Mi is ez a film?

- Aki nem ismerné Peter Jackson eredeti mivoltát, annak most bemutatom egy film ajánlóval. Sok ember úgy ismeri őt, hogy a "The Lord of The Rings" (Gyűrűk Ura), a "Hobbit" és a 2005-ös "King Kong" nagy nagy művész rendezője. De Jackson úr már hajdanán ismert rendező volt, de egy kisebb közösségben. Mégpedig a horror-thrash műfajnak egyik hercege a trióból. (Sam Raimi, Robert Rodriguez, Peter Jackson). Az egyik korai filmje, a "Braindead" az az a "Hullajó" (USA-ban Dead-Alive) lesz a mai bemutatóm tárgya. 1992-ben jelent meg, tudomásom szerint csak VHS-en lehet hozzá jutni, mert DVD-n és Blu-Ray-en még nem adták ki, de aki többet tud nálam ez ügyben, az biztos kijavít engem. Röviden egy zombis filmről van szó, ami kicsit eltér a megszokott 70-es 80-as évek zombi filmjeitől, mert ez egyrészt egy parodisztikus, másrészt egy groteszk és nagyon bizar thrash szórakozás. Tulajdonképpen az "Evil Dead" (Gonosz Halott) első és második részéhez hasonlítható, csak sokkal gusztustalanabb és durvább. Ez Peter Jackson eredeti világa, ő ilyen gagyi és olcsó filmekkel indúlt, és jutott el odáig, hogy oscar-okat kapjon egy-két fantasy-mesefilmért.

    Bemutató és elemzés:

- Nem hosszú, átlagos 95-100 perces kb. Történet egyszerű, de részletesen is lehet róla beszélni. Egy kisebb csoport elrabol a Koponyaszigetről egy különleges fajt, egy patkánymajmot, amit később egy angol kis város állatkertjébe visznek. Főszereplőink Lionel Crosgove (Timothy Balme) és Paquita Maria Sanchez (Diana Penalver), akik párkapcsolatba kezdenek bele, de döcögősen indul, mert Lionel anya, Vera Crosgove (Elizabeth Moody) nem nézi jó szemmel, hogy egy csóró, bolti eladó lánnyal kavar az ő kis fiacskája, ezért követi is a párt egészen az állatkerti randijukig. És itt kezdődnek a bajok. Az állatkertben élő patkánymajom megharapja az édesanyát, és az elkövetkező egy napban nagyon sok furcsaság történik. Az anyuka szép lassan elkezd átváltozni, bomlik a teste és húst zabál egyre mohóbban és vérszomjasan, míg nem elhalálozik. Halála után ő feltámad zombiként és több embert is megharap, akik meg tovább adják ezt a kort más embereknek is, így a végére egy nagy háznyi zombival kell szembe nézniük hőseinknek. A legviccesebb figurája az egész filmnek, az egy kb fél méter magas zombibaba, amit az összes jelenetében gumibabaként, illetve robotként láthatunk, ugyanis semmien számítógépes technika nem jelenik meg a filmben. Ez a zombibaba egy élőhalott pap és egy szintén élőhalott nővérke ivadéka. Azért a legviccesebb figurája a story-nak, mert egy élettelen bábut látunk, ahogy gagyin és viccesen mozog, közben sokszor vagy sír, vagy nevet, és rettenetesen ronda az arca, de mulattató a kis kiálló ronda fogaival és a dagi-pufi kis testalkatával, a járása megintcsak egy külön misét megér, mert kb úgy totyog a kis ruhácskájában, mint Chucky a "Chilld's Play" (Gyerekjáték) filmekben. Aranyos és vicces, de ugyanakkor kis gonosz és rafinált karakter, egy rosszcsont és nagyon szemtelen. A legjobb jelenete nem csak neki, hanem az egész filmnek az, amikor Lionel nem tud vele mit kezdeni és inkább kiviszi őt a játszótérre, de ott elszabadulnak a dolgok, és egy kis idióta kerketőzésbe fajul el az egész helyzet. A baba nem lehetne jó játszótárs, ha nem a második legjobb karakterrel kergetőzne, aki nem más, mint Lionel bácsikája, Les Bácsi (Ian Watkin), ugyanis a film végén lévő agyhalott partin ők ketten kezdenek bele egy afféle Tom és Jerry szerű rivalizálásba, nagyon nagy pillanatok azok, amikor a baba szemtelenül csinál valami pimaszságot Les ellen és ő meg dühösen és szidva a babát, átkergeti a ház majdnem minden részén, míg végül el nem érnek a pince aljáig.

- Les azért a második legszórakoztatóbb, leghülyébb, legviccesebb karakter, mert borzasztóan igénytelen, kövér, hülye parókája van, olyan kis urias, gazdagot megjátszó alak, gátlástalan, és úgy öltözik, mint egy strici, ezen kívűl még nagyon kurvázós a stílusa, hihetetlenül bunkó és csak is a saját bőrét akarja folyton menteni, az igaz, hogy próbál a bajba jutott lányoknak is segíteni, de csak mert azok is segítenek ő neki. Igazából egy utálni való figura lehetne egy normális átlag filmben, hogyha drámáról, vagy normális horrorról beszélünk, de egy idióta, őrült thrash-ben, ami nagyon groteszk, abban az egyik legszórakoztatóbb alak is lehet, hiszen nem azonosulni kell vele, hanem röhögni a sok hülyeségén, de ez a filmre is igaz. A technika brutálisan egyedi. Sokszor gagyi, mondjuk ez köszönhető a korának, de leginkább annak, hogy direkt lett ilyen, mert Peter Jackson ezt viccesre akarta csinálni, nem komolyra vagy ijesztőre, ugyanis a film se nem ijesztő, se nem rémisztő. Vicces és gusztustalan, de azért,mert hihetetlenül sok a vérengzős és a gennyes jelenet, ahol a zombikból a gennyes vér fröcsög, de ugyanakkor vicces a sok gumi bábú, gumi műanyag végtagok leszakadása miatt, és még az is rájátszik, hogy főhősünk egy szerencsétlen, bénáskodó figura, aki nem tudja mitévő legyen az adott helyzetekben, a film story-ja alatt neki kell vigyáznia arra a négy zombira, plusz egy babára a pincében, akik a film első felében megfertőződtek. Lionel nem ura a helyzeteknek, és sose tudja mikor mit kezdjen az élőholtakkal, inkáb elment egy megőrült orvoshoz, aki külön vicces azért, mert rettentően őrült dokinak néz ki, beteg már agyilag, de annyi esze még van, hogy a köteg pénzt elfogadja, ráadásul még egy horogkeresztes karszalag is kibukik a köppenyének ujja alól. A lényeg, hogy Lionel nyugtatót vesz a dokitól, hogy kordában tudja tartani úgynevezett háziállatait. Mégegy vicces karakter, a Kung-Fu Pap, ugyanis hány olyan atya áll Isten szolgálatában, aki simán le Kung-Fu-zza az élőholtakat a temetőben, ami azért vicces jelenet megintcsak, mert Benny Hill módjára kicsit pörgetve vannak a snittek, a másik, hogy a zombik, akiket leüt és lerúg, gumibábuk, és darabokra szakítja az egyiket, szintén mulatságos a egész megkoreografálás. Kár, hogy hamar meghalt ez a pörgős pap karakter. Ha már a technika! A patkánymajom szintén gumibábú, de ahogy mozog az szintén elég furcsa és egyedi, hisz kb majdnem ő az egyetlen szörny vagy bábú amit Stop Motion-el látunk a képernyőn, de tudtommal van még ilyen technikájú báb a filmben, a legtöbb nem az. Ez a trükk szintén direkt forma a filmben, mert ettől komolytalanabb és röhejesebb az egész.

- A Braindead egy szórakosztató, kegyetlenűl véres és gusztustalan, de ugyanakkor szerethető idióta film, mert olyan gesztusokkal operál, amit nem lehet utálni, van egy fajta stílusa a filmnek, amitől nagyon is egyedi lesz, mert végülis van ennél jobb thras film, ott van ugyebár az Evil Dead Trilógia, vagy a Planet Terror (Terrorbolygó), de mégegy ilyen nincs, vagy én még nem láttam, attól emelkedik ki ez a többitől, hogy egyedi a képivilága és a stílusa is, nem is igazán tudok mondani olyan thras horrort, ami hasonlóképpen néz ki. De szerintem mindegyik thrash önnálló képivilággal rendelkezik, egyik kedvencem a "Bride of chucky" (Chucky mennyasszonya) aminek nem is a képivilága az ami egyedi, hanem a stílusa, és hogy nagyrészt játékbabákból állnak a főszereplök, mert az emberek mind mellékesek a film során, a műsort Chucky és Tiffany viszik el a hátukon. A Braindead-et viszont Lionel karaktere, Les Bácsi és a kis Zombibaba. Még a finálé az, ami megemlítést érdemel. Ugyanis az egész házat ellepték a zombik, de Lionel a sarkára áll a film végére és bejön egy fűnyíróval, majd az összes halottat szétdarálja vele. Kicsit utalás Ash-re az Evil Dead-ből, csak neki láncfűrésze volt démonok ellen.

       Értékelés: 7/10

    Kezdjük el!

- 2013-ban megjelent egy semmit mondó akció film, ami üres és unalmas, de legalább rövid és hamar elmegy. A probléma már ott kezdődik, hogy ezt "Die Hard" néven adják el. Nemt tudom miért, de papíron ez a film a "Die Hard" sorozat ötödik része. Sok olyan ember van ezek szerint Hollíwood-ban, akik azt hiszik, hogy ha "Bruce Willis" a főhős, akkor az már valami király film lesz. Ebben az esetben nem. A 2013-as ötödik rész még csak nem is akar úgy viselkedni, mint ha ennek a sorozatnak lenne a folytatása. Az már megint más, hogy Willis idejött Budapestre akciózni, és ez tökjó, de a mi ki városunkat Moszkvának adják el. Itt a film, a koncepció és még a helyszín is pályát tévesztett. A film azt hiszi magáról, hogy Die Hard film, a konepció azt hiszi magáról, hogy bele illik az elöző négy résznek a stílusába és a helyszín is azt hiszi, hogy Oroszország fővárosa. A "Good Day to Die Hard" (Drágább, Mint Az Életed) című film az, ami most terítékre kerül, és akármennyire is szeretem a szériát, ennek az epizódnak nem fogok kegyelmezni.

    Elemzés:

- Sokat nem lehet nagyon erről a valamiről beszélni, mert hihetetlenül üres és semmilyen. Ha nagyon belemennék a részletekbe, akkor lehetne csak igazán rizsázni, de ez most nem fog megtörténni, főleg hogy annyira emlékezetes volt a film minden perce, hogy annak is örülök, ha egyáltalán néhány képkocka megvan még a fejemben. Elöször is történetről sem tudok sokat beszélni, John McClane megérkezik Moszkvába (Budapestre) és elindul várost nézni. Közben találkozik a rég nem látott fiával, aki egy nagyon nagy balhéba keveredett. Hogy konkrétan miről van szó, sajnos már nem emlékszem, ennyire hagyott bennem nyomokat a történet is, de az a lényeg, hogy rátalál a fiára, aki bajban van, ugyanis üldözik, de a srác meg leakarja pattintani a fatert, mert dühös rá, amiért a sok év alatt hanyagolta őt és családját. De a végére minden jól sikerül, legyőzik a gonosz orosz terroristákat, meg azt az árulót, akiről már az első percben sejted, hogy ő lesz a film végén a csavar fő eleme, de még ha nem is tudod, mert nem fókuszálsz rá, meg nem is érdekel a film teljes egészében, még akkor is nulla lesz a meglepi, mert hóttul nem érdekes és izgalmas, és nem is mozgat meg semmit sem. De ha már gonosz. Nem is emklékszem a film főgonoszára, azt sem tudom hogy hívták, de még azt se, hogy nézett ki. Én a mai napig azt nyilvánítottam, hogy az első négy részből a negyedikben volt eddig a legrosszabb Die Hard főellenség, de arra a csávóra legalább emlékszem, egyszerűen töketlen és béna volt meg nem volt erős karakter, viszont megmaradt bennem, mert sokat szerepelt és egy jó kis akció filmben láthattam. De ez az ötödikben ez ki a tököm??? Konkrétan annyira emlékszem, hogy a megkötözött John McClane és fia elött táncikálva rugdosta a fegyvereket a földön. Szörnyű, és azt hiszem sokat elárúl a főellenség árnyalatáról és megírásáról, az, hogy erre a hat másodperces snitre jobban emlékszem. Egy fekete bőrkabátos csaj begurul a film elején egy garázsba,  egy motorral és neki áll vetkőzni, ráadásul a kabát alatt se poló, se pulcsi, de még trikó sincs vagy top. Nem egy rohadt meltartóba van, és úgy vetkőzik neki, mintha divatbemutatón lenne, nagyon erotikus a megjelenése és semmit mondó! Mi a franc értelme volt? Mikor jutottunk el erre a szintre, hogy a Die Hard mozira így kell férfi nézőket berángatni???

