A Denevérember Karácsonya

- Egy újabb képregény adaptáció, ráadásúl karácsonykor játszódó történettel. "Tim Burton"  "Batman" című filmjének a folytatása, a "Batman Visszatér" a mai alany. 1992-es filmről van szó, ez az a kor volt, amikor még nem igazán voltak képregény filmek, legalábbis nem sok... A "Superman" klasszikus sorozatából a négy mozifilm, a "Batman 1966"-os filmje a TV sorozattal együtt és az 1977-es "Spider-Man". Burton 1989-ben rukkolt elő a Batman story újraalkotásával, amely kétségkívül a legjobb Batman film  lett. 92-ben érkezett meg ugye a folytatása, ami hát kissé gyengébb film, de méltó az elődjéhez és méltó a képregényekhez is.

- Történetben annyi, hogy "Osvald Cobblepot/Penguin"  (Danny DeVito) torzként születik meg az 1950-es évek tájékán, és mivel ezt a torz gyermeket nem tudták elviselni a szülei, ezért őt a csatornába dobták, ahol pingvinek találtak rá. Ez az ember félig pingvin és félig emberként született. És pont ilyen állatok találtak rá egy csatornába... Szenzációs, szerintem ezzel ne foglalkozzunk, mert egy képregény történetről beszélünk, ahol becsúsznak ilyenek, végülis egy fantázia dús világban játszódik az egész. A lényeg, hogy ott felnőve csatlósokat gyülytött magának és egy torz vezér lett, akinek annyi a célja, hogy visszamenjen az emberek közé, mert egy elhanyagolt és elhagyott figura, aki csak figyelmet akar magának, bár ez az elnyomás és béka segge alatti élet miatt Penguin többet akar, konkrétan odafent az emberek között is vezér akar lenni. Több szálon fut a film, amik keresztezik egymást, ugyanis a törékeny és csinos titkárnő, "Selina Kyle", aki egy csetlik-botlik féle figura, ki akar deríteni valamit a főnökétől, bár lebukik és ezért halállal fizet. Utcai macskák keltik őt életre, ezáltal ő lesz "Catwoman" (Macskanő - Michelle Pfeiffer), és így akar bosszút állni főnökén, de aztán a Batman-en is, majd a Penguin-en (Pingvin) is bosszút akar állni, mert mindahárom szereplővel lesz valami nézeteltérése. Őszintén mondom, én ebben a filmben szegény Selina-t sajnáltam a legjobban. Mindenki kijátszotta és megalázta eléggé, így bosszúhadjárata megháromszorozódott. Batman története a legegyszerűbb és legrövidebb. Kutatja Penguin életét és terveit, majd Catwoman-el is összeakaszkodik, később már "Max Shreck" (Christopher Walken) is a középpontjába áll. A film végén mindenki mindenkivel, egyszerre egymás ellen harcol, és tetőpont... Nem vagyok hajlandó lelőni mindent.

- Azt kell, hogy mondjam, eléggé szórakoztató kis képregény film, mint ahogy már mondtam nem a legjobb. Az hogy lemarad az elsőtől, az pont az, hogy kicsit gagyi. Gagyi mozdulatok, egy-két érthetetlen vágás és néhyán baromság. Tegyük fel példának ha a bohócok támadnak, idiótán és semmit mondóan gyújtogatnak fel boltokat, semmi céljuk nincs, ezzel még nem lenne gond, de amikor a Denevérember leáll velük küzdeni, az gyengébben megformált és megkoreografált jelenet, mint az elsőben, ott legalább érzem benne a szuperséget és a lázt, itt csak pofozkodnak meg leütik egymást poénosan, valahol vicces, valahol nem. Kezdjük ott, hogy Batman a leggyengébb karakter ebben a filmben, kb nem kezdett vele semmti sem Burton, egyszerűen csak az ő szemszögéből látjuk a film nagyrészét, mert ő a főhős. Nagyrészt ennyi, másrészt még a története sem egy nagy szám, képregény filmnek pont jó. A hangulata és a stílusa a legjobb. A sötét, komor "Gotham City" zseniális már az első rész óta, és ennek a folytatásnak nagyon jól áll a karácsonyi hangulat. Esik a hó, fagyosak az utak, kihalt és havas az állatkert, ami alatt él a Pengiun az embereivel. Ezek a legnagyobb pozitívumai a filmnek, úgyhogy Tim Burton-nek megköszönhetjük, hogy nem egy stúdióban ülő patkány volt, hanem igenis a góros díszletek nagymestere. A film nagyon odateszi magát, hogy ezt az elborúlt bűnös várost megvalósítja úgy, ahogyan azt kell neki. A karakterek is nagyon jók, ha Batman-t nem veszük figyelembe, akkor a Penguin, a Catwoman és Max azok, akik elviszik a hátukon a filmet. Catwoman szerepében maga Pfeiffer zseniális, és nem csak a színészjátéka jó a hölygyikének, de a karakter is nagy szám. A motivációja miatt a története szépen megáll önmagában, a másik hogy a viselkedése is nem megszokott. Mivel Burton freak-ekkel szeret foglalkozni, így nyilván a három freak karakter közül az egyiket minimumm kidolgozza rendesen. Az eredete klassz, története szintén, a viselkedéséről meg annyit, hogy a tipikus elcsábító boszorkánynő. Elcsábítóan beszél és mozog, majd kiderűl, hogy csak átvert. Az egyik legviccesebb, mikor elkezd macskaként megfürdeni és  önmagát nyalogatni. Vicces, szórakoztató és jól kitalált figura. A sikítása meg remek, konkrétan összetörik a növényház összes ablaka tőle. A másik, hogy eléggé céltudatos, ugyanis hiába alázza meg három főkarakter, ő akkor is véghez viszi a bosszúját, és nem áll meg az útján, mégha húsz pofont is kap az élettől. Egyébként a legidegbetegebb karakter ebben a filmben. És tényleg őt tudom a legjobban sajnálni, mert csak jó titkárnő akart lenni, lehetőleg megélni szeretett volna a munkájából, majd elakarta intézni azt, aki szörnyűséget tett vele, de ahelyett, hogy segítséget kapna, csak segberugásokkal és megalázásokkal kínálják őt.

- A másik jó figura az a Pengiun. Egyrészt együtt lehet vele érezni, kicsit ez a kitaszított ember, aki csak figyelmet szeretne a világtól, a másik hogy jó volt főgonoszként is. Történetbe és atmoszférába illő karakter, aki az esernyőjével lövöldöz, meg elrepül. Danny DeVito szintén jól játszik, nem zseniálisan, de az alap szintnél kicsit jobban. Neki inkább a maszkja néz ki jól, ahogy el van maszkírozva az szintén zseniális munka volt. Tim Burton nagyon beteg dolgokat tudott és tud a mai napig kitalálni, és ez itt is megmutatkozik. Viszont az látszik, hogy maga Batman is egy amolyan freak karakter, de semmi nincs benne. "Michael Keaton" eljátsza jól azt amit kell, elmondja a szövegeit, lebunyóz pár bohócot stb. de nagy karakterfejlődése, vagy mondanivalója nincs. Burton itt a gonoszokra tette a hangsúlyt. Batman itt egy mellékszereplő... Ez a film nem róla szól, a történet szempontjából lehetne a címe az hogy: " Pengiun Visszatér" vagy "Catwoman Bosszúja", de esetleg lehetne "Max Shrek Gonosz Terve" is akár...... Egyszóval az egész film nagy pozitívumai a főgonosz karakterek, a világ megteremtése, a rendezés, a zene és a végkifejlett tetőpont a karakterek között. Talán néhány helyen unalmas, mert egy helyben van a cselekmény, semmi nem történik, 20 perc után ugyan ott vagyunk, ahol 20 percel azelött. De hálistennek ez csak néhányszor van. Mondjuk színészi játékban és karakterformálásban egyik sem üti meg "Joker" (Jack Nicholson) szerepét, ami az első rész legnagyobb ikonja lett.
Ez a három főgonosz nem üti meg az őrült bohóc szintjét, de legalább maga a folytatás nem gyalázza meg az elsőt és méltó hozzá, mintahogy azt már mondtam.

Rövid Összefoglalás

- A film egész jó kis képregény  adaptáció, Tim Burton világa és agymenése kissé tulzásba esett ebben az epizódban, de pont ez vitte az egész Batman legendát abba az irányba, ami végül a védjegye is lett, mind a karakternek, mind a történetének. Nem egy hűdejó film, szimplán klassz, egy méltó és hű folytatása az első Batman-nek, ráadásúl ez is szórakoztató és abszolút nem komolyan vehető, hisz mégis csak egy képregény story az egész, ezt élvezni kell a képregény felfogás szintjén, Batman és képregény rajongóknak ajánlott, de azoknak is, akik átlag nézőként szeretik az elsőt is. Ezt a kis kritikámat, illetve DVD ajánlómat nyújtom most így nektek karácsonyra. Tim Burton-nek (kedvenc rendezőmnek) pedig tartozom ennyivel karácsony alkalmából, hogy megemlékezek erről a művéről, hisz egyrészt karácsonyi filmje neki, másrészt pedig szerintem a legjobb filmjének egy jó kis folytatása, bár ezek már nem mondhatóak el a többi epizódjáról, amik ezek után érkeztek, de hálistennek, azok már nem Tim Burton filmjei, viszont azt sajnálom, hogy nem engedték meg neki, hogy trilógiává emelje ezt a sorozatát.

- Boldog Karácsonyt Tim burton, és mindazoknak, akik elolvasták ezt a cikket!!!

    "Batman Visszatér" - Értékelés: 7/10

EGY HÍJÁN TÚSZ
THE REF   1994

Folytatva a karácsonyi ajánlást, ezúttal egy méltatlanul kevesek által ismert kellemes kis vígjátékról lesz szó. Az ünnep lényegét és valóságát megragadva és ezeket kifigurázva szellemesen tálalva képes minket szórakoztatni ez az igazán ünnepi alkotás, melynek címe: Egy híján túsz.

Caroline (Judy Davis) és Lloyd Chasseur (Kevin Spacey) házassága válságban van. Már egyáltalán nem képesek elviselni egymást és pont válni akarnak karácsony alkalmából. Ám a sors az útjukba sodorja Gust (Denis Leary) az ékszertolvajt, aki egy rosszúl sikerült rablás után menekülni kényszerül és ezért kénytelen meghúzni magát Lloyd és Caroline házában, őket pedig túszul ejti. Veszekedésükkel már így is az őrületbe kergetik Gust, a helyzetre még az is rátesz egy lapáttal, amikor az ünnepi vacsorára megérkezik az egész család, akik szintén csak újabb nézeteltérések kirobbanására adnak okot. Megkezdődik a legidegörlőbb szenteste.

Nem is értem eme remek vígjáték ismeretlenségét. Bár nem tudom, hogy ehhez van e valami szerepe a béna szóviccből született magyar címnek. Jóval kevesebb figyelmet kap sajnos, mint amit megérdemelne. Három remek színész parádés játékát nézhetjük végig a játékidő folyamán, nem beszélve a sok poénról, amik egyáltalán nem erőltetettek, hanem pont hogy beletalálnak az egész közepébe, és még a nagy karácsony is megkapja a magáét. Komolyan emberek, mi kell még?
 Egy igazi klasszikus vígjátékról beszélhetünk, ami csak a véletlen folytán nem kaphatott kult státuszt. Vígjátéki oldala mellett egy kemény társadalom kritikát is felfedezhetünk benne, ami a válságban lévő házasélet és az ünnepekkor képmutató családok témáját boncolgatja. A legjobb az egészben, hogy a rendező képes mindezt giccs és nyálmentesen elénk tárni. Igazi, életszerű problémákat láthatunk, ami hozzájuk méltó módon van megvalósítva. Caroline és Lloyd simán kinyírnák egymást, ha lenne rá alkalmuk és persze mindenki a másikat hibáztatja. Félig meddig mindkettőjüknek igaza van, de pont az egyet nem értésük, ami megfertőzi a kapcsolatukat és még saját fiuk problémáit sem veszi észre, aki a katonai iskolában megzsarolta egyik felettesét, hogy a pénzből elszökhessen otthonról. És még csak ezután jön a család többi tagja, akik közül egyik ellenszenvesebb, mint a másik, élükön Lloyd anyjával, aki egy igazi hárpia. A legundorítóbb az egészben, hogy ezek az emberek próbálják megjátszani magukat az ünnep alkalmából, hogy ők egy nagyon is boldog család. Ebbe a családi tűzfészekbe keveredik bele Gus a piti tolvaj, aki egyre nehezebben bír a helyzettel és egy bizonyos szinten kénytelen akarata ellenére is egy erőszakosabb pár terapeutává válni. Már az is sok mindent elmond a film elveiről, miszerint egy bűnöző, a pia és a kegyetlen őszinteség képes csak újra összehozni a szétrohadó félben lévő családot.

De persze ehhez egy jól megírt forgatókönyv is szükséges és hál istennek abban sem szenvedünk hiányt. Hihetetlenül jól megírt dialógusok vannak itt, és fantasztikus beszólogatások és trágár szövegek. Garantált a székről lefordulós nevetőgörcs. A helyzetkomikumok és az abszurd helyzetek szintén helyén vannak kezelve. Érdekesség, hogy a rendőrséget, a főkapitányt leszámítva, itt is töketlen barmokként mutatják be, akik semmit sem képesek tenni az ügyben, sőt, néhol még jobban hátráltatják az egészet. A városkát uraló gazdag burzsoázia is megkapja a magáét néhány rövid jelenetben. De ezekkel együtt még is csak a családon van a hangsúly és a karácsonykor tanúsított álszenteskedésen, amit csak is egy ilyen defektes famíliával lehetett hitelesen előadni. A családtagok is külön-külön megérnének egy misét, de közülük is leginkább Lloyd anyja viszi a prímet. Komolyan, az első felbukkanása és megszólalásai után a nézők nagy része már tuti ki akarja nyírni. A főbb karakterek viszont hibáik ellenére is szerethetővé válnak és elérik, hogy érdekeljen minket a sorsuk.

Ez persze három színészen állt vagy bukott, és szerencsére a legjobbakra esett a rendező választása. Gus szerepében Denis Leary-t láthatjuk, aki a Ments meg! című sorozat egyik szereplője és írója volt (meg említhető esetleg még mint Diego szinkronhangja a Jégkorszak szériából). Remekül és parádésan hozza a lecsúszott ékszer tolvaj szerepét, aki végső kétségbeesésében a túszejtéshez folyamodik. Külön élvezet nézni, amikor a veszekedő pár hatására ő is kezd már kiborulni és sajátos módon rendet tenni. Ugyanakkor a film végére éreztetik velünk a karakter életének tragikusságát, amivel még kedvelhetőbb figurává teszik számunkra. Na de itt az igazi hangsúly a házastársakon van, szerény véleményem szerint. Judy Davis az igazi megkeseredett háziasszony, aki mindenáron menekülni akar oszló félben lévő kapcsolatából. Férje hibáit megállás nélkül az orra alá dörgöli, főként annak anyját hibáztatva. Kiborulásai és aggodalma igazán hiteles és átélhető. A film végére neki is szembesülnie kell saját hibáival és helyt állnia a kemény helyzetben. Alakításáért Chlotrudis-díjat is kapott. És végül itt van nekünk Lloyd szerepében, itt még a karrierje elején álló nagyszerű Kevin Spacey. Már itt bebizonyítja nekünk, hogy mekkora színész is ő valójában. Kettejük közül talán ő az őrültebb a házasságban, de mindenképp a legforrófejűbb. Az egész szituáció rendesen próbára teszi az ő lényét is. A karácsonyfa piszkavassal való ütlegelése a család elhallgattatására emlékezetes pillanat tőle, sok más kiborulásával együtt. A végére már saját anyjával is képes szembeszállni és bizonyítani erejét mindenki előtt. Ez a három főszereplő összekovácsolódik a történet folyamán. Gus akarva akaratlanul is hozzá segít Lloydék házasságának megmentésében, és a végére már kialakul közöttük egy furcsa barátság vagy bajtársiasság. Egyértelműen ők hárman viszik el közösen a filmet a hátukon.

