Szellemírtók 2016 Kritika - Kiket nem hívunk fel?
Mint ha visszatért volna valami, de még sem
- Nagy nehezen 2016-ban megjelent egy új Szellemirtók film, sok régi és öreg rajongó örülhetNE! De még sem. Szerintem rengetegen kíváncsiak lettek volna egy harmadik epizódra, egy méltó folytatásra, ha az eredeti két filmet viszik tovább, még ha nem is azokkal a színészekkel, akik annak idején, a vásznon csalták csapdába a holtak zömeit. Hisz öregek már ők ahhoz, hogy ezt a melót csinálják, de akár a saját gyerekeiknek vagy más fiataloknak is átadhatták volna a stafétabotot, és persze egyáltalán semmi baj nincs azzal, ha az utódok fiatal 20-as, 30-as lányok/nők. Sajnos a stafétabot, amit átadtak volna, azt bevették a szájukba, majd megcsócsálták és úgy kiköpték, mint Kate Winslet a túrháját a Titanic című borzalomban. Ők azt mondták: Nem! Majd mi csinálunk egy új frissebb stafétabotot, amit majd mi viszünk tovább, de azért szeretünk titeket fiúk. Örültem volna én is egy folytatásnak, mint sem egy olcsó remace-nek. De ha már ezt történt, akkor legalább annyit várnék el, hogy jó film legyen, ami megérte a celluloid szalag felhasználását, és a mozijegy árát.
Miért nincs történet?
- Nem igazán tudtam fellelni bármiféle történet mesélést, cselekményt vagy értelmet, hogy ezt az alkotást miért is kéne végignézzem. A film inkább egy agyatlan, buta idióta, viccesnek kinézni akaró bolondos szórakozás volt, de semmi más. Hasonló értelemben, mint egy trash film, csak nem az akar lenni. Amikor a végére értem, akkor értettem meg, hogy egy nyúlfarknyi cselekménnyel és történettel szeretne nekem kedveskedni a rendező úr, ugyan is rájöttem, hogy semmi mással nem állunk szemben, mint hogy vannak a szellemirtó csajok, akkor van egy szellem, aki meg akarja nyitni a szellemvilágot, hogy elárassza az embereket. Nagyjából körvonalazódott valami keret bennem, amitől nem lebeg a semmiben, de ugyanakkor sejteni vélem, hogy ez is csak azért van, hogy legalább megálljon valahogy ez a film, ami még állna most is, ha a forgatókönyv nem hullana darabokra. Sőt ha belegondolok nincs minek összehullania, mert a nagy része nincs is megírva, mintha nem lenne forgatókönyve az egésznek. Gyanítom, hogy az operatőri és vágási munkákat is csak rögtönözték az adott helyzetben. Lemerem fogadni, hogy csak szinopszisa volt, meg pár ötlet, hogy milyen poénok vagy jelenetek legyenek a filmben. Lehet, hogy csak azért forgatták le, hogy hülyéskedjenek egy nagyot, és erőltettek bele némi erőfeszítést itt-ott, de azon kívül ez egy nagy parádé, aminek semmi értelme nincs, azon kívül, hogy kikapcsolt zombi aggyal tátsd a szádat és csak nézz ki a fejedből. Se karakterek, se forgatókönyv, se cselekmény, se történetvezetés, se izgalom. Egy sík az egész, érzelem és beleélés szintjén, na de látványból, marhaságból, erőltetett túl játszásból és majom parádéból annyival több van.