- Botrányos, és ez még csak egy volt a sok hülyeség közül. Kezdhetnénk már azzal, hogy mérhetetlenül silány és rossz a  forgatókönyv. A legrosszabb párbeszédek kombói hallatszanak el a moziterem hangszóróin és a legrosszabb akció filmes klisék jönnek elő, máris egy példa: A főhős olyat él túl, amibe bele kellett volna halnia, de még se, oké ezzel még nem lenne gond, mert mozifilm, rendben, nem is muszáj 100%-ig realisztikusnak lennie, hiszen a korábbi részek sem voltak teljesen azok. De, hogy mégcsak meg sem sérül az adott karakter, karakter????? Mikről beszélek? Bruce Willis az egyetlen karakter a filmben, a többiek azok csak statiszták, de még Willis sem volt jó, de neki legalább volt valami személyisége, mégha szar is. Kezdjük ott, hogy ő az egyetlen pozitívuma a filmnek, az egyetlen hajtómotora a story-nak. Van még benne egy-két jó dolog, például a film elején lévő első akció jelenet, ami egy autós üldözés, az szépen meg lett csinálva és izgalmas is meg szórakoztató és király, de ezt is elrontották azzal, hogy John McClane egy autóval végig roncsderbizik száz autón és betöri azok tetejét, miközbe ő ilyeneket mond: "Hoppá bocsánat, vigyáztam, hoppá, bocsi..." Elhiszem, hogy sietett, mert a fia bajban volt, de McClane soha sem rohant íj módon a bajbajutottak után, a másik, meg hogy rohadtul szar volt ez a megoldás, amikor mehetett volna az úton is, ha egyből lehajt a kocsik tetejéről az aszfaltra, a harmadik, meg hogy hihetetlenül komikus az egész, mint ha Mr. Bean epizódott láttam volna, ahogy éppen bénáskodik. Szörnyű! Szóba hoztam a karaktereket. John McClane fiát, Jack McClane-t nem lehet karakternek nevezni, annyi a személyisége, hogy hihetetlenül fusztrált, és idegbeteg, de rossz fiú módra össze lehet vele haverkodni. Ahogy beszél az apjával, az egyszerűen szörnyű, meg ahogy viselkedik kész katasztrófa, idegesítő és legszívesebben lecsapná őt az ember, én már ordítottam a képernyőnek, hogy Bruce willis üsse már le, ugye azért tiszteletlen a faterral, meg nem néz föl rá, mert gyerek korában hanyagolta őt és családját a munkája miatt. Ez eddig érthető is, hiszen sokan vannak így a világban, de még le is akarta lőni már az első találkozásuknál. Hihetetlen. Kaptunk egy Anakin Skywalker-t, csak kigyúrtan és dupla olyan jelentéktelenül. Ja hát az akciók meg a legsablonosabbak és legunalmasabbak. Bruce Willis bemegy, átmegy , lelövi az orosz magyarokat a gépfegyverrel, és kész, megy tovább. Ennyi a film akció jelenete, de ha nem ez megy, akkor mi megy? Viccelődnek már huszadjára a film történelemben azzal, hogy a főhős milyen öreg. Hahaha, de vicces párbeszédek, a másik, hogy a nyáladzás és a megalázás megy folyton, mert McClane próbál kibékülni a fiával, de az meg nehezen adja magát. A film végére puszi pajtások lesznek, egy nyálas és rossz dialógus okán, és mindkét színész arcán látszik a nulla teljesítmény. Bruce Willis-en látszott a legjobban, hogy már haza akar menni a forgatásról, pont leszarja az egészet, így hát megsem eröltette magát. Ezen a képen ez tökéletesen látható is. Mindenki néz előre, mintha zene szólna a liftben és csak gondolkodnának azon, hogy ma este mit egyenek. Ez leginkább az ifjú McClane-en látszik nagyon. Erősen koncentrál a lift ajtajára.

- Lényegében azért annyira nem rossz, hogy mindenből a minimumot kapja, mert a szar forgatókönyv ellenére maga a film megvan rendezve, le van forgatva, össze van vágva, van eleje, közepe, vége, elmesél egy történetet. Igazából ahogy már mondtam üres. Nincs benne élet, se lelkesedés, csak munka, de az sem volt egy nagy erőfeszítés, csak a szokásos alap. Tehát eleve kaptunk egy tök közép szintű akció filmet, ami nem mozgat meg semmit, és még ezzel lehetne egy közepes film is, de a sok hülyeség és hiba miatt, amit megfejel a rossz színészi játék is, nevezhetjük a közepesnél valamennyivel rosszabbnak, ami nem egy jó hír és kinyilvánítás, főleg nem egy Die Hard filmnek. Ha például nem Bruce Willis játszaná a főszerepet, a karakterének nem John McClane lenne a neve és nem Die Hard a címe, akkor sem lenne jó film, de nem haragudnánk rá, mert konkrétan leszarnánk az egészet a francba, de így meg ott van elöttünk a tény, hogy ennek a szériának sajnos van ilyen rossz darabja is. Mi viszont mind könnyes szemmel és mégnagyobb reménykedéssel várjuk vissza John McTiernan rendezőurat a székbe, hogy készítsen nekünk egy méltó és jó hatodik részt. (Ha lesz).

    Összefoglaló:

- Egy üres és semmitmondó akció film, ami nem érdemli meg, hogy Die Hard néven forgalmazzák, totálisan nagy kudarc az első négy részhez képest, és ráadásul teljes egészében ki is hagyható. Volt része amit élveztem, de sajnos nem sok, és stílusában meg hangulatában még egy minimum szinten sem tudta visszadni a Die Hard filinget, amit egyébként a sokat szidott, de még jó negyedik rész nagyrészt megtudott tenni. Az még tudott Die Hard film lenni a nagy hibái és elferdülése ellenére is, ugyanis az egy átmenet volt a trilógia és e között a szemét ötdik között, de az még leglább Die Hard volt, mégha egy fura hibrid is. Szóval nem ajánlott senkinek sem, se a rajongóknak, se annak, aki egy szimpla akció filmet akar látni, mert unalmas és teljesmértében tucat film. (Mégegy pozitívum így zárójelben. Mary Elizabeth Winstead elég keveset szerepel, kb két percet, az elején és a végén, nem is gond, de még ebben a kicsi játékidőben is eléggé szerethető és tündéri lányka volt. Nem is baj, hogy nagyrészben kihagyta az ötödik részt).

       Értékelés: 4/10

VÉRES VALENTIN
MY BLOODY VALENTINE   1981

Á, hát eljött a csodaszép és mesés valentin nap. Ez az az időszak, amikor a szerelem ereje határtalan. Ez az a nap, amikor az emberek szerelmes üzenetekkel és csokoládéval kedveskednek szerelmüknek és romantikus vacsorára vagy moziba, esetleg táncolni viszik őket. De van, aki ilyenkor inkább kivágja az emberek szívét, ezt odaajándékozza ismerőseinek és aztán egy bányászcsákánnyal lemészárol mindenkit. Ez a valentin nap más lesz, mint a többi, mert ez itt, a Véres Valentin.

Valentine bluffs egy békés kis bányász város, ám mint a legtöbb kisváros, ez is sötét titkot őriz. A város ünnepi nevéhez képest már 20 éve nem tartották meg a valentin napot és ez egy hatalmas tragédiára vezethető vissza. 20 évvel ezelőtt történt a valentin napi tánc éjszakáján, az év legnagyobb eseményén. Mindenki ott volt, kivéve hét bányászt, akik még a járatokban dolgoztak. Öten még lent voltak a mélyben, és a két műszakvezető arra várt, hogy feljöjjenek végre. Végül elindultak a buliba, ahelyett hogy megvárták volna, amíg biztonságosan felérnek a társaik. És bekövetkezett a baj, mert a metángáz berobbant és az öt embert maga alá temette a bánya, amíg a város lakói szórakoztak. Hat hétig ásott a mentőcsapat és amire célhoz értek, már csak egy bányász maradt életben. Harry Warden. A súlyos megrázkódtatás miatt elmegyógyintézetbe került, majd a következő év valentin napján visszatért a városba. Megölte a két műszakvezetőt, akik a balesetről tehettek. Aztán kivágta a szívűket és szív alakú cukorkás dobozokba rakta őket, majd elküldte a valentin napi tánc estre egy figyelmeztetéssel. Ha még egyszer meg merik tartani a valentin napot, akkor újra kezdődik az öldöklés. A városlakók betartották a figyelmeztetést, de húsz év után a szörnyű események már csak városi legendaként élnek. Épp ezért a fiatalok és néhányan a város vezetőségéből úgy határoznak, hogy idén, a sok éves kihagyás után, újra megtartják a valentin napi táncot. Jessie (T.J.) Hanniger (Paul Kelman) hosszú idő után visszatér szülővárosába, abban a reményben, hogy helyre hozhatja hibáit és újra összejöhet régi szerelmével Sarahval (Lori Hallier). Minden szépen és romantikusan halad, amikor a polgármester (Larry Reynolds) és a sheriff (Don Francks) kapnak egy ajándékcsomagot, benne egy emberi szívvel és egy figyelmeztetéssel. Úgy tűnik Harry Warden visszatért. Vagy talán valaki más, aki minden áron be akarja tartatni Harry ígéretét?

1978-ban a Halloween megteremtette a slasher alműfajt a horroron belül és az elkövetkezendő években tucat számra készültek egymás után a slasher horrorok, és a hullámot elindító mű hatására több olyan film is készült, ami valamelyik jeles ünnepet helyezi a középpontba. Érdekesség azonban, hogy az egyik legamerikaibb ünnepről mégsem ők, hanem a kanadaiak csináltak horrort. Ez az apróság viszont teljesen lényegtelen, sőt, még talán számos amerikai kortársát is kenterbe veri. A film stílusa kifogástalan, természetesen mivel slasherről beszélünk, ijesztőnek nem nagyon mondható, de nagyon is izgalmas és feszültséggel teli. A történet eléggé pörgős, sok minden történik a másfél óra alatt, úgyhogy unatkozni biztos nem fogunk. Persze egy slashernél szinte már alapkövetelmény a hullaszámlálás és a minél fantáziadúsabb kivégzési módszerek. És ilyen szinten hogyan teljesít a véres valentin? Valami eszméletlen jól. Olyan kivégzési módszereket láthatunk és az erőszak is úgy van ábrázolva, hogy sok korabeli amerikai horror csak kulloghat ez után a film után. Talán a Péntek 13. ami vetekedhet vele (De csak talán). Ez alapján tényleg azoknak ajánlom, akiknek van gyomra az ilyesmihez, még ha a trükkök néha kicsit régiesek is.

A szereplők átlagos szintet hoznak, nincs különösebben kiemelkedő alakítás. A fiatalok tipikus kamasz figurákat hoznak és az ilyen filmekben megszokott hozzájuk kapcsolódó jellemeket. Van egy szerelmi háromszögünk a főhős, a szerelme és a lány jelenlegi barátja között, de nem sikerül teljes mértékben hitelesen átadni. Talán a sheriff volt számomra a legszimpatikusabb figura, aki idővel talán egy ilyen Dr. Loomis szerű karakterré is kinőhette volna magát. Viszont egy ilyen filmben nem is ez a lényeg, hanem hogy a gyilkos hogy darabolja fel a népséget. Mint írtam, nagyon pörgős a cselekmény és sokféle gyilkosság is történik, tehát ilyen téren a film kitűnőre vizsgázik. A film második fele ráadásul a bányákban játszódik és ebből mindent kihoztak, amit csak lehet. Az itt játszódó jelenetek a legizgalmasabbak és leghangulatosabbak az egész filmben. Még egy nagyon ötletes és emlékezetes gyilkost is sikerült nekünk kreálniuk Harry Warden személyében. A gázálarcos bányászfelszerelésében és a csákányával örökre bele vési magát a nézők emlékezetébe. Simán válhatott volna belőle olyan jelentős horror ikon, mint Freddy, Jason, Michael Myers és a többiek, de ez sajnos nem történt meg, pedig szerintem megérdemelte volna. Ő hozzá köthető egy film végi csavar, ami eléggé jellegtelen és kiszámítható. Igazából totál úgy éreztem, hogy a készítők gyorsan le akarták tudni a film végén a gyilkos motivációját és ezt pár másodpercben elintézték. Ez a része tényleg elég összecsapott lett, de szerencsére a film élvezeti értékén nem ront.

