CREEPSHOW-A RÉMMESÉK KÖNYVE
CREEPSHOW  1982

A Halloween ajánlót folytatva egy igazi klasszikust választottam ezúttal. Igazi horror fanoknak nem kell bemutatnom a valaha létezett talán legjobb horror antológiát, ami méltán vívta ki hírnevét, és a mai napig hatalmas rajongótábornak örvend, ez pedig nem más, mint a Creepshow.

Sok műfajban használták már a filmes antológiákat, de egyikben sem volt olyan közkedvelt, mint a horrorban (Macskaszem, Rémálmok, Tales from the Crypt, Black Sabbath). Az antológia lényege, hogy az adott film több rövid történetből áll össze. Ezek a történetek kapcsolódhatnak is egymáshoz, de ez nem kötelező szabvány. 1982-ben született meg talán minden horror antológiák legnagyobbika, a Creepshow, ami megelőzve a Mesék a kriptából sorozatot, már ekkor a régi 50-es és 60-as évek horror képregényeinek állított emléket. És egy ilyen filmet nem is akárkik csinálhatnak. A projekten a lehető legnagyobb nevek dolgoztak. A forgatókönyvet nem más írta, mint Stephen King (aki szerepel is a filmben), a filmet maga a zombicsászár, George A. Romero rendezte. A maszk és trükk mesteri munkálatokat Tom Savini látta el (aki szokás szerint cameozik ebben a filmben is). A színészekről nem is beszélve (Hal Holbrook, Adrienne Barbeau, Leslie Nielsen, E.G. Marshall, Ed Harris, Tom Atkins). Minden egyben van, ami csak kellhet egy jó kis horrorhoz. A film öt történetből áll, amik mind a Creepshow nevű képregény lapjairól elevenednek meg. Úgy a legegyszerűbb beszélni a filmről, ha kicsit végig megyünk az öt szegmensen. Az öt rémmese mellé egy kerettörténet is társul. Ezzel kezdődik és ér véget a film. És mit ad isten, pont Halloweenkor játszódik. Lényegében itt megismerjük a világ talán legellenszenvesebb apját (Tom Atkins), aki mikor talál a fiánál egy horrorképregényt (a történet lényegét képező Creepshowt), elveszi tőle, kidobja a kukába és fia szembeszegülésére lekever neki egy pofont. A dühtől fűtött kisfiú arcára hamar kiül a mosoly, amikor az ablakban megpillantja a képregény fő házigazdájának tekinthető rémalakot (kicsit ilyen Kriptaőr előkép, csak még itt nem poénkodik), akit nem állíthat meg egy egyszerű szemetes kuka és egy kis rajzfilmes átvezetéssel (ezekből mondjuk jóval több van a Creepshow 2-ben) kezdetét is veheti a késő esti rémmese maraton.

Az első ilyen történet az "Apák napja". Itt egy gazdag család életébe nyerhetünk bepillantást, akik egy sötét titkot őriznek. Bár a családon belül ez nyílt titok, hogy a legidősebb családtag Bedelia néni hét évvel ezelőtt megölte saját apját, aki már teljesen elviselhetetlenné vált és pokollá tette a család életét. E tettét pont apák napján követte el, és unokahúga segített balesetnek beállítani az egészet. Azóta Bedelia minden apák napján kimegy apja, Nathan sírjához. Ám az idei apák napját maga Nathan is meg akarja ünnepelni a családjával, és az olyan apróságok, mint a halál nem gátolhatják meg. Egy teljesen korrekt kis horror sztorival van dolgunk. Az atmoszféra remek, amire a zene csak rátesz. A színészi játék is jó, köztük kiemelendő a fiatal Ed Harris. Bár többségük a tipikus nagyképű gazdagok szerepét hozzák, ezért, mint mondjuk általában a slasherekben, örömmel nézzük, amikor az oszladozó papa elintézi őket. Szerintem jó kis kezdés volt ez, nem egy hű de erős darab, de elég hangulatos ahhoz, hogy megágyazzon a későbbi meséknek is.

A következő történet a "Jordy Verrill magányos halála". Egy este Jordy (Stephen King) farmjára lezuhan egy meteorit. Egyből hatalmas tervek jutnak eszébe, hogyan értékesíthetné a meteoritot és juthatna egy kis pénzhez. Viszont amikor megpróbálja lehűteni, a meteorit szétnyílik és valami furcsa kék anyag ömlik ki belőle, ami leszivárog a talajba és Jordy bőrére is ráfolyik. Ennek hatására a farm területén valami extrém mértékben kezd el nőni a növényzet, beborítva mindent. És sajnálatos módon Jordy bőréből is elkezdenek növények nőni, és csak egyre jobban burjánzik. A kétségbeesett küzdelem során Jordy folyamatosan szembesül saját szerencsétlenségével és mindazon tulajdonságaival, amik ide juttatták. Ezt a szegmenst inkább nevezném groteszk drámának. Stephen King remekül hozza a vidéki bunkó figurát. Fantáziálásai, amikben a meteor eladásán ábrándozik, de főleg az orvosnál tett látogatása, elég mulatságosak, de itt mégis inkább a drámai hatás érvényesül. Remekül mutatja be az emberi tétlenséget, a végső kétségbeesést, amikor már minden mindegy. Teljesen átérezhető a figura szenvedése és lelki gyötrődése. Az előző történet után érdekes kontraszt ez a kis elbeszélés.

Őket követi a sorban az "Egy kis segítség". Ebben a történetben megismerhetjük a gazdag Richard Vickerst (Leslie Nielsen), aki rájön, hogy felesége Becky megcsalja őt egyik barátjával, Harryvel (Ted Danson). Richard nem éppen egy megértő fickó és elég keményen veszi a hűtlenséget. Nem is akármilyen bosszút talál ki. Tervei szerint Harryt és Beckyt betemetné nyakig a homokba, lenn a tengerparton és megvárná, amíg a dagály megfullasztja őket, míg ő lekamerázza a szenvedésüket és nagy élvezettel nézné végig a lakosztályán. E tökéletes bűntényt a magán tengerparti nyaralójánál követné el. Ám nem sejti, hogy ezzel még nincs vége és ehhez Harryéknek is lesz egy két szavuk. Az apák napja és a Jordy Verrill magányos halála után egy igazán erős kis sztorit kapunk. Leslie Nielsen valami félelmetes a szerepben. Még sosem láttam őt ilyen hidegvérű és cinikus szemétláda gyilkos szerepben. A sok vígjátéki szerepe után kifejezetten üdítő őt itt látni, és brillírozik is a szerepben. Maga a történet úgy indul, mint egy sima thriller. És amikor már meg is szilárdult bennünk ez a hit, akkor jön az igazi horror. Remekül adagolják a feszültséget, ami folyamatosan csak nő, míg végül eljut a tetőpontig. Itt már egyre jobban szippant be minket a film. És még csak ezután következett a legjobb.

Ez pedig nem más, mint "A láda". A történet főszereplői két egyetemi tanár, Henry (Hal Holbrook) és Dexter (Fritz Weaver). Henry életét már megkeseríti nagyképű és ütnivaló felesége Wilma (Adrienne Barbeau), aki minden egyes megnyilvánulásával megszégyeníti a visszahúzódó férfit. Egy napon Dexter és az egyetem gondnoka egy rejtélyes ládát találnak meg az alagsorban. A hatalmas, lelakatolt ládán mindössze egy dátum áll: 1834, emellett valami északi sarki expedícióról is írnak rajta. A gondnok és Dexter a kíváncsiságtól hajtva felnyitják a ládát, amiben valami förtelmes lény rejtőzik, hatalmas étvággyal, és a kedvenc eledele az emberhús. Dexter barátjától, Henrytől kér segítséget a fenevad megfékezésében, ám Henry úgy gondolja, hogy ez a szörnyeteg akár még a hasznára is válhat, mielőtt elintéznék. Az öt történet közül ez a leghosszabb, és lehet emiatt lett a legjobb. Volt idő kibontani a cselekményt, megismerni a karaktereket. Nem kapkod, minden szépen sorban halad. Igazi horrorisztikus légkör lengi be az egészet, a feszültség itt is teljesen átérezhető. Hal Holbrook nagyszerű alakítást nyújt, talán ő játszik a legjobban az egész filmben. A karaktere átélhető, együtt tudunk vele érezni, és bizonyos döntéseit is képesek vagyunk megérteni. Adrienne Barbeau szintén fantasztikus Wilma szerepében. Ilyen utálni való nő nem sok van, és Barbeau hamar eléri, hogy megutáljuk. Ezen a téren viszont tényleg remekül teljesít. A láda lakója kellőképpen van miszticizálva. Mindig csak annyit látunk belőle, amennyit csak kell, és ez bőven elég, hogy a hideg kirázzon minket. Simán a legjobb történetnek tartom ezt a Creepshown belül, tökéletesen le is lehetett volna már ezzel is zárni a filmet. De sajnos egy még hátra van.

Végezetül pedig jöhet a "Mindjárt itt vannak". A történet főhőse Upson Pratt (E.G. Marshall) a különc milliárdos, aki egyedül él felhőkarcolóbeli steril lakásában, és mint az alkalmazottaival folytatott beszélgetései alapján megtudjuk, talán a világ egyik legnagyobb szemétládája (ez a film aztán nem bánik kesztyűs kézzel a gazdagokkal). Pratt betegesen tisztaságmániás és ezt az éjszakáját különösen megkeserítik a rovarok. Az este előrehaladtával úgy tűnik Pratt összes bűnéért fóbiái fognak bosszút állni, csótányok képében. Sajnálatos módon a záró szegmens borzasztó gyenge lett. A történet nem nagyon van egyben és roppant unalmas is, amellett eléggé ötlettelen. Feszültségről abszolút nem beszélhetünk. E.G. Marshall nagyjából jól hozza a figurát, de ez sajnos nem elég. Ez a történet erősen elvérzik és pár perc után a néző már inkább a végét várja. Vagy meg lehetett ezt volna jobban írni, vagy kitalálni valami más, jobb sztorit a végére, vagy nem is kellett volna ötödik történet és le lehetett volna zárni A ládával, úgy is tökéletes lett volna.

A Creepshow egy remek kis gyöngyszem a horror műfajában, és a történetek (az ötödiket leszámítva) izgalmas, szórakoztató és kellemesen hátborzongató kis mesék. Még Halloweenen kívül is, bármikor megnézhetjük, ha úgy hozza kedvünk egy viharos éjszakán. Aki meg még nem látta, annak erősen ajánlott.

Értékelés:    8/10

Írta: Andrew

MESÉK A KRIPTÁBÓL: DÉMONLOVAG
TALES FROM THE CRYPT: DEMON KNIGHT   1995

Halloween alkalmából gondoltam elindítom ezt a kis cikksorozatot, amiben e neves ünnep alkalmából ajánlok egy-két filmet-nem titok (és elég logikus), horror filmekről van szó. Nem Oszkár díjas alkotások ezek, és nem is világ megváltó sikerfilmek. Az ajánlás célja egész egyszerűen a szórakozás. Próbáltam csokorba gyűjteni néhány horrort, amiket szerintem érdemes megnézni halloweenkor, mint kikapcsolódás és az ünnepi hangulat megidézése gyanánt, bár a végén egy rossz film is szóba kerül majd. Remélem azért sikerül jó válogatást össze szednem, és megadni egy kicsit az ünnep hangulatát. Első ilyen filmünk nem más, mint a neves Mesék a kriptából TV sorozat mozis debütálása, a Démonlovag.

Kezdetben pár szót magáról a sorozatról. A Mesék a kriptából az 50-es évek horror és egyéb felnőtt képregények  (The Crypt of Terror, Haunt of Fear, Vault of Horror, Crime SuspenStories, Shock SuspenStories és Two-Fisted Tales) nyomán indult útjára 1989-ben és 7 évadot élt meg. A sorozat házigazdája a rémséges és parádés Kriptaőr volt, aki minden részben egy újabb kriptamesét mondott el a nézőknek. A történetek stílusa és színvonala természetesen változó, de mindenki megtalálhatta a hozzá legközelebb álló és legkedveltebb rémmesét. Sajnos Magyarországon csak az első két évadot szinkronizálták le és még néhány epizódot a harmadikból. Bár 1972-ben már készült egy film a régi képregényeket megidézve, és szintén Tales from the Crypt címen, a film és a későbbi sorozat eléggé távol áll egymástól. Ám 1995-re elég sikeressé vált a Mesék a kriptából, hogy már a mozikba is berobbanjon egy egész estés rémmesével. Persze jól látták a készítők, hogy ezt a koncepciót, mint egész estés film esetében, nem lehet komolyan venni és szerencsére nem követték el ezt a hibát. Az eredmény egy fenemód szórakoztató, eszement és mulatságos kis trash film.

