Tomb Raider 2013. Bemutató és Elemzés: Pörgesd Ki Ötször!

 
Rövid felvezetés:
 
 -Sok idő telt el, és sok cikk íródott a kezünk alatt, amióta bemutattam az oldalunkon a legelső videójátékot, a "Lara Croft Tomb Raider Anniversary" nevű alkotást. Nem szándékoztam eddig várni az újabb (2013-as) Reboot-al, de sok más filmet kellett előrébb hoznunk, fontosságuk miatt. De úgy döntöttem, most már  írhatok a valaha volt legjobb "TOMB RAIDER" játékról. Az Anniversary című szintén második rész egy középszerű, néhol szórakoztató, néhol unalmas játék volt (én legalábbis így mutattam be), de az újabb első rész (vagy inkább nulladik rész) túl üt mindenen, mert nagyon sok energia és kitartás, de főleg ötlet van benne. Az elöző Reboot sorozat egy Trilógiát ért meg, de az "Underworld" című harmadik részt pont az ötlettelensége nyírta ki, meg a százszor ellőt sablonok sokasága. A 2013-as ilyesmikbe nem botlik bele. Nem véletlenül nincs alcíme. Bár ez elöző Rebbot sorozatnak volt, de ennek aza a szándéka, hogy frissen, nagy levegőt véve indítsa újra az eredeti Tomb Raider-t, csak másképp és plusszban még ki is egészítve azt.
 
Tartalom:
 
-Története egyszerű, mégis hosszú, csavaros és izgalmas, emelett pedig vérfagyasztó is. Lara Croft egy kis huszon éves törékeny régészlány, aki csapatával hajózni indultak, és videófelvételeket forgattak le út közben. Hajótörést szenvednek egy ismeretlen szigeten, ahol Lara elszakad a társaitól. Szerencsétlen halálosabbnál halálosabb csapdákba és akciókba/kalandokba keveredik, csövörből vödörbe, ki a vödörből, dzsungelen, hegyeken át megint a vödörbe, majd fogságba, onnan újra kiszabadulva, és így tovább, és így tovább, közben társai egy emberként fogynak, míg végül kiderül, hogy a szigeten lévő törzs a nap királynőt akarja feléleszteni halálából, ehez pedig egy áldozatot kell odaadni, akinek a testébe beleköltözik, hogy emberi formát ölthessen. Ehez olyan áldozat kell, aki hasonlít arcra a királynőre, naná, hogy Lara barátnője az a szerencsés áldozat, Samantha. Lara egy idő után már nem önmagát és társait védelmezi a parton, hanem barátnője után is kell erednie, hogy kiszabadíthassa és legyőzze a törzs fönökét is. Kalandjai bonyolódnak azzal, hogy oroszok is vannak a szigeten, akik a törzsel kapcsolatban állnak. Lara vállára egyre nagyobb és nagyobb teher szorul. Ez a játék eredetileg úgy első rész, hogy részben egy előzmény is, de nem a régi legelsőnek az előzménye, hanem Lara életének. Konkrétan hasonló, mint a Hannibal sorozat, egy előzmény Reboot-ról van szó nagy egészben. A régi részekben egyszer sem mondták el Lara valóját, hogy ki ő, mi ő, honnan jött, milyen volt régen, és hogy ki ez a félelmet nem ismerő nőcske. Itt megtudhatjuk, hogy egy túlélőről van szó, egy félős, érzékeny lányról, akit élete során ez a hatalmas kaland erősített meg, és tette őt acélossá. Ezen a szigeten edződött, és megtanult nem félni a haláltól és más veszedelmektől. Ez magyarázza személyisége elváltozását.
 
 
Véres Kaland:
 