Továbbá a film fő célja kicsit ennek a romantikus ünnepnek a megcsúfolása, ami szerintem szintén sikerül. Mondjuk egy ilyen koncepcióval nem nehéz. A slasherre jellemző szabályok itt is érvényesek és továbbra is működőképesek. A trükkök néha kicsit régiesen hatnak, de ez ennél a filmnél megbocsátható. Az egyik legjobb slasher, ez tagadhatatlan és simán egy lapon említhető a Hallowen-el, a Péntek 13.-al és a többi nagy klasszikussal. A film befejezése egy folytatás esélyét veti fel, ami a mai napig nem készült el, de lehet jobb is így, nem biztos, hogy tudta volna hozni ennek a szintjét. Ellenben 2009-ben az amerikaiak elkészítették a remake-et, ráadásul 3D-ben. Ez az újra feldolgozás nem aratott valami nagy sikert, a 3D látványosságán kívül, és még csak a közelébe sincs az 1981-es eredetinek.

Összességében ez egy remek, pörgős és izgalmas kis slasher horror, nagyszerű hangulattal, a legnagyobbak közül. Ha unod már az agyon járatott romantikus filmeket és a valentin napi nyálas ömlengéseket, ez a film kellemes kikapcsolódást fog nyújtani. Befejezésként pedig mindenkinek boldog valentin napot! Jól nézzétek meg, hogy mit kaptok ajándékba a csokis dobozban és a film tiszteletére zárjuk e sorokat Harry Warden balladájával.

youtu.be/IuY7GsM6tvE

Értékelés:   8/10

Írta: Andrew

   Felvezetés:

- A Grindhouse visszatérése 2007-ben történt meg, és az ekkor megjelenő két film közül a "Planet Terror" (Terrorbolygó) az, ami most a fő téma lesz. A rendező Robert Rodriguez, a főszerepben Rose McGowan káprásztat el minket sexi testével és szórakoztat minket a jobb lába helyén lévő gépfegyverével. A film további sztárja Josh Brolin (Sin City 2: A Dame to Kill For/Sin City 2: Ölni Tudnál Érte, No Country for Old Man/Nem Vénnek Való Vidék) és Bruce Willis (Sin City 1-2, Die Hard 1-5/Drágán Add Az Életed 1-5, Pulp Fiction/Ponyvaregény, The Fifth Element/Az Ötödik elem). Ugyanakkor itt van még Freddy Rodriguez, Naveen Andrews, Marley Shelton és Tom Savini, Jeff Fahey-el együtt. A zombi apokalipszis elkezdődik, és egy kisebb csapat az, ami megpróbálja áttörni ezt a gátat, hogy kijussanak a civilzált életbe, ha egyáltalán van még olyan. 

  Milyen ez a film?

- A Planet Terror a "Death Proof" (Halálbiztos) című film testvérpárja. Egy zombis horror-thrash-akció filmről van szó. Egy vírusgáz terjed el egy kisebb városban, és százával viszik be a fertőzött embereket a kórházba, de senki sem tudja, hogy mitől fertőzödtek meg és milyen hatást kelt ki az áldozatokból. Egy katonai osztag az, amely megakarja keresni a gyógymódot, de ugyanakkor le is foglalják ezt a bizonyos gázt. Az osztag vezetője nem más, mint az én egyik kedven férfi színészem, Bruce Willis alias L.T. Muldoon. Egy másik szálon futó story, egy gogo táncos, dögös lányról szól, aki volt fiújával találkozik és együtt csöppennek bele ebbe a rémálomba, ami egy afféle világvégét hozhat magával. Cherry (Rose McGowan) elveszíti a jobb lábát, de helyére elöször egy asztalláb, majd egy gépfegyver kerűl, amivel írthatja a zombikat. Egy kisebb csapat szintén vele tart, amit nagyrészt a volt barátja, Wray (Freddy Rodriguez) hozott össze. Vajon ki tudnak jutni ebből a városból és megtudják szerezni az ellenszert a gáz ellen.

- A film hihetetlenűl sötét tónusú, elképesztő a régies vonalas képi megvalósítás, visszaránt minket a 70-es, 80-as évekbe, nem véletlen, hisz a régi Grindhouse filmeknek a tiszteletére készült ez a Deat Proof-al együtt. A másik, hogy nagyon gusztustalan és pörgős. Ezek a zombik nem átlagos élőhalottak, hiszen a pattanások és más egyéb gennyes gumók és pörsenések jelennek meg rajtuk, az akció jelenetekben ez még csak fokozódik azzal, hogy lövik őket meg elütik kamionnal és csak fröcskölődik össze-vissza a vér és a genny. Egy nagyon pörgős és megizzasztó gusztustalan thras-horror-akció, ami persze élvezhető és jó, de csak azoknak, akiknek bírja a gyomruk. Emellett rettentően szórakoztató, tel is tele van poénosabbnál poénosabb dolgokkal, például, amikor Wray berak egy asztallábat Cherry jobb lába helyére, vagy amikor Josh Brolin, aki Dr. William Block-ot alakítja, éppen vizsgálja betegét, és elég viccesen kezeli páciense helyzetét, de közben szopogat egy kis kémcsőt, hogy nyugtassa magát. Az már csak egy kalappal tesz rá a filmre, amit Quentin Tarantino megcsinál, hisz ő is játszik egy aprócska szerepben. Az a jelenet is vicces és gusztustalan. Az egész olyan, mint ha Peter Jackson "Braindead" (Hullajó/Dead Alive) című filmjét látnánk, csak nem vígjáték, hanem akció stílusú és modernebb a technika, ettől függetleneül nem lehet komolyabban semennyivel sem, de nem is az a lényege, hogy az legyen. Külön poénos még az, hogy Dr. Dakota Block (Marley Shelton) egy jó ideig elzsibadt kezekkel próbál meg eljutni A-ból B-be és túlélni közben. Sokat szerencsétlenkedik és mulattató az egyszereplős játéka a kocsiban, mikor éppen menekül. Külön figyelmet érdemel még Tom Savini, aki Tolo-t alakítja, hisz ennél szerencsétlenebb rendőrt még nem látott a világ, ki az a lehetetlen fakabát, aki a zombik helyett a saját rendőrfőnökét lövi válba?  A rendezése nem rossz, bár nem is kíván ennél nagyobb igényt a koncepció. Nincs is elnyújtva, a dialógusok elég rövidek és Rodriguez nem szarozik, nagyon pörög a film, egyik cselekményből megyünk a másikba. Drámaisag ugyan van benne kisebb nyomokban, de az is csak azért van, hogy ne legyenek üresek a karakter építési járatok, de egyébként Rodriguez bácsi szinte nem épít semmit sem. Bedobja a figuráit a játékba és hagy szóljon. A drámai szál ki is merül kb 3 percben, mert elöször Cherry beszél egy picit Wray-el a közös múltjukról, majd a másik kettesben lévő jelenetükben meg három mondat után kufircolnak. Itt is van egy elég vicces és idióta vágás a következő akció jelenetre, én mondom Robert Rodriguez-nek sokszor elborul az agya, nagyon sok hülyeséget tud kitalálni, hálistennek ebben a filmben ez pozítív irányba sült el.

- Olyan jeleneteket is bevállal, amik eléggé merészek, és ez azért jó és becsületre méltó, hiszen Amerika és vele együtt Hollywood híres a visszafogodságáról, mert nem szeretnk tulzásokba esni, amiatt sok ilyen film elég enyhe és nem bevállalós. Háistennek ez Robert Rodriguez-re, Quentin Tarantino-ra, Tim Burton-re, Martin Scorsese-re és Sergio Leone-re nem jellemző. Vannak rendezők Hollywood-ban, akik merészek és igenis odateszik magukat abban a formában, amit az adott koncepció megkövetel. Nem csak a gusztustalan gennyezős és véres fröccsenéseket, de bízarabbnál bizarabb képkockákat láthatunk a filmben, például amikor a kórházban elszabadulnak az élőholtak és az egyik fiatal műtős srácot látjuk a földön, ahogy két hulla éppen kibelezi őt, de ő meg annyit kiabál nekik, hogy: "Ne! Most nincs kedvem játszani!" Hát az ilyenek miatt nem lehet komolyan venni, márcsak azért sem mert annyira lehet látni, hogy a belei és pláne a bordái gumi meg műanyag, de ugyanakkor ez is egy direkt dolog a filmben, hogy ne féljünk meg ne borzongjunk, hanem csak nézzünk nagyokat, lepődjünk meg és szórakozzunk, különbenis az akciók nagyon jól vannak megkoreografálva, főleg az a jelenet, amikor Wray bemegy két bicskával a kórházba, és kreatívabbnál kreatívabban gyilkolja le a zombikat. A színészi játéknál említettem, hogy semmi mélyítés, semmi nagy monumentális vezetés nincs benne, de ettől függetlenül nem lesz rossz, mert mindenki hozza az alap szintet. Kivéve két színészt, Josh Brolin és Bruce Willis. Mindketten kb csúnyán néznek, Willis az még néha mosolyog is, de szó sincs arról, hogy amatőrök lennének, csak egyszerűen nem csinálnak sok mindent. Ettől függetlenül ők ketten jobbak, mint az összes többi színész a filmben, emelett Tarantino, ha még nem is jó színésznek, a ripacskodását öröm nézni.

    Rövid összegzés:

- Ez egy szórakoztató thrash film, tudom ajánlani mindazoknak, akik imádják a Grindhouse filmeket, Rodriguez filmjeit, vagy akár a magát a thrash műfajt. Ehez persze nagyon erős idegzet és gyomor kell, mert nagyon gusztustalan a film, és nehéz azoknak, akik még nem szoktak hozzá ehez a stílushoz, ugyanis nagyon bízar a képiélmény. Ettől függetlenül egy nagyon jó kis film, lehet élvezni, megunni viszont nem. Már akinek bejön ez a stílus persze. Hálistennek ez Rodriguez jobb alkotásai közé tartozik és ezt megkell becsülni, mert sajnos több a rossz filmje, mint a jó. Ezen kívül még a "From Dusk Till Dawn (Alkonyattól Pírkadatig), Machete, Sin City, Sin City 2: A Dam to Kill For és a Four Rooms (Négy Szoba)" tartozik a jobb alkotásai közé.

     Értékelés: 7/10

   Felvezetés:

- Mi jobb annál, ha Robert Rodriguez vagy Frank Miller ír meg női karaktereket??? Talán csak az, ha Quenton Tarantino írja meg! A Grindhouse újraélesztési korszakában az egyik rendező az maga Tarantino a "Death Proof (Halálbiztos)" című filmjével. A főszereplők nem csak nevek és tehetséges emberek, hanem nagyrészt csinos és dögös lányok, viszont a középpontban maga Kurt Russell foglal magának helyet, de mögötte jónéhány lány csücsül még, köztük Rose McGowan (A "Planet Terror/Terrorbolygó" és a "Scream/Sikoly" című filmek egyik főszereplője), Rosario Dawson (A "Sin City 1-2" és a "Clerks 2/Shop Stop 2" egyik jelentős női karktere), Vanessa Ferlito, Mary Elizabeth Winstead (Utoljára a "Final Destination 3/Végső Állomás 3"  főhőseként és Bruce Willis/John McLane lányaként láthattuk a "Die Hard 4"-ben), Marcy Harriel, Jordan Ladd, Tracie Thoms és Sidney Tamiia Poitier. Természetesen Quentint Tarantino is feltűnik egy mellékszerepben. A film két részes történetről szól, ami között 14 hónap telik el kb. A két story-t Kurt Russel karaktere köti össze. Mindakettő különbözik, de egy ponton nagyon is egyforma, csak más befejezésekkel.