Kezdetben láthatjuk, hogy a szokásos főcím után mindenki kedvenc mesélője, a Kriptaőr már Hollywoodban tevékenykedik és beavatja a mozi nézőket legújabb meséjébe, melynek címe: Démonlovag. A történet elején megismerjük a magányos vándort, Braykert (William Sadler) aki egy különös ereklye birtokában menekül a démoni gyűjtő (Billy Zane) elől. Nem akár milyen ereklyéről van szó, hanem a hét ősi kulcs egyikéről, amik ha a démonok kezébe kerülnek, a sötétség erői elárasztják a földet. Kisebb bonyodalmak után már a rendőrség is Brayker nyomában van, aki egy útszéli hotelben húzza meg magát (ami azelőtt még templom volt). A bentlakók gyanakodva figyelik Braykert, ám amikor a gyűjtő is megjelenik, elszabadul a pokol és démon csatlósaival akarja bevenni a szállodát. Brayker kénytelen beavatni a lakókat az ősi titokba és az erős idegzetű Jeryline (Jada Pinkett Smith) vezetésével, puskákkal és szentelt vérrel felfegyverkezve felveszik a harcot a démonokkal.

A film nem akar több lenni, mint ami és ez jól áll neki. A történet egyszerű. Egy túlélő csoport egy elzárt helyen küzd a kintről érkező gonosz dolgokkal. Az élőhalottak éjszakája óta már ezerszer ellőtték (pl: Alkonyattól pirkadatig), mégsem unalmas a koncepció. A mellékszereplők gárdája eléggé klisés. Van itt buta cicababa, seggfej strici, jó fej hotel tulajdonosnő, részeges öregúr, szerencsétlen zsaru, szóval akit csak el tudsz képzelni, mégis-egy két kivétellel- a karakterek szerethetőek. Az atmoszféra tökéletes kis horror hangulatot ad, ami belengi az egész filmet. Emellett szerintem nyugodtan rá lehet aggatni a fekete komédia jelzőt, és a komédia azért erős összhangban van az igazi horror elemekkel. Úgy kb 50% horror, 50% komédia. A zenei válogatás is fantasztikus, a filmhez méltó. A maszkmesteri megoldásokra és a speciális effektekre nem lehet panasz, gyönyörű munkát végeztek. Még mai szemmel is megállják a helyüket, max egy-két effekt ami kilóg a sorból.

A dramaturgia okés, a cselekmény tempója elég feszes, nem állnak meg az események. Persze az eleje egy picit lassan indul be, de hát, kell az a kis felvezető az elejére. Bőven kapunk levágott végtagokat és démon belsőséget, amit csak lehet azt meg is kapjuk. Persze nem tartozik a legbrutálisabb horrorok közé, de gyenge idegzetűeknek így se nagyon ajánlott. Sok mellékszereplőt elveszítve végül eljutunk a végkifejlethez, ahol főszereplőink megmérettetnek és eldől az emberiség sorsa. Az összkép egy tökéletes kis horrorőrület, ami remek kikapcsolódást nyújt. Nem kell tőle sokat várnunk, egyszerűen csak leülni és élvezni, ezt amúgy sem a nagy elvárásokra találták ki.

A mellékszereplők gyors ledarálása után ejtsünk néhány szót a főszereplőkről! A főhőst, Braykert William Sadler játsza. Sadler számára nem ismeretlen a kriptamesék világa, hiszen a sorozat első részének is ő volt a főszereplője, és még a későbbi epizódokban is feltűnt. Mondhatni evidens volt az ő szerepeltetése és hatalmas tiszteletadás a sorozat legelső meséjének. Brayker az igazi magányos vándor figura, kemény és rettenthetetlen hős. Ő az akinek már tényleg nincs semmi vesztenivalója, nincs semmije és senkije, egyetlen célja, hogy végrehajtsa küldetését, és mentse a menthetőt. Sadler jól formázza meg a figurát. Igazán kár, hogy egy ennyire kevéssé foglalkoztatott színészről van szó. Van neki tehetsége, de valamiért ő is megmaradt a B kategóriás horrorok és akciófilmek tengerében, és csak néha szerepelhet egy két nagyobb volumenű filmben is. A nagyközönség A remény rabjai egyik mellékszereplőjeként, illetve a Die Hard 2 főgonoszaként ismerheti. Jada Pinkett Smith Jerylin szerepében korrekt alakítást nyújt. Ő az élet által meggyötört kemény csaj. A hotel takarítójaként tengeti mindennapjait, ám Brayker érkezése felkavarja az életét. Hírtelen fontos szerepe lesz és helyt kell állnia a nehéz helyzetben, mert barátai élete a tét. Tökéletes társa Braykernek.

Szándékosan hagytam utoljára a történet főgonoszát, a Gyűjtőt. Ő a pokol katonáinak egyike, akinek feladata megszerezni és a démonok kezére adni a kulcsot, ami elhozhatja a világvégét. Billy Zane játsza, aki többeknek a Titanicból lehet ismerős, és komolyan mondom, ez a csávó valami eszeveszettül fantasztikus. Szabályszerűen ellopja a showt, egyértelműen ő a fénypontja az egész filmnek. A Kriptaőr mellett talán ő a legszórakoztatóbb figura, egy ilyen egészen Freddy Kruegeri figurát hoz. Beteg humora van és folyamatosan viccelődik, morbid módon szivatja a többi szereplőt, konkrétan szórakozik velük. Semmit sem tisztel, hiszen majdhogynem mindenki felett áll. Az ő karaktere az abszolút garancia a szórakozásra. Nagy kár, hogy Billy Zane is ennyire eltűnt a süllyesztőben, mert itt bebizonyítja, hogy mennyire jó színész, és még kijárt volna neki egy két hasonló, vagy színvonalasabb szerep.

 
A Démonlovag megtalálta maga közönségét és a sorozat rajongói is örültek ennek a kis filmecskének. Talán ha ez a sztori a sorozat egyik része lenne, lehet nem aratna ekkora sikert, hisz mindezt beleszuszakolni 25 percbe és a többi részhez mérve lehet nem működne olyan jól. Kellett ennek azért az a másfél óra. Ezután készült még két egész estés kriptamese: a Vérbordély és a Ritual, de a színvonal folyamatosan süllyedni látszott. A Mesék a kriptából sorozat a mai napig is töretlen hírnévnek örvend, amihez méltán hozzá tartozik ez a remek, hangulatos, és szórakoztató film.

          Értékelés:   7/10

Írta: Andrew

 A Rémálom Legenda Születése:

- 1984-ben Wes Craven kiadta a leglegendásabb filmsorozatának első darabját, a "A Nightmare on Elm Street" (Rémálom Az Elm Utcában) című alkotását. Ezzel a művével tette híressé Robert Englund nevű színész urat, aki 1984-től a napjainkig Freddy Krueger-ként ismert, hisz a 2010-es remake kivételével az összes mozifilmben, TV sorozatban, videoklipben és fellépésen ő keltette életre a híres horror ikont. Az első filmben Johnny Depp is játszott egy mellékszerepben, ez volt az indító, legelső filmje.

Akkora nagy szám lett a téma, hogy rögtön a következő évben, 1985-ben már meg is jelent a 2. része, melyet már nem Craven rendezett. A film messze nem karcolta az elődje szintjét, mondhatni nagyon nagy zuhanás volt a folytatás új szereplőkkel, új színészekkel, új készítőkkel, de ugyanazzal a főszereplő gyilkossal, Robert Englund-al Freddy bőrében. Ezután kis időt várva, két év után, 1987-ben került mozikba a sorozat harmadik része, amiben Craven megint csak nem rendezet, de viszont a forgatókönyv az ő keze munkáját viseli, ráadásúl itt már visszatért az első epizódból a női főszereplő Nancy, akit Heather Langenkamp alakított. Ezzel együtt a borzalmas második rész történetét elhagyva az első cselekményeit folytatja 5 vagy 6 évvel később, pontosan nem tudom.  Ez a rész már javított a minőségen, nem lett olyan jó, mint a legelső epizód, de ez már a nyomába ér, és így a sorozat szintjét is feljebb húzta kicsit. Ahelyett, hogy ezt így hagyták volna, belekezdtek a 4.-5.-6. részbe is, amik már pop-corn mozi szinten futottak, eléggé TV sorozatos minőségű és teljesítményű szemét epizódok. Freddy-nek nagyon sok rajongója lett az évek alatt, és ez úgy látszik elég volt arra, hogy pár dollárt eldolgozzanak egy-egy filmre, de ezek a részek tényleg márcsak Freddy karaktere miatt nézhetők, ugyanis önmaga paródiájává vált a sorozat, egyre rosszabb szint, egyre kevesebb kreatívitás, egyre rosszabb színészek, technika és munka, viszont egyre röhejesebbek is lettek, az utóbbiakban Freddy már nem is ijesztő. Egyébként máshogy nem is lehetett volna ezeket elkészíteni, mivel egy  idő után tök érdektelenek lettek volna, hogy ha azon izzadnak a készítők, hogy minnél félelmetesebbek legyenek, csakis így tudott ikonikus és élettel teli maradni, hogy sok résszel, de egy idő utáni önmaga paródiájába menetelével. Az utolsó 6. rész lett a sorozat legalja minőségileg és kritikailag, sőt sok rajongó és néző ezt tartják mind a leggyengébbnek, pedig story szempontjából fontosnak kell lennie, hisz ez lett volna az utolsó, befejező epizód, mert ebben tudjuk meg Freddy eredet story-ját, a múltját, hogy miért csinálja azt amit csinál és miért lett egy ilyen rémálom lény. Emellett ebben a részben hal meg végleg, ráadásul a saját felnőtt lánya végez vele, aki azt sem tudta, hogy ő az apja, ezzel akarták lezárni végleg az egészet. De Wes Craven úgy gondolta, hogy az ő sorozatának ez nem egy méltó lezárás, és a sarkára álva készítette el a 7. epizódot, mely nem a film cselekményeit folytatta, hanem a valóságban játszódott, Freddy kijött a valóvilágba egy újabb és gonoszabb külsővel és régi ellenfelét vette célba, Nancy-t, ugyanis visszatér Heather Langenkamp ezuttal saját önmaga szerepében. A  7. rész ismét egy méltó befejezése volt a sorozatnak, mint ahogy régebben a 3., de ez talán még jobb is lett, hisz Wes Craven-nek sikerűlt önmagát és legendáját megújítania és egyenesbe hozni, úgyhogy ez is egy jó film lett.
Freddy története ezzel nem állt meg, mert sok évet várva (ugyanis a 7. rész 1994-es megjelenésű) 2003-ban megküzdött a "Friday The 13." (Péntek 13.) főikonikus gyilkos figurájával, Jason Voorhees-el. Ez volt mindkettőjük közös filmje, ami a saját sorozatuk után jelent meg. Ennek még egyenlőre nem lett folytatása filmben, de képregényben már megküzdöttek az "Evil Dead Trilogy" (Gonosz Halott Trilógia) főhősével, Ash-el. Később 2010-ben megjelent az első film remake-je, amelyben már Jackie Earle Haley alakította Freddy karakterét, mindenféle vicceskedés nélkül, de jó színészi játékkal. A film nem is lett nagy szám, sőt nem az, hogy bukás lett, de elég gyenge, igazából semmi értelme nem lett az elkészületének, az eredeti sorozatból talán a 2. részel van egy szinten, a  4.-5.-6. résznél kicsivel jobb.

