Vörös Sárkány

VÖRÖS SÁRKÁNY

RED DRAGON  2002


A bárányok hallgatnak és a Hannibal sikere után az alkotók jövedelmezőnek látták, ha trilógiává bővítik Hannibal világát. Ehhez az addigra elfeledett Embervadászhoz, és Thomas Harris első Hannibal regényéhez a Vörös sárkányhoz nyúltak, egyrészt, hogy ugye egy egységes trilógiát csináljanak, másrészt, hogy legyen már ennek a könyvnek egy rendes filmes adaptációja (na meg ugye a pénz). De mennyire sikerült nekik az első Lecter kaland újragondolása?



Az FBI tanácstalan egy különösen kegyetlen gyilkos a „Fogtündér” (Ralph Fiennes) esetében, aki eddig két családod mészárolt le brutális módon teliholdkor. Jack Crawford (Harvey Keitel) egy visszavonult FBI ügynöktől, Will Grahamtől (Edward Norton) kér segítséget, remélve, hogy Graham képességeivel még a következő holdtölte előtt elkapják a gyilkost. Will nagy nehezen vállalja az ügyet, de amikor elakad a nyomozásban nem tehet mást, mint hogy tanácsot kér attól a sorozatgyilkostól, akit annak idején ő maga kapott el, amibe majdnem belehalt, és még azóta is kísérti rémálmaiban, Hannibal Lectertől (Anthony Hopkins).

A forgatókönyvet a Bárányok hallgatnak-ot is jegyző Ted Tally írta, a rendezői székbe pedig a korábban akció-vígjátékokon avanzsálódott Brett Ratner került. Az alapkoncepció az volt, hogy a Bárányok stábjával forgassák újra a Vörös sárkányt és visszatérjenek a gyökerekhez. A filmet a lehető legnagyobb nevekkel töltötték meg, mondhatni majdnem minden szerepet sztárok játszanak. Ugye ott volt alapból Anthony Hopkins és itt van még mellette Edward Norton, Ralph Fiennes, Harvey Keitel, Emily Watson, Mary-Louise Parker és Philip Seymour Hoffman. Minden várakozással együtt azt kell mondani, hogy a Vörös sárkány picit felemás alkotás lett.



Látszik, hogy próbáltak visszatérni a Bárányokhoz, de ez nem sikerült tökéletesen. Brett Ratnernek ez volt az első igazán komoly filmje, vele nincs is akkora baj, látszik hogy igyekezett kihozni a maximumot és ez nagyrészt sikerült is neki, de meglátszik, hogy még tapasztalatlan volt ezen a területen. A bárányok hangulata itt sem köszön vissza, az egész film a szokásos thriller elemekre építkezik, nehezen tud egyedi hangulatvilágot fölépíteni. A történetet hiába írták meg előbb, mint a Bárányokat, a film későbbi elkészülte miatt egy egyszerű másolatnak tűnik az egész. Az egész kicsit olyan, mintha úgy kezelték volna, hogy ez csak felvezetője a Bárányoknak. Pedig ez a történet sokkal komplexebb, érdekesebb és összetettebb társánál, és önálló történetként is simán megállja a helyét. És valljuk be, Michael Mann Embervadásza után szükség is volt erre. Néhol sok a kiaknázatlan lehetőség, de ezt szerencsére nagyszerű momentumokkal sikerül ellensúlyozni. Az összetettség példázata, hogy itt három szálon is fut a cselekmény. Egyrészt ugye a gyilkos után való nyomozás és annak nehézségei, másrészt Will és Hannibal viszonyának kibontása, harmadrészt pedig a gyilkos bemutatása. Ez utóbbi különösen tetszett, ugyanis a Bárányokban Buffalo Bill-ről alig tudunk meg valamit, teljesen mellékfiguraként kezelik. Itt viszont teljesen megismerjük a gyilkos Fogtündért, vagy jobban mondva a Vörös sárkány Francis Dolarhyde-ot. Itt tényleg teljesen elmossák a határokat. Az elején még utálnánk Francist a tetteiért, de a végére együtt érzünk vele és sajnáljuk. De mint azt a Hannibal-nál írtam, nem érdemes az összehasonlítgatás. A Bárányok hallgatnak, a Hannibal és a Vörös sárkány egyaránt más és más, de így alkotnak egy egységes egészet.