   Első Story:

- Négy fiatal huszas lány elhatározza, hogy elmennek egy tóhoz táborozni, de az elötte lévő éjszakán egy bárba mennek el kikapcsolódni, pasizni és bulizni. Ez a négy lány Arlene (Vanessa Ferlito), Jungle Julia (Sidney Tamiia Poitier), Shanna (Jordan Ladd) és Marcy (Marcy Harriell). Egészen véletlenül ott téblából Pam (Rose McGowan) is, aki a régi osztálytársuk, és nem igazán van jóba a többi lánnyal. És belép a képbe a film főhőse, Kaszkadőr Mike (Kurt Russel) és kér egy adag ennivalót üditővel Warren-től, akit Quentin Tarantino alakít. Mike elég furán érdeklődik a lányok után, de nem tudni miért, bár elszórakoztatja őket és még mesél is nekik régi történeteket magáról. Viszont kiderűl Mike-ról, hogy nem egy hétköznapi férfi, ugyanis szabadidejében lányokat gyilkol, dehogy miért vagy mi okból, az nem derűl ki a filmből, biztos egy phszihopata. Vajon mi fog történni a női szereplőinkkel ebben az első félben???

   Második Story:

- 14 hónappal később Mike egy új csaj bandát talál magának egy élelmiszer boltnál. A második félben szereplők Zoë Bell, aki önmagát alakítja, Abernathy (Rosario Dawson), Kim (Tracie Thomas) és Lee (Mary Elizabeth Winstead). A lányok elindulnak az autójukkal, hogy filmet forgassanak, majd egy erdő szélén lévő faházhoz mennek, és elkérik a tulaj fehér, csúcsszuper autóját egy körre, cserébe ott hagyák nekik a legnaívabb, legbutább, de a legaranyosabb barátnőjüket, Lee-t, hogy azt kezdhessen vele, amit csak akar. Ahogy elindulnak, Mike máris a nyomukba ered. Vajon mi fog történni ezzel a lány csapattal???

   Elemzés, élménybeszámoló és kritika:

- Mit is mondjak? Eldobtam az agyamat ettől a filmtől. Tarantino egy új stílust vett fel, úgy, hogy megtartotta a régi önmagát. Elsőre azt hinné az ember a képről, a világról és a stílusáról, hogy Rodriguez filmet lát, pedig a dialógusok, a karakter építések, a jelenetek elhúzása, a színészek vezetése és a rendezés nagyon is arra hajaz, hogy ez bizony Tarantino keze munkája. A kedves rendező egész pályafutása alatt mindíg is nagyon jó fő és mellék karaktereket tudott kitalálni, megírni és filmvászonra vinni, de ezek a figurák mindíg férfiak voltak. Most a Grindhouse kategóriában dögös és kemény női szereplőkett kellett alkotnia. Egészen jól sikerűltek. Mindegyik női karakter hiteles, kemény, nagyszájú, de ugyanakkor csinosak és szexik, a másik, hogy mindegyiknek van egy egyedi stílusa, egy egyénisége, elhiszem róluk, hogy igazi női karakterek, hogy igazi női személyek. Saját csapatukban összetartóak, de mégis mindenki különbözik valamennyit a másiktól. Káromkodni mindegyik elég szépen tud, ennyi közös van bennük. Tarantino film nem jöhet létre trágár beszéd nélkül. Fantasztikus, ahogy ezek a lányok meg vannak írva, csupán a mindennapi és magán életükről beszélgetnek a kocsiban, ami egyébként nem érdekelne senkit sem, de a rendezőnk úgy mutatja be őket, mint élő embereket és nem pedig holmi sablon kamu figurákat, ahogy azt  már megszokhattuk a rosszabbnál rosszabb csajos és romantikus vígjáték filmeknél (tisztelet a kivételnek). Mintahogy azt már mondtam, mindegyikőjük saját emberi tulajdonsággal rendelkezik. Mielött láttam volna ezt a filmet, én azt hallottam, hogy sokszor idegesítőek a nők, mert nyávognak, hisztiznek és az ő jelenetüket kell nézni nagyon sokáig. Lehet én vagyok a hülye, de ez rohadtúl nem így van. Ezek a negatívumok az elöbb felsorolt film műfajban fordulnak elő, ugyanis Tarantino úgy mutatja be a szereplőit, hogy egyrészt megtudjuk őket ismerni, tudunk velük azonosulni, megtudjuk őket szeretni, de még ha nem is érdekes az, amiről ők beszélgetnek, mégis jó hallgatni a jó forgatókönyv miatt. Tényleg basszus, nézem a filmet és azon kaptam magamat, hogy a mai nők tényleg beszélgetnek így ilyenekről, tudom attól függ, hogy milyen stílusú lányok, lehet az plázacica, normális, vagy nagyszájó keménylegény. Vegyünk pár példát néhányukról. Arlene: Csinos és dögös lányka, viszont elég kemény és bevállalós csaj, hisz az egyik sráccal való kavarása után simán striptízel egyet Mike-nak. Egy szabad lány, aki élvezi az életét és nagyon szereti a zenét, igencsak eltudja magát engedni. Sajnos könnyen hülyének nézhető egyén.  Pam: Csinos és egyenes lány, ezzel együtt mindíg kiáll önmagért, de ugynakkor érzékenynek tűnik és visszafogottnak. Szintén nagyszájú nőcske és kissé plázacicás a stílusa, de természete nem arra utal. Elég mulattató a kecses túljátszott sétálása és az, amikor háziasszony szerűen csípőre teszi a kezét majd előre hajolva mondja meg a tutit a másiknak. Sajnos naív egy picit, mert egy vadidegennek is simán beszáll az autójába. Kim a film legkeményebb női karaktere Zoë-val együtt, legalábbis a második történetből. Kemény kiállásúak, vagányak, odaszólnak bármikor, de ugyanakkor könnyen felidegesíthetőek, de olyankor aztán kiállnak egymásért. Lazán veszik az életet, igaz szabad lányok, akiknek nem mondja meg senki sem, hogy mikor mit csináljanak. Sokszor el sem tudják dönteni, hogy akkor melyikőjük a csapatvezér, ugyanis uralkodó személyiség mindakettő, de néha úgy tűnik, hogy Zoë áll fentebb a ranglétrán. Abernathy (Aby): Szintén egy kemény nő, de csak felszínesen, csupán csak a szája nagy, legbelül egy érzékeny és vicces lány, aki szívesen tart együtt barátnőivel. Lee: A legvisszafogottabb, legaranyosabb, legbutább és legnaívabb leányka a történetből. Azt hinné az ember, hogy idegesítő, pedig pont, hogy szerethető. Mint ahogy azt már mondtam, nagyon aranyos, sokszor megviccelik őt, de ettől még szereti a csapatát, bár hiába összetartóak, a lányok szívesen áldozzák fel őt egy erdő szélén élő igénytelen parasztnak, csak a saját szórakozásuk miatt. Ettől függetlenül talán a legszebb lány a filmben, de ez már izlés kérdése. Na de itt van ami kis főszereplőnk, Kurt Russel alias Kaszkadőr Mike, akiről sokat nem tudunk, csak azt, hogy honnan szerezte azt a ronda sebhelyet az arcán, de egyébként vezetni nagyon szeret a brutálisan kinéző, de ugyanakkor marha gyors és nagyon feltuningolt fekete autójával. Imádhatja a Rally-t és a Roncsderbit. Nem tudjuk biztosan, de a kettő közül valamelyiket űzhette a  múltjában. A napszemüveget is csipázza és persze nem maradhat el a menő hajviselet és a szivar sem.

- A film gyönyörűen néz ki, ahogy vissza van rángatva a 70-es, 80-as évekbe, a régies, vonalas és ugráló kép egyszerűen fantasztikus és jó stílust ad az egésznek, mondjuk ez csak az első félre igaz, ugyanis a második már másabb stílusú. Az első story inkább egy sötétebb, lepukkantabb, szabadabb, roncsderbis és motoros stílusú, aminek a nagy része egy bárban játszódik, míg a második egy modernebb, napfénnyel teli, szórakozós, inkább Rally-sabb stílusú, aminek a nagy része az autó pályán játszódik, és nem egy zárt téren. A rendezés tökéletes, Tarantino korrekten adja elő azt, amit akar, a színészek is kifogástalanul játszanak, a snittek, jelenetek és vágások szuperek, az első félben néha vannak kis kép ugrások, ami még csak jobban rátesz a régi retro fillingre. A két történet is elég szépen, és ugyanazzal a sablonnal van felépítve. Útra kell a leány csapat, megismerjük őket egy hosszabb párbeszéd alatt, ami persze szintén jól van megírva, és eljutnak egy pontig, ahonnan majd később mennének tovább, de azt már nem látjuk, mert ennél a pontnál lép be a képbe Mike is, aki felkavarja a nyugvó vizet. Nagyából egyforma a két story, de stílusában és végkifejlettjében teljesen más. A film nem csak Tarantino szerepeltetésével, hanem a "Kill Bill" című filmjeinek utalásával is szórakoztatja a rajongókat. Ez akkor jön a képbe, amikor a film közepén megjelenik a seriff a fiával a Kill Bill első részéből, és ugyanazt a két karaktert előadva tippelgetnek egy bizonyos balesetről. A másik utalás csak akkor jön be a képbe, ha nem hallkítod le és nem kapcsolod ki a telefonodat.

   Rövid összegzés:

- Nagyon tetszett, bármikor újra tudnám nézni, szórakoztató, érdekes, kemény és lenyűgöző kis filmecske, amely a Grindhouse stílusában készült, ráadásúl egy nagyon jó ikerpárja a Planet Terror című Rodriguez filmnek, ami egyszerre készűlt és került a mozikba. 2007-ben ez egy tisztelet adás volt a Grindhouse féle régi filmeknek. Tudom ajánlani, nyilván nem ez a legjobb Tarantino film, nincs a három, se a négy, de még az öt legjobb Tarantino film között se, de hogy szórakoztatóan jó és kemény, az halálbiztos.

   Értékelés: 8/10

SHERLOCK HOLMES: A GAME OF SHADOWS   2011

FIGYELEM! KISEBB SPOILER ELŐFORDULHAT A CIKKBEN!!!

A krimi vonal minimalizálása, az akció faktor növelése és a modernizálás, úgy tűnik meghozta a maga hasznát és Guy Ritchie 2009-es Sherlock Holmes feldolgozása sikernek bizonyult a moziba járók körében. Nem is volt kérdés, hogy elkészüljön a második rész, amire 2011-ben sort is kerítettek.

A világ különböző részein különös halálesetek és merényletek történnek. Senki nem veszi észre az összefüggést az események között, egyedül csak a magándetektívet, Sherlock Holmest (Robert Downey Jr.) ejtik gondolkodóba a történtek. Hamarosan kiderül, hogy egy zseniális, ám gátlástalan gonosztevő, James Moriarty professzor (Jared Harris) áll az ügy háttérben. Miközben Watson doktor (Jude Law) az esküvőjére készül, Holmest egyre váratlanabb helyzetbe sodorja nyomozása. Az ügybe nemcsak a doktort, de a saját bátyját, Mycroftot (Stephen Fry), valamint egy gyönyörű, de veszélyes jósnőt Madam Simzat (Noomi Rapace) is magával rántja. Fél Európán keresztül üldözik Moriarty professzort, ám ő mindig egy lépéssel előrébb jár.

Guy Ritchie és stábja visszatért, hogy a még szebb bevételek érdekében elkészítse a Sherlock Holmes akció-kaland filmjének második részét. És, hogy ez mennyire sikerült? Nos, menjünk csak szépen sorjában. Elsőre a jellegzetes ismertető jegyek (stílus, látvány, operatőri munka, hangvétel, rendezés) mind az első részhez kötik, és ahhoz mérten valóban egy korrekt folytatással állunk szemben. De bontsuk ezt ki kicsit jobban. Ritchie rendezése most is remek. A 19. század Londonján kívül most Európa többi szegletébe is elkalauzol minket, és mint az első részben, a korrajz itt is remek. Teljesen bele tudjuk élni magunkat az adott időbe és a filmet még most is átjárja az az egyedi laza stílus, mint elődjét. Az operatőri munkára és a színészvezetésre most sem lehet panasz.