 Wes Craven filmje: Rémálom Az Elm Utcában

- A történet az, hogy Freddy Krueger, aki régebben egy gyerek gyilkos volt, most visszatér a halálból, hogy bosszút álljon azokon a tinédzsereken, akiknek a szülei közös erővel gyújtották fel őt egy raktárházban. Nancy és Glen (Johnny Depp), a film két főszereplője próbálja meg legyőzni a gonosz alakot, aki az álmokban gyilkol, de ereje olyan különleges, hogy ha megöl téged az álomban, akkor meghalsz igazán (Lehetséges, hogy a "Matrix" alkotói innen lopták az ötletet). Viszont van egy kis kapú, amit ki lehet játszani. Ha megérintesz valamit az álomban, és felébredsz, azt kihozod magaddal a valóságba, ezzel együtt magát Freddy-t is halandóvá lehet tenni, mert kihozod az álmodból, akkor elvész minden ereje és átlagos embernek számít. Kezdeném ott, hogy a filmben nincsen semmi bevezető, ugyanis eléggé ötletes, hogy Craven máris egy álom jelenettel kezdi filmjét, az egyik szereplő, Tina álmában jelenik meg a gonosz gyilkos, de még nem látjuk. A film kissé mára már idejét múlt, látható benne sok gagyi vagy régi trükkfelvétel vagy speciális technika. A képek egyébként szépek a korhoz megfelelően, az éjszakai jeleneteknél mindent gyönyörűen lehet látni, jó az operatőrimunka, a hangulat megteremtés is zseniális, sokszor van, hogy mi nézők is egyszerre izgulunk a a karakterekkel együtt. A beijesztések is kiválóak, remekül a frászt tudja ránk hozni. Nem tudunk még semmit a gyilkosról, a főszereplök lépésről lépésre tudnak meg egyre többet az ellenségről, így velük együtt mi nézők is, de jelzem nem mindent. A többi érdekességre a folytatások adnak választ, ugyanis ahogy megyünk előre filmről filmre, úgy tudjuk meg egyre jobban Freddy valóját, és hogy miket tud még. De itt az első epizódban csak annyit tudunk meg róla, hogy gyerek gyilkos volt, szűlők ölték meg, kihozható az álomból és így legyőzhető, JA!!! És még egy lényeges dolog! Craven remekül megfogta a rémálom egyik nagy titkát. Egy kis phszihés témát is ültetett a kis produkciójába. Miért álmodunk rosszat? Mert tudatalatt az agyunk dolgozik mindabból az emlékképeinkből és tudásunkból, amiket tárolunk a fejünkben. Mikor rémálmunk van, félünk, mert nem tudjuk, hogy álmodunk, ez egy alap tudatalatti reakció. Freddy akkor győzhető le az álomban, ha tudatunkra ébedve nem félünk (megintcsak a Matrix), csak ezt kicsit nehéz elérni. Ehez bizony nagyon erős elme kell. Wes Craven vette a fáradtságot, és a film megírása közepette kinyitott egy phszihológiai könyvet és tanulmányozta. Ez az egész álom elmélet egy nagyon jó és zseniális dolog volt a filmben, ez is egy olyan téma volt, ami egyrészt bele illett a koncepcióba, másrészt pedig a mai napig üt, hiszen akkor honnan nyúltak volna a Matrix alkotói, ha nem ebből? Rendezésben okés a film, az nem lett egy egetrengető teljesítmény, tök átlagos a rendezői munka. Sajnos film végére kisebb gondokba hajlik a forgatókönyv, ugyanis a Freddy-t alakító Englund-ot lecserélték, amikor gyilkosunk a pincében kigyullad, mert ott egy statiszta mozog helyette és elég gagyi a játéka. A másik, hogy már logikai bukkanás is előfordúl, mert Nancy megmondja az apjának, hogy kereken 20 perc múlva rontson be a házba, és kapja el Freddy-t, mert akkor már talán felébred vele együtt és akkor a fater nyakon csípheti. Nancy alvás elött felépít egy komplex csapdát az egész házban, úgy, hogy utána van még ideje elaludni, álmodni pár percet, és Freddy-t kihozni az álomból. 20 PERC!!!!!!! Egy kis logikai baki, hisz nem lenne ideje összerakni azokat a csapdákat, amiket látunk a filmben. Később Freddy, Nancy anyján keresztül hatol be vissza az álom világba, és innentől kezdve nem lehet érteni az egészet. Nancy nem alszik, de megint ott van a háta mögött, majd a lány a szemébe mondja, hogy nem félek tőled, és ezzel el is tűnik, mert mint mondottam, a rémálmot úgy győzheted le, ha nem félsz, mert a rémálom a félelemből nyeri az erejét. Ha nem félsz, akkor az ellenség legyengűl, sőt már el is tűnik. De itt ezt nem értem a mai napig, hogy valóságban ez hogy megy. Ezután a lány kimegy az utcára, ahol a halálból visszatért barátai várják a kocsiban, mint ha mi sem történt volna. Freddy a kocsival együtt elviszi őket, majd Nancy anyját is megöli elég gagyi módon behúzva a kis ajtóablakon. És vége van. Teljesen érthetettlen és megmagyarázatlan az egész, azt sem tudjuk mikor hogy vagyunk álomban vagy valóságban. Ettől eltekintve egy jól összerakott misztikus-horror filmről beszélhetünk, mely egy legendát és rajongási hullámot indított el. A film végig izgalmas, ijesztő, ahogy egy horrornak kell lennie, vérengzés átlagos mennyiségű, nem megy át vérfürdőbe és gusztustalan idiótaságba, úgyhogy pont elég, a sötét jelenetek szintén izgalmasak és nyomasztóak, a halálos részek sokkolóak és eléggé hihetően vannak megcsinálva, kivéve a legvégén. Robert Englund színészi játék kiváló, a feszültség jól van adagolva, amit vállalt, azt teljesítette, úgyhogy nagy panasz nem lehet rá, tényleg inkább részeiben rossz itt-ott és a film végére kissé szétesik a forgatókönyve, de nagyából önmagán egyedül megálló horror film, amely itt az elsőnél még nem igazán shlaher kategória, de szép lassan abba megy át a sorozat.

 Fontosabb karakterek az univerzumban:

    Freddy Krueger:

 - Maga Krueger egy halott ember, akit álom lények hatalmaztak fel arra, hogy álljon bosszút magáért, és kapott tőlük különleges természetfeletti erőket, de mivel halott, így csak álomban tud létezni. A feleségét a kislánya szeme láttára ölte meg, majd mikor már 20 kis gyereket elrabolt, az Elm Utcában élő szülők vele együtt gyújtották fel a kazán házat, ahol ő maga dolgozott. Fegyvere egy kesztyű, amin önmagaáltal kovácsolt borotva éles pengék vannak rögzítve. Ő ezzel szeret kaszabolni, később emiatt a fegyvere miatt megy át a sorozat misztikus-horror kategóriából shlasher-thras-vígjáték-horror-ba. Freddy az, aki a 3. epzódban végez Nancy-vel, az első epizód túlélőjével.  Később a saját lánya végez vele, de nem végleg. Freddy az Jason Voorhees és Ash legnagyobb és legikonikusabb ellenfele.
 
- Nancy Thompson:

 - Egy átlagos tinédzser lány, aki elöször győzi le Krueger-t. Ő is az egyike azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei megölték a gonosz gyerek gyilkost.  Nancy a 3. epzódban már egy felnőtt fiatal doktornő, aki a történet szempontjából egy amolyan Obi-Wan Kenobi féle karakternek számít, mivel ebben a részben már újabb tinidzserek vannak veszéjben, akiket Nancy tanít túlélni és a félelemmel szembeszálni. És egy hasonló fordulattal a film végén meg is hal Freddy keze által. Később önmaga szerepében tér vissza a sorozat befejező 7. részben.

- Glen Lantz:

 - Glan az első epizód egyik szerepljője, Nancy fiúja, akit a film végén gyilkol meg Freddy. A törénetben ő lesz az, aki felvilágosítja párját a félelemmel való szembeszálásról a rémálmon belül. Glen később a 6. részben visszatér egy kisebb cameo szerepben, mint főzőműsoros TV-s fiú.

- Kristen Parker:

 - Kristen a 3. epizód főhőse, bolondok házába kerül, egy fiatal koruaknak fenttartott intézetbe, mert azt hiszik, hogy drogozik vagy csak meg van örülve, mert rémálmában vegvágta magát. Ő lesz Nancy-nek kvázi a fő tanítványa, aki segíteni fog  a maradég túlélőkön, de Nancy életét már nem tudja megmenteni. A 4. részben van még szerepe, de már másik színész alakítja, és a film elején meg is hal. Az egyetlen fontos karakter, aki későbbi epizódokban már nem tér vissza.

- Donald Thompson:

 - Nancy édesapja. Feleségétől már réges régen elvált, elhivatott zsaru. Az 1. részben még annyira nem jelentős figura, de a 3.-ban már alkoholista lecsúszott emberként próbál meg segíteni lányának megölni Freddy-t, de a történet végén szintén életét veszti. Később a 7. részben vissztér, de ő is akárcsak Heather Langenkamp a saját önmaga szerepében. John Saxon a színészének a neve.

- Jason Voorhees:

- Freddy legnagyobb ellensége, a 7 epizód közül egyikben sem játszik a figura, hisz ő a Friday The 13. film sorozatnak a főgyilkosa, de a saját és Freddy filmjei után egy közös filmjükben összecsapnak. Így Jason és Freddy világa összegyógyult. Jason elöször eltrozult kisfikúként, késöbb felnőtt gyilkos emberként, végül feltámadt zombiként jelenik meg. Jason világa 10 filmet tartalmaz, és a 11. filmje az, ahol Krueger-el méri össze az erejét. Ez a film a Freddy VS Jason. Az ő jellegzetessége a fehér hoki maszk és egy éles machete kard. A közös filmjükben ő győzedelmeskedik a párbajban.

-Ash Williams:

 - Ash az Evil Dead univerzum főhőse, ő nem egy gyilkos, hanem egy horror hős. Az Evil Dead trilógiában talál egy könyvet, a Nekronomikont, és annak felolvasásával életre kelti az erdő gonosz szellemét, aki a cím szereplő. Ash elveszíti  a barátait és a barátnőjét, majd kezét lecsonkolva egyedül néz szembe a démonokkal, akik  a barátai és társai, csak átalakulva. Ezután időugrást követ el akaratlanul és visszamegy a középkorba, ahol szintén a Nekronoikon-t kell megtalálnia ahoz, hogy visszajusson a saját jelen világába. A közép korban az emberek szintén elnyomásban voltak a gonosz ellen, és a jóslat szerint Ash volt az, aki legyőzte a sötét erőket a múltban. Jellegzetessége, hogy a lecsonkolt keze helyén vagy egy láncfűrész, vagy pedig egy gépkéz van, hátán egy tokban sörétespuska. Találkozása Freddy-vel és Jason-el Az Evil Dead 3. része, az "Army of Darkness" törénete után van, ezt mi nézők eddig még csak képregényben tekinthettük meg, hiszen film ebből még nem készűlt. A képregény nem csak az Evil Dead Trilogy , de a Freddy VS Jason story-ja után játszódik, ugyanis a képregény ennek a filmnek a folytatása, ahol már Ash is becsatlakozik a harcba. A képregény címe: "Freddy VS Jason VS Ash".