Ez nem más, mint egy igazi karácsonyi komédia, a maga társadalom kritikus szájízével. Itt nem győzedelmeskedik a nyálasság, csakis a színtiszta, kemény ám mulatságos valóság az ünnepek hátteréről, ahol csak az igazi kalamajkák és botrányok hozhatják össze az embereket. Az ünnepek alkalmából a megtekintése különösen ajánlott. Amellett, hogy halálosan jól szórakozhatunk rajta, még el is gondolkodtathat az ünnep jelentőségéről.

Értékelés:   7/10

Írta: Andrew

DRÁGÁN ADD AZ ÉLETED
DIE HARD    1988

Elérkezett a Karácsony ideje. Amikor az egész család összejön, megajándékozzák egymást, jó nagy vacsorát csapnak és úgy viselkednek egymással, ahogy egész évben kéne, nem pedig csak ezen az egy napon. A televízióban is már megszokott, hogy ilyenkor egy tonna karácsonyi filmmel árasztanak el minket. Mint halloweenkor is, most is az a célom, hogy összeszedek egy kis válogatást, hogy milyen filmeket érdemes megnézni, eme nagyszerű hangulat megidézéseképp. Ugyanis sajnos rengetek nyálas és giccses karácsonyi film készül és nagyon kevés igazán értékelhető. Most megpróbálok egy két olyan alkotást összeszedni, amin mindenki jól tud szórakozni, és nem bűzlik a habos babos cukormáztól. Nem kritérium, hogy egy film az ünnepről szóljon, nekünk most az is elég, ha karácsonykor játszódik. Első ilyen filmünk nem más, mint minden idők legjobb akciófilmje, a Drágán add az életed!

John McClane (Bruce Willis) nyomozó New Yorkból Los Angelesbe tart, hogy rendbe hozza a házasságát feleségével Hollyval (Bonnie Bedelia), és mindezt a szeretet ünnepén, hogy még meghittebb legyen a hangulat. Ám arra egyikük sem számít, hogy Holly munkahelyét, a multinacionális Nakatomi vállalat épületét terroristák szállják meg, élükön a kegyetlen és hidegvérű Hans Gruberrel (Alan Rickman), aki semmitől nem riad vissza a céljai elérése érdekében. Ám valódi tervük, ami a külvilág előtt is rejtve van, egy nagy volumenű rablás. Túszul ejtik a cég dolgozóit, köztük Hollyt is. Kivéve McClanet, akiről a támadóknak fogalmuk sincs, és ezt kihasználva neki is lát, hogy megállítsa a terroristákat. Nem könnyű a feladata, hiszen a terroristák nemcsak létszámbeli fölényben vannak, hanem hatalmas fegyverarzenállal is rendelkeznek, szemben McClane szolgálati fegyverével. A 34 emeletes épületben megkezdődik a macska-egér harc.

 
A nagy legenda úgy kezdődött el, hogy egy Roderick Thorp nevű író megnézte a Pokoli torony című filmet. Az élmény nagy hatással volt rá, olyannyira, hogy már aznap este rémálma volt, amiben fegyverekkel üldöznek egy férfit egy toronyházban. Ez pedig összekapcsolta egy korábbi regényhőse Joe Leland történetével. A regény címe Nothing Lasts Forever lett, a történet szerint a new york-i Joe Leland detektív a lányát, Steffie Leland Gennaro-t látogatja meg Los Angelesben a Kaxon Oil Corp. központi épületében, melyet a Tony Gruber vezette német terroristák szállnak meg. A Twentieth Century Fox eredeti tervei szerint az Arnold Schwarzenegger nevével fémjelzett Kommandó második részét akarta megcsinálni, de Schwarzenegger nemet mondott. Így önálló filmként készülhetett el a Die Hard. A rendezői székbe John McTiernan ült, aki már korábban bizonyított a Predator (Ragadozó) című akció sci-fivel. A főszerepet, pedig az ifjú Bruce Willis kapta, aki ekkor még csak egy tv sorozatot (A simlis és a szende) és egy eléggé felejthető alkotást (Nem látni és megszeretni) tudhatott a háta mögött. Néhány apróbb dolgot átírtak a regényhez képest, például a lányból feleség lett, a nyugdíja nyomozóból középkorú zsaru, az olajtársaságból pedig japán multinacionális vállalat, de ennek ellenére a film nagyjából követi az eredeti történetet.

És itt a történetvezetésen és a dramaturgián hatalmas hangsúly van. Ugyanis gondolkozzunk el kicsit, ha meghalljuk, hogy akció film, mi jut elsőnek az eszünkbe? Kábé valami olyasmi, hogy egy Schwarzenegger vagy Stallone kaliberű kigyúrt illető akciózik, lövöldöz, robbantgat, kinyírja a rosszfiúkat és megment mindenkit, ám ezek csak agyatlan akcióbombák és ezért szeretjük őket. A hétköznapi néző, aki először ugrik neki a Die Hard-nak, szintén valami ilyesmire számít. De itt rohadtul nem ez a helyzet. Akciófilmben még ilyen intelligens forgatókönyvet még nem nagyon láttam. Annyira ki van dolgozva, hogy még a legapróbb dolgok is jelentőséggel bírnak, ezért érdemes odafigyelni rájuk. Lehet itt gondolni a film elején a repülőn egy idegen férfi jó tanácsára a főhős felé, miszerint idegesség ellen hasznos, ha levesz a cipőjét és a zokniját és összeszorítja a lábujjait, vagy Holly Rolex órája, és még sorolhatnám. Már az is érdekes volt, hogy egy akció filmben a helyszín egy zárt toronyház, nem pedig valami szabad terület, ahol látványosan lehet zúzni, ami a műfajban megszokott volt. A készítők először nem is voltak biztosak benne, hogy hogyan fogadja majd a közönség ezt a filmet, pedig már ez is sokat árulkodik arról, hogy mennyivel különb, mint a többi akciófilm. McTiernan inkább a feszültség teremtésre fektette a hangsúlyt, nem pedig a látványos akció jelenetekre. De persze ebből sincs hiány. A történet tényleg kicsit lassan indul be, de ez szerintem szükségszerű. Be kell mutatni a szereplőket és felvezetni az egész helyzetet, és mivel ez nem egy töltelékfilm, itt ez elengedhetetlen. De aztán beindul a sztori és pörög megállás nélkül. Itt még kétfelé is tudom osztani a filmet. Az első felében McClane egyedül akciózik a terroristákkal a hermetikusan lezárt toronyházban, úgy hogy a külvilágnak fogalma sincs az egészről. A film második felében viszont kiderül mi folyik odabent, oda csődül a televízió, a rendőrség, de még az FBI is, és szereplőink rádión keresztül kapcsolatba kerülnek egymással. Na itt kezdődnek el ám az igazán érdekes dolgok. Még társadalomkritikát is kapunk rendesen. A rendőrséget töketlen barmokként mutatják be, akik csak gátolnák McClane akcióját. Az FBI-ból szintén csak két fontoskodó ügynököt látunk, akik mindenkinél mindent jobban tudnak. Ez is lesz a vesztük. A televízió és a média szarkeveréseiről nem is beszélve, akiket egy gátlástalan riporter képvisel, aki még John és Holly életét is veszélybe sodorja. Persze nem is sejtik, hogy mindezzel Hans tervét segítik előbbre jutni.

És utoljára hagytam a film legnagyobb ütőkártyáját, ami nem más, mint maga John McClane. Ebben a filmben nem egy sebezhetetlen Herkules főhősről beszélhetünk, hanem egy tejjenes hétköznapi emberről. Nem egy izomkolosszus és nincs is nagy fegyverarzenálja, csak egyetlen egy kis szolgálati fegyvere és amit útközben talál. Pusztán józan paraszti eszével oldja meg a helyzeteket. Emellett egy klasszikus hőskaraktert elevenítenek fel vele újra, még pedig nem mást, mint Humphrey Bogartot, a végtelenül cinikus és laza nyomozót. Ezek a tulajdonságok mind megvannak McClaneben is, emellett pedig a helyzethez méltóan folyamatosan káromkodik. Ez mondjuk nem lazaságból csinálja, hanem mert mindig olyan helyzetbe kerül és idegessége meg félelme miatt elejt néha egy két „Fuck” szót, ahogy ez a való életben lenni szokott. Ráadásul nem is önszántából vállalkozott erre az akcióra, csak belekeveredett, a töke tele van az egésszel, legszívesebben húzna el a francba, egyedül a felesége miatt csinálja ezt végig. Amiben még McClane erősen különbözik a többi akció hőstől, hogy fárad, izzad - a trikója jelenetről jelenetre egyre mocskosabb -, és bizony meg is tud ám sérülni. Itt a hős tényleg életveszélyben van, így van tétje az egésznek. Egy nagyon is esendő hős, elég csak arra gondolni, hogy a film során is elég keményen megverik, vagy amikor a talpa tele megy üvegszilánkokkal és már járni is alig tud. Tényleg bármikor meghalhat. A laza stílusa és előbb leírt esendőségei teszik McClanet egy nagyon is azonosulható hőssé. Tényleg a helyébe tudjuk képzelni magunkat, együtt tudunk érezni vele és szurkolunk neki. Ez az ő legnagyobb erőssége, és Bruce Willis remekül hozza a karaktert, mára már a védjegyévé is vált. Személy szerint John McClane nekem is az egyik legkedvencebb filmes hősöm.

És egy ilyen jó főhőshöz egy igazán jó főgonosz illik és meg is kapjuk Hans Gruber szerepében. Ő az igazi rideg nagyfőnök, aki bármire képes, hogy megkapja, amit akar. De tényleg, bármire. Jelenléte félelmetes és tekintélyt parancsoló, már csak rádión keresztül is, amikor McClane-el beszél. Az pedig egy különösen nagyszerű jelenet, amikor ők ketten először találkoznak személyesen. Hans valódi fenyegetést jelent és még a rendőrséget, az FBI-t és a médiát is ő irányítja a tudtukon kívül. És ehhez szükség volt a nagyszerű színészi képességekkel megáldott Alan Rickmanre (a nagyközönség Piton professzorként ismeri a Harry Potter filmekből). Hihetetlen átéléssel hozza a figurát, egy mai napig legendás főgonoszt megteremtve. Őt is csak a harmadik rész beli Jeremy Irons által megformált Simon volt képes felülmúlni. Sajnálatos, hogy Alan Rickman egy ennyire keveset foglalkoztatott színész, pedi van tehetsége és ha megadnák neki a lehetőségeket még jobban kibontakozhatott volna.

Emellett nem tudom ki hogy van vele, de a film maximálisan rendelkezik egy atmoszférával, aminek nézése közben eléggé elfog a karácsonyi hangulat, de főleg a nyolcvanas évek ünnepi hangulata. Hasonlót éreztem régen a Reszkessetek betörők alatt, csak itt sokkal intenzívebb ez az élmény. A filmet egy méltó folytatás követte 1990-ben, ami kicsit elmarad az első résztől, de hozza annak hangulatát és színvonalát. Szintén egy kellemes kis karácsonyi action. 1995-ben elkészült a harmadik rész. Az már inkább nyári film és innentől kezdve meg is váltak a karácsonyi környezettől, de ez egyáltalán nem baj. Ismét McTiernan lett a rendező és a valaha készült egyik legjobb akció filmet készítette el az első rész után és a világ egyik legjobb folytatását is egyben. Világossá vált, ha Die Hard, akkor John McTiernan. Sajnos nem így folytatódott a széria. Volt egy tökéletes trilógiánk, aztán elég későn, 2007-ben elkészült a harmatgyenge negyedik rész, ami nem is tudom kellett e egyáltalán, Vagy ha kellett, akkor nem így. Itt már kezdenek eltűnni az igazi Die Hard elemek, amik a trilógiát naggyá tették, de még ez sem egy annyira vészes darab. Na de a 2013-ban készült ötödik rész már az. Nem is tudom, hogy azt a filmet egyáltalán hogy gondolták. Rebesgetik, hogy elvileg lesz egy hatodik, befejező rész. Hát nem is tudom, ha tényleg akarnak egy hatodik filmet a negyedik és főleg az ötödik rész után rohadtul össze kell kapniuk magukat, hogy méltó legyen a lezárás a trilógiához, és kérem, hozzák vissza rendezőnek John McTiernant!

Mindent összegezve, a világ talán legjobb akció filmjével van dolgunk. Intelligens, pörgős, szerethető és rohadt szórakoztató, nagyszerű karakterekkel. Emellett karácsonyi filmnek sem utolsó, nagyon is átjön az ünnepi hangulat, legalábbis számomra. Aki még nem látta, az mindenképpen nézze meg, nem fog csalódást okozni. És egy külön jó kifogás arra, hogy karácsonykor megnézzünk egy jó kis akció filmet.

Értékelés:   8/10

Írta: Andrew

Ismertető

- Elérkeztünk egy újabb képregény adaptációhoz, mely idén nyáron volt a mozikban, és a MARVEL világából származó témáról lesz most szó. Ez a story 2000-ben került először élőszereplős formájában mozivászonra, és most 2014-ben láthattuk már a hetedik filmet ebből a történetből. Alapvetően nem egy hetedik részről van szó, hanem egy másik trilógia középső, második részéről. A trilógia harmadik része még nem készűlt el, de tervezik, mégpedig 2016, május 27.-ére.  Hogy melyik képregény story-ról van most itt szó??? Hát alighanem az X-Men világáról, és azon belül is az "X-Men: Days of Future Past" (Az Eljövendő Múlt Napjai) című filmről.

- Mielött belekezdenék ennek az alkotásnak az elemzésébe, szeretném megemlíteni a sorozat első részét, de nem a régi legelső X-Men filmre gondolok, ami 2000-ben jelent meg, hanem ebben a trilógiában lévő első részről, amely az "X-Men: First Class" (Az Elsők) címet viseli. Fontos az, hogy egy kis összegzésben beszéljek erről is, hiszen része az X-Men világának.

- Kezdeném elösször is a rendezővel, kinek neve "Matthew Vaughn". Ez az úri ember ahoz képest, hogy egy új és kevéssé ismert rendező, nagyából egyszintű filmeket szokott készíteni. Minden filmje körülbelül ugyanolyan szinten áll, és ez a szint meglehetősen kiváló. Vaughn az az ember, aki a "Kick-Ass" első részét is rendezte (kizárólag itt most képregény filmekről beszélek) elég jól. Na már most ő elkészítette az X-Men első trilógiának az előzményét, az X-Men: First Class-t. A film röviden "Charles Xavier" (James McAvoy) és "Eric Lensherr/Magneto" (Michael Fassbender) összeismerkedéséről, csapattá, később ellenségekké válásukról szól. A két legnagyobb sztárja a filmnek ők ketten. Nameg a főgonosz, "Sebastian Shaw" (Kevin Bacon). Egy egészen kiváló képregény film lett a végeredmény, mely remekül mutatja be az X-Men csapat létrejöttét, minden történetszálra pontosan odafigyeltek, sok mindent felvezet, mely majd később bontakozik ki. A story vezetése remek, a kép és operatőri munka zseniális, színészek rendben vannak, eléggé képregényhű, szinte rajzfilmes az egésznek a hangulata és a légköre. A poénokat finoman és mérlegelve használja, az akciók korrekten vannak benne elhelyezve, megfelelő távolságtartás van benne és egyáltalán nem veszi magát komolyan. Aki ezt komolyan veszi, az már rossz szemmel nézi a filmet, ugyanis egy képregény megfilmesítéséről van itt szó. Dráma is van benne, nameg megfelelő mennyiségű látvány, ami persze nem megy tulzásokba, de amit külön kiemelnék és itt most leginkább a képi megvalósításokra gondolok, hogy van benne egy jelenet, amikor Charles edzi a mutáns tiniket. A képek úgy váltakoznak egyik jelenet/háttérjelenetből a másikba, hogy képregényes képkockákká válik szét a képernyő. Mint egy képregényben, és ez a megoldás szerintem zseniális. Mondhatni műfajhű. Matthew Vaughn úgy néz ki, hogy nagyából olyan első részeket készít, amelyeknek ha lesz folytatása, akkor azt már nem ő rendezi. Itt is így van, ugyanis a folytatást már nem ő, hanem "Bryan Singer" csinálta. A Kick-Ass filmeknél szintén átvették a stafétabotot tőle, csak annyi talán a különbség, hogy az X-Men-nek jobb lett a második része az elsőnél, a Kick-Ass esetében egy gyengébb második részről beszélhetünk, de ettől függetlenül az is egy jó film és egy jó folytatás, csak nem üti meg az elsőnek a szintjét.