Na de a történet. A forgatókönyvet itt sem Ritchie írta, és ahogy azt már korábban is írtam, ő biztos képes lett volna egy jobb történetet írni. Itt már tényleg egy totális akció-kaland filmbe megyünk át, az eredeti Holmes történetektől teljesen eltávolodva. És mivel több országban is játszódik a cselekmény így jóval több pörgést és akciót kapunk. Nyomozásról és rejtélyről (amik alap elemei egy Sherlock Holmes történetnek) itt már szó sincs. Kapunk valami alibi ügyet nyomozás címszó alatt, de azt kicsit sem nevezhetjük annak. Hiába vettek alapul egy létező Holmes történetet, a sok változtatás miatt a készítők is inkább önálló történetként kezelik, egy két utalással megfűszerezve. Több hangsúlyt kapott a látvány és akció, amik miatt a néző nyálcsorgatva ül be a moziba. Az első filmben is voltak lassítások, itt még többet kapunk. Az előző filmben ezek tényleg jól néztek ki és megvolt a funkciójuk. Még most is nagyon passzolnak azokhoz a részekhez, amikor Holmes fejben előre kiszámítja, hogy mit kell lépnie, csak itt most több helyet is kap. Gondolok itt például az erdőben való menekülés jelenetre, ahol egy idő után már kezdett idegesíteni a lassítás. Az akció mellett még a humor faktort is növelték, és néha mind két esetben kicsit átesnek a ló túloldalára. A készítők mindkettőből sokat akarnak és ez nem mindig sül el úgy, ahogy kéne. A főbb karakterek mellett az újak nem valami érdekfeszítő figurák, mintha csak papírmasé karakterek lennének, egy-két kivétellel.

Viszont egy rossz filmről beszélhetünk? Nem. Sőt, veszettül szórakoztató. Most jó néhány hibát felsoroltam, de mint tudjuk, rengetek olyan film van, ami hemzseg a hibáktól, mégis igazán élvezhető és néhány embernek a legnagyobb kedvencei közé tartoznak. Guy Ritchie rendezése és stílusa most is segít nekünk átsiklani a hibák felett és csak a pozitív, értékelhető részeken hagy megakadni minket. A poénok most is ütnek, talán még jobban is, mint az első részben. Egy nyugodt percünk sincs, hogy a főszereplők ne csináljanak, vagy mondjanak valamit, amit kibírnánk röhögés nélkül. A remek hangulathoz még rásegít Hans Zimmer zenéje, ami olyan monumentális és olyan stílusos, hogy rengeteget hozzá tesz még a főtémához. De ezt a filmet a színészek viszik el igazán a hátukon. Robert Downey Jr. és Jude Law kettőse még mindig jól működik, sőt itt talán még jobban. A két színész lubickol a szerepükben és kihozzák belőlük a maximumot. Downey most is remekel Holmes szerepében, bár itt jobbal előjön az, amit az első résznél is írtam, hogy ha Robert Downey Jr. kap egy szerepet, azt általában átírják az ő jellemvonásaira. Itt is inkább Robert Downey Jr.-t látjuk, nem pedig Sherlock Holmest. Ettől függetlenül teljesen ellopja a showt és a poénkodás mellett sikerül a karakter más jellemvonásait is megmutatnia. Jude Law Wattson doktora itt még jobb is, mint az első részben. Sokkal kiforrottabb és energikusabb. Itt már tényleg méltó partnere Downeynak. Egyszerűen öröm nézni a közös jeleneteiket. Bár a meleg poénokat megspórolhatták volna. És most pár szót az új karakterekről. Az első rész női főszereplője, Irene Adler, már a film elején meghal. Ez váratlan és meglepő fordulat volt, viszont így kellett valaki a helyére. Meg is kaptuk Madam Simzat, a cigány jósnőt. Nagyon érződik rajta, hogy ő csak egy Irene Adler pótlék, és a készítők látszólag nem is akartak többet kezdeni vele. Még Noomi Rapace sem tud sokat hozzá tenni a figurához, egy majdhogynem egy síkú karakterről beszélhetünk. Szépségén kívül nem sokra emlékezhetünk. Felbukkan Sherlock Holmes bátyja is, Mycroft Holmes. Stephen Fry remek választás volt a szerepre. Mindig is egy remek színész volt, bár a készítők itt is inkább a komikusi vénáját részesítették előnyben. Sokkal viccesebbre formázták, az eredetileg jóval komolyabb karaktert, így ő lett az úgynevezett vicces mellékszereplő. Fry mondjuk kifogástalanul hozza ezt a szerepkört, de nem lett volna rossz, az eredetihez méltóbb Mycroftot látni.

 
Úgy féltem attól, hogy a nagy főellenséget, Moriarty professzort nehogy elszúrják. De hálisten kellemesen csalódtam. Részben. Egy igazi gátlástalan, számító, valóban fenyegető gonoszt sikerült vászonra vinniük, aki intelligenciájával és praktikáival méltó ellenfele Holmesnak. Az ő közös jeleneteik is megérnek egy misét. Jared Harris remekül játssza Moriartyt, minden megmozdulása aranyat ér és hatalmas méltóságot ad a karakternek. Külön meg kell említeni a végső harcát Holmessal. Amikor élethalál harcot vívnak a Reichenbach vízesésnél, majd mindketten lezuhannak a habok közé, bár Holmes túléli és egy ideig halottnak tetteti magát, hogy megvédje barátait Moriarty embereitől. Ez a momentum az eredeti történetekből lett átvéve, és talán a rajongók az alkotók fejét követelték volna, ha ez kimarad a filmből, vagy megváltoztatják. Ez a jelenet szintén kifogástalanul sikerült, a zuhanás is egyszerűen szemet gyönyörködtető és a pillanat kellően drámai, akárcsak az ezt megelőző sakk játszma a két szereplő között. Az egyetlen, amit picit nehezményeztem, hogy a zuhanás előtti ökölharc, csak a szereplők fejében zajlik le, ténylegesen nem. Továbbá az is kár, hogy Moriarty igazából nem kap annyi teret, mint amit szerintem megérdemelne. Ezzel együtt még is csak méltón sikerült megformálni a karaktert.

 
Természetesen nem egy hibátlan filmről beszélhetünk, de kellően szórakoztat és le tudja kötni a nézőt. Nagyjából egy szinten mozog az első résszel, bár az egy picivel jobb. Aki azt szerette, ezt is szeretni fogja. Nem akar több lenni, mint ami, csupán szórakoztatni akar, és ez jól is van így. Erre a célra tökéletesen megfelel és nem is kell többet várni tőle.

Értékelés:   7/10

Írta: Andrew

SHERLOCK HOLMES    2009

Mai világunkban már annyi trend van, főleg a filmvilágban, hogy már szinte nehéz is számon tartani. Ilyen például, az egyre divatosabbá váló Sherlock Holmes újraértelmezések. Elég csak a BBC a történetet a modern 21. századba helyező sorozatára (ami messze a legjobb a mai felhozatalból), az amerikai Sherlock és Watsonra, vagy éppenséggel Guy Ritchie féle 2009-es újrafeldolgozására gondolni.

A legendás mesterdetektív, aki közelharcban legalább olyan verhetetlen, mint logikus gondolkodásban, élete legnagyobb problémájával kerül szembe. Sherlock Holmes (Robert Downey Jr.) és hű társa, Dr. Watson (Jude Law) a rejtélyes Lord Blackwood (Mark Strong) nyomába vetik magukat. Ha nem leplezik le időben, az végzetes következményekkel járhat az egész birodalomra nézve. Segítségükre van a szépséges mester tolvaj, Irene Adler (Rachel McAdams), aki titokban talán még Blackwoodnál is veszélyesebb személyt szolgál.

A filmet Guy Ritchie rendezte, aki az angol Tarantinoként is neveznek, főleg két legnagyobb sikerének, A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső (1998) és a Blöff (2000) című filmjeinek köszönhetően. Alapból kicsit érdekes elgondolás, hogy egy ilyen rendező egy Sherlock Holmes történetbe fogjon bele, de elvégre Quentin Tarantino is szeretett volna egy James Bond filmet rendezni. Természetesen Sherlock Holmesot muszáj volt a modern kor nézőinek elvárásaihoz igazítani, de ezzel alapból nem is lenne baj, jó példa erre a Benedict Cumberbatch nevével fémjelzett BBC sorozat. A hangsúly azon van, hogy ezt milyen módon csinálják. Aki ismeri Sherlock világát, annak felemás érzései lehetnek a filmmel kapcsolatban, de egy mai alkalmi nézőnek tökéletes szórakozást nyújthat.

Kezdjük ott, hogy az eredeti Sir Arthur Conan Doyle írásaira jellemző stílus, vagyis feszült krimi, nyomozás vagy akár néha még egy sötétebb thriller is, jelen esetben búcsút inthetünk. Ez inkább egy vagány akció-kaland film. Mindent a mai néző közönségért és a bevételért. Talán az is képezheti részben a probléma gyökerét, hogy ezúttal nem Guy Ritchie írta a forgatókönyvet. Ő biztos képes lett volna egy sokkal intelligensebb, érdekfeszítőbb és izgalmasabb sztorit írni. A nyomozás az jóformán elsikkad, villámkövetkeztetéseket kapunk meg Holmestól. A történet sem tud teljesen összeállni, néha picit átgondolatlan. Viszont a rendezői munkára nem lehet panaszunk. A viktoriánus kori London ábrázolása eszméletlenül jó lett, a színészvezetés is jó, az akciójelenetek koreográfiája is egész pofásra sikeredett. Nem beszélve arról a jellegzetes stílusról, ami átlengi az egész művet. Guy Ritchie azért ügyel rá, hogy a film ne süllyedjen el a közönségességben. De nem csak az övé az érdem.

A színészek fantasztikusak. Főleg a két főszereplő, Robert Downey Jr. és Jude Law. Ők szemmel láthatóan lubickolnak a szerepben, leginkább Downey. Remekül hozza Sherlock Holmes figuráját, ezt az antiszociális, cinikus, különc zsenit. A karakter klasszikus vonásai itt is megvannak, főleg az éles esze. Holmes mindig is híres volt szinte ember feletti intelligenciájáról és hogy a legapróbb részletekből is képes összerakni az egész képet. Ezt a tulajdonságát jól sikerült ábrázolni, akárcsak különc szokásait. Gondolok itt például arra, hogy mennyire kínozza őt az unalom, amikor éppen nincs semmi ügye. Ilyenkor rossz szokásához híven a szobája falára szokott célbalőni. Ám az is érdekes, hogy egy-két állítólagos hard core Sherlock Holmes fan mennyire ki van akadva néhány más tulajdonságán, például a verekedős jelenetein. Most itt zárójelben megjegyezném, hogy az eredeti regény beli Holmesnak milyen tulajdonságai voltak: kokainfüggő, hegedűművész, harcművész, vívóbajnok, bivaly erős karizmai vannak, jól bánik a fegyverekkel. A régi történetekben egyszerűen csak nem ezekre a tulajdonságaira helyezték a hangsúlyt, de ugyanúgy megvoltak. Itt jobban fókuszba kerültek, ennyi történt. Persze nem érdemes a kettőt összehasonlítani, hiszen eléggé mások, de alapjaikban megegyeznek. Főleg, ha azt vesszük, hogy ha Robert Downey Jr. kap egy szerepet, általában kicsit az ő figurájához igazítják azt. Ez részben itt is megvan, de nem jelent problémát, hisz itt ez nagyon is jól összepasszolt. De legalább ilyen jó Jude Law Watson doktor szerepében. Kellően karizmatikus és talpraesett figura, aki néha a falra mászik a jó Holmes egyes dilijeitől. Mégis ő a legjobb barátja és mindig segíti őt a bajban. És itt sem kell felhozni a modernizálást, hiszen Watson eredetileg sem volt egy tutyimutyi mellékkarakter. Elvégre ő egy ex katona orvos, aki a seregben szolgált. Remek ötlet volt ezt a két színészt összeereszteni és a végeredményben két nagyszerű alakítást és az egyik legjobb filmes párost kaphattuk meg.