  A filmek értékelése és átlaga:
 
Rémálom Az Elm Utcában: 8/10
Rémálom Az Elm Utcában 2: 5/10
Rémálom Az Elm Utcában 3: 7/10
Rémálom Az Elm Utcában 4: 4/10
Rémálom Az Elm Utcában 5: 4/10
Rémálom Az Elm Utcában 6: 4/10
Wes Craven Rémálom Filmje: 7/10
Freddy VS Jason: 7/10
Rémálom Az Elm Utcában 2010 remake: 5/10

    Alapok a játékról:

- Most elöször van az, hogy film helyett egy videójátékról lesz szó, még pedig a Lara Croft nevű régész hősnő kalandjairól, azon belül is a 2007-ben megjelenő "Lara Croft: Tomb Raider Anniversary" című játékról. Ez az epizód már egy reboot sorozatnak a második darabja, a PlayStation 2 generáció trilógián belül. Tudni kell, hogy a Tomb Raider sorozat 1996 óta megy, utoljára az 1997-es  II. epizód volt valamelyest újítás és kicsit előre lépés a szériában, mivel jobb lett, mint az első, és egy-két dolgot még hozzá is tett. Azóta a játék semmit sem változott. Az eredeti széria megért öt részt, ami nagy negatív kiugrás volt a sorozatnak, az a 2003-as "Lara Croft: Tomb Raider Angel of Darkness" című hányadék volt, mert egy ostoba sötét akció játék lett a régész-kaland játékból. Ez a rész volt az, ami sajnos nagyon hatott az Angelina Jolie által alakított Tomb Raider mozifilmek második részére. Nem véletlen lett a második film olyan borzalmas, mondjuk erre rájátszott még a "C" kategóriás, névtelen rendező is. Késöbb a PS2 fénykorában reboot-olták a sorozatot, melynek első darabja a 2006-os "Lara Croft: Tomb Raider Legend" volt, és utána jött a mai darabunk, az Anniversary című második rész. Amit tudni kell a figuráról, hogy Lara Croft eredetileg férfi lett volna, de aztán a főszerkesztő, aki egyben a kitalálója a karakternek, úgy döntött, hogy legyen inkább nő, emiatt sokan Indiana Jones női változatának hívják a mai napig. Kinézete elég furcsa, mert egy vékony, de irreálisan nagy mellű hölygy, aki egy top modellnek néz ki, kacsa szája van, nagy szemei, emellett edzett és erős, és ha ez még nem elég, gazdag, sírrabló, régész és kalandor. Kissé azonosúlhatatlan hölgyike, konkrétan egy Barbie baba. A figura eredete 2013-ig rejtély volt, mivel a tizen akárhány játék alatt, egyszer sem tudtuk meg, hogy ki ez a nő, honnan jött, mitől ilyen félelmet nem ismerő figura, semmit sem tudtunk, csak irányítottuk öt és lövöldöztünk vele 17 éven keresztül. A 2013-as, immár második reboot sorozatban erre már nagyon nagy hangsúlyt fektettek, a kinézete is reális lett, nem egy Barbie figura, sőt változtattak a stíluson, konkrétan újjá élett az egész sorozat, mert az elöző széria 3. epizódja, az Underworld elég nagy bukás volt már és nagyon is döglődött a sorozat. Egyébként 2015-ben érkezik a 2013-as "Tomb Raider" második része, mely a "Rise of the Tomb Raider" címet viseli.

    Játékélmény és kritika:

- Azt már itt az elején leszögezem, hogy nagyrészt vagy unalmas, vagy pedig idegesítő a játék, viszont van ahol izgalmas és szórakoztató. A játék telis-tele van logikai, stratégiai feladatokkal, amik nem változnak, de tényleg sok év óta semmit sem fejlődött a játék. Mászkálunk  a falakon, a párkányzatokon, egyik helyről a másikra ugrunk, lengünk, időnként jönnek múmiák, farkasok, gorillák, medvék, sakállok meg akár sárkányok is. Annyiban unalmas, hogy végig ugyanaz a játék, nem változatos, hanem egyhangú, egy síkú az egész, néha kell lövöldözni, amikor ezek az állatok/ellenfelek támadnak. Egy falmászó kötéllel tudunk lengeni, egyébként ez az egyetlen dolog, ami 10 év alatt újítás. Azon kívűl semmi, az unalmasabb részekre rájátszik az, hogy gyakorlatilag nincs alatta zene! Nincs zene a játékban, csak amikor akció van, akkor benyomnak valami kis kalandos zenét, de azon kívűl tök csönd, ráadásul az egyéb dallamok is elálmosítóak, tehát hogy ha nyűgös vasárnap délután kapcsoljuk be, el is aludhatunk negyed óra után, mert elmegy a kedvünk is tőle. Az egyéb falon mászkálós, toligálós logikai, vagy ügyességi feladatoknál, ha leesünk, vagy rosszul ugrunk, akkor vagy visszarak minket a játék a legutóbbi chakpoint részhez, ahol elmentődött a játék, vagy ha nem halunk meg az esésben, mert nem olyan magasról esünk le, akkor kezdhetjük előröl az egész fal mászást. Ez így még nem lenne gond, ha jól tudnánk irányítani Lara-t, ugyanis sokszor félre ugrik szegényke, vagy nem érzékeli be azt a gombot, amit lenyomtunk. Ez rohadt idegesítő, hogy azért esünk le, vagy rontjuk el, mert a játék béna! Ettől ki tudnék futni a világból.

- A játék sokszor iszonyúan gagyi. Átvezetőknél a figurák mozgása és cselekvésük babás szinten mozog. Olyan, mintha két-három pufók animációs baba figura hülye mozgásokkal ütlegelnék egymást, és az ütlegeslés is gagyi mozdulatokkal van megáldva. Egy valami menti meg ezeket az átvezetőket, még pedig az, hogy mikor Lara-t elkapják, és kiszabadul, vagy bunyózik, akkor nekünk kell gyorsan lenyomnunk azt a bizonyos gombot, amit éppen kiír a játék. Ettől legalább van benne valami cselekvés, amit te intézel, ezért a gagyi jelenet is lehet izgalmas, hiszen ott neked kell hírtelen jó gombot nyomni, ott kicsit intenzim számodra az egész. Ettől függetlenül mag a képi világ gyönyörű és a 2007-es évhez képest kiváló a látványvilág, a mozgások a rosszak. Lara fegyvereit beszerezni és váltogatni is lehet, de a fegyver típusok közül a kis két kézifegyvere végtelen, viszont az a leggyengébb is, a shootgun, a gépfegyver és a magnum pisztoly az viszont kifogy, tehát jó spórolni a töltényekkel, ha nagy vagy erős ellenfél jön. A játék végére viszonylag változnak a feladványok, több lesz a kaland, az akció, jönnek be izgalmasabb zenék és a logikai, meg a stratégiai feladatok is izgalmasabbak és sablontalanabbak. Mondhatni a végére valamicskét fejlődött a színvonal, de erős 70%-ban ugyanolyan a hangulat és sablonos. Ettől függetlenül talán a legizgalmasabb rész, az amikor a raptorok, majd a nagy T-Rex ellen kell harcolnunk, és ez azért érdekes, mert ez a játék első fél órájánál jön el, hol ott a legnagyobb pozitívumai a vége fele vannak.

   Rövid vélemény és kritika összegzés:

- Egy közepes játék, közepes élvezhetőséggel, ami a végére igencsak beindul, nekem különösebben tetszett, de nem egy nagy durranás, egy 1szer, plusz mégegyszer kijátszható játék, semmi extra, előrelépést nem nyújtott a Legend című első rész után, csak más a történet, másak a helyszínek, de ennyi, semmi több, egy nagyon átlagos, nagyon sablonos Tomb Raider játék, ami valahol élvezhető, valahol unalmas....

                Értékelés:6/10

       Mi is ez a film???

- Amerika meghallgatott minket. Már nagyon régóta, majdnem 20 éve vártunk egy új "Evil Dead" filmre. És el is készűlt. De van egy kis probléma. Rendesek az emberek, hogy végre 2013-ra kaptunk egy Evil Dead filmet. Csak hogy mi a Trilógia 4. epizódját vártuk, és mit kaptunk helyette??? Egy "C" kategóriás remak-et! A film 2013. április 5.-én látott napvilágot. A szereplőgárda névtelen TV színészek. Ezzel nem is lenne gond, hisz, az eredeti Evil Dead szereplői is névtelen senkik voltak, nem is lettek nagy színészek, ahogy maga Bruce Campbell (Evil Dead Trilogy főhőse) sem lett nagy színész, csak egy híres ember, akit sokan szeretnek, mert rengetek élményt adott a nézőknek a filmjeivel, és az Evil Dead, a Nightmare on elm Street és a Friday 13. című horror film sorozatok univerzumának ő a főhőse. (Aki nem tudná, ennek a három filmnek az univerzuma összegyógyúlt, filmben ott van a  Freddy VS Jason, képregényben jelentek meg számok a film folytatásáról, ahol már Ash is bekapcsolódik a harcba, ezek a  történetek a Freddy VS Jason eseményei és az Army of Darkness című film után játszódik. A képregény Magyarországon nem jelent meg. A címe annyiban változott, hogy hozzákapcsolódott a harmadik karakter neve is, így lett ez a Freddy VS Jason VS Ash).

    Kezdjük a kritikát!

- Az Evil Dead 2013-as újrafeldolgozása azért is csalódás és rossz, mert Sam Raimi legendás trilógiáját, ami egy komolytalan Thras-Horror-Fantasy vígjáték, azt a mai alkotók komolyan vették. Ez hülyeség. Mi a francnak kell egy ilyen story-t komolyan venni??? Már itt megbukik az egész. Nem lehet komolyan venni egy fantasztikus és parádés agymenést. De ők azt gondolták, milyen jó lesz itt a 2010-es években egy komolyabb széria, új technikával, modernizáltan, sötét lesz és nagyon para. Jól pofára estek, mert Sam Raimi Trilógiáját nem, hogy megütni, megközelíteni nem tudta, sőt mérföldekkel le is maradt. Ez a film egy nagy csalódás, iszonyatosan igénytelen, értelmetlen és nem a jó izlésen belül. Csak a vérfröccsenés megy orba-szájba. Mindenhol. Értelmetlenül, és poén nélkül, mert ez már nem poénkodik. A démonok nem úgy viselkednek, mint az eredeti szériában, hisz ott a szellem játszadozottt az emberekkel, ezért volt viccesebb, szórakoztatóbb és ezzel volt félelmetesebb, mert milyen már, amikor kéred vissza a barátodat a gonosztól, és nem adja, mert ő játszadozik, sőt mikor a kezedet veszi el, és neked lekell vágnod. Hát ez egy akkora phszihés dolog, eleve nagy sokk és sok idő után is nehéz feldolgozni, hogy nincs kezed, nincs barátod, se barátnőd. Ezt persze nem kezdte el Sam Raimi sirattatni, mert neki a szórakoztatás volt a lényeg. Itt ilyen nincsen ebben az újrafeldolgozásban. Itt is játszadozik valamilyen szinten, de itt nem a nézők szórakoztatására megy a játék, hanem hogy lesokkólj és félj. Na most! Félni nem tudok, mert nem tudom komolyan venni az egészet. A másik, hogy nem félelmetes, mert nem ijeszt meg. Harmadszor igénytelen és hülyének néznek minket nézőket, hisz annyira buta emberek vanak a filmben, annyira hülyék a szereplők, hogy el nem lehet mondani. Megjegyzem, hogy egyik karakter sem maradt meg a  régi szériából, itt Ash figurája is ki lett cserélve egy David nevű senkiházira, aki annyit nem rakott le az asztalra, hogy egy legendás főhős legyen, helyette a húga, Mia lett a főhősnő, itt ebben a filmben ő lesz a végén a láncfűrészes hős, de annyira értelmetlen, logikátlan és rossz rendezéssel megáldott szemét ez, nem tudom elmondani mennyire. A végén Mia véresőben menekül a saját démoni énje elöl, és mégegyszer elmondom, véreső esik, és ég a ház!!! Nem oltódik el a ház, fel van gyulladva!!!! És ez alatt a hülye jelenet alatt beraknak valami Gyűrűk Ura, vagy valami fantasy film zenéjét, hát annyira nem illik alá az egész és még hülyén is néz ki, sőt úgy kell értelmezni, hogy a filmlegeerősebb és legkimagaslóbb jelenete ez itt a végén, a véresős menekülés, és még ez is SZAR! Egy pozitívumot kitudok emelni a filmből. Az eredeti szériában a 2. és 3. részben már direkt voltak gagyik az efektusok, csak hogy még röhejesebb legyen a képi világ és ez volt az egyedi és sajátos stílusa. Az újban már dolgoztak azon, hogy minnél modernizáltabb és minnél élethűbb legyen, így nem lehet rajta nevetni, konkrétan a maszkok ijesztőek és rohadt jól kivanak dolgozva, ezzel viszont meg annyi a baj, hogy az Evil Dead direkt gagyi! Nem szabad profi technikát alá rakni, de ez még nem jelenti azt, hogy a kivitelezése ne legyen igényes. Mondom van ez az egy nagy pozitívum, hogy a maszkok, meg az efektusok nagyon jól néznek ki, tehát a maszkosok és arckifestők, díszlettervezők jó munkát végeztek, csak ez nem az Evil Dead világa, ez a képi világ és karakter kinézet zombis filmekben ütnének nagyott, lásd "Dawn of the Dead" (Holtak Hajnala) 2004-es remak-je, ami Zack Snyder egyetlen jó filmje a sok rossz mellett.

