The Thing 2011 (A Dolog 2011) - Mary Elizabeth Winstead az Új Ellen Ripley.
Bevezető:
- 2011-ben végre megnézhettük, hogy a John Carpenter által rendezett 1982-es "The Thing" (A Dolog) című filmnek, milyen is volt az előzménytörténete. Eredetileg 1951-ben volt egy "Thing", és már a Kurt Russel-es verzió is egy remake, de most a legelsőről nem lesz szó, csak a 82-es és a 2011-esről. Mit várhat az ember, olyan alkotóktól, mint Matthijs van Heijningen Jr. és Eric Heisserer? Na már most leszögezném, hogy olyan hihetetlenül király és nagyon híres alkotókról beszélünk, hogy én azt elmondani nem tudom. Hiszen, aki ezt a filmet rendezte, Matthijs van Heijningen Jr., egész életében egyetlen egy darab mozifilmet készített, és az is ez volt. A forgatókönyv és történetíró Eric Heisserer, akinek olyan zseniális filmek megírását köszönhetjük, mint a "Final Destination 5" (Végsőállomás 5) és a "A Nightmare on Elm Street 2010" (Rémálom az Elm Utcában 2010-es remake). Mire számítsunk, ha John Carpenter régi klasszikusának előzménye ilyen emberek kezébe kerül??? Biztosíthatom, hogy nem sok jóra. A film főszereplője Mary Elizabeth Winstead, aki Kate Loyd bőrébe bújik ezúttal. Lássuk mit hoztak ki ebből a témából a készítők.
Történet:
- Röviden egy kisebb norvég csoport pár amerikaival az Északi-sarkra mennek kutatni. Találnak a jég alatt valami különöset, később kiderül, hogy egy idegen az űrből. Ez a lény elszabadul, abból a jégtömből, amit kivágtak a talajból. Ezután ésszreveszik, hogy elég jól el tud rejtőzni a környezetében. Az áldozatát lebontja, de a teste sejtjeivel eggyé válik, így lemásolja annak külsejét. A csoport feladata, hogy kiírtsa ezt a idegent, mert ha kijut a civilizációba, akkor az egész emberiséget kiírthatja. Röviden egy az egyben ugyanaz a története, mint az 1982-es filmnek.
Elemzés:
- Az, hogy a történet azonos a régi verzióval, az nem gond, mivel, úgy hiszem 2011-ben is ellehet(ne) érni olyan hatást és minőséget, mint 29 évvel azelött. De sajnos mégsem sűlt el jól. A story tökéletes, de a forgatókönyv katasztrófa, a rendezés az meg közepes szintü. Kezdjük ott, hogy ami a védjegye és erössége volt a régi filmnek, attól ez a verzió foggal-körömmel próbál megszabadulni. Elösször is nincs felépítve a történet. Már az első percekben megláthatjuk az űrhajót a jégtábla alatt, ami a film végén egy nagy sokkoló hatás is lehetett volna, de nem. Már az első 20-30 percben belecsöppenünk a koncepció közepébe, se karakterépítés, se témába való bevezetés, semmi, a film már úgy kezd és megy végig, hogy minden néző tud mindent, és mint ha már minden néző ismerné az összes karaktert. Nagyon arra hajaz, hogy régebben volt már egy "Thing" című film, ezért itt nem bajlódtak az univerzum kiépítésével és a történetbe való bevezetéssel, néhány pörgősebb snittel és katasztrófális és sablonos párbeszédekkel meg is oldják ezeket a feladatokat. Néha olyan műzen szövegek hangzanak el, hogy nem hiszem el, mintha a nyolc éves iskolás gyerekek adnának elő egy darabod a színházban. Sablonos és élettelen párbeszédek hangzanak el néha, mert azért legtöbbször teljesen hétköznapiak, de előfordulnak ilyenek is. A másik, főhősünk, Kate Loyd huszon éves kutató létére okosabb mindenkinél, és már az első baleset után ő dirigál mindnekinek, és osztja a lapokat. Ő az, aki a sok vak és kvázi fogyatékos ember helyett rájön az idegen titkára, és hogy miképpen lehet őt legyőzni. Milyen karizmatikus kiscsaj. Az csak egy pozitívum, hogy egyedül ő emelkedik ki színészijátékban a többiek közül, de ő sem egy oscar díjas alakítással bír, csak egyszerűen korrekt, de ide fűzném azt a tényt is, miszerint