És itt van még a Holmes univerzum végzet asszonya, Irene Adler. Rachel McAdamsből annyira nem lehet kinézni ezt a végzet asszonya figurát, de a karaktert azt mégis jól hozza. Szinte már imádnivalóan számító és kétszínű. A közte és Holmes közti szerelmi szálat is sikerül emészthető állapotban tálalni és hálistennek nem esik bele sok más film hibájába. Külön ehhez a filmhez írták a történet főgonoszát, Lord Blackwoodot. Maga a karakter nincs teljesen kidolgozva. Legalábbis az indítékai és a céljai nem tiszták és nem is tudunk meg róla valami sokat. A leírtak alapján egy ilyen figura könnyen semmitmondóvá és felejthetővé válna. De szerencsénkre Mark Strongra bízták a szerepet. Strong olyan eszméletlen tehetséggel és stílussal játssza Blackwoodot, hogy az előbb említett hiányosságokat is képes feledtetni. Na ez az igazán jó színészi alakítás, amikor egy gyengén megírt figurát is képes valaki emlékezetessé tenni. A fontosabb mellékszereplők közül Sherlock és Watson házinénije Mrs. Hudson és Lestrade felügyelő teljesen háttérbe szorulnak, amit kicsit sajnáltam, mert rájuk azért sok mindent lehetne építeni. Továbbá már itt elkezdik a nagy ősellenség, James Moriarty professzor felvezetését, és ezt pont úgy csinálják, ahogy a 60-as évek James Bond filmjeiben tették Blofeld-el. Az arcát egyáltalán nem látjuk és csak pár jelenetben bukkan fel. Ezzel sikerül már előre vészjóslóvá tenni a karaktert és éreztetni, hogy valami komolyabb fenyegetést hoz majd magával.

Egyéb hiányosságai és problémái ellenére képes hű maradni az eredeti Holmes szellemiséghez, és még a modern néző ízléshez való igazítás sem jelent akkora problémát. Csak tudnia kell az embernek, hogy mire ül be, úgy álljon hozzá, de ne legyenek nagy elvárásaik sem. A nagy Sherlock Holmes rajongók fanyaloghatnak rajta, van akinek tetszik, van akinek nem. Nem egy világmegváltó alkotás, az egyszer biztos, viszont egy egyszeri kis kikapcsolódásnak jó választás.

Értékelés:   7/10

Írta: Andrew

    Felvezetés:

- Robert Rodriguez munkásságát tekintem át ismét, azon belül is a "Spy Kids 4D: All the Time In The World" (Kémkölykök 4D: A Világ Minden Ideje) című filmjét. 2011 augusztusában, Magyarországon októberben jelent meg. Rodriguez rendezőúr úgy gondolta, hogy készít egy negyedik részt a "Spy Kids" sorozatának, ami már eleve egy gyenge szinttel és minőséggel indított, majd részről részre egyre rosszabb lett a színvonal. Bevallom én a második és harmadik részeket nem láttam, az elsőt is csak régen, de nagyából még emlékszem rá. A mai napon döntöttem el, hogy belekóstolok a negyedikbe, nem érdekeltek az elöző epizódok, mivel sok kritika, vélemény és szavazás szerint ez volt a legrosszabb Spy Kids film. Én meg le voltam már fáradva, nyűgös voltam, és volt időm filmezni, de ilyen állapotban sajna nem tudok normális és értelmes filmeket nézni, mert lefáradok. Ezért gondoltam azt, hogy megnézek egy olyan filmet, amin nem kell gondolkodni, nem kell azonosulnom a szereplőkkel, hanem feldobom a hangulatomat azzal, hogy megnézek egy ilyen szemét filmet, amin sokat nevethetek és szórakozhatok. Kellett egy kis vidámság, mert már untam magamat. És ilyenkor egyértelmű, hogy akkor a lehető legordenálébb filmet nézem meg, mert mindenből a maximum kellett, és bevallom őszintén, hogy kíváncsi voltam Jessica Alba alakítására, illetve, hogy mit csinál ebben az iszonyatos filmben. Mellette felbukkan két régi ismerős is, mint Alexa Vega és Daryl Sabara, de új szereplőkkel is gazdagszik a sorozat, Joel McHale, Rowan Blanchard, Mason Cook és még Jeremy Piven, mint főgonosz (Jeremy Piven alakította "Bob"-ot a Sin City második részében Michael Madsen helyett). Röviden egy szórakoztató, agyatlan, néhol gyerekes, néhol beteg és idegesítő, ugyanakkor vicces filmről van szó.

Történet

(már ha van)

- Röviden annyi, hogy a "gonosz" Tick Tock (Jeremy Piven), aki nem tudjuk miért gonosz, mert csak, ellop egy időketyerét, vagy mit, amivel megállítja az időt, és elmenekül, de a szexi Marissa Wilson (Jessica Alba) kilenc hónapos terhesen utána ered és elkapja. Egy évvel később már anyukaként mindenapjait éli a családjával, mert egy ideig vissza vonult a kémkedéstől. Azonban ennyi idő után megjelenik egy másik főgonosz, aki Tick Tock-al van egy oldalon, és elkezdik lopni az időt  a világtól. Marissa újra visszatér a kémkedős bőrébe, bár a családja ezt nem tudja. A két mostoha gyereke, férje és azzal közös kis lányuk, aki mégcsak egy éves, semmit sem tudnak a kettős életéről. Viszont a család szépen lassan belekóstol Marissa akciózásába, és a két mostoha gyermeke, Rebecca Wilson (Rowan Blanchard) és Cecil Wilson (Mason Cook) lesznek az új kémkölykök, mivel a régi szereplők, Carmen Cortez (Alexa Vega) és Juni Cortez (Daryl Sabara) már gyakorlatilag felnőttek, de ők is visszatérnek Jessica alba oldalán.

  Élménybeszámoló és elemzés:

-Hol is kezdjem? Rodriguez sokszor megőrül és elszabadul az agya, és néha tud készíteni igazán jó thrash filmeket, és nagyon ritkán tud csinálni forradalmian jó filmeket is, bár ez csak a Sin City első és második részére igaz. Amikor Rodriguez a gyerekeinek készít filmet, akkor mindíg gyerekesen buta és szemét filmek jönnek ki a kezéből, ugyanis mindíg valami szupert akar alkotni, de ez valahogy nem sikerűl neki igazán, és erre jó példa az "The Adventures of Scharkboy and Lavagirl 3-D (Cápasrác és Lávalány 3-D)" című filmje, ami gyakorlatilag a nézhetetlen kategória, és nem lehet rá 1/10 pontot adni, mert még azt is alúl múlja, vagyis nem vesz fel értéket a 10-es skálán. Az a baj, hogy ezekkel a filmekkel tényleg csak a kisgyerekek felfogására játszik, de az a baj, hogy nem így kell gyerek filmeket rendezni, konkrétan Rodriguez nem tud gyermek filmet készíteni, mert az ő elborult fejében és vérében a thrash műfaj folyik. Ez így általában a felnőttek számára nézhetetlen kategória, a gyerekek biztosan élvezik, de sok mindenen meg nem szórakoznak úgy, ahogyan egy idősebb ember szórakozna kikapcsolt aggyal. Na de akkor beszéljünk a Spy Kids negyedik részéről. Rendezésről nem beszélhetünk semmien értelemben, mert úgy rossz ahogy van, konkrétan amolyan semmien. Igen, a színészek vannak vezetve, de tök átlagos. Az animációs hátterek köpedelmesen gagyik, minden mű, nagyon sok hülyeséggel van tele és értelmetlen dolgokkal, ugyanakkor tud elborúltan szórakoztató vagy vicces lenni, ki hogy áll hozzá. Körülbelül öt percenként hülyeségek történnek meg a vásznon, a gyerekek már az első bevetésnél szupererősek a kütyüikkel és mindent megoldanak a gonosz felnőttek ellen, nagyon hülyén számítógépes a háttér és a látványvilág, egy beszélő robot kutya vezeti a két új kisgyereket, a fizikát meghazudtoló akciók népesítik be a cselekményeket és a jeleneteket. A bunyók is marha látványosak a maguk módján, de elképesztően nevetségesek és röhejesek. A karakterek borzasztóan segghülyék, egyik figura sem viselkedik átlagosan, vagy korához megfelelően, a gyerekek már kb felnőttek szintjén, míg a felnőttek aranyos, de bugyuta gyerekként viselkednek. Vegyük például az apuka figurát. Wilbur Wilson (Joel Mchale) üdítőt vagy mit önt a számítógép billentyűzetébe, amitől érdekes módon a gép krepál be, majd elkezdi enni a videókazetta szallagjait, mert a gépen és a szalagon voltak a családja kémes akciói, és nem akarta, hogy a főnöke elött lebukjanak. Ki ez az őrült, aki ilyen megoldást talál erre, azt nem tudom, abba a logikátlanságba pedig már bele sem megyek, hogy miért pont VHS videókazettára van rögzítve az anyag, amikor már 2011-et írunk. A másik gyerekesen viselkedő felnőtt az Tick Tock. A hangja borzalmas, mintha egy hülye gyereket hallgatnánk, és elképesztően ripacs. Annyira ripacs, hogy az már fáj, és menekülés közben számítógépes animációval kiugrik 4-5 métert a kocsijából és talpra érkezve tovább menekül. Ja és akkor most jöhet az egyik kedvenc színésznőm, Jessica Alba ali as Marissa Wilson, aki a film elején terhesen kezdi el üldözni Tick Tock-ot kocsival, majd fájó hassal karatézza le a gonosz katonákat. Az egész jelenet hihetetlenül komikus, idióta, fárasztó, gagyi, de ugyanakkor vicces és szórakoztató. Ez a jelenet a film legeleje, és engem már itt lefárasztott, basszus Rodriguez már a legelső snittekben, jelenetekben nem kegyelmez, már kimutatja a film, hogy mekkora egy rakás szemét lesz. Úgy gondoltam, hogy ezt a jelenetet meg kell hogy mutassam,mert ezt látni kell, ezt nem tudom szavakkal leírni, annyira beteg gondolatai és ötletei vannak Rogriguez úrnak, hogy az hihetetlen.

https://www.youtube.com/watch?v=8DaJCDlGjDU

- És ha ez még nem lenne elég, később a film közepén már az egy éves kislányával megy el akciózni, ÚGY!!!! hogy a melkasára van csatolva egy kengurú babahordozóval, és mikor a katonák észreveszik őt, hintőporral meg szaros pelenkával dobálva győzi le az ellenfeleket.

- Nekem itt már gyakorlatilag leolvadt az agyam és márcsak nevetni tudtam ezen, meg fogni a fejemet. Színészkedés egyáltalán nincs a filmben, se karakter építés, se történet elmesélés, csak minden történik minden után, a színészijáték értelmében mindenki ripacskodik, talán egyetlen egyszer fellelhető egy kis karakter dráma, ugyanis a kis Rebecca nem igazán kedveli a mostohaanyját, de Marissa leül vele beszélgetni és összebarátkozni, hogy valahogy legyenek jóban, mert ez rossz fényt vet a családra, az már megintcsak egy viccesebb jelenet, amikor a kibékülés után szegény Marissa belesétál Rebecca csapdájába és nyakon önti őt egy zsáknyi kék takony vagy mi. Gusztustalan de vicces.

   Összefoglaló: 

- Egy iszonyatosan idióta és bugyuta film ez, hiszen a szórakoztató faktoron kívül nincs is benne más értékelhető dolog. Szemét, gagyi, őrűlt és beteg. Hogy nekem mennyire tetszett? Nem tudom hogyan fejtsem ezt ki, mivel az unalmas hangulatomat elűzte, lekötött, így volt valami funkciója az életemben, nem tudom eldönteni, hogy tetszett e vagy sem, mert kb a 60. percnél azt éreztem, hogy igazán vége lehetne már, mert picit hosszúnak tünt, de ez annak köszönhető, hogy töményen fárasztó egy film. Pedig nem is hosszú, csak 80 perces. Nem mondom, hogy tetszett, de unalolműzőnek jó volt és én tudtam rajta szórakozni és nevetni. Azt sem mondom, hogy tudnám e ajánlani, de aki kikapcsolt agyal, kukoricával és alkohollal vagy üditővel akar valami borzasztót és agyatlanságot nézni, annak ajánlott, és nem is haragszom ezért se Rodriguez-re, senem arra, hogy ez elkészűlt, de anélkül is tudnék élni, hogy ha soha nem is jött volna a világra. De sajnos nem tudom, hogy korban kik lennének a célközönség. Papíron ez a film a gyerekeknek szól, de annyira idióta és agyatlan, hogy ezt a tinik, idősebb tinik vagy felnőttek tudnák a legjobban élvezni alkohol és társaság körében. Ez az a Rodriguez féle szemét film, ami nem nézhetetlen, mert annyira rossz, hogy már jó, ez az a film ami már felvesz a 10-es skálán értéket, legalább 1-et, de mivel engem letudott kötni kb 60 percig és tudott engem szórakoztatni és megnevettetni, ezért egy 3-ast megadok neki jószívből. Nameg azért a gyerekek aranyosak voltak.