- Hogy mitől hülyék és rohadékok a készítők??? Elösször is Mia már rég átváltozott démonná, gonoszként viselkedik, rondán néz ki, vért hány, és megakarja ölni a többieket, erre mit mond a David nevű bátya??? Lehet, hogy beteg adjunk neki gyógyszert vagy nyugtatót. Mi ez a hülyeség? Nem látja, hogy ez már nem természetes dolog? Vak vagy hülye, vagy micsoda??? A film készítők azért is rohadékok, mert pofátlanul másolták le a csodálatos "The Exorcist" (Az Ördögűző) című filmet, ami a Horror filmek egyik legnagyobb hercege, az "A" kategóriás horror filmek királya! Erre akartak utalni ezzel a szeméttel! Hogy volt pofájuk? Konkrétan a két testvérnek, David-nek és Mia-nak meghalt az édesanyuk, és ez bennük nagyon nagy törés. Amikor Mia démonná válik elkezd káromkodásokat dobálni a bátyához, és annyi változással jön felé, hogy itt nem a halott anyával támadja az érzéseit, hanem önmagával, a saját fivérének az épségével támadja. Annyit mond, hogy: "A hugodat itt kefélik a pokolban". Ha valaki látta az Exorsist című filmet, abban hasonlót mond az ördög a kis Ragen testében, ott azt mondja a fiatal papnak, akinek meghalt az anya, hogy: "Anyád itt rohad a pokolban".  Akkora szemetek voltak a készítők, amikor ezt a fantasztikus filmet másolták és használták fel ehez a hányadékhoz. Ráadásul a klasszikus jelenet, mikor Ash levágja a karját, mert a szellem megszállta azt, itt úgy hozták át, hogy az egyik női karakter levágja a saját kezét, mert elkezd rohadni. Késöbb leesik magától, mivel egy kis bőr cafaton lógott az alkar, de önmaga is leszarja, hogy nincs keze, másrészt a többiek is tojnak rá magasról, nem izgatják magukat. Ilyen szemetet!!!! Ja igen a másik! David eltemeti a saját hugát, mert így le lehet győzni a démonokat, ha elásod, ez így van a film szabályai szerint. Ezután inkább feltámasztja egy kocsi akkumulátorral. Erre még azt mondom, hogy oké, belefér, hiányzik neki, szerette a hugát, a film lesz olyan kedves és visszaadja az életét. Mia újra ember lesz, majd a bátya bent ragad az égő házban és egyedül marad. Hogy mi jön ezután??? A föld alól kibújik Mia démoni mása, mikor elkezd esni a vér eső!!! DE MIÉRT???????!!!!!!!!! Nincs ez se megmagyarázva a filmben, mi a francért lett belőle kettő? Az Army of Darkness-ben legalább látjuk azt, hogy a szellem játszik Ash-el és végig nézhetjük, ahogy kibújik belőle a gonosz énje. Itt ilyen nincsen, csak random kijön a földből. Na jó itt már tényleg azt mondtam, hogy elmehetnek a jó anyukba! Sajnálom, én az Evil Dead IV. részére lennék kíváncsi, nem erre a hülyeségre és legenda meggyalázásra. Arról már nem is beszélek, hogy Mia miképp szakítja le a saját csuklóját (csiklóját), mikor arra ráesett egy kocsi. Elég, ha csak annyit mondok, hogy az a Chucky "Child's Play" (Gyerekjáték) című film sorozatai közűl, a második részből van lenyúlva.

      Gyors összegzés:

- Ez az Evil Dead 2013-as verzió számomra nem létezik, ez egy baromság, nem Evil Dead, nem horror film, egyszerűen csak egy nézhetetlen vér és gusztustalansági orgia, egy vér pornó film. Nem csak a Horror műfaj, de még a Thras-Horror egyik legnagyobb szégyene. Nagy megkönnyebbüléssel és sok szeretettel várom az Evil Dead IV. epizódját, aminek készületét maga Sam Raimi jelentette be a 2013-as remake premierje elött két héttel, amikor hazatérésben volt az "Oz the Great and Powerful" (Óz a Hatalmas) című filmjének forgatásáról. Remélem az egy méltó folytatás és egyben befejezés lesz, amely nem fogja íj módon megygalázni azt a trilógiát, amit Raimi felépített a 80-as, 90-es években.

       Értékelés: 3/10

Mi is az a Gonosz Halott???

- Sam Raimi legelső filmje, az "Evil Dead" nagyon nagy hullámot indított el a Thras műfajon belül, hisz úgy csinált egy szórakoztató horror filmet, hogy az egy telefon árából lett leforgatva, és sok mindent ötvözött, a horror elemektől kezdve a vígjátéki elemeken át a fantasztikus és parádés megjelenésekig. Ebből egy trilógia lett később, és mind a három film külön értékeket és stílust visel. Az első rész, vagyis az Evil Dead (Gonosz Halott: Az Erdő Szelleme) egy bot egyszerű horror, ám de nyomasztó, komor és félelmetes film lett, mely eléggé parádés, ijesztő, de olykor humoros is. A második rész már jóval másabb, ugyanis a több pénzből Raimi már jobb technikájú, pörgősebb, viccesebb, jobb minőségű, de ugyanakkor parádésabb és őrűltebb filmet tudott alkotni, ez pedig az Evil Dead II. (Gonosz Halott II.: Halott Vagy Reggelre) volt. Konkrétan önmaga paródiája lett. A trilógia befejező része, az Army of Darkness (Sötétség Serege) már elhagyta azt a  stílust, amit az elődjei viseltek, és egy teljesen új értelmezést kapott a sorozat, ugyanis egy középkori, fantasy, komédiás és pörgős őrület jelképezi a széria harmadik epizódját. Röviden az első az egy horror thras, a második horror vígjáték thras, és a harmadik pedig egy fantasy vígjáték thras.

   Evil Dead I. - Az Erdő Szelleme:

- A főszereplő Ash barátaival, barátnőjével és hugával kirándulni mennek egy régi faházhoz, ami fent a hegyekben lapul az erdő mélyén. Ott találnak a pincében egy könyvet, a "Nekronomikon S. Mortez"-t, vagyis a holtak könyvét, meg egy szallagos magnót, amit még az elöző ott lakó öreg ember hagyott ott, és arra rögzítette azt, ami ott történt. A könyv szövegének felolvasása miatt az erdő szelleme feltámadt és elkezdte egyenként megszállni szereplőinket, de Ash nem változott át. Barátai démonok lettek és látványos módon kezdték el egymást legyilkolászni, a szellem elég jól szórakozott velük, Ash volt az egyetlen, aki túlélte nagy nehezen. Na most a filmnek elég sajátos hangulata van, komor, sötét, nyomasztó, a hangok és a kép is amolyan régies és itt-ott homályos, az erdő nagyon sötét és köd fedi be a területet, képivilága az a hátborzongatást idézi. Hihetetlen, hogy a véres jelenetek mennyire undorítóak, parádésak és hogy ömlenek, ez a film tényleg a vér, ijesztegetés és a parádézás orgiája, de leginkább a kaszabolósdinak. A poénok mégis inkább ott jönnek elő, mikor Ash barátnője, Linda átváltozik, mivel ő az egyetlen, aki megállás nélkül röhög, mosolyog és az ő jelenete egyszerűen mulattató, Ash hiába próbálja kinyírni és elásni, ő akkor is szórakozik, Ash pedig bénáskodik, esik-bukik, nemigen van a helyzet magaslatán. Előfordulnak bizonyos gagyi efektek, illetve előjön a Stop Motion nevű technika. Azt nem tudjuk eldönteni, hogy Sam Raimi direkt ennyire gagyinak és műnek csinálta, vagy csak kevés volt a pénz és ez volt a lekimagaslóbb teljesítménye a trükk felvételek halmazából. Ezek a jelenetek igencsak megmosolyogtatóak, na de hát az viszont tök egyértelmű, hogy a rendező úr mindezt csak szórakozásnak szánta, úgy nevezett pop corn mozinak, hogy az emberek bemennek, röhögnek, félnek majd kijönnek jókedvüen, vagy félve, attól függ kire milyen hatással van éppen. Attól eltekintve hogy már nagyon régi és avittas, eléggé szórakoztató és félelmetes, mert a hangulat teremtés és a világítások, díszletek egyszerűen zseniálisak, az efektek pedig mulattatóak. Ez egy igazi thras horror, a film nemcsak, hogy eléri a nézőkkel szemben a célját, de egy új stílust is hozott be a film művészetbe, hisz ez előtt ilyen filmek nemigen voltak, amiket direkt ilyenre alkottak meg.

     Értékelés: 8/10


   Evil Dead II. - Halott Vagy Reggelre:

- Sam Raimi nem állt meg! Az Evil Dead II. konkrétan nem csak egy folytatása az első rész befejezésének, de bizonyos szemszögből egy újraforgatása is. Ash barátnőjével, Lindával egy faházba mennek kirándulni, ezuttal csak ketten. Megtalálják a szallagos magnót, ami kántálja a Holtak Könyvének szövegét, feltámad a gonosz halott és Linda-t el is ragadja magával. Gyorsan újraforgatva az első rész eseményeit, a második rész így már a harmadik perctől kezdve pörög megállás nélkül, egy eszméletlen parádés horror vígjáték orgia az egész, ami iszonyatosan vicces, kegyetlen, értelmetlen, őrűlt és szórakoztató, még az első résznél is élvezhetőbb. A filmnek nincsen semmi féle alapja, felépítése, van egy bot egyszerű story-ja, és ez mind nem lényeges, mivel Raimi direkt egy gagyi szórakoztató és megmosolyogtató filmet akart csinálni, ami sikerűlt is, másrészt sokkal nagyobb kúlt film lett belőle, mert még az elődjénél is egy újabb stílust hozott be a film világba, Robert Rodriguez nevű rendezőúr sose titkolta, hogy mennyit lopott Sam Raimi-től, gondoljunk itt például a Planet Terror (Terrorbolygó)-ra, vagy akár ott van még a Machete, Desperado, From Dusk Till Dawn (Alkonyadtól pirkadatig). Ezekben a filmekben egyértelműen jelennek meg a lopások és másolások Raimi filmjeiből. Ez az úgy nevezett Thras műfaj nagyon beindult a 80-as-90-es években, bár Rodriguez a mai napig csinálja, de Sam Raimi is, hisz ott van neki a Drag Me to Hell (Pokolba Taszítva) című filmje, ami 2009-ben jelent meg. A film első fele azzal megyel, hogy Ash vagy a démonná alakult barátnőjét ütlegeli és darabolja, vagy pedig a saját kezével szórakozik, ami ellene fordul, dehogy a tükkörbe nézéséről ne is beszéljek, ahol konkrétan kinyúl saját maga. A meghasadt ember a tükörbe néz. Aki látta a Spider-Man első részét, az tudhatja miről beszélek, hisz ott William Dafoe ugyanezt játsza el. (A Spider-Man Trilógiát szintén Sam Raimi rendezte, amiben Bruce Campbell feltűnik kis háttér szerepekben, mindahárom epizódban). Hiába nincsen az egésznek semmi értelme, az a célja a nézővel szemben, hogy szórakozzon, röhögjön, ne gondolkozzon és élvezze amit kap, az egyik legviccesebb jelenet talán tényleg az, amikor a péncében lévő banya kijön a földből és Bruce Campbell nőies hangon kezd el sikoltani, majd feljön a banya a pincéből és majom hangon kezd el örjöngei, és utána Ash rálép a fejére, majd annak szemgolyólya kirepűl Bobby szájába. Érdemes megnézni, mégha csak egy idióta ostobaságnak is tűnik, hisz itt nem az a lényeg, hogy egy jól felépített és jó történettel bíró alkotás legyen, hanem a néző szórakoztatása a lényeg.