egyedül neki van valamiféle karaktere. Egyedül ő az, aki egy emberi figura a vásznon. A többi az csak úgy ott van. De ha már karakter. Itt van Adam Finch, akit Eric Christian Olsen alakít (ő "játszotta" Dumb-ot a Dumb and Dumber szörnyen sikerült előzményfilmjében, amit hálistennek a mai napig nem tartanak számon. Hogy gondolták, hogy ez a srác felérhet Jim Carrey-hez???). Ez a figura nem csak a legidegesítőbb, de a legrosszabb színészijátékkal bíró egyén. Szörnyő, egyszerűen botrányos. Egész játékidőben csak néz meglepően és vagy kiabál, vagy beszél egy hangon. Arra volt jó, hogy az idegen bekebelezze, és legyen mégegy halál jelenet. Megjegyzem ahogy meghal, azért borzalmas képileg, mert elég retek az animáció, pocsék, és ez azért zavaró a filmben, mert valahol meg rohadtjól néz ki. Nem értem! Volt amikor dolgoztak a képimegvalósításon, és volt amikor nem??? Katasztrófa. Visszatérve a film felépítéséhez! A feszültség nulla. A horror, szintén nulla, a történetbe való bevezetés, a nézőnek szépen lassan való tálalás mind mind nulla, mondom, olyan, mint a Star Wars-nál az első epizód, a "The Phantom Menace" (A Baljós Árnyak). Arra épít, hogy mi már láttuk a régit, most már nem kell semmit se felépíteni, egyből bele is vághatunk a közepébe. Ott is elkövették már az első percekben azt, hogy olyan dolgokról beszél Qui-Gon és Obi-Wan, amiről még semmit sem tud a néző, mivel a történet még csak ott kezdődik el, de már a későbbi IV.-V.-VI. epizódban bemutatott jelenségekről tárgyalnak. Egy előzmény NEM ÍGY MŰKÖDIK!!!!!! Elhiszem, hogy már régebben láthattuk ennek a történetnek a folytatását, de egy film nem úgy működik, hogy volt egy másik. Igen, tudom, hogy a folytatásoknál ez van, de most egy előzményről beszélünk könyörgöm, egy 8/10 pontos sci-fi-horror klasszikusnak a nulladik részéről! Itt kéne minket bevezetni ebbe az egészbe szépen lassan, a karaktereket megismerve, hogy később tudjunk értük izgulni, itt kéne a legjobban megteremteni a bezártság és az elszigetelés érzetét, itt kéne a legsötétebbnek lennie a film tónusának és koncepciójának. Érdekes módon az 1982-es filmnek ez ment, pedig az már egy tovább vitt története ennek a norvég expedíciónak.
- Visszatérnék még egy kicsit az űrhajós problémára a filmben. A rendezése elég jóra sikerült annál a résznél, amikor a vége fele meglátjuk a hajót a jég alatt. Ennél a résznél kéne nagyokat néznünk, hogy azta mindenit neki, talán több lény is van ebből, és ilyen bazinagy géppel jöttek ide. Itt még a képimegvalósítás is gyönyörű volt, szép kamerafelvétel, de a drámaisága az egésznek sajna nem működik, mert a főcím alatt megjelenik ez a nagy monstrum. Köszönjük szépen, ráadásul annak az első pár percnek semmi értelme sincs. Pár ember lánctalpas autóval mennek a jégen, ami megreped alattuk és előkerül az idegen űrhajó, majd főcím kiírás. Ennek a néhény snittnek a film többi részéhez köze nem volt, teljesen külön van, arra volt jó, hogy megmutassák CGI animációval, hogy milyen fasza dolgokat tudnak vele megalkotni. VÁÓÓÓÓÓÓ!!! Kettéválik a jég!!! Na nem máááá! Aztaaaa!!!! - Hagyuk már könyörgöm! Ilyen felesleges hülyeség a látvány miatt. Már értem, hogy Kurt Russel miért öntött kávét a számítógép belsejébe. Ha már ilyen rossz látványt kapunk végeredményül, akkor inkább ne legyen semmi se. Na de nem is baj, mert a feszültség helyett és a félelem érzet helyett kapunk akciókat, amik ugyan pörgősek meg jó operatőri munkával van a szemünk elé téve, csak senkit sem hozz lázba, mert papírvékony karaktereket látunk meghallni sorra, így nagyon súlya sincs az egésznek, másrészt meg nem az akciók miatt volt kitűnő a régi film.