X-Men: Az Eljövendő Múlt Napjai - A Mutáns Páros

- Elérkezve az X-Men új trilógiájának második darabjához, szeretném elmondani, hogy a legjobb X-Men filmről beszélünk valaha. Nem csak, hogy az első részét előzi meg, de a hét film közül ez egyértelműen a legjobb. Ellenpontja az "X-Men Origins: Wolverine" (X-Men Kezdetek: Farkas), amely a legrosszabb darabja a szériának. De most visszatérve a mai menühöz, miért is ez a legjobb X-Men film??? Mert egy remek rendezésse van, a színészek sokkal jobbak, mint eddig, és az akció itt is mérlegelve és ügyesen van előadva, akárcsak az elődjében. A történet annyi, hogy a jövőben már forradalmi háború vette kezdetét az emberek és a mutánsok között, ezért "Magneto" (Ian McKellen) és "Xavier Professzor" (Patrick Stewart) összefogtak csapatként néhány fiatal mutánssal, köztük "Wolverine" (Rozsomák: Hugh Jackman) és "ShadowCat" (Árnymacska: Ellen Page). ShadowCat az erejével visszatudja vinni Wolverine tudatát a múltba, és ez azért szükséges, mert egy aprócska ballépés miatt tört ki ez a háború az "X-Men 3. The Last Stend" (X-Men 3. Az Ellenállás Vége) című filmben. Konkrétan "Mystique" (Jennifer Lawrence) egyik bűnös és helytelen tette okozza majd később ezt a felfordulást. Wolverine-nek az a feladata, hogy megkeresse és megállítsa. Ehez viszont szüksége van társakra is. Régi ellenségére, Eric-re, aki ugyebár Magneto. Charles aki Eric egykori barátja, majd ellensége lett segít Logan-nek kiszabadítani a börtönből Magneto-t, és együtt keresik meg Mystique-t. Kiderűl, hogy Eric még a mai napig folytatja ámokfutós lázadását az emberiség ellen, mert úgy gondolja, hogy az emberek kitaszították őket a társadalomból, Mystique pedig éppen egy fontos embert akar eltenni láb alol, akinek a halála okozza majd a későbbi harcokat. Emiatt Eric Mystique-t akarja kiiktatni, hogy biztosra menjen. A film kissé kesze-kusza, probléma az, hogy sajnos a Trilógia és az első előzmény film nélkül sokat nem lehet érteni. Ehez sajnos kellenek szükséges epizódok megnézése is. Ettől függetlenül egy nagyon élvezhető, minden percében meglepő és zseniális filmről beszélhetünk. A képregényhűsége nagyon ott van, mint ahogy azt már mondtam inkább egy élőszereplős rajzfilm. Nem veszi magát komolyan, csakis azokon a határokon sétál, amiket megenged magának a téma. A színészet itt már jóval erősebb, keményebb, és a szereplők is jobban vannak megírva, illetve itt már több a  story szempontjából fontos karakter, ráadásúl sok nagyszerű sztár és figura népesíti be a film cselekményeit. Hugh Jackman a legelső X-Men film óta itt volt újra ismét hiteles és jó figura. Ugyanis a többi részekben ő már inkább eröltetett és unalmas, de leginkább már idegesítő, ott azokban a részekben azt éreztem, hogy a készítők belőle és a kidolgozott felső testéből gazdagszanak meg. Tulajdonképpen a lányok bugyi elnedvesedése miatt volt ő a főhős. Na itt nem. Itt nem Wolverine a főhős, csak egy a sok közül, nyilván story szempontjából elég fontos szerepe van, de ugyanakkor a körülötte lévő karakterek közül, szinte mindegyiknek, és itt nem ő viszi el a filmet. Ugyanis ebből az epizódból két nagy sztárt emelhetünk ki.

Az egyik az maga Michael Fassbender, aki Magneto fiatal kori változatát alakítja zseniálisan, eléggé hitelesen, és nagyon veszűltségteljesen. Ilyen jó szinész nincs minden stúdióban. Tud higgadt uri embert, és tud elég gonosz, dühős és hatalomra szomjas, illetve bosszúálló megtört embert is játszani. Nade akkor ki a másik fél??? Hát nem más, mint Jennifer Lawrence, aki Mystique szerepében tér vissza, és elmondhatatlanul jó a figurája. Ennek a filmnek leginkább ők ketten a főszereplői. Magneto és Mystique üldözési cselekményeit nézhetjük végig, illetve, hogy a fiatal hölgy mennyi karakterfejlődésen ment át az első rész óta (A First Class című filmre gondolok, a régi trilógiában "Rebecca Romijn" alakította). Jennifer Lawrence szintén jobb, mint az előző részben, ott sem volt rossz, de még nem volt egy nagyon jelentős figura, és olyan hűde nagy szám sem volt, csupán csak egy mellék karakter, de itt most tőle függ az egész emberiség és a mutáns faj. Jennifer Lawrence elég híres és tehetséges színésznővé nőtte ki magát a "The Hunger Games" (Az Éhezők Viadala) című filmjeivel, és szintén jól alakított az "American Hustle" (Amerikai Botrány) című filmben, amiért ő Oscar díjat is kapott.

Én azt mondom itt is zseniális. Fassbender-el közösen viszik el a filmet a szó legszorosabb értelmében, de ez még nem jelenti azt, hogy a többi szereplő nem ér semmit sem. Ugyanis a fiatal Xavier Professzor szintén jobb, mint az elöző filmben. A történet megintcsak remek, egy jól felépített, jó forgatókönyvű alkotás, melynek van egy gyönyörű bekezdése, főcselekménye és egy kiváló lezárása, ami "cliffhanger"-ként végződik. Vagyis, jön a harmadik rész. Nagy hibát talán nem is találnék benne, egy korrekt film, egy korrekt folytatás, egy korrekt képregényfilm, ami a legjobb a sorozatban. Szórakoztató a maga módján. Feszültséggel teli, és jól megírt karakterek népesítik be. Viszont picit nehéz sok hősből, konkrtéan egy csapatból mozifilmet csinálni, mert minnél több tag van a filmben, annál többet kell felvezetni, bemutatni és elég teret adni nekik, hogy ne csak egy vagy kettő szereplő mozogjon és a többi meg csak töltelék karakter legyen. Úgy néz ki, hogy ez itt sikerült, nagyon sokan jól működtek és nem érződött zsúfoltnak a film, viszont azért szerintem az érezhető rajta, hogy nehéz szülés volt. Nehéz ezt így összerakni, hogy mindenki kivegye a részét és meg is legyen írva hitelesen. Ez nem megy ám olyan könnyen, de ha már az "Avengers"-nek (Bosszúállók) ment, akkor itt miért ne.

   Rövid Vélemény:

- Tetszett, nagyon ajánlott minden MARVEL és X-Men rajongónak, de az átlag nézőknek is. Egy jól felépített és jól megrendezett képregény adaptáció, mely tele van izgalommal, feszültséggel, jó színészi játékkal és remek történetvezetéssel, nameg a rengeteg utalás a rajongók számára. Pokolian élvezetes. Szerintem minden idők negyedik legjobb képregény filmje. Az a három ami megelőzi az talán a bronz érmes "Avengers", az ezüst érmes "Batman" (1989) és az arany érmes  "Sin City".

Értékelés: X-Men: Az Elsők - 8/10

X-Men: Az Eljövendő Múlt Napjai - 9/10

PROMETHEUS
PROMETHEUS   2012

Rendesen felbolygatott mindenkit Ridley Scott azon bejelentése, hogy elkészíti nagy sikerű filmje, A nyolcadik utas: a Halál (Alien) előzményfilmjét. A rajongók hatalmas elvárásokkal álltak hozzá a filmhez, aminek sok mindennek kellett megfelelnie. Ám mielőtt nekilátnánk, véssük az eszünkbe, hogy nem csak az alienek körül forog a világ.

Elizabeth Shaw doktornő (Noomi Rapace), és barátja Charlie Holloway (Logan Marshall-Green) ősi, idegen civilizáció nyomaira bukkannak a földön. Az ősi jelek útmutatását követve a Weyland vállalat útnak indítja a Prometheus nevű tudományos hajót a galaxis távoli szegletébe, hogy választ találjanak az univerzum nagy kérdéseire. A tudósok csoportját Shaw és Holloway vezetik. Shaw vallásos hitétől vezérelve szeretne találkozni az emberiség teremtőivel, míg Hollowayt inkább a kalandvágy hajtja. Ellenben a csapat főnöke Meredith Vickers (Charlize Theron) egyáltalán nem hisz az expedíció sikerében és csak Weyland babonás képzelgésének tartja az egészet. A csapatot erősíti David (Michael Fassbender), az egyik első generációs android, aki legalább annyi titkot rejteget a legénység tagjai elől, mint Vickers. Viszont azt senki sem sejti, hogy merőben mással találkoznak, mint amire számítottak. A bolygó, amitől az isteni válaszokat remélték, valójában a halált rejti. És ez az egész emberiséget veszélyeztetheti.

 
Ridley Scott egész életének legnagyobb dobása kétség kívül az 1979-es Alien című film volt. Egy legendát és vele együtt egy egész világot teremtett meg. És egyben az egyik leghíresebb és legrettegettebb filmes teremtményt, az ereiben vér helyett sav folyó, élősködő, rovarszerű és vérszomjas idegen Xenomorf lényeket. Persze, hogy elgondolkodik azon az ember, hogy érdemes e belenyúlni e egy ekkora mítoszba. Az eredeti filmben is sok megválaszolatlan kérdést hagyott a rendező, amin évekig rágódtak a rajongók. Itt most leginkább az az idegen űrhajó értendő, amit az első filmben megtalált a Nostromo legénysége, benne magával a xenomorf lényekkel és egy ismeretlen eredetű földönkívüli lény holttestével. A történet leginkább ennek a rejtélyes lénynek próbálja feltárni a rejtélyét. És itt kell előre leszögezni; ez nem egy Alien film. A két történet egy univerzumban játszódik és ennyi. Plusz még van egy két utalás a filmben a lények létezésére, de ennél tényleg semmi több. A Prometheus története 2093-ban játszódik, az első Alien film eseményei pedig 2122-ben. Így ne is várjatok túl sok kötödést a két film között, a nagyszabású Weyland vállalat, az általuk gyártott android technológia és a rejtélyes idegen fajon kívül. Utóbbiban viszont elég érdekes gondolatai voltak Scottnak.

 
A címválasztás sem véletlen, ugyanis a hajó neve mellett szimbolikus jelentése is van. Ehhez először ismerni kell a görög mitológiát. Prométheusz egy titán volt. Őt és testvérét Epimétheuszt bízta meg Zeusz azzal, hogy teremtsenek lényeket, melyek benépesítik a földet. Epimétheusz teremtette az állatokat, Prométheusz pedig az istenek képmására az embert, de olyan sokáig foglalkozott vele, hogy mire elkészült, Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot elhasználta az állatok teremtésénél. Prométheusznak megesett a szíve esendő teremtményein, és úgy döntött, ellopja nekik a tüzet, ami addig csak az istenek tulajdona volt, hogy az ember az állatok fölé emelkedhessen. Felmászott az Olümposzra, és tüzet lopott Héliosz (későbbi mítoszok szerint Apollón) szekeréről, és egy édeskömény-ágban (ami lassan ég) sikerült levinnie a földre. Mikor Zeusz rájött a csalásra, éktelen haragra gerjedt, és büntetést szánt nemcsak az embereknek, de a hazug istennek is. Hogy további bosszút álljon, Zeusz megteremtette az emberiségnek Pandórát, az első asszonyt, aki az összes bajt rászabadította az emberiségre. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy a Kaukázus hegyére vitte, és egy sziklához láncolta, ahol egy Ethon nevű óriási sas mindennap a máját marcangolta, ami másnap újra visszanőtt. A filmben pedig megtudjuk a rejtélyes idegen fajról, a tervezőkről (már a film elején), hogy ők teremtették az életet a földön, és még talán sok más bolygón is. Ennek próbálnak utána járni hőseink, hiszen az embereket szinte létezésük óta foglalkoztatja az az elképzelés, hogy találkozzanak istennel és választ kapjanak kérdéseikre. Jelen esetben ez talán meg is valósulhat. De nem félünk e attól, hogy ha találkozunk teremtőinkkel, a nagy találkozás és a válaszok nem lesznek e kiábrándítóak? És mi van akkor, ha a tervezők megbánták, hogy létrehozták az embert?

Ridley Scott mostanában amúgy is rákapott a történelmi és vallási témájú filmekre és ezt az elemet nem volt rest beépíteni az Alien univerzumba. Bár ez a szemlélet egy korábbi klasszikusában is megmutatkozik. A Szárnyas fejvadásznak ugyanez a szemlélet képezi a gerincét, amikor az ottani androidok találkozni akarnak alkotójukkal és hosszabb életet kérni tőle. Ugyanezt akarja ebben a filmben Peter Weyland (Guy Pearce), e célból indítja útnak a kutatócsapatot. Viszont látszik, hogy az alkotók nehezen birkóztak meg a történettel. A két forgatókönyvíró Jon Spaihts és Damon Lindelof több hónapon keresztül írták át, illetve újra a forgatókönyvet 2010-ben. Egy korábbi vázlatban például a tervezők azért fordultak az emberek ellen, mert megölték Jézust, aki szintén közülük való idegen lény volt. Ez nem kis felháborodást és egyéb megmozdulásokat okozott volna. De így is látszik a kész anyagon, hogy sok mindent akartak belerakni és elmagyarázni, amivel sajnos nem biztos, hogy meg lehet nyerni a nagyközönséget. Sok minden elég zavaros az első nézésre, és még egy jó párszor újra kell nézni és rákeresni egy két háttér infóra, hogy az ember megértse. Nekem is eltartott egy darabig, amíg megfejtettem a dolgokat szerintem. Azt most itt viszont nem fogom levezetni, túl hosszú lenne, és aki nem látta, az nem is értené (meg hát ugye a spoiler). Aki már látta, annak készségesen elmagyarázom, hogy láttam én a dolgokat (ami szerintem nem áll távol a valóságtól). A film rengeteg újabb kérdést és talányt vet fel, amit gondolom a rendező úr majd a folytatásban akar kibontani és megválaszolni. Emellett az egyszeri nézőknek az is problémát jelenthet, hogy a filmélményhez nem árt egy kis Alien filmes ismeret. Akik nem ismerik a sorozatot, és csak leakarnak ülni megnézni egy filmet kikapcsolódásként és nem feltétlenül akarnak elmélkedni, azoknak nem biztos, hogy be fog jönni.