Edward Norton egy remek színész, ezt már többször is bizonyította, itt viszont ez nem érződik annyira. Mintha csak egy ilyen kis rutin munkaként kezelte volna ezt a szerepet és így kicsit átlagosnak is hat, nem sok eredetiség van benne. Ez azért lényeges mert Will Graham karakterének van az a különleges képessége, hogy képes beleképzelni magát a gyilkosok helyébe, az ő szemükkel látni a bűntényt, az ő agyukkal gondolkodni és ez a képesség néha sokkal inkább átok és Willt idegileg ki is készíti. Ezt itt sajnos nem sikerült Nortonnak visszaadnia. Graham karakterét eddig hárman játszották el és nem Norton a legkiemelkedőbb. Az Embervadászbeli William Petersen még ha nem is volt a legjobb, az előbb leírt képességet és vívódást nagyszerűen ábrázolta. Az ő és Norton játékából egy tökéletes Will Grahamet lehetne megalkotni. De aki ebben a szerepben számomra etalon, az a sorozatbeli Hugh Dancy.


Anthony Hopkins még mindig remek. Szinte már kisujjból kirázza Hannibal szerepét és látszik, hogy élvezettel csinálja. És visszakaptuk a félelmetes és rejtélyes Hannibalt, plusz ezt még megspékelték egy kis bosszúvággyal, ugyanis Lecter még mindig neheztel Willre, amiért börtönbe juttatta és megalázva érzi magát miatta. Amellett, hogy segít neki, megpróbál ellene tenni amikor tud. Folyamatosan bizalmatlanul viszonyulnak egymáshoz és Lecter kihasználja Will iránta érzett félelmeit is. Sajnos Lecter kicsit háttérbe szorul az eddigiekhez képest, a könyvben még kevesebbet is szerepel, a filmben ezért plusz jeleneteket is írtak neki a rajongók örömére.


De aki talán a film fénypontja, az Ralph Fiennes. Tökéletesen alakítja Francis Dollarhyde szerepét, aki gyermekkori traumái következményei kép egy általa képzelt magasabb erő, a vörös sárkány nevében cselekszik és „változtatja át” áldozatait. A fordulat ott következik be, amikor Francis szerelmes lesz és megízleli a normális, emberi élet örömeit és a boldogságot. Itt kezdődik benne egy belső vívódás az emberi én és a vörös sárkány között.

Talán az a film legnagyobb erőssége, hogy mindhárom főszereplő azonosulható és kedvelhető a maga módján. Ezen felül mindhárman különös kapcsolatban állnak egymással, és egy érdekes triót alkotnak (kicsit ilyen jó, a rossz és a csúf szerűen). Will és Hannibal valaha társak és barátok voltak, aztán ellenségek, mégis most kénytelenek ismét partnerként együtt működni, de egyik sem bízik a másikban. A nyomozás végére Will egyre jobban beleképzeli magát Francis helyébe és képes lassan megsajnálni őt. Hannibal mindkettőjüknek segít, de Francisnek jobban akar. Francis pedig Hannibal rajongója, és a tanítványa szeretne lenni. Ez a hármas alkotja a történet igazi magját.

Mindent összevetve a Vörös sárkány egy jó kis film, remek történettel, még remekebb karakterekkel. A Bárányoktól eltérő de bizonyos tekintetben izgalmasabb dramaturgiával és történetvezetéssel. Tökéletesen kapcsolódik az első két részhez, és így lesz teljes a Hannibal trilógia.

Értékelés:   8/10

Írta: Andrew