     Értékelés: 8/10


   Evil Dead III. - A Sötétség Serege:


- Mintahogy azt már említettem, a széria harmadik epizódja már szigorúan csak vígjátéki elemekkel operál. Történetben körülbelül annyi, hogy Ash-nek megkell találnia a Nekronomikon-t és segítenie kell hős lovagoknak a csontváz sereg elleni harcban. A mi hősünk sok megpróbáltatáson megy át és egyik röhejesebb, mint a másik, ott van az amikor a széttört tükörben látja magát sokszor kicsiben, és a kis énjei kijönnek, majd őt szivatják. Később önmaga gonosz énje válik ki belőle, aki komédiásan ütögeti, majd viccesen vereséget szenved az igazi Ash ellen. Beszélhetnék itt még a csontváz kezekről, amik ilyen "Tom and Jerry" szinten viccelik meg a mi kis Ash-ünket. Ami igazán király a filmben, az talán az akció jelenetek, kamera mozgatás és a démonok szaltozgatása, pörgése és mindezek. Azt mondhatjuk, hogy a harmadik rész nem csak akcióban lett fejlettebb (eddig nemigen volt akció jelenet), hanem a kamera mozgatásban, a képminőségben és jelenetek kidolgozásában is. A Stop Motion orgia talán itt volt a legelszabadultabb, mikor a csontváz sereg csatázott, vagy amikor csak egyet mutattak, ahogyan elesik, szétesik stb. Ebben a filmben van egy összefoglaló az elöző két epizódról, amit már megint másképp adnak elő, így a befejező epizód újraforgatja az első két részt is. Ettől eltekintve egy bizonyos nézetből folytataja a történetet, csak kicsit megmásítja azt. Az eredet story-ban látható Linda-t már egy harmadik női személy játsza, kb 4 másodpercig látható a filmben, így sikításon kívül nem igen van szövege a hölgynek. Ha a Linda változatokat kéne értékelnem, hogy melyik részben volt az ő figurája a legjobb, akkor egyértelműen az első részben, hisz ő ott szerepelt a legtöbbet, ott volt a legdinamikusabb, több volt a poénos és ijesztő jelenete, jelentősebb figura volt a történet szempontjából. A második részbeli Linda szintén aranyos és vicces a Stop Motion megmozdulásaival, de jóval kevesebbet szerepel, és ő ott inkább csak egy tárgy, egy humor eszköz, leginkább arra volt való, hogy Bruce Campbell játékeszköze legyen, hisz a megjelenésének 80%-ban ő egy gumibábú volt. A harmadikban márcsak egy előzmény történet kisebb része. A filmről még annyit, hogy semmiféle képpen nem horror. Véres jelenet szinte nincs is benne, egyetlen az, amikor a veremből kifrőccsen az a több liternyi vér, ami annyira világos piros színű, hogy simán látni rajta, hogy festék. De csak ennyi, ez, ahogy már elmondtam egy Fantasy vígjáték, semmi horror elem, semmi ijesztegetés, kizárólag a néző szórakoztatása, a történet folytatása és egy trilógia lezárása a célja. Egy szórakoztató, parádés, vicces, akciós és látványos mesefilm, ami tényleg nagyon eltér az elöző epizódoktól, csak maga Ash karaktere, a Nekronomikon és a Stop Motion figurák, illetve a démonok kötik a filmet az elődjeihez, na meg maga a rendezőúr, akitől mi most nagyon várjuk a készülődő IV. részt, mivel a 2013-as úgy nevezett remake eléggé primitívre és hányadékra sikerűlt, amiről szintén lesz szó, de ezt majd egy külön kritikában....


      Értékelés: 8/10

ERŐSZAKIK
IN BRUGES  2008

Hogy ki találta ki ezt a borzalmas magyar címet, azt nem tudom, de e miatt Harry tuti meglátogatná. Úgy hangzik, mint valami ostoba vígjáték vagy paródia, holott a film ennél sokkal több. Egy kifejezetten erős kortárs tragikomédia, melynek erényei és stílusa mellett nem lehet elmenni szó nélkül és üdítő meglepetés az elmúlt évek filmes felhozatala között.

Egy rosszul sikerült meló után Rayt (Colin Farrell) és Kent (Brendan Gleeson) a két bérgyilkost főnökük azonnali hatállyal Londonból Bruges-be küldi, amíg elcsitulnak a dolgok. Ken élvezi a kényszervakációt a gótikus városban, Ray viszont unja és utálja a helyet, szinte már a pokolnak tekinti, és még mindig gyötrik a legutóbbi munka véres emlékei. Egyetlen öröme a sok furcsa alak között egy helyi filmes lány Chloe (Clémence Poésy), akibe Ray beleszeret. Ahogy telik az idő Ken el is gondolkozik azon, hogy lehet nem csak bujkálniuk kell, hanem talán egy újabb meló vár rájuk Bruges-ben. Az események viszont oda fajulnak, hogy a fiúk forrófejű és erőszakos főnöke Harry (Ralph Fiennes) is kénytelen Bruges-be utazni.

Martin McDonagh az egyik legnevesebb kortárs drámaíró, rengeteg művét bemutatták már színpadon. 2008-ban ezzel a filmmel megkísérelte első rendezői bemutatkozását (természetesen saját írásából) és szerintem azt lehet mondani, hogy a mesternek elsőre sikerült. Persze az In Bruges nem egy tökéletes mű, de műfaján belül egyedi és korszakalkotó mestermű, ami kivívta a nézők és a kritikusok elismerését egyaránt, McDonagh még ismertebbé vált, és e mellett még Bruges városának is csinált egy kis reklámot.

A film egy remek dráma egy kis humorral fűszerezve és McDonagh megcsillogtatja a zsenijét. Tökéletesen egyensúlyban van az erős dráma és a néhol durva humor. Aki az egyiket, aki a másikat kedveli, bőven kijut belőle. Bár lehet nem sokan kedvelik ezt a fajta stílust és ezt a fajta angol humort, de valamilyen szinten bennük is nyomot fog hagyni. A rendező remekül kihasználja a helyszínt és az adott lehetőségeket és rengeteg érdekes karakterrel tölti meg a sztorit. Emellett nagyon erős mondanivalója és dramaturgiája van, ami főleg Ray depressziójában nyilvánul meg. Emellett terítékre kerül maga az erkölcs és annak egy érdekes változata, amikor  bepillantást kapunk a bérgyilkosok világába és értékrendjükbe. Szerintük pénzért embert ölni, és mivel főleg rossz embereket ölnek, teljesen természetes és néha helyén való. Viszont egy gyermekgyilkosság esetében, még ha baleset is volt, az elkövető halált érdemel. Ebben az alámerülésben nyilvánul meg a film legnagyobb erőssége, a bérgyilkosok ábrázolása. Felejtsünk el mindenféle profi, elpusztíthatatlan gyilkológépet, akiket az akciófilmekben láthattunk, itt igazi emberekről van szó. Teljesen hétköznapi emberek, átlagemberek gondjaival, az ő történetüket ismerjük meg. Itt leomlik a határ köztünk és köztük és a rendezőnek sikerül elérnie, hogy szinte az összes karakterrel együtt érezzünk és izguljunk értük. A történet jó, a hangulat remek, a párbeszédek és a szövegek jól meg vannak írva, a karakterek fantasztikusak, maga a város és a látvány gyönyörű. Mi kell még?

Colin Farrell talán élete alakítását nyújtja. Ezt a szerepet mintha neki találták volna ki. Tökéletesen egyensúlyozik a lazaság, az unalom és a legmélyebb depresszió között. Rengeteg fergeteges pillanata és beszólása van a filmben, a humorforrás nagy részéért ő felel. Ő a világ legrosszabb turistája, aki megállás nélkül szapulja Bruges-t, még az előtt a lány előtt is akinek ez a szülővárosa egy randi kellős közepén. Ugyanakkor a film az ő tragédiájára épül, és az tökéletesen be van mutatva. Korábban azt írtam, hogy a  a humorforrás nagy részéért ő felel, viszont a történet drámai része leginkább rajta áll vagy bukik, és tökéletesen helytáll. Nem nagyon láttam még Colin Farrelt ilyen szerepben, de itt olyan erős alakítást nyújt, hogy az valami eszméletlen. Megérdemelten kapta meg azt a Golden Globe-díjat. A másik fontos szerepet Brendan Gleeson játsza. Talán ő a legszerethetőbb és úgy mond legártatlanabb karaktere a történetnek. Ken a tökéletes barát, aki mindig a helyes utat próbálja választani és segíteni a barátain, de amikor két tűz közé kerül, már ő is tanácstalan. Tökéletes párost alkotnak Farellel.

A legfontosabb mellékszereplő talán a Chloet játszó  Clémence Poésy. Maga a földre szállt angyal, McDonagh remekül választott. Nem az az üresfejű liba, hihetetlenül bájos és szeretnivaló lány, és bár ő sem tökéletes, mégis Ray számára ő jelenti az egyetlen reménysugarat. Akiről még nem beszéltem (pedig kellene, mert különben megkeres és kinyír) az Ralph Fiennes Harry Waters szerepében. Fiennes ismét bebizonyítja, hogy mekkora színész. Őt lehetne nevezni a történet antagonistájának. Talán még azt is ki merhetjük jelenteni (de csak vigyázva), hogy Harry erősen pszichopata, néha dühkezelési problémái vannak és nem szereti ha sértegetik a pöcs gyerekeit. Ő az abszolút főnök, akivel jobb, ha nem kötözködnek. Egy rossz beszólás egy ártatlan járókelőtől és az illető hamar a föld alatt végezheti. Ugyanakkor a saját értékrendjei szerint nézve tettei jogosak és ez ellen saját beosztottjai sem vitatkoznak, csak beletörődnek, vagy igyekeznek túlélni. Idegbetegsége és kegyetlensége ellenére az egyik legérdekesebb és legszórakoztatóbb karakter, aki nélkül ez a film is kevesebb lenne.

Összességében az In Bruges egy remek kortárs tragikomédia. Aki szereti az ilyen stílusú filmeket vagy történeteket, annak kötelező, mindenki másnak pedig erősen ajánlott. Nem fog csalódást okozni.

Értékelés:    8/10

Írta: Andrew

   Megjelenés:

- Korunk talán egyik legjobb regény adaptációja, az "If I Stay" (Ha Maradnék) ha nem is az egész film világ, de mai generációnk legjobb tini romantikus, dráma filmje. 2009-ben jelent meg a regény, melyet Gayle Forman írt, és ennek a film adaptációját rendezte R. J. Cutler, főszerepben Chloë Grace Moretz, Mireille Enos és Jamie Blackley. A film 2014-ben, augusztus 22.-én látott napvilágot Amerikában, hazánkba majdnem egy hónappal később érkezett, szeptember 11.-én. A vetítés még most is tart, egynlőre a nézetségek, a szavazatok és a vélemények nem magasztalják fel olyan nagyra, kissé alul értékelt, nadehát vannak túlértékelt filmek is. IMDB-n jelenleg 7.1/10-re áll.

   Röviden a történet :

- Főszereplőnk, Mia Hall, akit a csodálatos és tehetséges fiatal színésznő, Chloë Grace Moretz alakít, különcként születik bele egy Rock and Roll stílusú családba, de ő inkább a régi klasszikus zenékért van oda és a csellózásért, sem mint a gitárért vagy a dobokért. Mia-t már egy ideje kinézte magának egy Adam nevű fiatal srác, aki szintén a Rock and Roll világában él, és el is hívja a fiatal lányt egy randevúra. A randiból lassacskán kapcsolat lesz, szerelem, csalódás, veszekedés, bánat, bűntudat és fájdalom. Mia egyszer autóbalesetet szenved a családjával együtt, ő maga, kis öccse, édesanyja és édesapja korházba kerülnek, és a mi kis főszereplőnk kívülről látja a világot, konkrétan a lelke kijött a testéből és külső szemmel figyeli a korházi cselekményeket, úgy, hogy őt magát nem is látja senki. Közben maga Mia a történet mesélője. A baleset a film első negyed órájában bekövetkezik, majd úgymond "flashback"-eként tekinthetjük meg a baleset elött elmúlt másfél év cselekményeit. Mia-nak döntenie kell, hogy marad e az életben, vagy inkább meghal, mivel családját elvesztette a balesetben. Ha felkell, akkor a barátai örülni fognak, de ő maga szenvedni fog lelkileg, mert árva lett. Ha meghal nem szenved, de akkor meg a barátai fognak, mert ő meghalt. Vagy így, vagy úgy, de nem Happy End a vége.