Az Alien rajongók meg szintén jól gondolják meg, milyen szellemiséggel ülnek le a film elé. Ismétlem, ez nem egy Alien film. Nem fogtok Xenomorfokat látni, csak utalásokat a létezésükre. Ez a film a Tervezőké. És nem is egyenesen a Nyolcadik utas előzménye ez, hanem jóval inkább az Alien előzményének az előzménye. Mivel Scott folytatásokban, esetleg trilógiában gondolkodott, még később jutunk el oda, ami megelőlegezné a nagy klasszikus eljövetelét. Ez még csak a nagyon korai felvezetés. Viszont érdekes, hogy mennyire próbálták a készítők megközelíteni a két klasszikus Alien filmet. Ez leginkább a film tempóján és hangvételén érhető tetten. Néhol sötét és elmélkedő, inkább filozofikus. Itt egyértelműen az első részhez közelednek. Máshol viszont felpörögnek a dolgok, és akciót is kapunk harccal, robbanással egyetemben. Itt viszont a második részt akarják érzékeltetni. Elég érdekes ez az egyveleg. Bár annak ellenére, hogy ki lehet nagy nehezen silabizálni, hogy mi történik, a történet így is hagy kívánni valót maga után. Nem kevés helyen tátongnak lyukak és van egy pár logikátlanság is. Itt érződik, hogy jó párszor átírták a forgatókönyvet, és túl sok minden keveredett. Nem mindenhol tiszta az összkép, és az, hogy max a bennfentes rajongók érthetik meg, nem feltétlen egy jó lépés, bár ennek ellenére még egy jó film is megszülethet, aminek egy két gondolatmenetén tényleg lehet egy kicsit agyalni. Örömhír a rajongóknak, hogy a film látványát ismét a neves svájci festő, képzőművész és szobrász H. R. Giger tervezte, akinek az eredeti Alien film látványterveit és magának az idegen lénynek a kinézetét is köszönhetjük. A látvány pedig valóban szemet gyönyörködtető. Ridley Scott olyan kevés CGI-t használt, amennyit csak tudott, szinte csak az űrbéli jelenetek azok, amik teljes mértékben számítógépes animációval lettek megalkotva.

A színészekre nem lehet panaszunk. Bár az is igaz, hogy a főbb szereplőkön kívül a mellékszereplők eléggé kidolgozatlanok vagy pedig sablonosak. Noomi Rapace jól alakítja Shaw doktornő szerepét. Bár le se tagadhatnák, hogy egy második Ripleyt akartak megalkotni. Sok minden utal erre a filmben, főleg az ominózus műtős jelenet és a film zárójelenete. Sajnos Shaw karaktere nem olyan jó, hogy felérjen Ripleyhez, bár ez nem jelenti azt, hogy nem lenne méltó hozzá. Önmagában pedig egy elég jó főszereplőnek tekinthetjük. Egy igazán hívő ember, akit erős szálak fűznek tudós apjához, ami meg is határozta életét. Nagy lelkesedéssel keresi a válaszokat, de amikor a rémálommal találja magát szembe nem fél szembeszállni vele, és képes is helytállni. Az ő ellenpólusa Charlize Theron Ms. Vickers szerepében. Vickers egy teljesen hideg, rosszindulatú nőszemély, egy igazi ragadozó nőstény fenevad. Jelenléte rideg és tekintélyt parancsoló, emiatt sok konfliktus van közte és Shaw között. Az egyik szereplő meg is jegyzi ironikusan, hogy nem e robot véletlenül. Ám neki is megvan a gyenge oldala és persze a tartózkodó, kemény stílusának az eredete. Kifejezetten egy erős és szexi karakter. Ezt egy kicsit rombolja a film végi jelenete, ami elég ostobára és nevetségesre sikeredett. Persze a nagy Weyland vállalat és család itt sem marad képviselő nélkül. Ezúttal nem Lance Henriksent láthatjuk a Weyland család egyik tagjaként, hanem Guy Pearce-t mint az idős, már a végnapjait járó Peter Weyland. Pearce ebben a szerepben is bizonyítja színészi képességét. Egy megfáradt vén öregember ő, aki retteg a haláltól. Halhatatlanná akar válni, hogy tovább éljen és uralkodjon akár egy király. És ő sem nélkülözi a Weylandektől megszokott önteltséget és hatalomvágyat. Egy haldokló uralkodó ő, aki nem hajlandó beletörődni a végzetébe, és ezért bármit hajlandó megtenni. A film igazi fénypontja azonban Michael Fassbender. Ezúttal ő játssza az ügyeletes androidot, Davidet, és komolyan, Lance Henriksen Bishopja óta nem volt ilyen jó androidja az univerzumnak. Teljesen elhiteti a nézővel, hogy ő egy gép, enyhe emberi vonásokkal. Itt érződik az Alien univerzumban a technológiai fejlettség, hiszen míg az évekkel későbbi Bishop egy igazán fejlett modell, aki teljesen emberszerű (meg nem mondanánk róla, hogy nem az) addig David egy elég kezdetleges modell, akiről lerí a szintetikus mivolta. Fassbender remekül hozza a figurát, aki egy kicsit még teremtői ellen is fordul bizonyos megnyilvánulásaiban. Itt érzékelteti a mesterséges intelligencia fejlődését. Érdekesség, hogy Fassbender direkt elkerülte az Alien-mozik androidjainak tanulmányozását, inkább a Szárnyas fejvadász replikánsait használta inspirációnak. Az eredmény magáért beszél.

 
A Prometheus egy jó kis film, filozofálásra okot adó tartalommal, még ha néhol kicsit nehezen követhető is. Akik nem járatosak filmekben és csak egy kis kikapcsolódásra vágynak, azoknak nem biztos, hogy tetszeni fog. A hardcore Alien rajongók közül is csak azok fogják értékelni, akik kicsit nyitottan nézik a dolgokat, képesek elvonatkoztatni kedvenceiktől és észre tudják venni az apró értékeket. És persze kíváncsian várjuk, hogy a készítők hogy fogják ezt majd még jobban kibontani.

Értékelés:   7/10

Írta: Andrew

 Bevezető:

- Egy új film széria keltette fel a világ érdeklődését, mégpedig a "Suzanne Collins" által írt "The Hunger Games"  regény trilógia vászonra vitele. Az epizódok címei: "The Hunger Games" (Az Éhezők Viadala), "Cathcing Fire" (Futótűz) és a "The Mockingjay" (A Kiválasztott). Amit most elemezni fogok szakmailag és minőségileg az a harmadik rész film változata, annak is az első fele, ugyanis filmben az adott epizódot ketté vágták, így csak az első feléről tudok most beszélni......

    Megjelenés:

- Suzanne Collins 2008-ban adta ki a széria első darabját, melynek 2012-ben jelent meg a film feldolgozása, majd 2013-ban a második, és most idén pedig a harmadik rész első fele.... Az első darab nagy szám volt, hisz hírtelen robbant be a mozikba, majd a második rész tett rá még egy lapáttal, mert nem csak hogy jobb film lett, még nagyobbat is dobbantott a nézők számára. Ezáltal nem csak a regények, de a filmek is sok rajongót szereztek maguknak, és most a harmadik epizód sem maradt le, eddig talán ennél a résznél voltak tele a mozi bejáratok. Sokak szerint szimplán jó film lett, néhányak szerint bitangjó, és vannak akik szerint nem egy nagy szám, így egy kicsit alulértékelt a szintjéhez képest és a közönségét is nagyon megosztja, pedig az első részhez képest jobb alkotásról beszélünk, csak a másodikat nem előzi meg. Imdb-n jelenleg 7,3/10 pontra áll. De ennek a regénynek az adoptálásával egy újabb filmes legendát és univerzumot teremtett meg Hollywood "Jennifer Lawrence" színészijátékával és "Katniss Everdeen" nevű karakterével együtt. A mai alany regény verziója 2010-ben, film változata 2014, November 21.-én látott napvilágot. Ezt a részt, akárcsak a másodikat, szintén "Francis Lawrence" rendezte, ő volt az aki a kettes epizódtól kezdve átvette a stafétabotot "Gary Ross"-tól, az első darab rendezőjétől. Lawrence készíti a negyedik részt is, az az inkább a Mockingjay másik felét, ami jövőre, 2015-re várható.....

   A Poszáták Hallgatnak:

- Lawrence bácsi folytatja kis kalandját az ifjú Jennifer Lawrence-el és társaival, ezúttal egy szokatlan és másmilyen közegben és stílusban. A harmadik epizód egyenesen egy forradalom kellős közepébe helyez minket, mely a második rész végén kezdett csírázni. Katniss a titkos 13. körzetben (ami egy katonai körzet a föld alatt egy bunkerben) rejtőzik, hol ott az egész világ miatta lázadt fel, de amolyan "Csillagok Háborúja" szerűen a gonosz Kapitólium (Birodalom) már legázolta a fellázadó emeberek 70 %át. A Fecsegő Poszáta hölgyikének az a feladata, hogy elöször is reklámozza magát és ezzel egy reménysugár legyen az emberek szemében. Egyszóval Katniss Everdeen afféle női "Luke Skywalker" ebben a történetben... Versenybeli társát, "Peeta Mellark"-ot (Josh Hutcherson) elvitte magával a Kapitólium, ezzel is feláldozva magát a fiú, hogy megmentse a kiválasztott életét. Katniss azonban úgy érzi ez nincs helyén, mert ő sosem akart forradalmat se háborút, ő csak Peeta-val együtt túl akarta élni a viadalokat, és ezért mindent bevetett, hogy mentse a bőrét, de átverte a Kapitóliumot és a játékvezetőket, másrészt ő is utálja ezt az egész ügyet, mert egy buta verseny játék miatt halnak meg emberek minden évben. Jó szíve miatt megsajnálta az embereket, és a viadal alatt többször is jelezte a nézőknek, hogy ő márpedig túléli, és hogy tényleg nem igazságos ez az egész. A körzetek lakosai ezt félre értették, ugyanis emiatt lázadás tört ki az előző két epizódban. Katniss visszakarja kapni barátját, de egyúttal véget is akar vetni ennek az egész harcnak, viszont ha leállnak, akkor meg minden marad a régiben és újabb emberek halnak sorra minden évben. Katniss sokszor tanácstalan és eléggé fusztrált, lelkileg már összesett, sőt önmaga nem is érdekli, csakis Peeta-t akarja megmenteni, számára a fiú fontosabb, mint a maga élete, hisz tudja, hogy saját maga miatt robbant lángra a lázadás. A forradalomban ugyanis nincs egyedül, hisz társai segítik őt....

- Nagy érdekessége, hogy ebben a részben nincsenek akciók, látunk benne lövöldözést, de azok is kb 10 másodpercig tartanak és van kb kettő ilyen jelenet, plusz Katniss egy robbanó nyillal eltalál egy vadászgépet. A film így is tökéletes és kiváló, na de miért is??? Mert ez már inkább a nyomort, a veszteségeket, a lehangoltságot, a lázadást,  a karakter drámát és egy újabb fejezetet, avagy korszak kezdetét mutatja be, és ehez nem kell ezernyi látvány meg tömérdeknyi akció, hogy élvezhető és értékelhető film legyen. A karakterek csodálatosak benne, a főhőstől kezdve a mellékszereplőkőn át a háttérben lévőkig mindenki hiteles szinte. Itt van példáúl maga Katniss, akinek a lelki harcát, lelki szenvedését, bátorságát és nagy tetteit kísérhetjük végig, ráadásúl a szinészi játéka itt is kiváló, akárcsak az elöző két részben. A harmadikban még ott van Peeta figurája, aki az egész filmben szerepel kb. 10 percet, de színészi játéka itt volt a legjobb, és a karaktere itt nemhogy nem volt idegesítő, hanem hiteles volt és ijesztően jó. Tudni illik Peeta az első részben volt baromi idegesítő és gyenge, a másodikban már egy tapasztaltabb, bátrabb és kiemberesedettebb figura volt, de még mindíg nem volt az igazi, csak egy sima alap karakter. De itt a Trilógia befejezésében vált igazán jó karakterré. Akkor itt van még "Effie Trinket" (Elizabeth Banks), aki most kivételesen parókáitól és sminkjeitől megfosztva játsza a pártoló illem hölygyecskét, aki picinykét butácska, de szerethető kis figura. Láthatóan ugyanúgy hozza a színésznő a formáját, így ő nagyrészt nem változott semmit, de viszont egy poén eszköz lett az új kinézete a film szempontjából, amire mindjárt rá is térek. "Haymitch Abernathy" (Woody Harrelson) továbbra is jó alakítást nyújt, a legjobb férfi mellékszereplő az első rész óta, vicces, szerethető, humoros, de ugyanakkor komolyan vehető figura, és fontos eleme a történet szempontjából, hisz már nem egyszer mentette meg Katniss és Peeta életét. Neki is van egy fajta poén eszköze. Az elöző filmekben az volt  a sajátossága, hogy szeret alkoholizálni, és ezért sok szeszes italt fogyasztott. Mivel itt a föld alatt élik túl a forradalmat, mint háborús menekültek, így az alkohol számára most nem igazán elérhető. És itt jön be Effie poén eszköze a képbe. Ugyanis az ő új külseje és Haymitch szesz nélkülözése miatt egymást szivatva szórakoztatnak minket nézőket, sikerült úgy többet hozzáadni a két karaktereikhez, hogy a legsajátosabb tulajdonságaiktól megfosztották őket, nagyon ügyes, ilyenre kevésszer volt példa a film történelemben, de az okosabbak kijavítanak ha tévedek. Másrészt meg Katniss mentora már az első rész óta, és mint mindíg a főhős hölgyike itt is számíthat a segítségére. "Plutarch Heavensbee" (Philip Seymour Hoffman) a legújabb játékvezető, akiről kiderült az elöző rész végén, hogy mégiscsak jófiú és Katniss-nek segít a Kapitólium elleni harcban. Egy jól megírt csavaros figura, akinek leginkább az arcjátéka az erőssége. A 13. körzet elnöknője, "Alma Coin" (Julianne Morre) egy erős és egyenes hölgyemény, aki szintén Katniss segítője a forradalomban, de egyben a lázadó csapat vezetője is. Kétség sem fér hozzá, Moore kifogástalanul játszik, komolyabb gond nincs vele, remek színésznő, és remek mellékkarakter. Na és a fő legjobb színész, na nyilván a főgonosz, "Snow Elnök", az az "Donald Sutherland"! Szintén nem szerepel sokat, de mikor a vásznon van a tekintete, beszéde és tettei félelmetesek, az egyik legjobb filmes főgonosz, aki kegyetlen, agyafúrt, de ugyanakkor sohasem mutat gyengeséget vagy haragot, szinte mindent nyugottan kezel le, és az egész Kapitólium a zsebében van, leginkább az "Uralkodóra" hasonlít a "Csillagok Háborúja Trilógia" harmadik epizódjából (papíron 6. epizód), a "Return of The Jedi" ( A Jedi Visszatér) című filmből. Színészijátéka pedig nem hagy maga után kívánnivalót.

- Az operatőri munka is kiváló, nem rángatják annyira a kamerát, hogy ne lássunk semmit, a tájak, a lerombolt épületek, a hulla tömegek, a város, a bunker és egyéb helyszinek, mint példáúl a folyó elég szépen vannak felvéve, sok a totál és fél totális kép. Rendezés szintén rendben, a színészek hitelesen játszanak, párbeszédben nincsen hiba, így egy korrekt forgatókönyve van a filmnek. A szomorú és lehangolt jeleneteken remekül egyensúlyoz  a rendezőúr, ugynais meghatja a nézőt, de  ugyanakkor nem megy át siratós nyáladzásba, pont ott áll meg, ahol még nem súrolja a határokat, így ez is szépen van adagolva. A vicceskedések és poénok szintén jól vannak adagolva a filmben, megmosolyogtat, és nem megy át vígjátékba. Megfelelő adagolás, megfelelő mennyiség. A vége szintén zseniális, Peeta legnagyobb jelenete a trilógiában, a legerősebb és legijesztőbb. A lezerásása tökéletes, mert hisz amolyan kliffhanger-ként van vége, mert ugye ketté vágták a story-t, de egy bizonyos fejezetet lezár, és belekezd egy újba, de azt már a következő részben fogjuk látni. Kiválóan van bemutatva még a Fecsegő Poszáta, mint szímbólum, mint pedig hősies jelkép, hisz ennek a jelnek a legnagyobb szerepe itt kerekedik ki a legjobban, míg az elöző részekben még csak egy remény szikra volt. Katniss, a Fecsegő Poszáta, a tűzről lobbant lány. A lázadók  az ő számára olyanok, mint maga a poszáta madár. Segélykérésük és kiáltásuk, poszáta éneként is értelmezhető a film által. Tudni illik ez a madár fajta, énekel csipogásával, de egyúttal kommunikál is. Képletesen értve itt ebben a filmben a lázadók segélykérése és messiás várásuk afféle poszáta éneknek tűnhet, ki hogy értelmezi. Én látok benne egy kis művészséget is. Katniss számára akkor lesz nyugodalom és béke, ha a Poszáta ének elnémúl, hisz ha már vége a nyomornak és az emberek mind szabadok, akkor abba marad a könyörgés, a szenvedés, a segélykérés, és akkor a Poszáták elhallgatnak...