Melissa McCarthy sem menti meg a filmet
- Amikor filmet rendez az ember, akkor általában a rendezőúr/nő foglalkozik a színészeivel, megbeszéli velük, hogy mi a karakterük, hogyan éljék át, mire figyeljenek stb. Ha rossz a színész, akit bekasztingoltak, de van egy olyan kisugárzása, hogy a szerepe ráillik, még akkor is jól jártunk, mert annak a kevésbé tehetségtelen emberre is rá lehet szabni egy olyan figurát, amit végig vihet, hiteles lehet, és a történet szempontjából is nagy jelentősége van, hiába nem tud sokat az illető. Ripacs embereket is fel tudunk használni a filmművészetben, ha szatirikusan használjuk, vagy paródiát készítünk, esetleg öniróniát viszünk a dologba. De amikor egy történet megköveteli tőlem, hogy érezzem át egy csapatnak a szellemét… Hoppá véletlen reflekszes szóvicc, értitek „szellemét” értitek nem? szó poén :DDDDDDD Tessék röhögni! (Na ilyen poénok vannak a filmben). Szóval, amikor egy csapatért kell aggódjak, annak különböző tagjainak kell drukkoljak, akkor elvárom azt, hogy mélyebben is megismerkedjek velük, tudjam a hátterüket, múltjukat, személyiségüket, ki milyen ebben, vagy abban a helyzetben, mert ettől lesznek ők egyediek. Ez sem történt meg. Ötlet alapon voltak a figurák felvázolva, és úgy hagyták őket. Van vicces szép fiú, van az őrült fiatal, a nagy dumás néger, az okoskodó nagy kislány és az aranyos lelkes duci lányka, akinek nagy a szája. Ezek az alapok, de olyan vékony mindegyik, mint egy kartonpapír. Ha pálcikára tesznek kartonból kivágott szereplőket és őket mutogatják a vásznon, most ugyanott tartanánk, annyi különbséggel, hogy akkor nem élőszereplős a dolog. A színészek borzalmasak, egy kivételével, illetve kettő. A négy női szereplő közül egyedül Melissa McCarthy az aki nem rossz, nem értékelhetetlen, egyszerűen csak lazábban, és fele annyi melóval hozza azt, amit nagyjából megszokhattunk tőle a Paul Feig (e film rendezője) által alkotott vígjátékokban. Kristen Wiignek se karaktere, se színészjátéka. Előfordul, hogy túljátssza, van, hogy semmit nem csinál, de legalább neki raktak oda egy ici-pici hátteret, hogy kislány korában sokat bántották, és még így 30 felett is tininek érzi magát, mert nehéz gyerekkora volt és nem akadtak számára igazi barátok. Körülbelül három mondatot fektettek ennek kibontásába, ami egy 1 óra 50 perces mozifilmben nagyon vékony és kevés, de valami, több a semminél. Ehhez nem kellett magukat megerőltetni, de az ő figurája már majdnem kétdimenziós. Ami még mindig rohadt kevés, de legalább valami, ami ebben a történetben csoda. Kate McKinnon figurája rettentően túljátszott, idegesítő, nulla és irritáló volt. Egyszerűen zavart. Jó, igen igazatok van, egy karakternek nem az a célja, hogy megkedveljem, hanem, hogy megismerjem. Nekem csak azt kell tudjam róla, hogy ő milyen, és hogy ezt tolerálom e vagy sem, az már az én dolgom ott a mozi székben. Nem muszáj kedvelni, lehet utálni is, de legalább legyen valamilyen. A karakternek az a célja, hogy érzést váltson ki belőlem, jót vagy rosszat, de lehet vegyes is. De amikor egy papírfigura idegesítő, és ráadásul még a színésze is borzasztó, mert gumiarca van, és nem tud színészkedni, de még a rendező sem szól neki, hogy ez túl sok, vegyél vissza, akkor tényleg teljes a káosz. Később egy ilyenért hogyan aggódjak??? Pont nem érdekelt az élete, amikor McCarthy kisasszony kilógatta őt az ablakon, ő miatta sem tudtam izgulni, amiért megszállta a szellem. Az még hagyján, hogy úgyis életben marad, tehát nem lesz semmi baja két arcpirító pofonon kívül, de még azt se tudom rá mondani, hogy jajjjjj szegény, mit tett vele a szellem. Lusta filmkészítők csináltak lusta buta filmet. Ez jóformán nem is film volt, hanem egy youtube videó, amit tini diákok toltak össze. Chris Hemsworth karakter ötlete nem volt rossz, de a színésze sem csinál semmit, és a szereplő sem sikerült olyanra, mint amit én éreztem, hogy akart lenni. De még így is ő volt a legértékelhetőbb McCarthy-val kézen fogva, mert ők legalább játszottak szerepet, nem ripacskodtak, és nem csak falra bámulva mondták fel a szövegüket. A ripacs király az Leslie Jones volt az irtózatosan nagyra tátott szájával, és széles undorító, ízléstelen gesztusával.
