan ítélőképességű nő mostanra már igazán védtelenné és beszámíthatatlanná vált Hannibal kezei alatt. Bizonyos értelemben Hannibal menyasszonyává válik, hiszen Willhez hasonlóan ő is alámerül Hannibal sötét világában és bármennyire retteg tőle, valahol még is közel került hozzá. Alana Bloom is csak itt nyeri el végső formáját. A második évad eseményei jelentősen megváltoztatták. Most már sokkal határozottabb és erősebb karakter lett belőle, aki szintén mindenre képes, hogy elkapja Hannibalt, még ha ezért szövetkeznie is kell Mason Vergerrel, ami utólag talán nem is bizonyul valami jó ötletnek. És itt történt egy színész váltás is, ugyanis Michael Pitt itt már nem vállalta Mason Verger szerepét, helyére pedig Joe Anderson lépett. Külsőre ez a váltás egyáltalán nem jelent gondot, hiszen Anderson annyira el van maszkírozva, hogy meg se lehet pontosan mondani melyik színészt is látjuk. De ez a színészi játékra is igaz. Anderson kiválóan viszi tovább Pitt karakterét, és egyben itteni alakítása majdhogynem teljesen megegyezik Gary Oldman figurájával is. Szinte öröm nézni ezt a kis nyomorék szemétládát. Pazzi felügyelő karaktere is felbukkan, akit itt Fortunato Cerlino játsszik. Az ő esetében jobb a helyzet, mint Chiyonál, hiszen Pazzit jobban fel tudták építeni, részben köszönhető ez az irodalmi alapanyagnak is. Viszont a történet vége felé, már az ő karakterén is erős nyomot hagy a kapkodás, váratlan pártfordulása és döntése ugyan érthető, de nincs rendesen felvezetve és bemutatva, csak úgy bedobják nekünk. Hannibal és Will kapcsolata elérte a végső formáját, aminek végpontja vérrel és hatalmas drámaisággal van kikövezve. Remekül felépítették ezt a barát-ellenség viszonyt a három évad folyamán, és Mikkelsen és Dancy fantasztikus munkát végeztek ennek bemutatásakor. A történettel tényleg inkább csak a közepén vannak komolyabb gondok az összecsapottság és a vontatottság miatt. Viszont kapunk hozzá egy jó kis záró epizódot, habár Hannibal elfogásában talán találhatunk kivetni valót, de így sem rossz, amit kapunk.