   Egyéb negatívumok, a film nem teljesen 100%-ig tökéletes:

- Egy ilyen jól megírt és megrendezett történetbe kellett úgylátszik a nulla izgalom és a nulla feszültség egy kis Hollywood-i, felesleges, mini romantikával. Nem lövök le nagy poént azzal, hogy az egyik jelenetben éppen ki kell menekülniük a túlélőknek a bunker egyik részéről, mert a rohamosztagosok megtámadták azt, ezért egy nagy páncélajtóval le is zárják az elhagyott helyszínt. Miért megy vissza Katniss? A kis hugáért. Miért maradt hátra a kis huga? Mert visszament a macskájáért... Nem hiszem el, hogy egy ilyen jó filmben megtörténik a 2000-szer ellőtt "menjünk vissza a házikedvencért és veszélyeztessük ezzel a társaim életét is" című sablonos klisé. Nem hittem a szememnek, hogy ez itt megtörténik, egyszerűen szúrta a szememet a film nézése közben. Hollywood-ban semmiből sem tanulnak a készítők???!!!...... Ráadásúl persze ketten mennek vissza  a kislányért meg a házicicáért, és gyorsan le kell érniük, mert a páncélajtó be fog csukódni. Semmi ok az izgalomra, nulla feszültséggel ülve nézhetjük végig, ahogy a három karakter és a kiscica sikeresen kijutnak az ajtók összecsukódása elött. Köszönjük szépen, elég "Indiana Jones" filmet láttam, egyszerűen tudtam előre mi lesz (Félreértés ne essék, kiválóak az "Indiana Jones" filmek, mind a négy epizód, csak ne lőjék el hatszázszor azt, ami akkor abban az időben ott működött, mert nem lehetett előre tudni ezeket a kiliséket, de mostmár teljesen lejáratottá teszi a filmeket). Ha meg ez pöcre így volt a könyvben, akkor meg nem a rendező urat okolom érte, hisz akkor ez azt sugallja, hogy ő csak hű szeretett volna maradni, ahoz a műhöz, amit ő feldolgozott filmben, és ezzel nincs is semmi baj, ezt így kell csinálni. De ha ez a helyzet, akkor meg az írónő szégyelje el magát, hogy egy ilyen szemetszúrú dolgot tesz  a csodálatos művébe. Másik ami még zavart, mondjuk ez volt nagy hiba, csak negatív értelemben megmosolyogtatott. Kellett bele egy teljesen felesleges romantikus helyzet, ami tartott kb 10-13 másodpercig, de minek. Minden el van veszve, az elöző két részben amúgysem volt valami hűde erős a szerelmi háromszög vonal, egy pár pillanatnyi eröltetés nem fog azon segíteni, hogy legyen bennünk egy kis elérzékenyülés, csak zavarni fog, és felesleges a történet és a film szempontjából. Ennyi, több nagyon nagy kritizálni való szinte nincs is benne, bár érdekességképp fura, hogy hitelessége annyiban megmutatkozik a koncepciónak, hogy kb. mindenki sovány és csontos, beesettarcú a filmben, hiszen Éhezők Viadala, legalább címhűek a karakterek, na de mi van Jennifer Lawrence-el??? Kissé meghízott a harmadik epizódra, az elözőben sem volt somány, mindíg aranyos pufi arcocskája volt, de itt méginkább. Szegény lányka picit duci lett, az arca meg méginkább, ami persze aranyos, hisz külsejének ez védjegye, de itt már túlzottan is pufi, a többi ember meg hitelesen éhező embereknek tűnnek, Katniss-ről ez nem ír le sajnos, de ez már apró kötöszködés, a film minőségébe nem rondít bele, csak egy kis apróság.

   Élménybeszámoló:

- Egy nagyon jó és kiváló harmadik része egy kiváló trilógiának, mely nyomott hangulatú, remekül kiegyensúlyozott, és "minden percében" élvezhető és izgalmas, szinte akciót és pörgést nélkülöző forradalmi, háborús, sci-fi karakterdráma. A sorozatban eddig a második legjobb darab. Az első résznél jobb, de a másodiknál nem. Az egész trilógia egy nagyon egységes és egyben lévő, önmagában remekül megálló történet, nagyon nagy minőség különbség nincs a részek között, nagyon kevéssel jobb egyik a másiknál. Minden tiszteletem Francis Lawrence-nek, hogy ilyen jó folytatásokat csinált a Gary Ross által rendezett első résznek, aminek persze nagyon örülök, mert Lawrence filmjei lettek a jobbak, félek Ross csak rontott volna  a szérián. Ezért is örülök, hogy Francis Lawrence rendezi a befejező, negyedik filmet, mely a "Kiválasztott" másik fele. Kicsit nehéz elhinnem a mai napig, hogy ez az ember rendezte a 2005-ös "Constantine" (képregény adaptáció) című szutykot....

     ÉRTÉKELÉS: 9/10

    Bevezető:

- A "Kick-Ass" mai generációnk egyik legfurcsább és legönirónikusabb képregény sorozata. Írója Mark Millar, és rajzolója John Romita, Jr. A sorozat indulása 2008 februárjában kezdődött, és 2010 februárjáig tartott. 2010, márciusában kezdett bele a folytatásába, melynek alcíme is lett: "Kick-Ass 2 - Balls to the Wall" (Leginkább "Falra kenés"-nek vagy akár "Falhoz állítás"-nak lehetne lefordítani...) Az első rész 8 fejezetből áll, és ezt 2009-ben kezdték el megfilmesíteni, majd 2010, Március 26.-án már debütált a mozikban.... A forgató könyv megírása 2008-ban indult el a képregényel párhuzamosan. Az első film rendezője Matthew Vaughn, ő írta a forgatókönyvet is Jane Goldman-el.  A képregény 2. része lett a sorozat legjobb darabja, viszont ez csak 7 fejezetből áll. Megfilmesítése 2012-ben kezdődött, és 2013 augusztusában került mozikba. A folytatást már nem Watthew Vaughn, hanem Jeff Wadlow rendezte, Vaughn itt már csak producer volt. A képregényből idén, 2014 nyarán jelent meg a 3. rész utolsó, 8. fejezete, így be is fejeződött a történet, a sorozat ezzel trilógiává nőtte ki magát. A 3. rész a széria legygengébb darabja..... A hírek szerint ebből az epizódból nemigen lesz film, mert a 2. rész kevés bevétele miatt nincs pénz folytatásra egyenlőre. Egy kis esély viszont van rá, de minimális. A két főhőst játszó színész Aaron Taylor-Johnson (Kick-Ass) és Chloë Grace Moretz (Hit-Girl) állítólag visszamondták a szerepüket, mert sok macera és szenvedés van ezzel a projectel, és nem is biztos hogy lesz belőle valami, a másik, hogy jó film úgysem lesz, ha senki sem élvezi a munkát és senki sem lelkesedik a dologért, értelme nincs azért filmet csinálni, csak azért hogy legyen..... Ha meg mégis összejönne a film leforgatása, akkor meg a két főhőst mások játszanák el, az pedig elég hülyén nézne ki. Akkor inkább ne legyen semmi se....

   Kick-Ass sorozat:

- Az első rész története röviden annyi, hogy Dave Lizewski, aki egy képregény fanatikus gík, elhatározza, hogy ő szuperhős lesz és segít azokon akik bajban vannak, ám de ez nem megy olyan könnyen, mivel a valóságban élünk, és a szabályok nem úgy működnek, ahogyan azt a képregényekben vagy a filmekben látjuk. Az ő szuperhős neve Kick-Ass (Rúgd seggbe, filmbeli magyar fordítása: HA/VER). Hősünket sokszor megverik, leszúrján, elütik a story-ban, hiszen ez a valóság, itt bármi megtörténhet. A bukásai miatt válik ő később egy bátrabb karakterré, mert egy idő után megtanulja átlépni a saját árnyékát, de ez csak a szuperhős jelmezben válik ki belőle. Akárhányszor is ütik, ő márpedig megmutatja, hogy nem fél és igenis megvédi az ártatlanokat. Később belekeveredik egy drog maffia és egy csonka család közös harcába tök véletlenül, ugyanis a maffia vezére John Genovese azt hiszi, hogy Kick-Ass az a személy, aki az ő alkalmazottait és dillereit tizedeli. Valójában egy titokban hősködő apa-lánya párosról van szó. Big Daddy (Nagy Apú) és Hit-Girl (Bérgyilkos Lány). Damon és Mindy McCready, akik amolyan Batman és Robin féle párost alkotnak, csak kissé brutálisabb és kegyetlenebb a módszerük. Damon, családja miatt akar bosszút állni a maffia vezérén, és gyilkossá tanított kislányával az éj leple alatt írtják közösen az embereit. Ebbe a bonyodalomba keveredik bele a mi kis hősünk, Kick-Ass. Ám a rossz oldalról is van egy sarj, John Genoves fia, Chris Genoves, aki segíteni akar az apjának elfogni az önjelölt szuperhőst. Képregényes tudását és kultúráját felhasználva beöltözik szuperhősnek, hogy a bizalmába kerítse Kick-Ass-t majd elfoghassa. Ennek a srácnak az lesz a hősi neve, hogy Red Mist (Vörös Köd).

- A koncepciója és az ötlete azért is érdekes és eltérő az átlagos szuperhős story-któl, mert ez a valóságban játszódik, valós szabályok érvényesek rá, és egyfajta öniróniát mutata be, vagyis ráreflektál a szuperhős kultuszra, és megmutatja, hogy ez a dolog miként is működne a mindenapjainkban. A képregény kegyetlenül brutális, véres, káromkodásokkal teli, vagyis a mi világunk. Egyszerűen csak bemutatja mi történne, ha valaki a valós univerzumban igazság osztó lenne.

- A folytatás leginkább már egy elborultabb, kegyetlenebb és komolyabb koncepcióval operál. Az önirónia megy tovább, de a helyzet kezd eldurvúlni és komolyabb lenni, a Kick-Ass sorozat a maga vicces akicó-vígjáték stílusából átmegy egy hentelős komolyabb akcióba, pár  a poénok megmaradnak, de márcsak az öniróniában. Chris Genovese, aki a folytatásban immár főgonoszként jelenik meg, bosszút akar állni Kick-Ass-en és Hit-Girl-ön is, mert az elöző rész végén megölték az apját. Kick-Ass újravisszatér az utcákra és beáll egy szuperhős csapatba, aminek a fezetője Coloner Stars (Csillag Ezredes). Chris mostmár a Red Mist nevet elhagyva felveszi a The MotherFucker (Anyabaszó) nevet és bűnözők hadából gonosz sereget gyűlytve indítja el a mészárlást a városban, mindenki megfenyegetve ezzel, hisz már olyan szintre jut el szellemileg, hogy már élvezi a gyilkolást, de már azt sem tudja mit csinál, azt hiszi, hogy ez egy játék, de közben meg ember életeket olt ki brutálisan. Job keze Mother Russia (Ruszki Muter), aki egy kigyúrt és edzett börtöntöltelék nő és egyben Coloner Stars gyilkosa is. Mindy-nek eközben a valóéletbe kéne beilleszkednie, de nem tud, mert ő gyilkosnak lett nevelve, így a normál életből visszalépve a szuperhősök közé beáll a csapatba, hogy részte vegyen a The MotherFucker elleni harcban. Hit-Girl lesz Mother Russia gyilkosa. Ebben az epizódban Big Daddy sem szerepel, mert ő is elhunyt az első rész végén.

- A 3. rész már azzal kezdődik, hogy Kick-Ass és csapata megpróbálják kiszabadítani Mindy-t a börtönből, ugyanis az elöző epizód végén feláldozta magát a zsaruknak, csakhogy a többiek elmenekülhessenek. A kiszabadítás nem sikerül. Chris nagybácsikája, Don Rob Rocco lesz az aki átveszi az uralmat a Keleti Parton és felveszi a kapcsolatot a kórházban lábadaozó Chris-el. (Elöző rész végén brutális sérülést szenvedett, mikor leesett egy épület tetejéről) A szuperhős csapatba beilleszkedik egy újabb vezető, akit The Juicer-nek (A Facsarónak) hívnak. A 3. epizód hangulata eléggé vontatott és elnyomott hangulatú, amolyan szomorú és reménytelen. Sok szuperhőst megölnek a történetben, köztük Dr. Gravity-t (Dr. Gravitációt) És a The Juicer-t is. Végül Chris bűntudatot érezve tettei iránt, kiszabadítja Mindy-t a börtönből, de az akcióba belehal. Mindy és Dave, akik szinte az utolsó megmaradt szuperhősök, elmennek kiszabadítani egyik társukat, Ass-Kicker-t (Bassz Oda).  A vége eléggé kezd izgalmas és akciódús meg prögős lenni, de az utolsó fejezet eléggé összecsapotra és gyorsan lezártra sikerült, emiatt is gyenge a befejező rész. Egy vontatott és nyomasztóan unalmas történet, aminek a végén van pörgés és jól megcsinált akció jelenet, de nagyon nagy erőfeszítést nem látok benne, nagyon leír a képregényről, hogy Mark Millar gyorsan leakarta zárni végre a story-ját.

- Létezik mégegy képregény a sorozatból, egy SPINOF, Hit-Girl külön story-ja mely az 1. rész és a 2. rész között játszódik. Ha ezt is számításba vesszük a trilógiával, akkor viszont ez a legrövidebb darab, ugyanis csak 5 fejezetet ért meg. Lényegében Hit-Gilr magán akcióit mutatja be, a sorozat visszamlékezéseket is tartalmaz, ugyanis Mindy sokszor gondol vissz apjára és tanításaira, ezzel is valami drámai hatást kifejezve a képregényben. 2012, június 27.-én jelent meg az első száma, és a széria 2013, február 6.-ig tartott.

   Fontosabb Karakterek:

 KICK-ASS

  Kick-Ass (Dave Lisewski) egy képregény rajongó tini srác, aki elhatározza, hogy önjelölt igazságosztó lesz. A címszereplője, a főhőse és a középpontja a sorozatnak. Egy eléggé bátor, ugyanakkor sokszor félős figura, aki késöbb megugorja a saját árnyékát és egy sokkal keményebb figura lesz, de eleinte kis szerencsétlen, bénáskodó, nevettető és szánalmas srác, de társa, Hit-Girl mellett megtanulja mi hogy merre. Szüleit elvesztette, anyját már régebben, apját a sorozat 2. részében. Dave nem csak a hősködésben, de lányokkal is elég szerencsétlen, a kalandjai és tettei végigkísérése mulattató, és mivel egy átlagos sablon karaktere van, az azonosulása 100%-ig megvan, főleg, hogy mivel a valóságban játszódik a story, így a vele együtt járó cselekményeket komolyan tudjuk veni, de magát a szuperhős figuráját viszont nem, mert a koncepció remekül reflektál a képregényes, kitalált hősökre, ami a valóságban azért eléggé vicces és nem komolyan vehető. A mozifilmekben Aaron Taylor-Johnson alakítja.