      Értékelés: 3/10

    A gyilkosság újrakezdődik:

-2011-ben Wes Craven berobbant a "Scre4m"-el (Sikoly 4), mely a mára már klasszikus "Scream" (Sikoly) című filmjének az utolsó epizódja. A forgatókönyvíró ismét Kevin Williamson, és a főszereplők pedig Neve Campbell (Sidney Prescott), Courteney Cox (Gale Weathers-Riley) és David Arquette (Dewey Riley). Újak közül itt van velünk Emma Roberts (Jill Roberts), Hayden Panettiere (Kirby Reed), Erik Knudsen (Robbie Mercer), Rory Culkin (Charlei Walker), Marley Shelton (Judy Hicks), akit a Terrorbolygó című filmből ismerhetünk, ott ő játszotta Josh Brolin feleségét, és itt van még Anthony Anderson (Perkins), ő viszont a Horrorra akadva 3-4-ből és jó néhány vígjátékból lehet ismerős. Egy apró szerepben feltűnik Kristen Bell (Chloe), aki a Fan Boys-ban játszott női főszerepet és vele együtt játszik egy jelenetben Anna Paquin (Rachel), Az X-MEN Trilógia Vadóca. A Scream sorozat negyedik része új szabályokkal startol, itt már a remake-ekről szól a történet, az alap koncepció egy afajta trónfosztás, amikor az eredeti mű néz szembe az újrafeldolgozással. Wes Craven a mai generáció felfogására, kultúrájára és hozzáállására reflektál régi és új szereplőkkel egyaránt. A filmben egy gyilkos fel akarja dolgozni újra a Sidney Prescott tini korában történteket. Maga a film is kicsit úgy viselkedik, mint ha egy remake-je lenne az eredeti első Scream-nek, a mai filmes szabályokkal játszik, újradolgozza a klasszikus történeteket, csak sokkal brutálisabban, kegyetlenebbűl és a mai modern eszközök segítségével, és másabb felfogással. Tulajdonképpen a negyedik rész az elsőnek az újraforgatása, csak nagyobb krafttal. Bár koránt sem egy remake-ről van szó, hanem egy nagyon jó folytatásról, mely egyben egy Tetralógia lezárása. Sidney nagyon híres lett a vele történt esetek óta, és valaki le akarja őt taszítani a trónról. Vajon az újrafeldolgozás jobb tud lenni, mint az eredeti???

   TARTALOM

- Sidney Prescott mára már harminc körüli írónőként éli minden napjait, közel tíz éve nem fenyegeti őt semmilyen gyilkos. A Döfés című film, mely a tini korában való történteknek a film változata, mostanra már a hetedik epizódját éli, és nagyon sok rajongója is van. Dewey és Gale már tíz éve házas életet élnek, azóta Dewey már városi serif lett, Gale meg már idejét múlt írónő. Sidney visszatér a szülővárosába, és vele együtt a titokzatos telefonhívások és gyilkosságok is újra elkezdődnek. Woodsboro-ban ismét eluralkodik a rettegés, de ezúttal új szabályokkal indul el ez a véres játék. A remake-ek szabályaival ismétlődik meg a régi klasszikus történet.

    Élménybeszámoló és elemzés:

-Wes Craven már a film legelején ráreflektál a mai generációs felfogásra és igényekre, mikor az első jelenetben lévő két lány szereplő párbeszédét hallhatjuk. Az egyikőjük megkérdezi a másiktól, hogy milyen horror filmet akar megnézni, és azt válaszolja, hogy a Fűrész 4-et, mert ő azt nagyon szereti és arra hivatkozik, hogy mennyire jó film. A barátnője megcáfolja ezt azzal, hogy kijelenti a film iszonyatos minőségét, hogy ez egy hányadék. Igen a Fűrész 4 egy nagyon rossz és hülye horror film, de hogy a másik lány meg isteníti, ez is arra utal, hogy a mai generációs fiataloknak mennyire rossz az izlése és a felfogása, a másik meghogy nem csodálkozunk ezen, amikor a mai időkben nagyon sok a szemét és szar horror film, tisztelet a kivételnek persze. A jó izlésű lány egy mondattal elintézi a Fűrész 4-et, mikor kimondja, hogy egy idióta, átgondolatlan vérengzős pornó, és hogy a kreatív kivégzések sem érnek semmit, mert ma már arra is lusták a készítők, hogy a legsablonosabb karakter sztereótípiát is megírják, így az áldozatok halálának semmi súlya, semmi mondanivalója nincsen. Itt tartunk ma, és még alá támasztja az is, hogy a Fűrész, immár hét epizódot ért meg. Wes Craven igen nagy igénnyel mutatja be ezt a fajta korszakot, mondhatjuk hogy kb az egész film egy társadalom kritika is egyben. Ez a filmsablonosság ott jön még elő, amikor két zsaru, köztük Perkins, elkezdenek arról beszélni, hogy a filmek szabályai szerint nem jó rendörnek lenni, mert azok mindíg meghalnak, kivéve ha nem vagy Bruce Willis, majd elkezdik sorolni a különböző rendőr sablonokat. A film nagyon kegyetlenül van előadva, a kivégzések messze a legjobbak ebben a részben, nem unalmas, a nulladik perctől kezdve pörög egészen a legvégéig, a gyilkossági jelenetek szintén itt voltak a legjobbak, az opertőri munka is annyira kiváló és profi, hogy azt tanítani kéne. Nagyon kreatívak a menekülési és gyilkossági jelenetek, Wes Craven nem lacafacázik, már az első áldozatokat meglepően és félelmetesen öleti meg, és olyanokat is kinyírnak a filmben, akikre nem is számítunk, vagy ha igen, akkor nem úgy, ahogy elképzeljük. Nagyon kegyetlen, a legdurvább kivégzések a sorozatban, és rohadt jók a sminkesek munkái, ahogy a vérengzést előadják, ez az epizód rendesen oda gyak. A másik, hogy az első rész óta ez lett a legsötétebb tónusú rész, a leg dark-osabb darab a sorozatból. A történet szintén zseniális ötlet, nagyon örölök, hogy Wes Craven ennyire megtudott újulni és oda tudta tenni magát, hisz a nagyon unalmas és rossz harmadik rész után már illő volt egy ilyen lezárás. Azon a filmen nagyon is érezhető volt Craven lustasága, és ötlettelensége. Nem is értettem, hogy hogyan lehetett egy 7/10 pontos első résznek és egy szintén 7/10 pontos második résznek egy 3/10 pontos harmadik részt csinálni. A negyedik viszont újjáéleszti a sorozatot, sőt meg is újítja, de ugyanakkor nem felejti el, hogy honnan indult és mi a védjegye a szériának. A negyedik rész azt a lépést teszi meg, amit a második annó nem. Túl lép az első sikerén. Rátudott tenni mégegy lapáttal az első epizód sikerére, mert nem csak, hogy brutálisabb lett, de sokkal ötletesebb, keményebb, sötétebb, izgalmasabb, feszűltebb és minden percében meglepő. A rendezés szintén kimagasló teljesítmény, a színészek mind nagyon jól játszanak, a jelenetek is kiválóak és jól megkoreografáltak, főleg amikor akció van. Azért mondtam azt, hogy azt tette meg, amit a második nem, mert az is megpróbált valamit hozzátenni az elsőhöz és rátenni mégegy kicsit, csak az volt ott baj, azért lett gyengébb az elsőnél, mert a legnagyobb feszűltségét elrontotta azzal, hogy a rossz forgatókönyv miatt már a film első fél órájában rá lehet jönni, hogy ki a gyilkos, így a vége nulla szinten üt, az már más téma, hogy volt egy kisebb jó húzása, hogy ezt jóvá tegye. Már az is kreatívabb és izgalmasabb akció jeleneteket tudott produkálni az elsőhöz képest, de nem lett annyira feszűlt és várós, meg nem is volt sötét, ráadásúl ott a karakterek többsége nem is volt nagy szám, inkább olyan semmienek, csak az első részből ismert főszereplők voltak jók. De a negyedik rész túl is tesz az elsőn, és teljesíti mindazt, amit a második is teljesített, és amit teljesítenie kellett volna, és itt a hangsúly a "volnán" van! Ettől függetlenül a második nem rossz film, csak gyengébb, mint az egy. A harmadikról meg ne beszéljünk, az nem próbált meg semmit sem. Az új szabályok zseniálisan vannak bemutatva, hogy a mai modern eszközök miként hatottak az elmúlt tizen évben a film kultúrára, illetve a horror kultúrára, mivel az új gyilkos remake-elni akarja az 1996-os Woodsboro-i mészárlást, ezáltal a remake-ek szabályaival játszik, a másik, hogy magát Sidney-t is remake-elni akarja, de ehez le kell őt taszítani a trónról. Egy új Sidney Prescott-ot akar valaki létrehozni, ilyenkor történik meg a "harc" az eredeti és az újrafeldolgozások között, illetve a klasszikus és az új karakterek között. Általábban egy remake már nem tud jobb lenni az eredetinél, tisztelet a kivételnek, mert sok remake bizonyította már, hogy hű tudott lenni az eredetiéhez, de nem tudta meglépni az annak szintjét, gondolok én itt például a Péntek 13.-ra vagy akár a  2013-as Carrie-re, de ugyanakkor van ami jobb lett a régi változatnál, hisz sokak szerint a Sziklák Szeme és a Holtak Hajnala erősebb filmek lettek elődjüknél. Én ezt se cáfolni, se megerősíteni nem tudom, mert ezeket én pont nem láttam, csak a Holtak Hajnalát, de abból is a remake-et, a régit viszont nem. Elég fura számomra, hogy IMDB-n az eredeti 8/10 pontra, míg a Zack Snyder által rendezett (Zack Snyder egyetlen jó filmjéről van szó) csak 7,4/10 pontra áll, ehez képest mégis sok rajongónak az új jobban tetszik. De azért hálistennek én is ismerek egy olyan remake-et, ami jobb az eredetinél horror műfajon belül, az pedig A Dolog, aláírom abból sem láttam a régit, de sokak szerint az nem annyira erős, az új az viszont meg minimum egy 8/10 pontot ér meg nálam, a sok vélemény miatt nem igen hiszem, hogy gyengébb lenne a remake. Ugyanakkor vannak elég csúnya remake-ek is, mint például az Evil Dead, a 2002-es Carrie TV-s film vagy a Phsyco.