-A játék nagyon brutális és véres. Az elöző játékokban is voltak akciók és gyilkosságok, de egyik tettnek sem éreztük a dinamikáját a képernyőn keresztül, ugynais azokban szintén lőttünk le emberi ellenfeleket, de olyan érzést keltenek ezek a pillanatok, mintha paintball-oznánk a haverokkal. Úgy érzem Lara Croft kalandjaira már ráfért a vérfrissítés, mert belefulladt önmaga ismétlésébe. A korhatárt feljebb vitték 18+ ra, káromkodások jelennek meg a párbeszédek tengerében, vérengzés melett leszakadt végtagok, fejek és szétrobbant testek is kifeszik a részüket. Én úgy gondolom jól tették, hogy ilyen irányba ment el a játék, mert kaland műfaj létére, nagyon gyerekmesének volt megalkotva mindíg is, ami persze nem gond, mert a régiek közül nagyon sok Tomb Raider játék nagyon is jó és izgalmas volt, de nem éreztük a dinamikáját ennek, nem éreztük magunkat kalandjátékban, inkább egy sima gyerekfejnek való, logika és ügyesség fejlesztőben, aminek a főszereplője egy dögös, darázs derekú, vékony, nagy mellű régész csaj, aki melette még izmos is. Az új verzió úgy gondolom megtalálta a saját hangsúlyát, bár a játék túlzásokba eshet kaland műfaj létére, de a története megköveteli. A játékban az adott törzs sok embert áldozott már fel, így nem csoda, ha hullák tömkeleit láthatjuk a képernyőn. Ha a régi részeket is közelebb hoznánk a valós következményekhez, nem lerealizálásról beszélek, hiszen a Tomb Raider egy misztikus kaland akció játék, akárcsak a filmek világában az Indiana Jones. A közelebb hozást arra értettem, hogy például, amikor meglövünk egy ellenfelet, akkor az vérezzen, akárcsak a valóságban. Lara a sok kaland után sérüljön meg, nem kell nagyon. A régi részek közül egyik sem lenne olyan kegyetlen, mint ez az újabb, de csak mert azoknak nem követelte meg a történetük. Vérengzés közben a játék nagy tiszteletet ad Neil Marshall legjobb horror filmjének, a Descent (A Barlang) című alkotásnak. Lara-val egy konkrét teljes pályát kell átvinni ugyanolyan kinézetű, ijesztő és hátborzongató barlangban, mint amilyet a filmben is láthattunk, és ha ez még nem lenne elég, hasonló kinézetű kis gnóm koboldokat kell (lehet)öldösni az ellenséges katonák mellett.
 
 
Kezelés, látvány és az akciók keratívsága:
 
-Igazán tökös a játék, nem csak durvasági, de látvány szinten is. A lehető legszebben tudták meganimálni, nem csak a karaktereket, de a helyszíneket, a pályákat, az elemek részletességét, na és persze a rohadtul szép és gyönyörű tájakat. Eszméletlen a kilátás, amikor Lara-val végíg csúszunk a kötélen, vagy szaladunk valami szikla omlás, esetleg lezuhaó repülő elől. Akciókban is érezhetjük a dinamikát, az erőt, az energiát, a sok kreatívitást és a látványt is, ami itt nem zavarhatja a játékost, hiszen annyira behúz minket, hogy inkább örömünket találjuk a képimegvalósításban, és ez azért nagy szó, mert nem ezen van a hangsúly, hanem a játékélményen. Nem csak a képiélmény az egyetlen jól megalkotott része ennek a műnek. Az akciók nem sima lövöldözésekből állnak vagy bunyókból. Több fegyvert is találhatunk a pályákon és fejleszthetjük őket extra cuccokkal, amikre szükségünk lesz a játék többi kalandjai során. Lehet nálunk kézi fegyver, amihez találhatunk hangtompítót, amire szintén szükségünk lesz lopakodós feladatnál, emelett nagyobbá is fejleszthetjük, pl. nagyobb tár és kapacitás, valamint az erősségét is növelhetjük, ehez viszont sárga ládákat kell kinyitogatnunk, de öléssel is gyarapodhat a mi kis kincsünk. A shotgun-nál nem csak nagyobb cső jár, de plussz tárat is felszerelhetünk hozzá, a gépefegyverhez szintén plussz tárat ragaszthatunk, jobb célkereszt is a szolgálatunkba áll, de gránát kilövőt is kaphatunk hozzá. Az íjjunkat egyre erősebbé tehetjük, jobb kötéllel, erősebb nyillal és jobb anyagból készült markolattal, illetve kerettel. Ehez jár később egy hosszú kötél, melynek kilövésével átlenghetünk más helyekre, sziklákra, vagy rozsdás kerítésekre, létrákra. A zsinorhoz a játék vége fele csörlőt is találunk egy félig elsűlyedt, partra vetett hajón, amivel a zsinort tekerhetjük fel, ezzel kijelölt faléceket és ajtókat téphetünk le/ki a helyéről, hogy felszedhessük a tárgyakat, amiket gyülyteni érdemes a történet során. 
Fájlok, könyvek, kincsek és egyéb természetben előforduló jelenségek, pl. tojás vagy bokor, esetlek kisebb gombák. Fegyverként szolgál nekünk egy jégcsákány, amivel falakat mászhatunk, ajtókat törhetünk fel és összekombinálhatjuk az akciózásainkat, hiszen ha a képességeinket mind feltöltöttük a gyilkosságokkal összegyűlytött energiacsíkkal, akkor lábon vagy fejbelövésnél telibe vághatjuk ellenfelünket a csákánnyal, de más fegyverrel is megtehetjük ugyanezt, ha pl. kézifegyverrel arcon lőjük az ellenfelet, és kiírja az "ütés" gombot (PS3-4: Háromszög, X Box 360-One: Y,) akkor, azzal a fegyverrel lövi szitává vagy csak lövi simán fejbe, ami éppen a gomb lenyomásakor a kezünkben van. Ha kézifegyverrel lőttük lábon, de utána gyorsan gépfegyverre váltunk, akkor azzal intézi el. Ezzel nagyon sok lehetőség van és kedvünkre kombinálhatjuk. 
A játék azért izgalmas, mert az átvezető videókban megismerteti velünk Lara-t és vele együtt éljük át a borzalmasabbnál borzalmasabb, de izgalmasabbnál izgalmasabb kalandok hadait, és nagyon feszült is tud lenni nehéz helyzetekben, valamikor rohanni kel és gyorsan rögtönözve benyomni az adott parancsot a mi kis női főhősünknek. Emelett intenzív is, nagyon belemászik az ember oylan pontjaiba, ahol MINTHAAA!!! valósnak éreznénk az adott szituációt. Itt a hangsúly a minthán van. Végül is csak egy videójátékról bezsélünk. 
 