   Élménybeszámoló és elemzés:

- Miért is lenyügöző a számomra ez a  film??? Mert az elmúlt 10-15 évben jöttek ki egymás után a  sablonosabbnál sablonosabb, a nyálasabbnál nyálasabb és irritálóan rossz romantikus filmek, illetve romantikus vígjátékok, tisztelet a kivételnek persze. Hollywood nagyon elkezdett lesűllyedni, és bevallom őszintén, hogy sose szerettem igazán a romantikus filmeket, nem a kategóriával van bajom, hisz nincsen semmi baj azzal, hogy létezik ez a műfaj. Az a gond, hogy sajnos ebből a műfajból van a legtöbb rossz alkotás, mondjuk én amugy sem a szerelmes filmeken edződtem, hanem az akció, kaland, sci-fi és horrorokon, bár ujabban megkedveltem a drámákat is. Ettől függetlenül megnézek bármikor egy romantikus filmet, és megtudom róla mondani, hogy jó e vagy sem. Ha kiváló, még akkorsem fogom igazán szeretni, de csak azért, mert a műfaj nem a stílusom, de ismétlem ettől ez még nem rossz és nincs vele bajom, csak egyszerűen nem érdekelnek az ilyen történetek. Eddig életem során a "Titanic" volt számomra az egyetlen romantikus film, amit szeretek a mai napig és nagyra becsülök, viszont én azt a filmet Leonardo Dicaprio színészi játka és a katasztrófa miatt szerettem meg, viszont annak a filmnek is pont a romantikus része lett eléggé elrontva, hisz túl nyálas és irritáló lett. Na de ne a Titanic-ról beszéljünk, amikor itt van egy másik olyan romantikus dráma, ami nálam kivétel és amit szeretek. Ez viszont lekörözi a Titanic-ot is. Az If I Stay azért a legjobb szerelmes történet nálam, mert mindenféle nyállaságot és irritáló csöpögést mellőz. A tinédzser szerelem nagyon hitelesen, izgalmasan és jól van bemutatva, rendezésben zseniális a szál, hiszen megismerhetjük a karaktereket, Mia-t és Adam-et. Akárcsak a való életben, mint két élő ember, és nem pedig két papír lapos figura, hiszen összeismerkednek, egymásba szeretnek szépen lassan, beszélgetnek egymás dolgairól, családjukról, hobbiaikról, életükről stb. Ilyen egy valós tini szerelem, és nem úgy, ahogy a "Twilight" sorozat bemutatta, hisz az korunk legvisszataszítóbb és legrosszabb romantikus/fantasztikus film sorozata ellentétben az If I Stay-el. A film minden jelenete jelentős, vagy érdekes, így akit elkap a téma az nem fog unatkozni, hihetetlen, hogy a romantikus jelenetek milyen jól megvannak rendezve, a vágás is super lett, az operatőri munka, a fények, egyszóval igényes munka, jó történet, hiteles és érezhető drámai hatás. Ami még nagy előnye a sablonos és rossz szerelmes filmekkel szemben, hogy nem az történik, hogy a két fél ok nélkül egymásba szeret és a végén bele sétálnak napba. NEM!!! Igenis megismerhetjük a mindennapjaikat, ahogy tart a kapcsolatuk hónapról hónapra, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, ahogy veszekednek, ahogy romlik a kapcsolatuk, ahogy kíbékülnek, ahogy örülnek, basszus, egy kapcsolat ezzel jár, ez így van a valóságban is, és eléggé életszerűen van megalkotva. A drámai jelenségek jól vannak betálalva, az egész filmnek van egy nagy íve. Belecsöppenünk Mia életébe, összeismerkedik Adam-el, szeretik egymást, majd mégjobban, később romlik, de megint helyre el, aztán megint romil, míg megtörténik a baleset, és egymás után jönnek sorra a rosszabbnál rosszabb dolgok. Így kell egy kiváló szomorú drámát leforgatni, minden elismerésem a rendezőnek és a két színésznőnek, Moretz-nek és Enos-nak. Ha már színészet! Megkell jegyeznem, hogy  a két hölgyeményen kívül senki sem teljesített kiemelkedően, az Adam-et játszó Jamei Blackley nemigazán volt egy nagyon megnyerő és kiváló karakter a filmben, mondjuk ez nem jelenti azt, hogy rossz lett volna. Inkább csak annyi, hogy az alapot teljesítette, ezzel ő nem lett rossz, csak nem lett annyira kiemelkedő, mint a két színésznő mellette. A többi színész még ennél is gyengébbek voltak, ők inkább csak odamentek, elmondták a szöveget és kész, Mia barátnője néha mosolygot meg szomorú volt és ennyi. Ez egyébként mind nem is nagy gond, mert nem ők voltak a középpontban, így a karakterük ennyiben ki is merült, de Blackley-től azért egy picit többet vártam volna. Chloë Moretz egész életében itt teljesített a legjobban, sőt az összes filmje közül eddig ez a legjobb neki, eddig a "Kick-Ass"  című képregény adaptáció első része volt nála a NUMBER 1, de az If I Stay most mérföldekkel előzte meg. Ahogy haladunk a történetben, én is éreztem, hogy, basszus! Valaki megcsinálta az én tinédzser koromat. Talán ezért is magasztalom fel ennyire, nagyon együtt tudtam érezni a szereplőkkel, sőt, Mia-val tudtam a legjobban azonosulni, mivel ő is egy kis különc volt a családjában, akárcsak én, és mindaketten művészként élünk, csak amíg ő a zenében, én a rajzolásban. A családja ugyanúgy bánt vele, akárcsak az enyém velem, ez is egy oka , hogy miért érzem magamat ennyire közel ehez az egészhez. Összegezve egy remekül összerakott romantikus drámai film, kerek történettel, boldogsággal, nevetéssel, szomorúsággal, jó karakterekkel és kiváló rendezéssel. Külön klassz még benne az is, hogy volt pár poén, és egyáltalán nem voltak eröltetettek, sőt eléggé viccesek voltak, és nem volt belőlük sok, csak amennyi kell, ráadásul elég hiteles módon volt ez is tálalva, pont ahogy a valóságban. Ajánlom azoknak, akik szeretik az ilyen műfajú filmeket, igen, tudom hogy a lányok többen vannak. Én nem szégyellem, ez a film benne van a kedvenceim között, méghozzá eléggé előkelő helyen. Minőségében is megállja a helyét, hisz egy igényes és kiváló alkotás, nem tudom hangsúlyozni, hogy mennyire, megfogalmaznom is nehéz, amit eddig leírtam a filmről, csak egy kis töredéke a témának, bárcsak leírhatnám még bővebben, még művészibben, de nem tudom. Sajnos nem lehet leírni ezt az élményt. Egyszerűen fantasztikus.

Egyébb érdekességek a film kapcsán:

- Szeretem ha egy filmben vannak utalások más filmekre, színészekre, karakterekre stb. Itt is megtalálhatók ezek, sokszor van hogy annyira elvannak rejteve, hogy tényleg csak az veszi észre, aki jártas a témában, esetleg rajongó, és vannak amik teljesen kitünnek a filmből, nahát itt sincsen másképp, köszönjük meg a rendezőnek, hogy rátett Moretz fejére egy Hit-Girl parókát, csak szőkében :D

- Másik aranyos és kissé megmosojogtató érdekesség, hogy a filmben pár snit erejéig láthatjuk Mia kislány kori kinézetét, és erre a pár másodperce ezt a  kislányt használták a forgatáson.

- Számomra azért is volt megmosogtató, mert Moretz-nek én nagyon nagy rajongója vagyok, ha valaki, hát én tudom hogy nézett ki ennyi idősen. :D

- Félre értés ne essék, nem sorolom be a film hibái közé, ez csak egy kis érdekesség volt számomra, ugyanis valahogy meg kellett oldani ezt a  ikis dolgot, csak számomra volt furcsa. :) Még egy kis apróság. Ugyanis jön a folytatása a regénynek, melynek címe: "Where She Went"  magyarul a "Hová ment". Az hogy ez lesz e valaha is filmben kérdéses, a regénynek mindenesetre már van vagy lesz.

   Vannak negatívumok???

- Az az igazság, hogy az alkotás szinte hibátlan, műfaján belül nem igazán bukdácsolt, sőt az átlagnál százszor jobban teljesített, talán csak az lehet ici-pici probléma, hogy Adam karaktere nem volt annyira kitűnő, mint a két hölygeményé, de ezt már említettem. Ez az alkotás szinte makulátlan, saját műfaján belül a legjobb, ha nem is a film történelemben, de az elmúlt tizen évben biztos, de az okosabbak kijavítanak, ha tévedek.

   Gyors összegzés:

- Fantasztikus, egy nagyon izgalmas és kitűnő romantikus dráma, remek történettel és rendezéssel, nekem mindenesetre tetszett és a műfajban a kedvencem, nálam ez a TOP 1 a romantikus filmek közül, mondom ezt mindenféle elfogultság és mindenféle lelki kötődés nélkül....

               Értékelés: 10/10

DJANGO ELSZABADUL
DJANGO UNCHAINED    2012

A spagetti western ideje leáldozott, bár manapság magával a western műfajjal sem foglalkoznak nagyon. A filmvilágban eddig rengetegszer nézett szembe minden nép a saját dicső vagy szégyellnivaló multjával. Amerika részéről elérkezett az idő, hogy a polgárháború előtti időkről, a rabszolgatartás időszakáról emlékezzen meg. És mi van akkor ha ezt a két tényezőt elegyíti az egyedi stílussal rendelkező Quentin Tarantino?

Amerika déli része két évvel a polgárháború előtt. Egy különös módszereket követő profi fejvadász Dr. King Schultz  (Christoph Waltz) egy rabszolga, Django (Jamie Foxx) segítségével nagy sikert ér el, és hálából felszabadítja Djangót. De a társak együtt maradnak, hogy megkeressék a fekete férfi feleségét (Kerry Washington), akit egy rabszolgapiacon láttak utoljára. A nyomok végül egy ültetvényre vezetik őket, melynek tulajdonosa (Leonardo DiCaprio) rabszolgáit - trénere segítségével - egymás elleni gladiátorküzdelemre képezi ki. A fejvadászoknak sikerül bejutniuk a birtokra, de nem biztos, hogy ki is jutnak onnan: a földesúr hű szolgája (Samuel L. Jackson) gyanút fog, és a kalandorok csapdába esnek. Dönteniük kell, hogy az önfeláldozás vagy a túlélés-e a fontosabb számukra.