 HIT-GIRL

  Hit-Girl (Mindy McCready) egy 12 éves kislány, akit apja, Big Daddy (Damon McCready) tínitott már 5 éves kora óta a gyilkolásra, a harca, és az igazságosztásra. Mindy a kora ellenére úgy viselkedik, mint egy kemény 18 éves "bad-ass" csaj. Sokat káromkodik, vagánykodik, a legtöbb ügyet komolyan veszi, egyáltalán nem rendelkezik a normális kisgyerekek tulajdonságaival, a normál életben viszont nem állja meg a helyét, mert nem abba az életbe nevelődött bele. A sorozat története alatt pár dolgot azért ő is tanúl, jellemfejlődésen szintén átesik, de valódi kilétét egészen az utolsó rész lezárásáig megtartaja. Apjához hűséges, fogadalmat sose szeg meg, barátait és társait segíti, a képregény sorozat 2. legjobb és legerősebb karaktere, ha jellemét, történetét és tudását egybevetjük, akkor a sorozat legjobban megírt és legkeményebb szuperhős karaktere. Erősségben azért csak második, mert egyedül az apjánál nem erősebb. Ezzel az összes létező képregény szuperhősök közül egyértelműen a legjobb, márcsak azért is, mert ő a valóságban él, így az azonosulás sokkal könyebb, tettei komolyabban vehetők, másrészt meg a képregényben élő hősökkel meg sem tud verekedni, mert nem tud velük találkozni, hisz Hit-Girl csak képregényekben és TV-ben láthatja az olyan hősöket, mint Superman, Batman Spider-Man vagy Iron Man. Ezzel a valóság létével már önmagában túlemelkedik a kitalált hősökön, a Kick-Ass valós világában pedig szinte az összes figurát letudja győzni, egyedül az apját nem, mintahogy azt már mondottam, de azért ő a legjobb karakter, mert történetéről és jelleméről többet megtudunk, hisz Big Daddy az első rész végén meghal, Hit-Girl pedig átvészeli a trilógiát, sőt még a saját 5 kötetetes külön képregényében is kiélheti magát, így jellemileg és megírásilag egy jobb karakterről beszélünk. Big Daddy nem szerepel sokat, nincs ideje a történet szempontjából jobban kibontakozni. Mindy szijntén elveszíti az apját és az anyját a történetben, ez egy érdekes hasonlóság Kick-Ass-el és The MotherFucker-el, mert ők is árvák lesznek a szériában. Így Hit-Girl a történet nagy részét árván éli át. A mozifilmekben Chloë Grace Moretz alakítja.

 Red Mist / The MotherFucker

  Red Mist (Chris Genovese, mozifilmekben más nevet kapott, Chris D'Amiko) szintén egy képregény rajongó gík, aki tudását és rajongói tapasztalatát használja fel arra, hogy szuperhősként a bizalmába kerítse Kick-Ass-t. Mivel apja halálát az önjelölt főhős és Hit-Girl okozza, ezért gonosz sereget gyűlytve akar bosszút állni, de rosszul jár, a 3. epizódban egyetlen jó tette után életét veszti. Jelleme hasonló Kick-Ass-éhez, csak inkább annak egy gonoszabb és gátlástalanabb változata, mondhatni Kick-Ass ellentéte. A figurája kegyetlen, idióta, de ugyanakkor mullattató és vicces. Ő az a figura, aki már úgy gyilkol, hogy már elvesztette a józan eszét, a phszihéje teljesen felfordúlt, és már őrülten öl, de ugyanakkor bénáskodik sokat. Nagyon nagy gonosz akar lenni, egy kemény "bad-ass" figura, azt hiszi magáról, hogy mekkora nagy gonosz, de mellette meg röhögünk azon, hogy mekkora idióta és szerencsétlen. A képregény sorozat legjobban megírt és lejobban megformált főgonosza. A mozifilmekben Christopher Mintz-Plasse alakítja.

 Big Daddy

  Big Daddy (Damon McCready) egy megtört édesapa, aki bosszút akar állni családja megcsonkításáért, és ezért az 5 éves börtönbüntetése után kislányával, Mindy-vel készűlnek a nagy visszavágásra. Lányát azóta edzi, hogy kiszabadult, börtön büntetése teljesen jogtalan volt, hiszen a drog-maffia vezére, John Genovese kent rá egy droggal kapcsolatos ügyet. Big Daddy az első részben életét veszti. Egy magabiztos, gátlástalan, de igazságos figura, aki egyben okos és bátor is. A mozifilmeben Nicolas Cage alakítja.

  Coloner Stars

  Coloner Stars (Sal Bertolinni, a filmben kicsit hosszabb a szuperhősi neve: Coloner Stars and Stripes, magyarul: Csillag-Sáv Ezredes) egy felnőtt szuperhős csapat vezető. Régebben Genovese drog- maffiájába dolgozott verőemberként, de keresztény módra megtért, és úgy döntött, hogy igazságosztó lesz. A 2. részben tűnik fel és keveset szerepel, mert elég hamar meghal. Jellegzetessége annyi, hogy az igazságért bármit, ő az egyetlen karakter, aki nem káromkodik, nem gyilkol, az embereknek segít, nagyon nagy hívő és segít akinek csak tud, büntetsései azonban kegyetlenek, figurája szigorú, de egyben vicces is, hisz poénkodni is szeret. A mozifilmben Jim Carrey alakítjka.

 John Genovese

  John Genovese (Filmben más nevet kapott: Frank D'Miko) a város legnagyobb drog-maffia vezetője és főnöke, Red Mist édesapja. Karaktere szigorú és kegyetlen. Ha egy embere elront valamit  munkában, azt keméynen bünteti, fiával és feleségével alíg törődik, leginkább a bizniszek a fontosak számára. Az első rész főellensége, aki az adott epizód legvégén meghal. Big Daddy legnagyobb ellensége. A mozifilmben Mark Strong alakítja.

 Mozifilmek

- A mozilmek nagyából követik a képregényben történteteket, kisebb-nagyobb változtatások vannak, ugynais vannak amiket a filmben kihagytak, de vannak amiket a filmekbe utólag pluszként raktak bele. Karaterszálak, újabb karakterek, megváltoztatott karakterek, megváltoztatott, vég stb. A filmek közül az 1. rész sikerült jobban minőségileg és kritikailag. A 2. rész jóval gyengébb alkotás, de egy hű folytatása az elődjének, ami pesrze nem lett rosz, de rendezésben jóval rosszabb, a viccek és poénok sok helyen eröltetettek vagy kínosak. Az első rész nagy hibája inkább az, hogy túl Hollywodd stílusú, sok benne a kínos és eröltetett romantikus csajozási, szerelmes jelenet, és méginkább klisés és sablonos az egyik elhalálozási pillanat. Csöpögős és a végtelenségig nagyon szomorú, ráadásúl egy jól felvezetett akciót és pörgést szakít meg, és itt nem a halálozási jelenettel van gond, hanem ahogy az a filmben elővan adva, ugynais a képregényben ettől a jelenettől nem űlt le a story és a feszültség, hanem ezzel együtt csak fokzódott tovább, és nem állt le a harc történet végi nagy mészárlásig. A 2. részben jól bemutatják a tini világot és a valós tinédzser problámákat, leginkább a plázacicákra reflektál elég hűen, de mint mondottam rendezésben gyenge, ez a rendezőváltáson is nagyon meglátszik, sok helyen kapkod a film mint párbeszédben, mint cselekményben. Viszont hálistennek elhagyta a Hollywood-i csokikrémmázas romantikát és nagyon szomorú elhalálozási csöpögést.  A képregényekhez képest a két film jóval visszafogottabb és gyengébb, a képregények ugyanis bevállalósabbak és brutálisabbak, a filmek leginkább az öniróniára mennek rá és a valóságban lévő sablonok reflektálására. A második rész legnagyobb erénye az, hogy tettek bele egy plusz cselekményszálat, ami persze megvolt a képregényben is, de ott nem ezen volt a hangsúly, hanem Kick-Ass-en és csapatán. Itt a filmben sajnos ez nagyon háttérbe szorúl, mert a karakter kidolgozás nagyon elmaradt a filmben, az új szuperhős tinik közül kb senki sem érdekes, érdektelen a cselekményük és a létjogosultságuk, csak a film végi harcban van meg a jelentőségük. A film leginkább az egyetlen és legkidolgozottabb karakter, Hit-Girl miatt lesz király, mert az ő story szálába fektettek annyi pluszt, hogy mikor beakar illeszkedni a mindennapokba, de nem tud, és az ő két pad közé szorulását, önmagában lévő ingadozását nézhetjük, élhetjük végig vele együtt. Erre leginkább az pakol rá, hogy a film legerősebb szála az Hit-Girl-é, és mivel mondtam, hogy ő a legjobb karaktere a szériának, így persze hogy a filmet is ő viszi el a hátán, de a karaktere nem lenne teljesen egész, ha nem Chloë Grace Moretz alakítaná. A képregény figura csak akkor lesz 100%-ig teljes, ha az ifjú Moretz színészkisasszony játsza el, mert teljesen áttudja élni a figuráját, jól színészkedik, sőt a 2. részben ővé a legjobb alakítás na meg Jim Carrey-é, de kevés szereplése miatt ő hátrébb szorul. Moretz eleve egy olyan színész lány, aki a képernyőn teljes mérétkben megidézi a nézőt, és a jeleneteit mindíg élvezet végig nézni. A folytatás talán ennyiben gyengébb, mint az elődje, mert rosssz a rendezés, eröltetett, és kb senki sem tud jól színészkedni Moretz-en és Carrey-n kívül, de a többieknek nagyon karaktere sincs, The MotherFucker-ön sokat lehet röhögni, neki van karaktere, egész jó, de színészkedése nem a legjobb. Ettől függetlenül egy nagyon jó és hű folytatása az első résznek, ami lehetett volna sokkal jobb is, de azért így sem rossz. Bár ittt megfordult  a minőség, mert képregényben, mint ahogy azt már mondtam a 2-es epizód volt  a legjobb, itt a filmben sajnos ez az elődhöz képest lejjebb csúszott.

 Rövid vélemény a Kick-Ass-ről:

- Az egyik legjobb képregény sorozat a világon, én nagyon szeretem, mert mint ahogy azt már mondtam az öniróniája miatt nagyon kiugrik a többi szuperhősös képregény story közül és nagyon jó, kemény és vicces karakterekkel van tele, akikkel lehet azonosulni. A képregényekből leginkább a 2. részt tetszett, mivel Hit-Girl és a story-ja miatt az a legjobb és legélvezhetőbb, a 3-as annyira már nem jött át, az első rész viszont zseniális. A filmek közül ugyebár az 1. rész volt a jobb, de nekem személy szerint a 2-es a kedvencem, és pont a története és Hit-Girl karaktere és cselekménye miatt, erre márcsak rárak egy lapáttal az, hogy a kedvenc színésznőm, Chloë Moretz játsza el. Egyébként mindakettő mozifilm élvezhető és szórakoztató a magaműfajában, és ez a páros így szerintem mindenidők ha nem is a legjobb, de egyik legjobb szuperhősös képregénny adaptációi. Az első részt a képregényfilmek közül a TOP 10-be sorolom, a másodikat meg inkább a TOP 20-asba. Együttesen a két film nagyon erős és jól működő koncepció.

Mozifilmek értékelése:  Kick-Ass:    8/10

                                         Kick-Ass 2: 7/10

VIGYÁZAT!!!!!!!! SPOILER VESZÉLY! AKI NEM LÁTTA A FILMET, AZ MEGNÉZÉS ELÖTT NE OLVASSA EL!!!!!

Megjelenés:

 - A "Child's Play" (Gyerekjáték) széria, mely 6 epizódott ért meg, annak első darabja 1988-ban látott napvilágot, november 9.-én. A filmet Tom Holland rendezte, aki a hírhett "Fright Night" (Frász Éjszaka) című klasszikus vámpír horror-komédia rendezője is egyben. A forgatókönyv és karakteríró mind a hat epizódnál Don Mancini volt, és a széria végén az 5. és 6. részt már ő is rendezte meg. Az 1988-as 1. rész után már 1990-ben jelent meg a 2. rész, majd 1991-ben a 3., 1998-ban a 4., 2004-ben az 5. és végül tavaly, 2013-ban jelent meg a befejező 6. rész, mely a "Curse of Chucky" (Chucky Átka) címet kapta. Amiről leginkább szó lesz, az a legelső és a legutolsó epizód, mivel ez a két legjobb darabja a sorozatnak.  Természetesen szó lesz a többiről is egy-két mondatban, de ez a két legkiemelkedőbb és legfontosabb epizód a sorozatból.

Gyerekjáték: Chucky Kezdete

- Chucky, aki egy bűnöző volt valóéletében, teljes neve Charles Lee Ray, egyszer csak életét veszti egy játékboltban, mikor a zsaruk elkapják. Halála elött egy Vudu varázslattal beleköltözik egy játékbaba testébe, de csak a lelke. Azt még nem tudja, hogy a gumibabába zárva szépen lassan kezd emberré válni, tehát kinőnek a szervei, és fájdalmat is érez, illetve tud vérezni is. Ahoz hogy kijusson a baba testből, kell találnia egy embert, akibe beleköltözhet. Sajnos a varázslat szerint csak abba vándorolhat át a lelke, akinek elöször felfedi magát, és ez pedig egy 6 éves kisfiú, akit Andy-nek hívnak. Andy egy szerves és fontos szereplője lesz az egész szériának. A babát Andy kapja meg születésnapjára ajándékul, és Chucky életrekelt bábuként gyilkol sorra embereket. Ez az alap koncepció. Igazából egy "Gremlins" (Szörnyecskék) utánzatról beszélhetünk, ami pedig egy 1985-ös film. Teljesen hasonló a kettő, talán a Chucky filmje annyiban különbözik, hogy ez inkább tiniknek és felnőtteknek való családi thriller, de semmiképpen sem horror! Pedig annak van papíron elkönyvelve, de egyáltalán nem az.

-Azért hasonlítom a Gremlins-hez, mert teljesen ugyanaz a story. Van egy különleges karácsonyi ajándék, ami ebben az esetben egy szülinapi ajándék. Főhősünk egy kisfiú és az anyja. Ugyanaz az édesanya figura megvan, a fiatal fiú karakter megvan, a zsaru vagy apuka karakter megvan, a kis ajándéknak szánt, nem komolyan vehető vicces, de ugyanakkor kegyetlen bestia megvan, a film felénél megmutatkozó borzalom és pokol elszabadulás megvan. Annyi, hogy Chucky az itt Gizmo és a többi gremlin egy személyben. Amíg a Gremlins egy amolyan 12-es karikás film, de megnézhetik fiatalabbak is, addig a Child's Play egy 16-os karikás film. Egyrészt egy félig családbarát, félig pedig nyomozós thriller film, de nem mondanám horror-nak. A film ugyanis nem ijesztő. Inkább sokkoló, izgalmas és néhol röhejes és szórakoztató. Most azért mert emberek halnak meg benne, még nem lesz horror film, mert nem bestiális és horrorisztikus a haláluk, hanem  hétköznapi thriller műfajba illő. Egy gyilkos, aki szedi az áldozatait. Egyébként egy nagyon aranyos, élvezhető és minden percében meglepő kis film a 80-as évekből, ami egyrészt szerintem jól van megrendezve, színészi játékból kitűnik Chris Sarandon, aki a Mike Norris nevű zsarut (egyébként ő játszotta a Jerry nevű vámpírt a Fright Night-ban) és Catherine Hicks, aki meg a Karen Barclay nevű anyukát alakítja jól. Az egyik csúcs jelenet az, amikor Karen megrázza Chucky-t és kényszeríti, hogy mozduljon meg, mert ő miatta már a gyerekét elvette a rendőrség és meghalt a barátnője is. És az egy fantasztikus jelent, amikor Chucky elöször mozdul meg a néző szeme láttára, és irdatlanul elkezd káromkodni össze-vissza, majd elmenekül. Ez is a Gremlins-ből lehet lenyúlva, ugyanis ott az édesanya a kandaló elött vetekszik egy kis gremlin-el, az itteni anya meg Chucky-val, de szintén a kandalló elött. Az anyuka figura abban is zseniális, hogy remekül játsza az aggódó édesanyát, aki félti a kisfiát és próbálja legyőzni a gonosz babát. A kisfiú Andy egyébként rohadt idegesítő a filmben, nem igazán van azon a szinten, hogy lássuk, ez az ő filmje. NEM! Az első rész főhőse az maga Karen, az anyuka, mert az ő küzdelmét nézhetjük végig, ahogy próbálja megmenteni a családját és a többieket a gonosz babába zárt Charles-tól. A későbbi epizódokban ő már nem szerepel, de sokszor szóbajön, ugyanis itt meg a "Terminator"-t érzem egy picit, ugyanis Karen egy elmegyógyintézetbe kerül, mert azt hiszik megőrült, Andy meg nevelő szülőkhöz a folytatásban. Bár az is vicces, hogy a "Terminator 2" egy 1991-es film, a "Child's Play 2" 1990-es. Ki nyúlt kitől? Alighanem a véletlen műve.