A rendezésre azt sem tudom mondani, hogy nulla, mert valószínűleg a színészek rendezték meg azzal, hogy mindent improvizálnak, Gondolom Feig úr csak megmondta nekik mi a jelenet, aztán csináljatok, amit akartok, én eszek egy pizzát. Végül a vágó asztalon történhetett meg az is, hogy jó lesz az úgy, nem kell ide technikai forgatókönyv, felvettük innen is, meg onnan is, csak legyen valami. Csak néhány dolgot tudok értékelni ebben a valamiben. Hogy legalább próbálkoztak valamit összehozni, érzem rajta, hogy nem csak a pénzért ment a dolog, hanem volt benne szív és lélek, hogy elkészüljön, csak amikor tehetségtelen alkotók vesznek ilyet a kezükbe, és a lelkesedés kimerül annyiban, hogy elkezdik forgatni az anyagot, de utána már lusták ki is építeni az egészet, akkor ne várjunk csodát, vagy egy élvezhető jó filmet. Nem kötelező, hogy szóljon valamiről, nem muszáj, hogy üzenetet adjon át, elég, ha egy történetet elmesél, amit a forgatókönyvíró vagy a rendező kitalált, és szeretné mozivásznon keresztül közölni velünk ezt a kis történetet. De amikor ez sem valósul meg, hanem csak egy nagy marhaság az egész, tele számítógépes effektekkel meg elrontott hülye poénokkal, amiknek aránya tízből kettő, akkor már nem egy jó, és nem is filmről beszélünk. Hanem egy gyors melóval összerakott, de mindjárt darabokra hulló videó anyag, ami még trash filmnek el is menne, ha nem azt érezném folyamatosan, hogy nem is azt akarnak belőle csinálni, hanem valami mást. Szomorú, de ez van. Lássuk be, manapság erről szól a mozi. Tiszetelet a kivételnek, de az is erősíti a szabályt. Amúgy volt benne négy vicces megszólalás, amin őszintén kacagtam és értékeltem, mert aranyos volt. Nagy százalékát McCarthy improvizálta be természetesen. Akciók siralmasak, főleg a vége főharc, ami már egy hülye agymenés, semmi más.
Összefoglaló
- Röviden nem csalódás, mert egy remace-ről van szó, amit úgy csűrnek, csavarnak, változtatnak, ahogy akarnak. Úgy értelmezik újra, ahogy szívük diktálja, csak könyörgöm, ha már elkezdünk valami újat, amit elindítunk, akkor dolgozzuk is ki rendesen. Ez csak oda volt hányva, és darabokra hullott. Nem állt meg a lábán. Nem nézhetetlen, bár vannak benne jelenetek, ami miatt kirohannék a teremből, de nagy százalékában nem viszi fel az ember vérnyomását és nem lesz tőle hányingere. Szimplán rossz. Az a négy fontos felállás, ami miatt egy filmnek működnie kéne, pont azok nincsenek megcsinálva a filmben. Történet, cselekmény, karakterek, jó rendezés illetve egy ötödik, szintén nélkülözhetetlen pont, a jó színész vezetés és annak játéka. Ebben az utolsóban legalább volt valami kis fikarcnyi teljesítmény, amitől még nem egy katasztrófa az egész úgy, ahogy van.
Értékelés: 4/10
Írta: Róbert