És ezután eltelik három év és eljutunk a Vörös sárkány történetéhez. Egy rejtélyes sorozatgyilkos teliholdkor gyilkol meg egész családokat, egészen különös körülmények között. Jack Crawford vissza akarja hívni az azóta visszavonult Will Grahamet, hogy segítsen elkapni a sajtó által Fogtündérnek nevezett gyilkost, ám az ügy nehezebb, mint hinné. Hogy visszanyerje elvesztett képességét, Will kénytelen lesz segítséget kérni az elmegyógyintézetben raboskodó Hannibal Lectertől. A történet harmadik feldolgozását láthatjuk, és a sorozat eddigi szabadosságához képest jóval regény hűbb formában. Persze így is eszközölni kellett néhány változtatást, de még ezek sem képesek a szememet szúrni, hiszen nagyon ötletes dolgokat találtak ki. Viszont az összetömörítés miatt itt is megsínyli kicsit a sztori. Nem tud nekünk mindent alaposan bemutatni, sok minden így is homályban marad nekünk, vagy nem is kerül bemutatásra, köztük például Francis Dolarhyde gyermekkora, ami engem speciel érdekelt volna. A jól ismert történetet a sorozat hangulatával és atmoszférájával vegyítik, aminek köszönhetően egy igazán feszült, sötét horrorisztikus történetet kapunk, de még így is bennünk van az az érzet, hogy lehetett volna jobb is. Meg néztem volna, hogy bontják ki ezt a történetet egy egész évadon át. Számomra ez a történet három fő karakter körül forog. Will már teljesen normális életet él, de ez az ügy újra vissza rántja őt az őrületbe, és vele együtt Hannibal karmai közé is. Hugh Dancy eddig sem okozott csalódást és most is brillírozik a szerepben. És még meg sem említettük Mads Mikkelsent. Hannibal ezúttal a sértett önérzetes fenevad, akinek már semmi veszíteni valója, és örömmel szórakozik mindenkivel a cellájából is, főként Willel. Mikkelsen zsenialitása továbbra is leírhatatlan és egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Valóban méltó utódjává vált Anthony Hopkinsnak, és a karakter egy nagyszerű inkarnációját köszönhetjük neki. De itt van végre a harmadik főszereplő, Francis Dolarhyde, vagyis a Vörös sárkány. Tom Noonan és Ralph Fiennes után most Richard Armitage ölti magára a szerepet, és alakítása még Fienneséval is vetekszik. Itt éreztem igazán a valódi Francis Dolarhydeot a három feldolgozás közül. Egy lelkileg teljesen meggyötört és megnyomorított ember, akit a saját képzelete és téveszméje tart rettegésben a Vörös sárkány képében, ami ráveszi ezekre a szörnyű gyilkosságokra. Viszont, amikor rátalál a szerelemre és emberi énjére, akkor kezdődik csak az igazi belső harc ember és sárkány között. Armitage kiválóan hozza a figurát, annak minden őrült elmebajával együtt. Néhol még kifejezetten félelmetes is tud lenni. Ezzel a fantasztikus Dolarhydeal egészül ki a Vörös sárkány triója, ami, mint ahogy régebben írtam, egy ilyen Jó, a Rossz, és a Csúf kapcsolatként jelenik meg és itt maximálisan kiteljesedik. Francis emberi oldalát képviseli a vak Reba McClane. Reba képes volt feléleszteni Francis emberi oldalát és ő az egyetlen, akire ebben a belső vívódásban is tud támaszkodni. Tökéletes ellenpólusa a sárkánynak. Az ő karakterét Rutina Wesley kelti életre. Játéka elég természetes, és ha nem is olyan kiemelkedő, különösebb panaszunk nem lehet rá. Végre megismerjük Will feleségét is, Mollyt. Őt Nina Arianda játssza és vele is az az egyetlen gond, hogy nem szántak elég időt a karakter felépítésére és bemutatására, pedig abban a kevés játékidejében Arianda nem alakít rosszul. A történetben itt eszközöltek egy lényegesebb változtatást, ugyanis Molly csak itt bukkan fel először a sorozatban és mivel csak három éve volt Willnek arra, hogy családot alapítson, így Molly 11 éves fia nem Will gyermeke, ő csak a mostoha apja, ennek megfelelően a gyerek neve is más, mint az eredeti történetben. Jack Crawford itt már közel sem olyan együtt érző embereivel, mint korábban. Tisztában van a veszélyekkel, de ismét az az erős kezű főnök, aki az elején, csak nagyobb tapasztalattal, aki még Willt is kihasználja a cél érdekében. Alana Bloom teljes fölénybe került, ugyanis együtt vezeti az intézetet Dr. Chiltonnal és örömmel fölényeskedik Hannibalal szemben is. A jó öreg Chilton doktor pedig hozza a megszokott szemét és öntelt formáját, amiért annyira szeretjük. Itt került ám igazán közel a korábbi filmes változatához is egyben. Az évad fináléja nem olyan grandiózus, mint a másodiké, de így is egy kiváló lezárása ennek a történetnek és még az egész sorozatnak is, ha tényleg itt ér véget minden. Összességében a harmadik évad továbbra is hű marad a sorozat erényeihez, viszont az összezsúfoltság miatt nem lett annyira jó, mint amilyen lehetett volna. Számomra így is egy fantasztikus élményként marad meg ez a szezon is.

A Hannibal egy kiváló és egyedi sorozat, melynek hiánya hatalmas űrt hagy majd maga után. Viszont Bryan Fuller így is büszke lehet magára, hiszen hatalmas dolgot alkotott, még ha a nagyobb réteg nem is volt képes megérteni és befogadni ezt a remek sorozatot. Hatalmas kultuszt és hírnevet vívott ki magának megérdemelten mind a sorozatok, mind pedig a horror és thriller műfajon belül is. Méltán emlegethetjük a filmtrilógiával egy lapon és legalább ez is olyan sokáig fent fog maradni a köztudatban.

Értékelés:   9/10

Írta: Andrew