Quentin Tarantinót szerintem nem kell senkinek bemutatni. A fickó egy igazi különc zseni, aki még ha néha mellé is nyúlt, többségében a filmtörténet legnagyobb alkotásait tette le elénk az asztalra. Ezúttal nem kisebb feladatra vállalkozott, mint feltámasztani a spagetti western műfaját és első ízben, bár a maga módján vigye filmre a rabszolgaság időszakát. Bár ez a film sokkal inkább egy southern, hiszen a helyszín nem a vad nyugati vidék, hanem a talán még vadabb és előítéletekkel teli délvidék. Ehhez egy népszerű spagetti western karaktert, Djangot dolgozta át és helyezte át más környezetbe, aki ezúttal egy felszabadult fekete rabszolga, aki beáll fejvadásznak, hogy aztán kiszabadítsa feleségét. Nem is állhatna távolabb Franco Nero eredeti fehér, rideg, koporsót hurcoló karakterétől. Bár lehet Tarantino a 60-as évek Django mániájára akart utalni, ugyanis az eredeti film sikere miatt szinte minden olyan filmet Django címen forgalmaztak, amiben Franco Nero játszott. De az sem elhanyagolható, hogyan áll a történelemhez. Spike Lee azt nyilatkozta, hogy felháborítónak találja a filmet, mivel viccet csinál a rabszolgaságból. Szerintem meg egyáltalán nem. Igaz a filmet átlengi a szokásos Tarantinós lazaság, de ugyanígy van egyensúlyozva a dráma és a komoly pillanatok. A rabszolgaságból nemcsak hogy nem csinál viccet, megmutatja azt a maga kegyetlen valójában. Nem egy olyan jelenet van a filmben, amikor összeszorul a néző gyomra (a rabszolgákat egymással öletik meg szórakozásból, vagy a kutyákkal tépetik szét és még egyéb kínzások). Szóval a film rendhagyóan mutatja be a rabszolgaságot, igaz a feszültséget gyakran humorral oldja fel. Amik egyszerűen sziporkáznak. Minden percre akad valami, amin a hasunkat foghatjuk a röhögéstől. Ehhez nagyszerű és jól kidolgozott karakterek is társulnak. A történet rendesen kidolgozott és tartalmas. Majdnem három órás, de egy percre sem unatkozunk. Ezt segítik a nagyszerű karakterek, a jól megírt szövegkönyv és a cselekmények áradata. A főszereplő részéről három fázisra is bonthatjuk a történetet. Elején a szabadulás a rabszolgalétből, ezt követi megismerése a fejvadász szakmának, végül a feleségmentő akció. A zenét külön meg kell említeni. Tarantinotól megszokhattuk a remek zenei válogatást is, és ez itt sem marad el. Beleértve a nagyszerű Ennio Morricone klasszikusait és a modern popzenéket is. A végeredmény fantasztikus, bár talán a gengszter rap ami kicsit kilóg, de így is remek hangulatot ad a filmnek és jó kis nosztalgia érzetet a műfaj rajongóinak néhány ismerős dallam hallatán. Még a néha felbukkanó apróbb hibákat is könnyen el lehet nézni és könnyen át is siklunk fölöttük. Talán ez a legtartalmasabb és legdrámaibb filmje Tarantinonak, de mindenképpen az egyik legszórakoztatóbb.

Mindenképpen szót kell ejtenünk a szereplőkről. Tarantinóra jellemző, hogy remek karaktereket szokott megírni és a lehető legjobb színészekre bízza a feladatot. Ez itt sincs másként. Jamie Foxx Jól hozza Django karakterét. Igazából egy átlagosan korrekt alakítást nyújt, de ez egy westernben tökéletesen megfelel. Fejlődése jól végig van vezetve a filmen. Ez majdhogynem elmondható a bájos Kerry Washingtonról, aki Django feleségét játsza. Maga a megtestesült ártatlanság és egyben egy úri hölgy, aki mint a Dr.  Schultz által elmesélt történetben, a hős szerelmére vár, hogy kiszabadítsa. Christoph Waltz a német fejvadász Schultz szerepében valami szenzációs. Egy végtelenül cinikus, jó kedélyű, nyugodt, emberséges, cseles és szellemes figura. Nekem ő volt a személyes kedvencem. A film legjobb pillanatai hozzá köthetőek, köszönhető előbbi tulajdonságaival fűszerezve úri eleganciájával és remek szövegével. Egy szerethető és szórakoztató karakter, teljesen ellentéte Waltz legutóbbi szerepének, Hans Landa ezredesnek. Christoph Waltz megérdemelten kapott ezért a szerepért oscart. Legalább ennyire zseniális Leonardo DiCaprio Calvin Candie, a kegyetlen ültetvényes szerepében. Egy végtelenül undorító és aljas ember, aki nem riad vissza semmitől, és „azt csinál a tulajdonával, amit csak akar”. DiCaprio félelmetesen hiteles alakítást nyújt, ami főleg a vacsora asztalnál lejátszódott jelenetére igaz, amire még egy kis improvizáció is rásegített. Ritkán látjuk őt ilyen jellegű szerepben és látszik rajta, hogy élvezte is a szerepet. Véleményem szerint, már itt kijárt volna neki az aranyszobrocska. Nem szabad elfeledkezni Samuel L. Jacksonról sem. Ő játsza Stephent, Calvin fő házi inasát, aki a néger szolgálók közül a legmagasabb pozíciót tölti be a házban. Stephen magát is egy bolond öregnek tetteti a túlélés érdekében, holott egyáltalán nem az. Valójában egy agyafúrt, számító gazember, aki néha mintha titokban irányítaná Calvint a háttérből és ő lenne a történet igazi gonosza. A mellékszereplők is zseniálisak, élükön a Big Daddy-t játszó Don Johnson. Nem maradnak el a cameók sem. Mind Tarantino, mind pedig az eredeti film sztárja Franco Nero is tiszteletét teszi a filmben.

Tarantinonak sikerült feltámasztania a westernt és bemutatnia Amerika sötét múltját, ezzel együtt létrehoznia az egyik legtartalmasabb és legszórakoztatóbb filmjét. A Tarantino és a Western, ezen belül is a spagetti western rajongóinak csak ajánlani tudom.

Értékelés:   9/10

Írta: Andrew

AZ EMBERVADÁSZ

MANHUNTER   1986


Még a Bárányok hallgatnak előtt már készült egy feldolgozása Thomas Harris Vörös sárkány című nagysikerű könyvének. Mára már nem sokan emlékeznek erre a filmre, és valljuk be, ennek megvan az oka. Főleg, ha azt nézzük, hogy a Bárányok készítésekor se vették figyelembe.

A történet ugye ugyanaz, mint a Vörös sárkány esetében. Egy elmebeteg sorozatgyilkos (Tom Noonan) kizárólag holdtöltekor öl. Áldozatain kivétel nélkül harapásnyomok találhatók, ezért a nyomozó hatóságok "Fogtündér"-nek nevezték el. Jack Crawford (Dennis Farina), a Szövetségi Nyomozóiroda munkatársa régi kollégáját, Will Grahamet (William Petersen) keresi fel, hogy segítsen az őrült gyilkos megtalálásában, hiszen neki évekkel ezelőtt volt már egy hasonló ügye. Will - akit annyira megviselt, hogy hosszú ideig a gyilkos fejével kellett gondolkodnia - az eset után visszavonult. A "Fogtündér" rejtélyének megfejtésére indítékokat, motívumokat keres. Sőt, hogy ismét belejöjjön az őrültek sajátos logikájának megértésébe, felkeresi az előző ügy tettesét, Dr. Hannibal Lecktort (Brian Cox) az elmegyógyintézetben.

Sajnos azt kell mondani, hogy az Embervadász egy elbaltázott próbálkozás lett. Nem azzal van a baj alapjáraton, hogy egy olyan ember készítette el, aki csak nemrég került bele a filmes szakmába, hiszen Michael Mann már korábban is alkotott maradandót, hanem, hogy a projekt hozzá nem értő kezekbe került. Mann egymaga írta a forgatókönyvet és rendezte a filmet és úgy néz ki nagyon félreértelmezte az eredeti művet. A Hannibal trilógia rendezői, Jonathan Demme, Ridley Scott és Brett Ratner legalább megértették Thomas Harris világát, Mann viszont erre nem volt egészen képes. Michael Mann (Szemtől szemben, Az utolsó mohikán, A bennfentes) a látványos akció krimik királyaként vonult be a filmtörténelembe és ezt a világát érvényesíti itt is.

Az egész történetet leegyszerűsíti és egysíkúvá teszi. Mann eléggé átírja az eredeti alapot saját világához és ez elég rosszul jön ki. Feszültségről nem nagyon lehet beszélni. A mellék karakterek eléggé kidolgozatlanok és szinte minden túl Mann-esen fényűző. Engem picit zavart, hogy szinte minden ház és épület ilyen csúcsmodern építmény, még kicsit Dollarhyde háza is. A zene néhol jól működik, de néhol meg oda nem illő popzenével dobálóznak, ami kinyírja a hangulatot. Ami a legzavaróbb, hogy a forgatókönyv átgondolatlan és összecsapott. A film első fele még úgy aránylag rendben van, egy teljesen átlag, korrekt történetvezetés. Na de a film második fele! Teljesen összecsapott és fantáziátlan. Mintha Mann nagyon nem tudta volna már, hogy hogyan folytassa és ami a film első feléből kimaradt, azt ide összezsúfolta. És erre még csak rátesz az ostoba és erőtlen befejezés. Plusz a történet teljesen Graham központú, ami alapból nem lenne baj, de itt a fő cselekményszál elnyomja az összes többit. Ennek a legnagyobb elszenvedői Francis Dollarhyde és Hannibal Lecktor (még véletlenül sem Lecter). Persze azért vannak pozitívumai is. A fényképezés remek. A látvány, az előbb leírt általam nem preferált modern építészet ellenére szemet gyönyörködtető. Ha Mann gyönyörű látványvilágot akart alkotni, nos, legalább az sikerült. Még ha többnyire oda nem illő zenét is használnak, azért sokszor mégis betalál az adott jelenethez. Az egész filmnek van egy sajátos hangulata, atmoszférája és korszelleme, ami könnyen magával ránthat. Egyszóval, Michael Mann egy tehetséges rendező, de ez nagyon nem az ő világa és valakinek szólnia kellett volna erről neki.

Az egyetlen dolog, amiben az Embervadász talán jobb is, mint a Vörös sárkány, az Will Graham karaktere. William Petersen jól kiaknázza azt, ami a karakterben van, és remekül hozza azt, amit Edward Nortonnál hiányoltam. Látjuk, ahogy azonosul a gyilkos elméjével és hogy ez milyen hatással van az övére. Még a múltban történt esetét is jól éreztetik, hogy teljesen kikészült, mert annyira azonosult a gyilkossal és emiatt került kórházba és lépett ki az FBI-ból és ezek következményeit is érezzük. Itt még többet is látunk a családjához való viszonyához, hogy mennyire ridegíti el őket az ügy. Még ha csak egy jelenetben is, de a Hannibaltól való félelmét is jól ábrázolja. Viszont ami sajnálatos, az hogy Will és Hannibal viszonyából nem kapunk semmit. Úgy látszik, mintha a készítők tényleg csak Will karakterére koncentráltak volna, és a többiekkel alig foglalkoztak.

Ez nagyon meglátszik Francis Dollarhyde karakterén. Az első egy órában meg se jelenik, pedig ez története szempontjából fontos lenne, hogy idejében bevezessék. Ehelyett csak a film második felében bukkan fel és itt érződik igazán az összecsapottság. Az indítékait, a történetét és a szerelembe esését csak bezsúfolták a végére, hogy ne maradjon le. Nem volt idő normálisan felépíteni a történetét, így csak összecsapták pár percben. A vörös sárkányt is épphogy csak megemlítik. És Dollarhyde kinézetén látszik meg leginkább, hogy a készítők mennyire nem vették komolyan ezt az egészet. A sminkesek eléggé elszálltak és egy teljesen karikatúra szerű gyilkost csináltak Tom Noonanből. Konkrétan úgy néz ki, mint egy hulla. Egy kilométerről is kapásból megmondja az ember, hogy ez egy gyilkos, mit kell itt nyomozni? Szegény Noonan, pedig többet is ki tudott volna hozni a karakterből, ha normálisan megírják.

De aki a legjobban megsínylette ezt az egészet, az Hannibal Lecter, elnézést, Lecktor. Én elhiszem, hogy Brian Cox egy jó karakterszínész, de ezt a szerepet nem neki találták ki és a játéka sem a legjobb. És itt most nem arról van szó, hogy a nézők többsége előbb látta Anthony Hopkinst a szerepben és mást már el sem lehet képzelni, mert például Mads Mikkelsen ezt remekül bebizonyította a sorozatban.
Itt Hannibalnak egyáltalán nincs súlya, jelentősége alig van. A maga ötperces szereplésével is inkább a legkisebb mellékszereplő. De még a gesztusai és a viselkedése is olyan nyegle és idétlen. Egy percre sem lehet komolyan venni, félni meg egyáltalán nem lehet tőle. Még jó, hogy pár évvel később Hopkins és Demme életet leheltek a karakterbe.

Mindent összevetve, az Embervadász egy hatalmas ziccer volt a rendező részéről, ami sokkal jobb is lehetett volna, ha megfelelő kezekbe kerül. Vannak azért jó pillanatai és egyszer simán meglehet nézni, de nem fog maradandó nyomot hagyni maga után.

Értékelés:   5/10

Írta: Andrew