   Régi és új karakterek:

- Neve Campbell, aki Sidney Prescott-ot alakítja immár negyedjére, szintén odatette magát a filmben, ugyanis Sidney ebben a részben volt a legkarizmatikusabb, legbátrabb és a legjobban megírt karakter. Három film alatt építették ki a karakterét, de mostanra teljesedett ki a legjobban. Azóta ő felnött, érettebb és sokkal felelőségtudósabb is lett, egy igazi túlélő és a Scre4m legjobb karaktere. Ahová kikerekid a negyedikre az elsőtől, az valami szenzációs, és ezáltal nem véletlen, hogy ő a legszerethetőbb karakter, immár anyuka korú felnőtt nőként. Courteney Cox Gale Weathers-Riley szerepében szintén kiváló  megintcsak, és ő is az egyik legjobban előadott figura már az első rész óta, ám ő a másodikra kerekedett ki a legjobban. Hisz nincs karizmatikusabb, magabiztosabb, kihúzottabb, és nagy szájúbb női karakter Gale Weathers-nél. Nincs túl sok játékideje ebben a filmben, de azért eleget szerepel. Itt már Dewey feleségeként jelenik meg, és mit ne mondjak jól áll neki a házi sárkány szerep, még mindíg egy vagány figura, bár neki itt már nincs sok jellem fejlődése, ugyanakkor nem hiteltelen és felesleges a történetben. David Aruqette szintén jól játszik Dewey Riley szerepében, na ő az aki hármójuk közül nem sokat fejlődött a négy film alatt, még mindíg az a szerencsétlen, bénáskodó, de ugyanakkor szerethető, szinpatikus úriember, aki volt régen is. Azóta talán már kicsit érettebben kezeli a dolgokat és valamennyire meg is komolyodott, de mindhármójuk jó volt a szerepükben. Az az igazság, hogy Mr. Craven a lehető legjobb szereplő gárdát hozta össze, nagyon tehetséges fiatal színészeket válogatott be magának, ahogy a régi, úgy az új generáció is kihozta magából a maximumot és együttesen nagyon jól működtek. Emma Roberts Jill Roberts szerepében a legjobban megírt új fiatal karakter a filmben, színészi játéka pedig nem hagy maga után kívánnivalót, amit kellett azt teljesítette és nem is amatőr szinten.  Melette nem maradhat még ki Kirby Reed sem, akit Haxden Panettiere alakít egész jól, ráadásúl egy horror rajongó csajsziról beszélünk, aki szintén egy keményebb jellemű figura. Anthony Anderson Perkins szerepében végre kicsit kilépett a vígjáték vonalból és áttért egy kemény és komoly horrorra, igaz keveset szerepel, de egy szórakoztató zsarú figura,  jópofa humorérzékkel. Egy szóval igen, a szereplőgárda nagyon nagy egészet alkott együtt, és öröm nézni őket, ahogy átélik a borzalmakat ebben a kemény filmben.

   Wes Craven, a horror királya:

- Wes Craven volt aki egy nagy horror legendát teremtett Freddy Kruiger nevű karakterével, mert a világ egyik legjobb misztikus horrorját alkotta meg 1984-ben. Craven sohasem volt a legjobb horror rendező, viszont ő az aki ki tudja javítani a hibáit egy nagy visszatéréssel. Az hogy a Rémálom Az Elm Utcában széria egyre lejjebb ment minőségileg, ahogy jöttek ki az újabb és rosszabbnál rosszabb epizódok, az nem az ő hibája, mivel nagyon köze már azokhoz nem volt, de annyit megemlíthetünk, hogy jó story-t tudott írni a harmadik résznek, így az nem lett rossz film. Később a 90-es években megmentette a szériát egy lezáró hetedik résszel. 1996-ban ismét visszatért a Scream-el, mely egy új klasszikus horrort teremtett, de ezúttal a horror műfaj kliséivel operálva. Ez is szépen lecsúszott, de Craven keze által. De most 2011-ben az az négy ével ezelött megintcsak magára talált a Scre4m-el, mely egy lecsúszott sorozat méltó lezárás és egyben legjobb darabja lett. Reménykedjünk nem lesz ötödik rész, ez a sorozat így jó ahogy van. Ezt már ne háborgassuk többet. Az ilyen munkáinál érzem jogosnak azokat a kiírásokat a film előzetesekben, hogy: Wes Craven a horror királya, a horror műfaj atya stb. Mint mondtam nem a legjobb rendező, de ott van a legjobbak között, nagyon jól ismeri a horror recepteket, kliséket, sablonokat,karaktereket, tud ő meglepő és igencsak kreatív lenni, ha akar, csak szegye össze magát és találjon magára. A Scre4m-el kapcsolatban pedig egy rossz szavam nem lehet.

    Rövid Vélemény:

-A Scre4m egy elég bátor és merész alkotás, nagyon jó horror film, mely a tini horror műfajból már valamennyire átkanyarodik a felnőtt horrorba. Ugyanakkor elég sötét és izgalmas film, mindenpercében meglepő és szórakoztató, az izgalmak pedig egyszerűen karfaszorongatóak. Ijesztő és sokkoló is egyben, sok mindenre nem lehet számítani, a gyilkos kiléte a film végéig rejtély és elég durva a csavar. Egy élvezhető Wes Craven által rendezett alkotás, mellyel megtudott újulni. Ajánlom minden horror rajongónak, aki még nem látta, de ha valaki az elöző részeket sem, az kezdje el azokkal, bár a harmadikat nyugottan ki lehet hagyni, teljesen felesleges és csak rossz száj ízt hagy maga után.

      Értékelés: 8/10

     A gyilkosság folytatódik:

 -1997-ben megjelent a "Scream" (Sikoly) második része, ismét "Wes Craven" keze alatt és "Kevin Williamson" forgatókönyve alapján. A "Scream 2." pár évvel később folytatja az első rész eseményeit és újrajátsza azokat, de kicsét másképp. Ez a film is amolyan -történelem megismétlődési- story. Egy egyszerű bosszúállásról van szó semmi több. A főszerepben ismét a nagy és csodálatos "Neve Campbell" van színen, és mellette "Jamie Kennedy, David Arquette és Courteney Cox", aki az Ace Ventura című filmben is játszott Jim Carrey oldalán. Az új szereplők közül itt van "Liev Schreiber, Jerry O'Connell, Timothy Olyphant és Elise Neal". A második epizód ugyanazt a vonalat és reflektálást követi, amit az első is tett, rámutat a filmek sablonjaira, kliséire és tel is tele vannak utalásokkal meg nosztalgikus párbeszédekkel. Az első film a nagy klasszikus horror filmekre utalt és reflektált, amik a 70-80-as években voltak nagy számok a mozilátogatók és a film ipar körében. Itt már a filmek folytatásairól, a nagy második részekről szól ez az egész. A rajongók a második részekről nosztalgiáznak, maga a film is, nem csak egy folytatása kronológiailag az első résznek, de a történetben lévő karakterek, illetve a rejtélyes gyilkos(ok) is szintén egy folytatásnak éli(k) meg ezt az egész cselekményt. Az elöző részben történteknek csinál(nak) egy valóságban lévő folytatást, csak itt nyilván minden élesben és reálisabban megy, mint az átlagos mozifilmekben...

- Pár ével később "Gale Weathers" (Courteney Cox) megírta a könyvét arról a mészárlásról, ami "Sidney Prescott" (Neve Campbell) körül forgott még az első részben. Ebből a könyvből film is készűlt, amit be is mutattak moziban. Ez a filmes mozgalom újabb phszihopatákat szűlt, egyre több lett a horror rajongó. Ezzel együtt feltűnik a színen egy újabb Sikoly (Ghost Face) maszkos gyilkos, aki szintén Sidney-t veszi célba új és régi barátaival együtt. Történetben nagyából ennyi. 

- Wes Craven-el voltak bajok is meg nem is. Hol is kezdjem? A film jó. Ez egy jó folytatás, egy jó második rész, egy jó tini horror film. Mégis az első alatt marad. Hogy miért azt később bontom ki, elöször az film érdemeiről beszéljünk egy kicsit. Jó rendezés, jó vágás, jó színészi játék. Az izgalmak eléggé intenzívek ebben a filmben, ahogy az el is hangzik, a folytatások szabályai, hogy több a véres jelenet, több az áldozat, jobb a félelem és a gyilkosság kidolgozása, brutálisabb és pörgősebb. Ebben a filmben az utóbbi nincs meg, de ez nem is gond. A film tényleg nem lacafacázik, Wes Craven nagyon könyörtelenül és brutálisan öli meg a karaktereit, akiket már felépített, de azokat is akiket nem, azok töltelék karakterek. Nagyon szépen reflektár még mindíg a sablonokra és klisékre, mint mindíg most is utalgat régi klasszikusára, a "Nightmare on Elm Street" (Rémálom Az Elm Utcában) című alkotására. A feszűltság kellően megvan adva a filmben, az üldözések jobban, dinamikusabban vannak megrendezve, mint az első részben, a brutalitás szintén a duplájára nőtt, a karakter kidolgozás és fejlődés szintén tovább ment. Wes Craven tud folytatást készíteni elég jól, tudja mi a receptje annak, hogy valami pluszt adjon hozzá egy jól megalkotott történethez. A főhősünk, Sidney és a mi kis riporterünk, Gale ugyanúgy élik tovább az átlagos életüket, de több stresszel és feszűltséggel. Gale-en is látszik a karakterfejlődés, az első részben csak egy idegesítő kis liba volt, aki a végére elég kis vicces nőcske lett, dehát ott ezért szerettük. Itt már egy kihúzottabb, céltudatosabb és dinamikusabb karakter lett, Sidney úgyszintén, csak ő ilyen volt már az első részben is, csak kicsivel kevesebb volt benne kraft. Az új karakterekkel nagyon nincsen gond, egyik sincs nagyon kiépítve, de nem rondítanak bele a történetbe. Az elöző részből pár cselekmény, megmozdulás és ikonikus pillanat, illetve módszer vissza-vissza köszön, mint például a telefonos beszélgetés az áldozattal egy hangtorzítóval, a szőke csajszi egyedül a házban, harmat gyenge szerelmi szál, a filmekről való nosztalgia, valamint a sok-sok filmbeli szabályok felidézései. Van ahol sokkoló a film, még az elsőhöz képest is, amikor olyan szereplőt gyilkolnak meg, akire nem is számítottunk volna. Sok helyzetben meglepő, sok helyen nosztalgikus, sok helyen izgalmas, feszűlt, de ugyanakkor le is tud űlni a film, ugyanis picit hosszúnak éreztem a közepénél meg a három negyedénél. Volt pár felesleges, vagy gyengén előadott párbeszéd, ami vagy unalmas volt, vagy jelentéktelen, vagy túlnyújtott. De a filmnek van ennél egy sokkal nagyobb hibája, ami ugyan nem teszi tönkre a filmet, de a legfontosabb feszültségét és izgalmas vonalát egyszerűen kinyírja. Amin a legnagyobbat tudtunk izgulni és szorongani az első epizódban, az itt, mint a lerombolt várkastély, esik, bukik, hullik szanaszét és ezért gyengébb, mint az elődje.

- Wes Craven és Kevin Williamson nem tudom hová tették a kreatívitásukat, de az a gond, hogy már az első negyed óra, húsz perc idején simán ki lehet találni, hogy ki volt végig a gyilkos!!! Mondjuk erre a magyar szinkron segít rá nagyon azzal, hogy haljuk a telefonba a phszihopata gyilkos hangját és hiába torzítja, nagyon is felismerhető. Ha ez még nem lenne elég, a tettes civil szerepben elég furcsán viselkedik, főleg a beszédével, a szemével és a gesztusaival. A nagy poén már a film elején meghal, hát mondhatom ez remek. Az egyik legnagyobb feszűltség az volt a Scream 1.-ben, hogy találgatjuk ki lehet a gyilkos, na vajon ki lehet, egyszer erre gyanakodunk, egyszer arra, de valahogy soha nem áll össze. Itt a második részben egy az egyben ki lehet találni ki lesz az, végig néztem, eljött a nagy film végi leleplezés, és naná, hogy az volt akire gondoltam!!! Gyenge!!! Ez a fordulat gyengén van előadva és rosszúl van megírva, pedig a film többi része annyira működik, annyira izgalmas, és pont  a legfőbbet kellett benne elrontani. Siránkozok én itt, pedig a forgatókönyv próbálja még menteni a menthetőt, ugyanis egy nagyon eszes csavarral rukkol elő az utolsó negyed óra, ami viszont meg jó volt, na ez volt az amire tényleg nem számítottam, nade az egy kicsit másik szál.  A fő gyilkossági leleplezés, ami a középpontja a filmvégi nagy meglepetésnek egyszerűen kigyulladt. Legalább egy másik tudott meglepetést szerezni. Nem lövök le nagy poént, a filmvégi csavar eléggé a "Friday the 13." (Péntek 13.-a) című filmre hasonlít, csak fordítva. Nagyából ez az egy hibája a filmnek, de ez sajnos, de tényleg nagyon sajnos eléggé nagy bukdácsolás, mert lehetett volna ez jobb is, és ki tudja, lehet, hogy tudta volna űberelni az elődjét, ebben az esetben ez nem sikerűlt.

Összegezzünk!

- Ez egy jó kis tini horror film, amely ütős, izgalmas, brutális, sok helyen meglepő, szórakoztató, nosztalgikus. Ajánlott minden horror/Sikoly rajongónak, aki ezt még nem látta volna, hű az első részhez, bár nagy fő problémája miatt nem ér fel hozzá, de ugyanakkor méltó és jó folytatás. Én elszórakoztam rajta, többször nézhetős.... Egy korrekt film.

         Értékelés: 7/10