 
-De nem csak akciókkal vannak tele a küldetéseink, ugynais a készítők megmaradtak a klasszikus Tomb Raider stílusnál, mert nagyon sok a logikai és az ügyességi feladat. Sziklán mászás, egyik zsinorról a másikra ugrálás, kilogikázni, hogy melyik hegyrészről melyik ház tetejére miként jutunk el stb. De azon is elgondolkozhatunk, hogy a sok ellenfelet miként gyilkolhatjuk le egymagunk, úgy hogy minden irányból néznek ránk, pályáról pályára egyre többen vannak és még egy nagyobb kaliberű fegyverrel vagy ágyúval is tüzelhetnenk ránk oylan szögből, ahová nem tehetjük a lábunkat játék közben. 
 
 
-Ha már képi megvalósítás, nem feledkezhetünk meg Lara kinézetáről sem. Mivel új modell lány van a stúdióban, Camilla Luddington, ezért kicsit másképpen néz ki a haja és az arca ebben az új verzióban. Emelett a teste is változott olyan értelemben, hogy élethűvé tették, és most már nem egy mesebeli Barby Girl, akinek kinézete aranyos de ugyanakkor picit nevetséges. A teste anatómiailag rendben van és a mellei is közepes méretűek, és reálisak, nem pedig eltulzottak. Ráadásul a kacsa száj is eltünt, bár a régi eredeti játékknál ez az irreális kinézet jó volt arra, hogy Angelina Jolie-é legyne a főszerep a két mozifilmben, ami hát valjuk be, telitalált volt castingolás terén.
 
 
-Elmondhatom erről a műalkotásról, hogy az egyik valaha készült, legjobb kaland akció játék, és persze kenterbe veri elődeit, de nem a jobb technika, vagy a jobb képivilág miatt, ezek csak kisebb részletek, azért mert több mint 20 év után találta meg a hangsúlyát és készítették el az emberek olyan minőségben, ami az egekbe szökik. Egy jól kimért, minden kis részletre odafigyelő, nagyon precíz, szórakoztató, többször is kijátszható, nagyon komoly és kemény kalandjáték, amit volt szerencsém megvásárolni, és majdnem ötször kipörgetni. Nem tudom pontosan, hogy ez lenne a világ legjobb játéka, mert a Mortal Kombat 9-el nálam picit vitatkozik, ami 2011-ben robbant be, mint legjobb verekedős játék és legjobb MK epizód. A Mortal Kombat X-el már játszottam egyszer, de kipróbálásból még nem tudnám megítélni, hogy kenterbe verné e az elődjét. De a lényeg, hogy a Tomb Raider című játékot ajánlom minden gamer-nek, aki még nem próbálta ki, vagy nem vette meg, aki meg többször is kipörgette, mint én, az meg tudja, hogy miről beszélek. 
 
 
Értékelés: 9/10