Igazából mindenkinek ajánlott, aki szeret kicsit kikapcsolódni és aki szeretne egy 80-as évekbeli családi thriller-t látni. Mondhatni annyiban horror, hogy a klasszikus horror filmeknek egy picit röhejesebb és komolytalanabb családi változata, de Chucky szempontjából és állásából tekinthetjük egyfajta kvázi groteszk-nek is. Egy nagy ugrást megkísérelve kihagynám a folytatásokat és rá is térnék a befejező 6. részre, ugyanis ez lenne a cél, hogy a kezdeteket és a lezárást összehasonlítsam és kiemeljem, mint a sorozat csúcspontjait.

Chucky Átka: A Gyerekjáték lezárása

-Történet szerint is 2013-ban járunk, és a mostanra már az elfeledett Chucky baba is a múlt ködébe veszett. Egy család komor és gór hangulatú házába tekinthetünk be nézőként, jelzem szinte a teljes játékidő ebben a házban zajlik le, tehát mondhatjuk ezt egy kamara-horror-thriller-nek. Na ez volt a 6 film közül az a rész, amikor a téma átment horrorba! Itt az utolsó filmnél már beszélhetünk horror kategóriáról, és annak is a komorabb és górabb változatáról, egy kis groteszk ízzel. Röviden a történet annyi, hogy van egy nagyon nagy ház, szinte már kastély, ahol egy tolószékes huszon éves lány él a beteg édesanyával, és egy nap kapnak ajándékba egy babát. Naná, hogy Chucky az! Egyik éjszaka az anyuka meghalt, de úgy van beállítva, mint ha öngyilkosság lett volna. Másnap a többi rokon eljön hozzájuk, hogy egyrészt a mozgássérűlt lányt segítség, másrészt pedig gyászolnak. Chucky a rokonságból mindenkit megöl a főszereplő tolószékes és a 8 éves  lányon kívűl, de nem szórakozásból. Chucky-t, mint küldeményt nem véletlenül címezték ide. Ugyanis Charles régebben a család barátja volt. Az idős anyuka egyszer csak terhes lett (ez még a 80-as években történt, pontosan 1988-ban, az első rész cselekményei elött) és Charles meg bűnöző volt. A terhes anyukát megsértette a hasán egy késsel, mert az nem segített neki a gonosz tervében. A hasát úgy megvágta terhesen, hogy a gyermek így lett mozgássérűlt. Az anyuka kihívta Charles-ra a rendőrséget, akik bekergették egy játékboltba, ahol meghalt, de a lelke egy babába bújt, hogy tovább élhessen. Chucky most huszon ével később bosszút akar állni, és remek eszközökkel és furfangossággal egymás ellen uszítja a családtagokat. Ez az alap koncepció.

- Azt kell, hogy mondjam, a befejező 6. epizód, amely a "Curse of Chucky" (Chucky Átka) címet viseli, az a széria legjobb darabja. Az eredeti első részig nyúl vissza történetében, teljesen a gyökerekhez, és ez azért fantasztikus, mert a 4., 5. rész már egy paródiába és hülye beteg dolgok irányába ment el, amelyek teljesen TV-s film szintüek lettek. Teljesen elhagyta a sorozat a családi thriller hatást és a karakter drámai fontosságokat, azok a  részek konkrétan Chucky magán életének bemutatása, hogy a 3. rész után hogy élt tovább, ráadásúl mennyasszonya és ivadéka is lett. Egy teljesen groteszk és iditóta vígjáték stílus.

Na most ez az utolsó rész azért is kiváló és a legjobb, mert visszakanyarodott a széria eredetiségéhez, gyökereihez, ráadásul, mint ahogy azt már mondtam, egy kemény, ijesztő, izgalmas és feszűlt kamara-horror-thrillert sikerűlt létrehozni. A képivilág kimondhatatlanul gyönyörű,  hangulat teremtése is zseniális, olyan, mint a legkiválóbb horror filmeké, pedig ez nem az, csak a sorozatán belül. A komor és sötét hangulat, a repedezett faajtók, a padlás gór kinézete, az 1800-as évekbeli kastélyok hangulata és kinézete egy kis mai modernizálással nem hagy maga után kívánnivalót. Az operatőri munka is csillagos 5-ös, a képek is borzasztóan szépek, szinte minden passzol, de leginkább chucky behozatala a történetbe. Megintcsak mozdulatlannak látjuk őt a film feléig, pedig tudjuk, hogy ő gyilkol, de mégis az a mozdulatlanság, az a semmit tevés, az a jelenlét egyszerűen zseniális és félelmetesen jó, hisz pusztán csak a jelenlétével uszítja egymásnak a családtagokat. Maga a baba itt lett a legfélelmetesebben megalkotva, nagyon örültem neki, hogy Chucky megmutatta, hogy több is van benne, mint egy kis nevetséges gumi babában, aki a mennyasszonyával meg a fiával gyökérkednek meg trollkodnak és csinálnak hülyét önmagukból Thras szinten. Chucky új külsője is nagyon illik a hangulathoz, meg a modernizált mai generációs közegbe, majd megtudjuk, hogy ugyanaz a kinézete van, mint ahogyan az 5.-et befejezte.

-Ezzel nem csak a kezdő részekhez volt hű, hanem a 4. és 5. epizódhoz is, így tekinthető ez egy 6. epizódnak. Chucky arca szétvágott és össze van varva Tiffany, a mennyasszonya által. Itt egy kis gumi réteg van ráragasztva, ami a film másik felében lekerül, ezzel is megmutatva igazi arcát. Volt a story szempontjából egy kis bajom először, ami zavart, de végül kiderűlt, hogy csak túlságosan is előítélő voltam. Ugyanis rólam tudni kell, hogy legyen az horror film, vagy kaland, akció, vígjáték, dráma vagy mit tudom én, de utálom, ha indokolatlanul homoszexuálisokat kell lássak a vásznon, csak azért, mert a készítők megmutatják, hogy elfogadják ezt a genetikai elferdülést,  legyen az nő vagy férfi, nekem tökmindegy. Tőlem lehet az homokos férfi vagy leszbikus. Én ezt az elfogadást megértem meg minden, de ha már egy történetbe feltétlenül kell ilyen, akkor annak legyen értelmes és a karakterhez füsződjön, hogy lehessen vele azonosulni, vagy pedig a story későbbi részeinél legyen egy fontosabb elem. Na én a film közben éresztem azt, hogy az alkotók nem bírták ki, hogy ne legyen benne egy kis leszbikus csókolózási jelenet. De megérte kivárni, mert később rájöttem, hogy dramaturgiailag és történetileg ez fontos eleme a film cselekményeinek. Ugyanis a mi kis tolószékes főhősünk, akit Nica-nak hívnak (Fiona Dourif játsza), eljön a gyászolásra a kedves nővére Barb (Danielle Bisutti), akinek van egy 7-8 éves kislány. Nica nővére titokban a család és férje háta mögött kavar a szintén leszbikus bébiszitterrel, aki meg a kislányra vigyáz. A kedves férj belerakott egy kamerát Chucky ruhájába, hogy lebuktassa az anyukát a bíróság elött, és ő hozzá kerüljön a lányuk törtvényesen. A két lány testvér között ez a kis háttér dolog nagy viszályt kezd, ugyanis Nica a neten utána néz Chucky életének, és megtudja, hogy a 80-as években a híres Charles Lee Ray nevű bűnöző, halála elött Chucky becenévként egy "Good Guys" babába költöztette a lelkét, ami szintén a 80-as években volt divat a gyerek játékok körében. Barb viszont megtudja, hogy a baba ruhájában egy kamera van, és mikor Nica kiabálja neki, hogy tudja mi van a játékban, akkor Barb nem tudja, hogy ő a bűnöző lelkéről beszél és azt hiszi ő is tudja a háttér életét a bébiszitterrel. Ezért nem is hallgatja végig a saját hugát, és felmegy a padlásra a babával. Azt hiszi, hogy már a saját huga is elárulja, pedig ő Chucky gyilkosságairól és életrekeléséről akarta figyelmeztetni. Barb egyből meg is hal, majd sorra a többiek, csak a kis lány és Nica éli túl. Hihetetlen egy gonosz baba! Csak a jelenlétével és múltjával egymásnak uszítja a családtagokat, akik szét szóródnak, nem bíznak egymásban, így nem fognak össze és Chucky-nak könnyebb dolga van, mert ezzel egyszerűbb őket mind megölni, hisz az elhunyt édesanya miatt halt meg régen és került ebbe a műanyag testbe. Az, hogy a kedves nővérke éppen lánnyal kavar a magán életében, az itt ebben az esetben azért zseniális, mert egy jóval erősebb és gyomorszájon vágó fordulat ez, és nem csak a karakter drámára hat, hanem ránk nézőkre is, attól függ kit hogyan kap el a film, illetve kinek mennyire tetszik a téma, vagy ki miképp tudja magát beleélni. A végső fordulat, amikor Chucky felfedi a kilétét és a múltját Nica elött az is nagyon nagyot üt. Ugyhogy film végi fordulatban is szintén zseniális. A legszebb, hogy ez egy olyan horror film, ahol a gonosz győz! Nica-t tolószékkel együtt ledobja az emeletről, akinek eltörik a lába és ott el is vérezhetne, ugyanis Nica túlélte a zuhanást, és Chucky hiába nem tudta már megölni, Nica-t a bíróság elítéli, mert azt hiszik ő ölte meg a saját család tagjait és így börtönbe kerül. Chucky életben marad, ezúttal nem darabolja fel őt semmi a film végén, hanem győzedelmeskedik, még ha nem is ölte meg a főhőst. Az is elég kemény, hogy Nica Andy-vel próbálja meg hergelni, mert a 80-as évek végén ez elég híres történet volt, hogy Andy Barclay volt az a kis gyerek, aki sok évig küzködött a saját ajándékba kapott babájával. Az internet ezt is leírta. Nica a bíróságon még Chucky-ra kiabálva is az orra alá dörgöli, hogy őt sem tudta megölni, mert hiába megy börtönbe, ő még él. De Chucky túlélte, ráadásul nem bűnhődik semmit sem,  a családot pedig galyra tette. Ez volt Chucky átka. Egyébként a filmben nagyon jó, ahogy adagolják a sok első résszel való kapcsolatot, Andy szóbakerülése, Karen Barclay fényképe, stb. itt tényleg a gyökerekhez tér vissza a film és teljesen korrekten és hűen, ezzel is felrakva a koronát a sorozatra és pontot téve ennek az egésznek a végére, hogy ahol elindult a történet, ott is fejeződik be végül. Erre még rátesz egy lapáttal (pozitívumként) a film stáblista jelenete, ahol Andy újramegkapja, immár huszonéves vagy már inkább harminc éves felnőtként Chucky-t és fejbelövi a babát egy sörétes puskával. Egyrészt ez így eléggé nosztalgikus és kiváló ötlet, a másik, hogy ott van a kis asztalon Andy gyerekkori fényképe az anyjával és mellette pedig Kyle fotója, aki Andy mostoha nővére volt, és egyben  a főhőse a második epizódnak. Ez a lezárás egyszerűen kiváló, és kívánom, hogy maradjon így. Nem kell ide semmiféle 7. rész, se előzmény, se remake, se reboot! Ez a széria így tökéletes, ahogy van! Szóval a Curse of Chucky című filmet ajánlom mindazoknak, akik szeretik a széria első trilógiáját, igen ez is furcsa, hogy két trilógiára lehet bontani a filmeket. Az első három résznek az a  címe, hogy Gyerekjáték 1-2-3. A többinek meg: Chucky Mennyasszonya, Chucky Ivadéka, Chucky Átka. Ezzel két trilógiára lehet bontani, van a Gyerekjáték trilógia és a Chucky trilógia, sőt márcsk azért is, mert a 4.-el változik meg az egész műfaj és stílus. Bár a 6. rész meg inkább a Gyerekjáték trilógiához húz vissza, de tényleg mondható az 5. rész utáni cselekménynek, mert a 6. film végén Tiffany is megjelenik ember formájában. Ugyhogy teljesen hű a régi részekhez, de egyben a második trilógia darabjaihoz is. Ezzel zárnám soraimat. Más nem is maradt hátra, minthogy értékeljem ezeket a műveket. Ez volt a Gyerekjáték széria kezdetének és befejezésének elemzése.

   Epizódok Értékelése:

Child's Play - 7/10

Child's Play 2. - 6/10

Child's Play 3. - 3/10

Bride of Chucky - 5/10

Seed of chucky - 4/10

Curse of Chucky - 7/10

HALLOWEEN - A RÉMÜLET ÉJSZAKÁJA
HALLOWEEN   1978

Minden 1978-ban kezdődött. Egy új korszak kezdete a horrorban. Egy új horrorikon születése. Egy rendező felemelkedése. Egy új alműfaj. Egy legenda születése. John Carpenter ekkor indította útjára azt a horrort, ami megreformálta a műfajt, megadta nekünk a mára már jól ismert slasher gyilkosok legelső generációját. Ez volt, a Halloween.

1963, október 31-én az Illinois állambeli Haddonfieldben a hatéves Michael Myers bestiális kegyetlenséggel meggyilkolja saját nővérét. A szellemileg súlyosan zavart fiút pszichiátriai klinikára szállítják. Itt Dr. Sam Loomis (Donald Pleasence) felügyelete alá kerül, akinek szilárd meggyőződése, hogy a fiú maga a gonosz. Munkatársai persze nem hisznek paranoid elképzelésében, és ezt elég rosszul teszik. Tizenöt évvel később, az immár felnőtt Myers megszökik az intézetből és Halloween napján visszatér Haddonfieldbe. Hamar becserkészi új áldozatait, köztük a fiatal Laurie Strodeot (Jamie Lee Curtis). Dr. Loomis a seriff segítségével az elmebeteg Myers nyomába erednek, hogy megakadályozzák az újabb gyilkosságokat. Ám amint leszáll az éj, Michael megkezdi véres munkálkodását.

Az akkor 30 éves John Carpenter (A dolog, Menekülés New Yorkból, A köd) neve már nem volt ismeretlen szakmai berkekben, hiszen korábban ő rendezte meg, szintén alacsony költségvetésből a Sötét csillagot és a 13-as rendőrőrs ostromát, és az ezekből felhalmozott kosztpénzből (325 ezer) sikerült megalkotnia élete első igazi nagy dobását. Bár nem sok kellett ahhoz, hogy a film ne a legendás ünnepről kapja a címét. Eredetileg a film címe az lett volna, hogy The Babysitter Murders (Bébiszitter mészárlások). Szerencsére Carpenter mégis a Halloween mellett döntött és ez több szempontból is jó döntésnek bizonyult. A stáb így is nagy kreativitásra szorult az alacsony költségvetés miatt és mivel annak felét a forgatáson használt Panavision kamerákra költötték, így egy cent sem maradt a kosztümökre, ezért a színészek a saját ruháikban szerepeltek. Ugyanígy nem volt pénz saját maszkmesterre. Michael Myers ikonikus maszkja úgy született meg, hogy a legközelebbi jelmezboltban vettek egy Kirk kapitány maszkot. Ezt fehérre festették és a szemeit nagyobbra vágták és láss csodát, el is készült Michael Myers legendás álarca. És még egyéb érdekesség, hogy mivel az ősszel játszódó történetet tavasszal forgatták, a stáb műleveleket szórt szét a forgatás színhelyein. Költségkímélés miatt a felvételek után a leveleket összeszedték és újra felhasználták.