- Mary Elizabeth Winstead kicsit érdekes figurát kapott. Egy fiatal új generációs Ellen Ripley. A film első felében még csak egy kutató nőcske, aki végzi a dolgát és a csoportjával együtt belecsöppen egy idegen elleni harcba. Egymaga jön rá a lény titkaira és módszereire, és ezt próbálja valahogy kiiktatni a többiek segítségével, pont mint az 1979-es "Alien"-ben (A Nyolcadik Utas A Halál) Ellen Ripley. Később a film második felében átmegy lángszórós harci Terminator csajba, és simán rezzenéstelen arcal, kőkeményen próbálja meg írtani az űrlényt, akárcsak Ripley az 1986-os "Aliens"-ben (A Bolygó Neve Halál). Ezt régen is mondták az emberek, hogy a 82-es Thing koncepciója hasonlít az "Alien" című filmre. Itt nem csak a koncepciót sikerült valamennyire átvenni, de nagyából Sigourney Weaver karaktere is megnyílvánúl Mary Elizabeth Winstead-ben. Olyan, mintha egy filmbe gyúrták volna össze a Ridley Scott által, és a James Camerron által megalkotott Ellen Ripley-t.
- Érdekes módon van egy rövidke jelenet, ami rendezésben tökéletes, operatőri munkában kiváló, a zene is nagyon illik hozzá, főleg azért, mert a klasszikus témával van alá festve és méltó befejezés. Ez pedig nem más, mint hogy a két norvég, helikopterrel el kezd üldözni egy farkast a jégtáblán és vége. Ez az a jelenet, amivel a régi film is kezdődik, tehát szépen összekötötték a kettőt. Itt volt méltó az előzmény az eredeti darabhoz. Kár, hogy a 100 percből, csak az utolsó 2 perc tudta 100%-ig elérni azt, amit az egész filmnek kellett volna.
Rövid Összegzés:
- Lényegében egy közép gyenge filmről lenne szó, csak az a baj, hogy méltatlan az eredetihez, így egy kicsit rosszabról beszélhetünk. Annyira nagyon nem katasztrofális, mert meglehet nézni, lehet élvezni, van eleje, vége közepe stb. De mivel nem méltó a folytatásához, így méginkább veszít az értékéből. És erre a filmre könnyes szemmel tudom azt mondani, hogy rossz. Sajnos nem sikerült, de tényleg nagyon sajnos, mert ezerszer jobb is lehetett volna. A története nagyon is jó, a forgatókönyv az gyalázat, a rendezés pedig az elfogadható kategrória, amolyan hármas alá. Így önmagában egy 5-/10 pontot érdemelne, de mivel egy előzményről van, és sok esetben nem tudta azt teljesíteni, amit kellett, így a közepesnél egy picit rosszabb. Emiatt az 5/10-et se érdemli meg, de még ha igen, akkor se lesz jó, mert még így is távol lenne a 8/10 pontos eredetitől. Ez történik, ha olyan rendező kezébe kerül egy klasszikus folytatás/előzmény, aki eddig csak TV sorozat epizódot meg két rövid videót rendezett, és ilyen gyalázatos lesz a forgatókönyv is, ha olyan kezébe kerül, aki ezzel együtt négy filmet írt meg és a másik háromból is kettő rossz, egy meg középszerü. Gratulálok. Hogy is várhattuk azt, hogy valami jó fog ebből kisülni???
Értékelés: 4/10
Írta: Robert