És mint tudjuk általában az alacsony költségekből adódó kreativitásból születnek a legjobb ötletek. Ez itt sincs másként. Hihetetlenül félelmetes atmoszférát sikerül teremteni, ami nem képes nem megragadni a nézőt. Erre Carpenter saját komponálású filmzenéje külön rátesz egy lapáttal. A rendező úr amúgy is szinte minden filmjében maga szerezte a zenét és talán itt alkotta a legjobbat. A főtéma mára már legendássá vált, nem is beszélve a többi hátborzongató és nyugtalanító taktusról. Már a nyitójelenet is zseniális. Egy látszatra vágás nélküli jelenetről van szó, amikor a gyilkos szemszögéből láthatjuk a gyilkosságot. A zene már megadja az alaphangulatot. A gyilkosság a kornak megfelelően erősen van ábrázolva. És a jelenet végén, amikor meglátjuk, hogy a gyilkos egy gyerek, a nézőnek az álla is leesik. Sok kritika éri a filmet amiatt, hogy a film ezutáni részei elég unalmasak és nem történik bennük semmi. Lehet tényleg kicsit unalmasnak hathat de nézzük meg mi is történik. Michael szökése után folyamatosan megismerjük a főszereplőket. Van idő kibontani Laurie és barátnői karaktereit az egyéb mellékszereplőkkel együtt. Közben Loomis dokit is jobban megismerjük, elvégre ő lenne a filmben egyfajta Van Helsing karakter, aki tisztában van a fenyegetéssel és képes tenni ellene. Mindeközben Michael végig ott ólálkodik a háttérben, de sosem a középpontban, mindig csak a margón, arra várva, hogy váratlanul előugorjon. De ő ezt nem teszi meg, csak amikor leszállt az éj. Ezek a részek paranoid érzetet keltenek és rájátszanak az alaptalan félelem érzetére és igazi suspense elemek. Viszont amikor elkezdődnek a gyilkosságok azok is kicsit vérszegények. Szó szerint. A filmben alig van valami vér. Ez betudható az alacsony költségvetésnek és annak, hogy Carpenterék inkább a feszültségteremtésre és a félelemkeltésre mentek rá. A mai kor nézője nem nagyon tudja becsülni a Halloweent, részben az előbb felsorolt okok miatt. Másrészt azon okok miatt, hogy a film elemei csupa klisét hordoznak magukon. De azért ne felejtsük el, hogy ez a film teremtette meg a kliséket. Ugyanis ez volt az a film, aminek nyomán megszületett egy új alműfaj a horroron belül, ez pedig a slasher (kaszabolós) horror. Itt született meg az arctalan gyilkos képe, és azok a szabályok, hogy akik isznak, drogoznak és szexelnek, azok tuti biztos meghalnak, és csak a tiszta szűzlány maradhat életben a film végére és küzd meg a gyilkossal. (Ezeket jóval később a Sikoly című film ki is parodizálta, és még tisztelgett is a Halloween előtt). A film nyomán több tucatnyi slasher film született a Halloweent másolva, és a címe is egyfajta divatot indított, ugyanis majdnem minden ünnephez vagy jeles dátumhoz készült egy horrorfilm (Péntek 13, Véres valentin, Silent Night, Deadly Night, April Fool’s Day, Anyák napja, Happy Birthday to Me, Szalagavató). Bár nem ez volt az első hasonló film- ott volt például az 1974-es Texasi láncfűrészes mészárlás és az ugyanebben az évben készült Fekete Karácsony, ez utóbbi sok hasonlóságot mutat a Halloweennal, főleg a nyitójelenet- de ez volt az amelyik lefektette a törvényszerűségeket és egy újhullámot indított el. Bár az ivó és szexelő tinik halálába nem nehéz egyfajta prédikációt belemagyarázni, Carpenter leszögezte, hogy neki nem ez volt a célja. Az ő elképzelése szerint a tinik azért halnak meg, mert mindig mással vannak elfoglalva, ahelyett, hogy a biztonságukra ügyelnének. Laurie pedig egyedül van, ezért nincs ami elvonja a figyelmét és így koncentrálhat a túlélésre. Továbbá nem is állt szándékában egy új alműfajt teremteni. Saját elmondása szerint munkáját az olasz giallok, köztük Dario Argento Mélyvöröse és első sorban Alfred Hitchcock Psycho-ja ihlette. A film amúgy több ponton is tiszteleg a Psycho előtt. Például a főszereplő Jamie Lee Curtis a Psycho főhősnőjének Janet Leigh-nek a lánya. Emellett a Psychoban az egyik főszereplő neve Sam Loomis, és Michael kezelőorvosa ugyanezt a nevet kapta. (Érdekesség még, hogy a Sikolyban az egyik karakter neve Billy Loomis. Úgy látszik, hogy a Loomis nagyon elterjedt név a horrorban).

A szabályok mellett még itt született meg a slasher gyilkosok új faja, és közülük is a legelső volt Michael Myers. Nem tudunk meg róla sokat, egyetlen árva szót sem szól soha és ez így van rendjén. Ő egy tökéletes gyilkológép mindenféle motiváció nélkül, emberfeletti erővel és roppant szívós is. Karakterét a nyitójelenet adja meg és Dr. Loomis későbbi eszmefuttatásai. Amikor Loomis arról tart kiselőadást, hogy Michael maga a vegytiszta gonosz emberi testben, a film legjobb pillanatait képezi. Ezáltal kapunk egy ki nem mondott, finoman éreztetett természetfeletti szálat, amivel Michael ereje és sebezhetetlensége is magyarázható. Michael figuráját elég szépen le is másolták, amikor megteremtették a másik egyik legnagyobb horrorikont, Jason Voorheest. Sokan bírálják a folytatásokat, hogy a második résztől behozták a családi szálat, így motivációt, célt adtak Michaelnek, aki attól volt félelmetes, hogy egy motiváció nélküli gyilkos, aki bárkire rátámadhat. Bár ha így belegondolok, erre a családi szálra már itt az első részben is van halovány utalás.

Michael Myers mellett a két főszereplő vált még legendássá, akik szintén a sorozat ikonikus karaktereivé váltak. A 20 éves Jamie Lee Curtis Laurie szerepével robbant be a köztudatba és remekül hozza a figurát. Ő az ártatlan szűzlány, akinek komoly megpróbáltatásokon kell átmennie, hogy túlélje Michael borzalmait. Igazi jellemfejlődésen megy át, és a hetedik részre egy igazi érett, harcias nő lesz, aki akkor már egyfajta női Van Helsingként veszi fel a harcot Michaellel és segít a fiataloknak. Az összes későbbi horror hősnőjének, például Nancynek a Rémálom az Elm Utcában filmekből, ő az előképe. Hasonlóan ikonikus szereplő lett Donald Pleasence Dr. Loomis szerepében. Ő az egyetlen, aki felfogja és megérti Michael igazi lényét, ezért ő az egyetlen, aki valóban komolyan veszi a fenyegetést. Mégis, Loomis és Michael között van valamilyen kapcsolat, egyfajta a jó és a gonosz nem létezhet egymás nélkül. És valóban mintha erről lenne szó. Az öreg Loomist mintha tényleg már csak Michael tartaná életben és az a cél, hogy megállítsa. A sorozat előrehaladtával mintha kicsit kezdene ebbe beleőrülni, de mindig is ő lesz Michael igazi ellenpólusa. Annak ellenére, hogy sajnálatos módon a színész és vele együtt a karakter is a hatodik rész után meghal, szerepe nem tűnik el, hiszen ezt a szerepet a hetedik részben a már felnőtt és tapasztalt veterán Laurie veszi át. Donald Pleasence neve összeolvadt Loomis dokival és így is fog megmaradni az emlékezetünkben.

Persze a hatalmas siker után nem maradhattak el a folytatások sem. 1981-ben készült el a folytatás, amikor már tucat számra készültek a slasher filmek, és a producerek úgy gondolták, miért ne pont a trend elindítói ne részesüljenek a dicsőségben. Carpenter itt már csak a forgatókönyvért és a zenéért volt felelős, de így is egy korrekt második rész született, amivel az első részt is le akarták zárni. Ezután következett 1982-ben a borzalmas Halloween 3 Boszorkányos időszak. Az alkotók nem akartak leragadni egy sorozatgyilkosnál, és a koncepció az volt, hogy minden évben egy új Halloween történettel állnának elő. Ezért az első két rész eseményeitől teljesen különálló történetet próbáltak összedobni, aminek semmi köze az egész szériához. Az eredmény viszont egy akkora bődületes nagy baromság lett, hogy az szavakkal elmondhatatlan. Az eredmény egy orbitális nagy bukás lett, és a stúdió egy ideig nem is akart Halloween filmet csinálni. Carpenter itt már csak producer volt, de ezek után már a sorozat egyik részében sem dolgozott semmilyen pozícióban. Később a sorozat fő producere Moustapha Akkad látva a Rémálom az Elm Utcában és a Péntek 13 filmek sikerét, úgy döntött van még kraft a jó öreg Michaelben és tervbe is vésték a negyedik rész elkészültét, ami 1988-ban meg is valósult. A harmadik részt hál istennek figyelmen kívül hagyták és az első két rész eseményeit folytatták. Nem éri el azok szintjét, de méltó hozzájuk és az egyik legjobb Halloween folytatás született meg. Egy évre rá már jött is az ötödik rész. Na itt már a sorozat elindult azon az úton ahol minden slasher széria kiköt egy idő után. Ez pedig nem más, minthogy kezdenek paródia szerűvé válni és egyre gyengébb részek születnek. A Halloween mondjuk megtartotta a komolyságát, de a romlás észrevehető. Az ötödik rész még nem annyira vészes, egész vállalható. De 1995-ben jött a hatodik rész. Na ott már gondok voltak. Hiába próbáltak beleerőltetni mindenféle humbugot Michael eredetéről meg hasonlók, egy kicsit sok lett és a rendezés sem a legjobb. A harmadik rész mélységét szerencsére egyik folytatás sem érte el, de így is a széria egyik leggyengébb darabja született meg. Hogy aztán 1998-ban megszülethessen a Halloween H20-Húsz évvel később. Ez a rész nemhogy visszahúzta a szériát a süllyesztőből, de sikerült visszatérnie az első rész színvonalához és egy tisztességes lezárást adnia a sorozatnak. Hasonló a helyzet, mint a Rémálom hetedik részével. Annyi különbséggel, hogy a Halloweenhoz még hozzácsaptak 2002-ben egy harmatgyenge nyolcadik részt (talán a legrosszabb Myerses Halloween). Ezután pedig már csak a remake következett, de az már egy másik történet.

A Halloween jelentősége tagadhatatlan és még mai szemmel is hatásos és képes néhol félelmet kelteni. Egy igazi klasszikus, ami megérdemli a figyelmet. És Michael Myers is bevonult a horror ikonok panteonjába és a harmadik legendás gyilkossá vált Freddy Krueger és Jason Voorhees mellett.

Értékelés:  8/10

Írta: Andrew

ADSZ VAGY KAPSZ
TRICK 'R TREAT   2007

Ha már Halloween, akkor illő lenne egy hozzá kapcsolódó filmmel is foglalkozni. Egy viszonylag pár éves filmről lesz szó, ami a mai idők horror felhozatalában kifejezetten kellemes élmény volt. Sajnos rendkívül alulértékelt és kevéssé ismert, pedig minden megvan benne, ami egy jó kis horrorhoz kell. Ha nem vagy éppen halloweeni hangulatban, ennek a filmnek a megtekintése után, ez a probléma is meg lesz oldva.

Történetünk halloween éjjelén játszódik, és a cselekmény szerkezete itt is úgy épül fel, hogy összesen négy kis sztoriból áll, ám ezek erősen összefüggenek. Az elsőben megismerhetjük Stevent (Dylan Baker) az iskolaigazgatót, akiről kiderül, hogy sorozatgyilkos és az ünnep pont kapóra jön, hogy kiélje sötét vágyait, amit leginkább a környék egyik legbunkóbb gyerkőce szenved el. A másikban egy pár gyerek egy városi legendának jár utána, és úgymond tisztelegni az áldozatok előtt. Azonban nem minden az, aminek elsőre látszik és nem úgy alakulnak a dolgok ahogy ők azt elképzelték. És még megismerhetjük a fiatal Lauriet (Anna Paquin), akit barátnői halloween alkalmából egy már esedékes beavatásban, egyfajta nővé avatásban kívánnak részesíteni. Ám az oda vezető úton Laurie még találkozik az ordas farkassal. Ez igazából a Piroska és a farkas egy érdekes átirata és újraértelmezése. Végezetül pedig az öreg és mogorva Mr. Kreeg (Brian Cox) kerül szembe egy különös rémalakkal, aki mintha maga a halloween szelleme lenne és megbünteti azokat, akik nem tisztelik az ünnepet.

A legnagyobb bajom, hogy erről a filmről nem lehet spoilermentesen beszélni. Mert abból van itt bőven. A történetvezetés egyszerűen zseniális. A Creepshow-val vagy más horror antológiákkal ellentétben itt nem négy külön, egymástól eltérő történet van, amiket csak úgy elmesélnek nekünk. Nem, itt a négy sztori alkot egy egész történetet, majdhogynem egy időben játszódnak és apró szálakon, de mind összefügg. Ez a filmvégi nagyszerű felismerés élménye, amikor minden összeáll, és megértjük, hogy minden mindennel összefügg. Ezt a fajta történetvezetést Tarantino stílusához tudnám hasonlítani.

A hangulat valami remek. Oké, maga a film tényleg nem egy nagy durranás, nem tud halálra rémiszteni, aki csak egy kis rémisztgetésre vagy trancsírra vágyik, az csalódni fog. Nekem pont az tetszett benne, hogy ez végre egy olyan horror, ami képes volt megidézni azt a szellemet, amivel a 80-as években készítettek horrort, és mint tudjuk, ezt volt a horrorfilmek aranykora. Igazi klasszikus horrorélményt nyújt. Nagy tisztelettel adózik a műfaj és főleg az ünnep iránt. A címéhez méltóan ez a film tényleg a halloweenről szól. Számtalan szokást, hiedelmet és hagyományt taglal, és ezt szolgálja igazából a négy szegmens is. Ez tényleg maga a halloween. A színészek jól hozzák a figurát, rájuk tényleg nem lehet panasz. Még a gyerekszínészek is rendben voltak, pedig általában velük szoktak elhasalni. A gárdából külön kiemelendő szerintem Dylan Baker és Brian Cox. Talán ők hozzák a legjobb formájukat. De persze még meglehet említeni az X-men filmek sztárját, Anna Paquint, aki itt most nem annyira „vadóc”. Igazán bájos és elbűvölő a hölgy, persze amíg meg nem ismerjük a másik oldalát is. Michael Dougherty saját forgatókönyvéből rendezhette ezt meg és valami igazán emlékezetes darabot adott a műfajnak.

Az utolsó történetről még mindenképpen szót kell ejteni. Ez az, amikor az öreg Mr. Kreeghez, aki már nem tiszteli sem az ünnepet, sem a szomszédjait, váratlan látogató érkezik. Ő lenne az az aprócska kis zsákosfejű rém, akire csak úgy hivatkoznak, mint Sam (feltehetően az ünnep eredeti kelta elnevezése, a Samhain rövidítése), a halloween védőszentje. Sam már az előző három sztoriban is sejtelmesen fel-fel bukkant a háttérben, itt viszont végre igazi szerephez jut. Ő az, aki megleckézteti a hitetleneket és a tiszteletleneket és őket képviseli Mr. Kreeg. Az ő párharcuk a film csúcspontja és az egész történet beteljesedése. Jól tették, hogy ezzel zárták a filmet, mert ezt csak így lehetett igazán jól megcsinálni. Az első három történet igazából párhuzamosan zajlik ezzel. Magának az egésznek is hatalmas lélektani jelentőséget lehetne tulajdonítani a vezeklésről és bűnhődésről, de ez csak a végére lesz igazán érthető, amikor igazán megismerjük Kreeget, és hogy ki is ő valójában. A Sammel való találkozása mindenesetre nagy hatást gyakorol rá.

Mindent összegezve, egy remek, hangulatos és szórakoztató film az Adsz vagy kapsz, ami mindenképp több figyelmet érdemelne. Horror rajongóknak különösen ajánlott, akik meg egy jó kis filmet akarnak nézni halloweenkor, azoknak tökéletes lesz és igazi hangulatteremtő, ünneprehangoló film. Még jó, hogy van rá okunk, hogy minden évben legalább egyszer megtekintsük.

Értékelés:  6/10

Írta: Andrew